Ajándék

Talán akik jobban ismernek, tudják, hogy nő létemre bolondulok a műszaki cuccokért. Engem ezzel lehet igazán meglepni, ez tesz boldoggá (meg a papír-írószer :) ).

Amikor tavaly szeptemberben teljesült egy álmom, és nagynénémtől megkaptam életem első komolyabb fényképezőgépét, nagyon boldog voltam. Aztán ahogy telt az idő, rájöttünk Andrással, hogy jó-jó, de az alap objektívvel nem lehet távolabbi dolgokat szépen fotózni. Az anyagiak miatt csak lassan érlelődött meg a gondolat, hogy beruházzunk egy teleobjektívre, de elég volt Andrásnak egyszer kimondania, hogy lejárt az áruhitelünk, akár havi 4000 Ft-os törlesztővel vehetnénk egy objektívet. Persze, hogy kaptam az ötletre, én akartam - azonnal!!! :) Tegnap megvettük az új csodát és el is kísértem Andrást az edzésre, hogy próbálgathassam az új objektívet.

Ő az:

és amikor eltekerem, hogy távolabbra is lehessen vele fotózni, akkor 2x ilyen hosszúvá válik. Kb. 25 centissé.... amúgy meg önmagában fél kiló.

Végül két kép, ami a kicsinyítés miatt nem adja ki a minőségét:

Ők messze repültek ám... :)

Most már lehet gyakorolni... boldogság!!!! :)


Mondtam Andrásnak, hogy akkor köszönöm, és ez a szülinapi ajándékom és mit szólna ha az övé is ez lenne.. Ezennel az ajándékozás tárgyi része letudva! Persze hangsúlyoztam :D , hogy valami meglepetés lehet (kell!) a szülinapokra, csak nem kell anyagilag túlzásba esni. De meglepetés legyen - és ezt vagy 5x elmondtam.....