Rábeszéltem Andrást, hogy délután menjünk el sétálni az Aranyparthoz, vigyük a gépet, fotózzunk, fagyizzunk. Be is lőttük a kb. 3 órás indulást - addigra a fél 2-kor elfogyasztott ebéd is leülepedett. András lecserélte az alap objektívet a telére és elindultunk. Nem volt túl beszédes, és bár néha jó és kell a csend, de van amikor zavaró tud lenni. Bökdöstem az oldalát, de hát nem sokat értem el vele, most ilyen kedve volt. Már az új hídhoz értünk - már a nevét is tudjuk: Jedlik-híd - át is mentünk rajta, amikor gondoltam ideje elővenni a fényképezőgépet. Abban a pillanatban amikor kinyitottam a táskát, bevillant hogy hoppá - András, ugye elraktad az aksit. Persze nézett rám furán, hogy nem mondtam, én meg dünnyögtem, hogy de mondtam - igaz nem olyan hangosan és nem nyomatékosítottam. Megálltam, tombolt bennem az ideg, legszívesebben visszafordultam volna - bár tudom, hogy akkor már nem indultam volna el újra otthonról az tuti. Lezártam egy morgós "Holnap is jönnünk kell!" kijelentéssel, és tovább sétáltunk. Kb. még egy percig bennem volt az "így nem is lehet semmit sem csinálni" érzés, aztán szép lassan elmúlott. Felfedeztük Győrnek egy számunkra eddig ismeretlen részét, a Dunának egy jobb oldali ágát, ahol szintén lehet fürödni és végig tiszta a part és a víz. Ki is találtuk, hogy viszünk majd kis bográcsot, horgászfelszerelést, nekem plédet, könyveket, fürdőruhát és majd jól jól érezzük magunkat. Hazafelé a belváros fele sétáltunk. Beülni nem akartunk sehova, de egy belvárosi éjjel-nappaliban vettünk egy üdítőt és egy sört, majd leültünk a sétálóutcán egy padra és ott megittuk. Így olcsóbb volt. Elég sokat üldögéltünk ott és konstatáltuk, hogy milyen jó ott üldögélni és nézni a járókelőket. Hazafelé még fagyiztunk egyet, illetve András felhívta anyukáját is. Még vár ránk egy Harry Potter - a 7. rész első részét még nem láttunk - és vége is lesz a napnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése