Egy újabb furcsa álom

Most már kellően lenyugodtam, átgondoltam a tegnapi helyzetet, elfogadtam, hogy nekünk még ezen a szinten és át kell ugrálnunk bizonyos akadályokat. Ez van, ilyen az élet - kinek könnyebb, kinek nehezebb...

Akkor most az álomról, amit tegnap álmodtam...

Korábban már írtam, hogy nagyon sokszor álmodom gyerekkel, babával, a mi babánkkal. Szinte minden hétre jut egy ilyen álmom. Múlt héten megszületett a kislányunk, aki mondjuk kb 2-3 hónaposnak nézett ki, és annyira el voltam foglalva a csodálásával, hogy elfelejtettem megosztani az ismerősökkel, barátokkal, de még a család bizonyos tagjaival is a hírt. 

A mostani álmom.... 

Egy momentumot tudok kiragadni belőle, illetve kettőt, de a legfurcsább mégis az a része volt, amikor mentem az úton, utcán, és jött velem szemben egy magas, fiatal, beesett arcú, kissé félelmetes, de inkább misztikus férfi, enyhén görnyedt háttal. Közeledett felém, én le sem vettem róla a szemem, majd amikor odaért a fülemhez hajolt és a következőt súgta:

"Egy fiad lesz" , majd "Jó úton haladsz, azt csinálod, amit csinálnod kell!" 

Hátborzongató visszagondolva, hogy az embernek álmában jövendölnek... Elmeséltem Andrásnak, féltem talán kinevet - minden gyerekes álmot elmesélek neki - de ehelyett elmondta, hogy szerintem ez mit jelent. 

Szerinte a tudat alattim volt és megbeszéltük, hogy a jó úton haladsz az arra vonatkozhatott, hogy az utóbbi időben nagyon nagy lett bennem a tenni akarás, hogy másokon segítsek, hogy jobbá tegyem egy kicsit a világot. Nemrég kitaláltam valamit, egy olyan dolgot amivel másokon tudok majd segíteni, arról még nem írtam, de majd azt is pótolni fogom. 

Andrással beszélgettünk arról is, hogy szerinte az ember amikor ad, akkor az illetőbe, a szegény vagy beteges sorsú emberbe tudat alatt saját magát képzeli, hogy akár ő is lehetne, vagy esetleg kerülhet ilyen helyzetbe. Ezt hívják empátiának, vagyis beleérző képességnek. Azok az emberek akik soha nem tapasztalták meg a nélkülözést, azok sokkal kevésbé jótékonyak, mint azok, akik vagy megtapasztalták, vagy nincsenek tőle messze, vagy éppen nagyon magas a beleérző képességük, érzelmi intelligenciájuk.

Úgyhogy András az álombeli "jósom" szavai után arra kért, hogy most már nyugodjak meg, mert semmi baj nem lesz, ne idegeskedjek, felesleges, minden rendben lesz.

Remélem is.... 

Az álom másik része az volt, hogy felvettek egy könyvesboltba dolgozni, pontosabban kaptam egy könyvesboltot hogy vezessem. Könyvek és még polcok sem voltak benne. Ha majd elmesélem az ötletemet, amiről már pár sorral korábban írtam, hogy van, akkor érteni fogja mindenki, hogy a "jó úton haladsz" mondatot miért kapcsoltam össze a jótékonykodással, tenni akarással. 

Tudom, hogy tennem kell az életben valamit, amitől szebbé tehetem a világot, vagy a világ egy kicsi részét. Kiskorom óra van bennem valami. Régen azt hittem, hogy ez a valami, hogy híres legyek, vagy hős. Ezért akartam sokáig színész lenni, vagy "baywatch"-os vízimentő. Akkor még nem tudtam, nem is sejtettem, hogy az ez az érzés mihez köthető, az csak mostanában kezdett körvonalazódni. Lehet a lombik ébresztett rá, lehet ezért kell(ett) lombikoznunk, hogy erre rájöjjek, és elinduljak az utamon. Nem biztos, lehet. Mindenkinek van valami feladata az életben, amiért megszületett, az enyém az, hogy adjak. Adjak szeretetet, jóságot, adjak magamból. 

Ezer és ezer "kampány" fut a fejemben... talán egyszer ezek be is érnek...

... és még annyit, ha most megkérdeznék tőlem, hogy mi leszek ha nagy leszek, azt mondanám: Szeretet-osztó...

... és legvégül még egy gondolat... a nevem Dóra... Görög-latin eredetű, jelentése: Isten ajándéka! "Életfeladata, hogy képes legyen a kapott erőt és energiát megfelelően használni. Számára a lényeges a kiteljesedés, a sikeressé válás. Éreznie kell, hogy szükség van rá. Feladata, hogy a kapott lehetőséget önfeláldozóan használja."

Mondja valaki, hogy nincsen összefüggés.... nagyon furcsa. Ezen még soha nem gondolkoztam korábban. Köszönöm a szüleimnek a nevemet...