Szóval az van, hogy megint kipöckölt minket az intézet, pontosabban a TB keret áldozatává váltunk újfent. Pénteken hajnalban, (reggel fél 7-kor) Szolnokon, 2 nappal a várt előtt megjött a menzeszem (mitől alakult ki amúgy a "megjött" kifejezés???). Marha boldog voltam - és most tényleg az voltam, hogy de jó, ha két nappal korábban vagyunk, akkor előbb vagyunk a hónapban, vagyis a TB keretbe való bekerülés biztosabb. Ennek ellenére mégis féltem felhívni az intézetet, volt már fél 9-9 mire rászántam magam, hogy felhívom őket. A kezemben remegve fogtam a tollat, hogy majd pontosan felírjam mit mondanak, a szívem hevesen zakatolt. Tárcsáztam, kicsöngött. Csöngött egyszer, csöngött kétszer, háromszor... már-már majdnem letettem, mire felvette az egyik nővér:
- Kaáli Intézet, X.Y. vagyok! Jó napot kívánok, miben segíthetek?
- Jó napot kívánok Z. Dóra vagyok, és azért telefonálok, mert ma van a ciklusom első napja és lombikra szeretnék időpontot kérni.
- Sajnálom Dóra, de már nem tudok időpontot adni, betelt erre a hónapra a TB keretünk.
- De... de én múltkor is kimaradtam, és fel is írtak!
- Értem Dóra, de sajnos nem tudok segíteni, esetleg önköltségesre tudok Önnek időpontot adni (500e Ft-ért).
- Nem, köszönöm...
- Telefonálni kell akkor a következő ciklusában.
- És akkor biztos, hogy bekerülök?
- Én bejelölöm, hogy már kétszer kimaradt, de sajnos 100%-ra nem tudom ígérni.
- Érte, kö..., vi...lát (itt már nem jött ki hang a torkomon).
Tök elkeseredtem, András meg rohadt dühös volt! Felháborodott, nem akarta ennyibe hagyni az egészet. Szerinte, és családom szerint is, biztos itt is megvannak a kiskapuk és a helyes kis zsebek, ahová lehet csúsztatni. Én valahogy ezt nem hiszem, de tudjuk, én naiv vagyok.
Most várunk - megint!
Az élet rendesen tanít minket a türelemre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése