Hurrá nyaralunk!!!

Évről-évre nyaralásaink abból állnak, hogy családot és esetleg barátokat látogatunk. Nem mondom, hogy igény egyáltalán ne lenne egy esetleges 4-5 napos tengerparti kiruccanásra, de időből és pénzből is ennyire futja csak. András úgy van vele, hogy majd utazunk ha nyugdíjasok leszünk, én meg úgy, hogy hülye leszek kivárni (főleg, hogy még csak 4 éve van munkaviszonyom). Ő beérné kirándulással, magyarországi városokkal, én szívesen megnézném Rómát, Párizst, vagy fürdőznék a tengerben is. Persze én is szeretném Magyarország szebbnél-szebb helyeit is megismerni, de még a Nyíregyházi Vadasparkba sem jutunk el, a Terror Házát meg már nem is említem. 

Idén nyáron is családlátogatós szabit terveztünk. Nem akarom annyira részletesen leírni - mint mindig, most is időhiányban szenvedek - ezért csak nagyvonalakban fogom az eseményeket szemléltetni.

Juditék csütörtöki esküvője után elindultunk Szolnokra barátainkhoz, akik lassan két éve laknak tőlünk távol és eddig még nem sikerült eljutnunk hozzájuk. Persze a 200 km az 200 km és a mostani látogatásunkat is csak azért sikerült kivitelezni, mert apához is beterveztünk egy gyors látogatást. Apa Szarvason dolgozik/él, az pedig csak 60 km-re van Szarvastól.

Az út hosszú volt, így csak estefele érkeztünk meg Vikiékhez. Nem mondom, hogy egyszerű volt őket megtalálni, de GPS nélkül is sikerült. A panel átka - merthogy abban laknak - megmutatkozott, a 10.-en rendesen befűtöttek, de a szuperül behűtött narancsos Soproni mindenért kárpótolt. Viki lejött elénk a parkolóba, Tomi pedig a kis Danival fent várt minket a nagyon helyes kis lakásukban. Amikor felértünk Dani a következőképpen fogadott minket: nappaliból kifut, megáll, szájtátás, cumi földre esik, száj tátva marad... Tüneményes és gyönyörű kisgyerek - és igen, ő tényleg nagyon szép kisfiú - csak ne sikítana olyan hangosan, úgy, ahogy még a kislányok sem nagyon tudnak! :))) Csengő-bongó hangja teljesen elvarázsolt! Minden játékát megmutatta, majd játszottunk sok "miért"-eset... "Elment aludni a napocska" - Miért ment el aludni a napocska? - Mert már este van és álmos - Miért álmos?....." Végiggondoltam, hogy vajon majd a saját gyerekemmel meddig lesz majd türelmem az ilyen beszélgetéseket végigvinni? Vikiékkel másnap délelőtt megnéztük Szolnokot, sétáltunk, fagyiztunk (izzadtunk a hőségben), próbáltuk azt a rövidke időt, amit náluk töltöttünk, tartalmasan eltölteni. Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt végre látni őket és az otthonukat!

 

Danika

 Szolnok után Szarvasnak vettük az irányt, apához! Apa már nagyon várt minket és jó is volt látni! Behűtött dinnyével és sörrel várt minket - milyen jó, hogy már szeretem a gyümölcsös sört! Jókedvű volt, vidám, teljesen más mint otthon szokott lenni. Mintha két külön világ lenne. Előrehoztuk a szülinapját és megajándékoztuk egy nagyon szép fali képpel. Annyira tetszett neki, hogy rögtön fel is rakta az előszobába egy másik kép helyére. Nagyon szépen megcsinálta a lakást, látszik is, hogy szeret ott lenni. Én azt mondom végre!!!, így 8-9 év szarvasi ottlét után. Szombat délelőtt dolgozott, mi pedig gondoltuk, elmegyünk egyet sétálni Andrással az Anna ligetbe. Sokáig nem bírtuk a dög meleg miatt. Este még levezetésként szintén sétáltunk egyet a Kőrös partján, nézegettük a szebbnél-szebb  nyaralókat és álmodoztunk a lottónyereményről - amihez kivételesen adtunk is fel lottószelvényt, miután leszart egy madár. Vasárnap reggel kajakozni mentünk egy órát. Nem is volt drága, sőt!!! 300 Ft volt egy óra egy személynek. Kicsit instabil volt, de én a meleg ellenére sem szívesen borultam volna - a víz nagyon koszosnak tűnt (holt-ág). Vasárnap 3 után indultunk utunkra aputól, haza Fehérvárra. Utunkat végigkísérte a 39-40 fok, így mondanom sem kell, mennyi folyadék fogyott el hazáig. 

Hétfőn reggel folytattunk az utunkat anyáékhoz Zákányba. Leginkább a kerti medencés fürdőzéseket vártam, ahol kedvemre sütkérezhettem fürdőruhában. Végre lett egy kis színem és a meleg sem fogott ki rajtunk a folyamatos hűsölési lehetőség miatt. Voltunk anyával Nagykanizsán várost nézni.... hmmmm - hát sok mindent a butikokon kívül nem néztünk, mert Nagykanizsának nincsen sétálóutcája, belvárosa, de próbáltam egy csomó számomra csúnyábbnál-csúnyább szoknyát és durrogtam a nekem semmi nem áll jól érzés miatt. Azóta amúgy lett egy farmer szoknyám, szuper kis szabással, amiben nem érzem hülyén magam, annál inkább nőiesen (ha még sportos is).

 

 Csütörtökig maradtunk anyáéknál, majd újra Fehérvárnak vettük az irányt. Este még találkoztam Diával, fürödtünk egyet a Velencei-tóban, és kibeszélgettük magunkat. Másnap kezdődött a 113. Országos Utánpótlás és Masters Bajnokság, ahol András versenyzőként, én pedig "fotósként" voltam jelen. Az idő gyönyörű volt, én még mindig barnultam - pedig már eddig sem voltam fehér. Rengeteget fotóztam, többek szerint egyre ügyesebben megy, ami nagyot dobott az önbizalmamon. 

Vasárnap este fél 11 körül értünk haza, nagyon fáradtan. Visszatértünk a dolgos hétköznapokba, amit ezzel a "csodálatos" időjárással nem is olyan nehéz kivitelezni!