Meglepetés az élettől

Már egy hete tudom a nagy hírt, amiről eddig nem lehetett nagyon írni - bár a lepcses számnak köszönhetően, már elég sok embernek elárultam a "titkot". Viszont András - aki óvatos - kérte, hogy egyelőre még ne mondjam senkinek. Aztán persze elárultam neki, hogy már tudja X.... meg Y-nak is mondtam........ meg.... meg rajtuk kívül még egy pár embernek. De csak mosolygott és konstatálta, hogy nem tudok titkot tartani.

A történet ott kezdődött, hogy pénteken munka után (ez múlt hét péntek, 22.-e) leült a rattan fotelbe velem szemben és egy papírt adott a kezembe.

A papíron ez állt:

"Bandi! Hétfőn menj le az XY-hoz a lakásügyre! Valószínű, hogy kapsz lakást!"

2x olvastam el a cetlit, mert elsőre le sem esett... Könnyek szöktek a szemembe odaugrottam Andráshoz, megöleltem és csak azt hajtogattam, hogy "ez olyan.... olyan.... olyan szuper!"

Sajnos ekkor még mindez nem volt biztos, mert ott volt a mondatban a "valószínű" szó, emiatt úgy kezdtünk álmodozni a hétvégén, hogy közben folyton vissza kellett jönni a Földre. Vártuk a hétfőt, vártam, hogy hétfőn  délelőtt megcsörrenjen a telefonom és András közölje a jó híreket.

Aztán hétfőn csörgött a telefonom és András mosolyogva közölte a jó hírt, miszerint igen, felajánlottak nekünk egy 50nm-es, 2 szobás lakást a Lajtán. Nem olyan nagy, de ha esetleg gyerek(ek)kel majd kicsivé válna, lehet majd igényelni minőségi cserét, vagyis nagyobbat kérni. 

Nagyon boldog voltam mi tagadás, de őszinte leszek, azért a hétvégén nemcsak azért izgultunk, hogy tényleg lakást kapjunk, hanem azért is, hogy ne a Lajtán legyen, hanem a Szigethy-n vagy a Kodályon. Ennek ellenére kb 5 perc alatt szerettem  bele a Lajta utcába, még így is, hogy azt sem tudtam pontosan hol van, melyik házról van szó, mi van a közelben. Beleszerettem, mert kaptunk az élettől egy lehetőséget, egy lehetőséget, hogy biztonságban élhessünk, hogy úgy lehessen lakásunk, hogy nem kell hiteltörlesztés vagy albérleti díjat fizetnünk. (Zárójelben jegyzem meg, hogy most is fizette a Honvédség egy bizonyos összegig a lakhatásunkat, vagyis az albérletet, de hozzá kellett raknunk pénzt.)

Az, hogy szolgálati lakást kaptunk, nagy szó, hiszen eddig csak gyerekeseknek (nagy százalékban) ajánlottak fel ilyen lehetőséget. Hogy akkor most miért is kaptunk? 2 lehetőség van... Egyrészt elképzelhető, hogy kiderült, hogy lombikozunk (András azt mondta lehet, de nem biztos), másrészt új életpályamodell lép életbe a honvédségnél. Változik a nyugdíj, a lakhatási támogatást csökkentik, és idén van utoljára, hogy ha valaki visszaadja a szolgálati lakást, kap még érte pénzt (lelépési pénz). 

Akinek a lakását mi fogjuk átvenni, ő a nyugdíj rendszer átalakítása miatt leszerel, és emiatt vissza is kell adnia  lakást, de kap is érte pénzt is. Valószínű többen fogják ezt tenni, és ezért kerültünk a 15. helyről mi is előre, mert jó pár lakás felszabadult így.

Szóval most nagy a boldogság, tervezgetjük a lakás elrendezését, számolgatunk... András már látta a lakást, én sajnos lemaradtam róla, de nem baj, jövőhéten már lehet a kezünkben lesz a kulcs is. 

Ígérem rakok majd fel képeket is....