Terjeszkedünk

Tegnap Diával Szlovákiában jártunk, pontosabban Komarno-ban. Úgy döntöttünk terjeszkedünk, és ehhez a terjeszkedéshez mentünk felmérni a telepet. Reggel felvett Győrben Dia, és fél 10 körül már Komarno-ban voltunk. Nagy durranásra számítunk - András szerint is az lesz. No, majd meglátjuk, mindenesetre nagyon nehezen állt össze a kép. 

Komarnoban mindenhol rendőrökbe botlottunk - és bár nem volt miért, meg általában nincs is miért, de nekem mindig izzadt lesz a tenyerem a látványuktól. Mindig azt gondolom, hogy ha akarnak, úgyis bármiért megbüntethetnek. Én nem haragszom rájuk, nem utálom őket, hiszen nekik van egy szakmájuk, csak tartok tőlük. 

Szóval a városba érve első dolgunk volt parkolót találni. A belváros szélén találtunk is, leraktuk az autót és a parkoló tábla szlovák betűit próbáltuk értelmezni. Mivel kb 60 m-re 2 rendőr állt, gondoltam megkérdezem őket kell-e parkolódíjat fizetni és hogyan. Ez utóbbi konkrétan úgy kérdeztem meg, hogy tőlük kell-e jegyet venni. Mit tudom én Szlovákiában mi hogy működik.... A parkolóautomata sem volt 50 m-nél távolabb a parkoló autónktól, csak épp a másik irányba. Mivel ekkor még csak papír euróval rendelkeztünk, muszáj volt váltani, amit egy nem messze lévő újságos bódénál eszközöltünk. Addig meg imádkoztunk, hogy nem büntessenek meg. Kb. 10 perc múlva értünk vissza autóhoz, akkor már a rendőrök végignézték az ott parkoló autókat és folyamatosan bűntették a bliccelőket. Dia az autó fele, és a parkolóautomata felé vettem az irányt, ahol rögtön meg is kérdeztem a rendőröket, hogy mi kaptunk-e büntetést. Mosolyogtak és mondták, hogy nem, mert gondolták, hogy pénzt váltunk. Hát mit mondjak, rendesek voltak!

A belvárosban kezdtünk szórólapozni - pontosabban névjegykártyákat osztogatni. Nem nagyon haladtunk, ugyanis alig volt ember a belvárosban. De nemcsak a belvárosban nem nagyon voltak emberek, máshol sem. Nagyon kihalt a város! Aztán egyszer csak Dia döntött és stratégiát váltottunk. "Akkor plakátolunk!" - mondta, és bár a szórólapozásról tudtam, hogy engedélyezett és ingyenes, hiszen a polgármesteri hivatallal leleveleztem, de abban is biztos voltam, hogy a plakátolás nem az. Úgyhogy Dia plakátolt, én meg lestem, hogy nem jön-e rendőr. Izgalmas volt.... A végén annyira belejöttünk, hogy volt olyan buszmegálló, ahová 7 plakát került - minden oldalára minimum egy. 

Komarno bár többségében magyar lakta terület és leginkább magyar nyelven kommunikáltak az emberek, azért egy gyorskajáldában nem voltak hajlandóak magyarul megszólalni és úgy kellett elmutogatnunk, hogy mit szeretnénk enni. Ami furcsa volt, és bizonyos feszültségekre engedett következtetni, hogy a rengeteg plakát, és táblák között akadtak olyanok amelyeken csak szlovák nyelvű írás szerepelt. A furcsa persze nem ez, hanem, hogy ezekre egy sárga matricát ragasztottak kb ezzel a felirattal (nem pontos idézés): Tiszteld a magyar nyelvet egy többségében magyar lakta területen! 

Hazafelé elkapott minket a zuhé, szerencsénk volt, hogy a plakátolást még megúsztuk. Még kicsit tekeregtünk Komáromban is kávézó után kajtatva, aztán úgy döntöttük többet már aznap nem tehetünk. 

Összességében elmondható, hogy sikeres napot zártunk. Kiosztottunk kb 50 névjegykártyát (ez nagyon kevés), kiplakátoltunk kb 20 plakátot, és begyűjtöttünk egy csomó "szuperinfó" típusú újságot hirdetési felülettel kapcsolatos tájékozódás céljából. A többi a jövő kérdése....