Ma is futottam!!!! Persze majdnem elmaradt, mert András fáradt volt, munkahelyén nagyon sokat futottak és nem akart veled eljönni.
- Jól van, de Te vagy az oka annak, hogy ma nem futottam! - hárítottam.
- Igen, én. - helyeselt András.
- De ez olyan, mintha már fel is adnám, és ha most nem futok, akkor holnap mi lesz?
- Futsz holnap! Nem kell mindennap futnod!
- Akkor én elmegyek egyedül futni! - mondtam lebiggyesztett szájjal.
- Jó!
- De én nem akarok egyedül futni!
- Futunk majd holnap Panca!
- De így nem fog megedződni a tüdőm!
- Jól van, akkor egy óra múlva elmegyünk, jó?
- Jó!!!! - mondtam lelkesen.
Hogy mitől voltam lelkes és miért erőltettem azt a mozgást amit a legjobban gyűlölök? Mert most még van bennem kitartás, és mert ismerem magam, tudom meddig szokott a kitartásom megmaradni. Szeretném megtapasztalni azt az érzést, hogy milyen az amikor már nem kínszenvedés a futás, amikor a velem szemben sétálók nem egy eltorzult vörös fejet látnak és jó lenne ha zsírt is tudnék égetni, nem csak szénhidrátot. Mert hogy az állítólag csak 20 perc kardio mozgás után kezd el bomlani. Ez milyen köcsögség! Ki bír addig futni??? Na jó, ez hülye kérdés volt, mert szerintem nagyon sokan. Többen tudnak, mint nem.
Ma nem a tüdőmmel volt a gond, hanem a vádlim fájt veszettül. Futásnál kezdtem el érezni az izomlázat. Kíváncsi vagyok hány hét múlva leszek 1-2 centivel vékonyabb. Persze ehhez először le kellene mérnem magam.... Ezek az adatok persze nem kerülnek nyilvánosságra, max. csak a változás mértéke.
Most pedig vacsizok, mert nagyon éhes - nagyon-nagyon éhes vagyok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése