Megint egy ajándék

Amikor ma hazaértem Aliztól, és már itthon voltunk pár perce mindketten Andrással az alábbi párbeszéd zajlott le közöttünk:

A: Nyisd ki az ajtót - mutatott a bejárati ajtó felé, én meg néztem rá kérdően, hogy miért. 

Én: Miért?

A: Csak nyisd ki - azt hittem meg akar valamivel ijeszteni, így alig mertem kinyitni. - Nézd meg a tyúkokat!
Én: Tyúkokat? Milyen tyúkokat? - és néztem a fehér falat a nyitott ajtóval szemben, mert azt hittem valami árnyat kell keresnem.

A: Az ajtón! -ja hogy a csirkéket, a húsvéti ajtódíszt (jegyzem meg tavaly óta ez van az ajtón).

És mit találtam az ajtón felakasztva? Na mit? Hát őt! Egy újabb baba angyalt!

Így már lassan gyűjteményről beszélhetünk, hiszen névnapomra is kaptam egyet. 

Köszönöm Bandym. Nagyon örültem a meglepetésnek, és nemcsak magának az angyalnak, és annak amit jelképez, hanem annak is, hogy meglepetést akartál nekem okozni, és okoztál is. Nagyon szeretlek!!!