Az idő ma sem engedte, hogy a szabadban fussak, viszont nem akartam még egy napot kihagyni. Eldöntöttem, otthon futok, zenére. Helyben! Felvettem az edzőcipőmet, kerestem zenét. Találtam egy albumot, melyen a She's a maniac (Flashdance) szám volt az első. Szuper! Jó kis pörgős szám. Úgy terveztem, hogy egy 15 percig fogok helyben futni. Elindítottam a lejátszót és "feltekertem" a hangerőt (vagyis nem tekertem, hanem nyomtam a gombot). Nem telt el 2 perc, mikor rájöttem, hogy a helyben futás nem jó. Nem jó, mert itt nem talppal futok, hanem lábujjhegyen és baromira hamar megfájdult a vádlim. Lazításképpen a konyhától elfutottam az ablakig és vissza, aztán volt még térdemelés, terpeszugrás, és taposás ("gondoljunk arra, hogy fogyunk" /Bíró Ica/). Sajnos a lejátszón az első pörgős szám után az összes szerelmes, lassú szám volt, így 4x hallgattam végig a "She's a maniac" 4 perces számot - mert mégsem ugrálhattam Haddaway - Miss you című számára.
Konklúzió: elfáradtam, de inkább maradok a szabadtéri futásnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése