Írtatok már részegen blogot? Hhha, én most az vagyok! No ha nem is teljesen részeg, de rendesen becsiccsentettem. Bátyáméknál voltunk, és félédes vörösbort ittam. Nem sokat, 2 decit kb, de lehet annyit sem. Eredmény? 2. tányér babfőzeléket eszem... eszem? Zabálom! Andrást nyugodt szívvel engedtem el sörözni a barátokkal - mármint itt az a fontos, hogy én nem akartam menni, nem érzem magam "árva angyalnak". Tudom, hogy lezuhanyzom a kaja után és lehet utána rá 10 percre fogok aludni.
Befejeztem a 2. tányért is. Tele a hasam. Szóval bátyáméknál Kriszta borral kínált és nagyon örülök, hogy elfogadtam, mert egy idő után teljesen feloldódtam. Ugye benne mindig van egy kis félsz, izgalom mikor tesómékhoz megyünk, mennyire lesz oldott a hangulat, miről beszélgetünk majd.
Először semmi. Felértünk a felső szintre, Maja fekszik a kanapén, köszönünk, nem köszön. Kérdezünk, nem válaszol. Nem reagál, felénk sem hederít. Nem meglepő. Lilivel ők ilyenek, kell egy kis idő, míg feloldódnak, és partnerek lesznek akár egy beszélgetésben, akár játékban. Ezt már tudjuk, próbálunk hozzájuk alkalmazkodni, hiszen ők a gyerekek, mi vagyunk a felnőttek. Szerencsére mindez nem tartott sokáig. Lufik kerültek elő egy zacskóból, holnapi névnapi zsúrra várták, hogy jó nagyra fújjuk őket. Nem sokkal néhány lufi felfújása után odaadtuk Majának is az ajándékot (Eperkés medence tartozékokkal) amit névnapjára kapott tőlünk. Eleinte lett volna hozzá egy Barbis játék is, de úgy döntöttünk, hogy azt Lili kapja meg tőlünk, hogy ő is kapjon valami ajándékot, noha neki nem volt sem szülinapja sem névnapja. Gyerekek, a gyerekek pedig szeretnek ajándékot kapni, még ha ezt sokszor próbálják leplezni is. Megint beletrafáltunk és olyan jó úgy ajándékot adni, hogy utána a gyerekek nem tudnak az adott játékról lekattani. Itt is, most is ez történt. Először félve bontották, majd egyre inkább a rabjává váltak és még a fürdéshez is magukhoz vitték.
Mátéékkal is nagyon jól elbeszélgettünk. A katonaságról, a családról, horgászboltról, Maja leendő sulijáról, mai ifjúságról. Igazából most még szívesen maradtam is volna, ha egyrészt nem tudtam volna, hogy András még szeretne találkozni Gáborékkal, illetve ha Mátéékon nem láttam volna, hogy fáradtak. Mindenesetre számomra az este úgy ért véget, hogy szívesen megyek legközelebb is. Bár legközelebb ez pont fordítva lesz. 18-án - amikor Kaáliba is megyünk - jönnek Lilivel Győrbe és megint bejönnek hozzánk. Már most várom! Mindjárt itt lesz! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése