Nem, nem szatír, hanem szortír és persze nem is ő végezte a tevékenységet. A vasárnapot arra szántam (állatkerten kívül), hogy kipakoltam a ruhásszekrényeket- Egyrészt marha nagy rumli volt már a polcokon - főleg Andrásén, aki mindig a legalsó pólót húzza ki a polcról - másrészt gondoltam előveszem a nyárias, vékonyabb ruhaneműket a terítővel letakart éjjeli szekrénynek álcázott kartondobozból. Félúton majdnem feladtam. Addigra a hálónk csatatérré, az ágyunk meg Mont Everestté változott. 3 szatyor - nagy szatyor ruhát szedtem össze, és naná, hogy 90 %-ban az én gönceim voltak. Andrásnál úgy kellett kikönyörögnöm 1-2 pólót, hogy váljon meg tőle. A válasza minduntalan az volt - jó lesz játszósnak.... de a legjobb ez volt: "Az kell, az poénos!" - a póló sohasem volt viselve. Hát ez van - nem is én vagyok aki Fvárra hétvégére 5 alsónadrággal, 6 pólóval, 3 farmerrel utazik...
Én már úgy szortírozok, hogy Krisz nem tud róla. Amikor keres játszóspólót, akkor azt mondom neki, biztos elraktad :-)))))
VálaszTörlésMár bebuktam vele párszor, de egy próbát megér mindig :)
Liz