2010. november 16., kedd

Tavaly ilyenkor...

Tavaly karácsonykor volt egy kedvenc reklámom, és annak egy nagyon kedves, fülbemászó dallama. Eleinte csak a reklámból hallgattam, próbáltam minden alkalmat elkapni a reklám megnézésére, aztán az egyik reggeli ébredésnél (Fehérváron Andráséknál) András a fülemhez rakta a telefont és elindította a számot. Olyan megható és kedves pillanat volt. Még vagy 2-3x egymás után meghallgattuk a reklám zenéjét..... 


Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy arcot
amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz pár mosollyal,
hogy a holnap más legyen.

Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, ezt add tovább!

Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy házat
mit a napfény elkerül,
kopogj csendben, meleg szívvel,
úgy már nem lesz egyedül.

Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, csak add tovább.

Van még gondolat,
mi átadható.
S van száz pillanat,
mi szétosztható.

10 év után találkozunk

Hétvégén osztálytalálkozóm lesz. 10 éve, hogy elballagtunk a középiskolából. Számomra kérdéses volt, hogy meg lesz-e tartva, mert nagyon úgy tűnt, hogy senki nem akarja megszervezni. Már én is gondolkoztam hogy bevállalom a szervezést, de aztán nem mertem belevágni, főleg innen Győrből nem. Bár ha jól tudom, az az osztálytársam aki végül megszervezte szintén nem Fehérváron lakik már. Mindenesetre nagyon ügyes volt. Kész tények elé állította az osztályt, egy dátummal, kész menüvel és helyszínnel és kikalkulált árral. Nekem egyedül a menüvel van gondom, mert egyik sem egy egyszerű kaja, mindkettő különleges - és ugye nem vagyunk egyformák. Eleinte az összeg is zavart (3500 Ft), ami így, hogy már befizettem abszolút nem sok. Benne van a portás a Vasváriban, az ofő virága, a kaja desszerttel, egy üdítő és egy koktél és azt hiszem egy pohár pezsgő is. Tényleg nem sok, csak a költségvetésből kellett valahogy kiszorítani így karácsony előtt.
Próbálom elképzelni, hogy mi lesz szombaton... Előttem van ahogy megérkezem (remélem a Judittal) és már páran majd ott állnak az épület előtt. Minden szempár az aktuális érkezőkre ragad, körbe puszizkodás (ezt már most utálom) mosolygás, egy gyors hogy vagy?, jól vagy? kérdés, melyre mindenki csak "köszönöm megvagyok" válasszal fog felelni.... ez így majd kb. fél óráig. Aztán bemegyünk a terembe, ahol mindenki beül a régi helyére és napló alapján szép lassan beszámolunk az életünkről. Sokan férjhez mentek, megházasodtak már, sok helyen pedig már gyerkőc is van. Ők mind-mind fényképalbumokkal fognak érkezni, sokan szerintem hamar le is lépnek majd. Mindenesetre nagyon jó lesz látni a többieket, a saját bemutatkozót nem várom... de a többiekére kíváncsi vagyok. Már csak egyben bízom... Judit, ugye tudsz Te is 4-re jönni, ugye megyünk együtt?????? Nem akarok egyedül ott szerencsétlenkedni.

Az osztálytalálkozóra amúgy én is készülök fotókkal. Előkerestem a régi osztálykirándulások és szalagavató, bolond ballagás, ballagás képeit. Szerencsémre még csak ki sem kell szedegetnem őket az albumból, mert egy album tartalmazza ezeket a fotókat. Lehet ennek nagyobb sikere lesz mint a babás fotóknak :D

Clostylbegyt

Nem, ez most nem eszperantó, ez a gyógyszer neve amit 3 hónapig szednem kell. Ez az ami a peteérést serkenti. A ciklus 5. napjától kell szednem 5 napon keresztül. Az első hónapban a doki csak fél adagot írt fel - gondolom elővigyázatosságból, allergiás reakciók és társai... Elvileg 17-én lenne peteérésem, de hogy a gyógyszer miatt, vagy most ez épp egy ilyen hónap, nem tudom, azt viszont igen, hogy ma van ovulácoióm (csakhogy ne legyen szóismétlés)! Úgy fáj az alhasam, mintha menzeszelnék. Totál úgy! Ha most a ciklusom végén lennék, pontosan tudnám, hogy mindjárt meg fog jönni. Most mondanák az okosok, hogy no akkor hajrá!, de egyrészt ez tegnap már megvolt....(tudom nem vagyok vénlány, de mindennap???!!!!), másrészt András olyan fogfájással küzd, hogy nem hiszem, hogy most engem akarna...

2010. november 15., hétfő

Anyajegy

Tegnap este is - szokásomhoz híven - piszkáltam az arcomat. Mindig piszkálom. Sajnos sokszor olyan vagyok mintha most lennék a serdülőkor közepén, tele vagyok pattanással, ezeket pedig piszkálom. Pedig nem kéne, András cseszeget is érte rendesen. Teszem hozzá, jogosan! Szóval tegnap egy ilyen arcpiszkálás közben lekapartam az arcomról az anyajegyemet. Valószínűleg pattanás lehetett mellette, amit cseszegettem, az anyajegyem meg bekeményedett tőle, ez pedig kínálta magát, hogy lekaparjam. Éreztem, hogy nem szabadna csinálnom, de nem bírtam abbahagyni. Aztán egyszer csak a kezemben maradt a megszáradt anyajegy teteje... Megijedtem? Naná, hogy megijedtem. Uzsgyi ki a fürdőbe és igen, az az anyajegyem volt. Persze baromira beszartam, hogy mi van ha elrákosodik. Andrásnak megmutattam - bár félve, hogy le fog teremteni - de aranyos volt, azt mondta nem lesz semmi baj, ne izguljak és megpuszilgatott. Aztán megnyugodtam...

Ma délelőtt az ujjam megint odatévedt.... és .... nem merem leírni ... de megtettem... megint leszedtem azt ami tegnapról mára lett. Persze megint - így utólag - totál berezeltem. Ígérem, hogy többet nem nyúlok hozzá a körmömmel, max. csak megsimogatom, hogy ellenőrizzem, gyógyul-e már.

Semmire nincs időm!

Már megint nem festettem be a hajamat. Néha úgy érzem, hogy nagyon kevés ez a napi 24 óra, amiből persze jó lenne minimum 9 órát alvással tölteni. Már múlt péntek óta húzom, sőt már csütörtök óta a hajfestést. De így estére mindig elcseszem valamivel az időt. Ma például főztem - nem akarok nagyképűsködni, de isteni lett - aztán plakátot szerkesztettem át - sokadjára-, aztán E-on kedvezményt próbáltam András anyukájának intézni neten keresztül (ezt amúgy majdnem mindenki igénybe veheti aki átalányt fizet és nem késett 8 napnál többet a befizetéssel ebben az évben, 10% kedvezmény egy évig) végül ÉN megkötöttem a kocsi kötelező biztosítását is. Még amúgy nem mosogattam (majd csak holnap reggel), nem fürödtem, nem pakoltam össze, és szinte semmit nem beszélgettem Andrással. ... és a hajam... a hajam még mindig 2 centire le van nőve. De holnap!!!!! Remélem holnap be tudom festeni végre!

2010. november 14., vasárnap

Tanulunk

Én továbbra is az eszperantót - bár közel sem olyan intenzíven mint ahogy terveztem - András pedig előszedte az angol könyveit és jegyzeteit. Tök örülök neki, hogy rászánta magát. Mivel szerintem az ember olyan, hogy ha valamit muszáj, akkor kevésbé fűlik hozzá a foga, ezért most, hogy nem kötelezi senki, csak saját magáért csinálja, maga tempójában, így sokkal nagyobb kedvvel csinálja. Nézegeti a nyelvvizsga központokat, azok minta feladatsorait. 
A hét elején én is tanultam - persze minden nap kellene - és akkorát ugrottam a nulláról, hogy egész felvillanyozott. Mondatokat raktam össze! Persze egyszerű kis szerkezeteket, kevés szókinccsel és még sok gondolkodással, de ahhoz képest, hogy eszperantót még soha nem tanultam, és nincs is segítségem, nagyon boldoggá tett. Az interneten találtam egy oldalt, ahol demo feladatok vannak, és az első leckét lehet megtekinteni ízelítőképpen, aztán ha tetszik, meg lehet vásárolni. Ez amúgy 18.500 Ft-ba kerül, és fél évig lehet a tananyaghoz hozzáférni. Elolvastam a tapasztalatokat és nagyon pozitívak voltak, a középfokú nyelvvizsgát volt aki 3-4 hónap alatt megcsinálta és egy olyan emberke volt, aki felsőfokút csinált. Nekem pedig ugye szintén ez a célom, és azt gondolom, hogy talán így 1-1,5 év alatt talán össze is jöhet. Amúgy az összeg abszolút nem sok ahhoz képest, hogy 12 leckét tartalmaz (egy lecke elég tartalmas - legalábbis az elsőből kiindulva) és azért egy nyelvtanár meg elkér 2-3000 Ft-ot 45-60 percért. De számomra ami a leginkább mérvadó, hogy saját tempóban, itthonról lehet tanulni.

2010. november 13., szombat

Szilvia nap

November 13. van, Szilvia nap! Anyukám is Szilvia. Mivel nem lakunk egymáshoz közel (kb. 180 km) így sajnos mindig csak telefonon zajlik a köszöntés...de azért ...
Boldog Névnapot Anyukám! Karácsonykor koccintunk erre is!


Aranygaluska...

... amit nagyon elcsesztem! Hogy lehetek ennyire béna, miért nem tudok sütni???
www.nosalty.hu Ez egy nagyon jó oldal, tele receptekkel és mindegyikhez van kép,és rengeteg hozzászólás a kipróbált receptekről. Igyekeztem egy olyat választani - mert több aranygaluska receptje is fent volt - amihez a hozzávalók egyszerűek, a hozzászólások pedig pozitívak. Bár nem írták róla, de én úgy gondoltam, hogy ha már van kenyérsütőgépem ami képes keleszteni, akkor miért ne használnám azt. Bár így a tészta elkészítési ideje 40 percről 1,5 órára nőtt - a gépnek ennyi kellett. Aztán miután a tészta elkészült, letakarítottam az asztalt, kinyújtottam a tésztát 2-3 cm vastagságúra, majd pohárral korongokat formáltam. Olvasztott vajba, majd cukros dióba mártottam és úgy helyeztem a kivajazott tepsibe. Itt még nagyon jól nézett ki... aztán sütőbe be - recept szerint 50 perc sütési idő - szóval egy ideig rá sem néztem. Csak aztán el kezdett szagosodni...égett szag... és akkor láttam (25-30 perc telt el), hogy jobba ha azonnal kiveszem, mert a teteje már túl pirult. Kivettem - nem tetszett: 


... és ez még nem minden, mert ennek már hiányzik az alja, amit le kellett vágni:

... és ami a legrosszabb.... MIKORRA FOGOM ÉN EZT ÖSSZETAKARÍTANI?????

Elmaradt látogatás

Úgy volt, hogy ezen a hétvégén Pestre megyek Éva barátnőmhöz. Már nagyon régen találkoztunk és annál is régebben voltam náluk. Van 2 kis most már nagy fia akiket pici koruktól fogva ismerek és babysitteltem is őket. Igazából a nagyobbik gyerkőc- Zsebes (Gergő) - az akihez több élmény fűz, hiszen ő volt az, akit 4-5 évesen pesztráltam a horgásztáborban. Most 15 éves elmúlt!!! Mivel Éva nem sokkal előtte szülte meg a kisebbiket - Böcit (Ottót) ezért ő nem volt ott a táborban, így a kis Zsebi az én "gondnokságom" alá került 5 hétre. Együtt sátoroztunk, velem aludt, én figyeltem mindenre(fürdés, evés, alvás, és persze arra, hogy folyamatosan érezze a szeretet). Persze a táborban az apja is ott volt, de.... őszintén szólva azon kívül, hogy szerette a gyerkőcöt meg aggódott érte, többet nem tudott és nem is tett. Zsebes nagyon okos kisfiú volt, hihetetlenül vágott az esze, rendkívül jól kommunikált és érvelt - egy ügyvéd veszett el benne - és rengeteg dolog érdekelte. Valószínű most is nagyon okos, csak hát ugye én 12 éves kora óta nem láttam. Nagyon jó volt a mi kapcsolatunk, szeretett engem és egyszer még azt is kiszámolta, hogy ő én hány éves leszek akkor amikor ő 18 éves lesz és elvesz feleségül. :) Böcire is vigyáztam a horgásztáborban, akkor amikor már ő is olyan 3-4 éves volt. Éva dolgozott és bár hétvégén mindig ott volt, a hétköznapoknál én voltam a "pót anyukájuk". Az esti meseolvasások, a küszködések az evéssel, és fürdéssel... sok-sok szép emlék.
Talán nem titok és Zsebesből kiindulva kiszámolható de legalábbis kikövetkeztethető, hogy Évával nem vagyunk egyidősek. Talán 10 év van közöttünk, de ezt sosem érzékeltem! Mindketten oroszlánok vagyunk és mindig volt valami ami összekapcsolta a mi barátságunkat. Mindig felnéztem rá és olyannak éreztem őt mintha a nővérem lenne. Az a típusú ember aki nemcsak meghallgat, de mindig akad 1-2 jó tanácsa is, és tudod, hogy valóban figyel rád. Nos, ennek ellenére már jó régen beszélgettünk.

Szóval a találkozó elmaradt, mert a gyerkőcök betegek lettek. Remélhetőleg 2 hét múlva, de legkésőbb 1 hónapon belül pótoljuk ezt. 

2010. november 11., csütörtök

Happy

Boldog születésnapot Bátyám! :-)

Ez van!

Néha fáj az élet! Pedig nem mondanám, hogy nem alakulnak jól a dolgaim. Ennek ellenére mindig van valami ami elkeserít. Most jelen esetben a munkám, pontosabban a munkahelyem. Egyszerűen nem akar működni. Nem tudunk talpra állni. Igazából fogalmam sincs, hogy meddig lehet még húzni, miben kell még megújulni... Úgy látom, hogy Dia - bár nem mondja - de valahol feladta, nem látom a küzdést, a tetteket. Tele van problémákkal ő is, egyfolytában beteg, lázas, torka fáj és igazából mindig van valami ami ágynak dönti és így nem nagyon tudunk haladni. Ötletei vannak, de sajnos nem kiforrottak, és folyamatosan változnak. Nem tudunk végigvinni semmit, mert sajnos most a gyors megoldásra lenne szükségünk és nehéz kivárni. Eredményeket szeretnénk, de azonnal. Mert most már azonnal kellene. Jön a karácsony, majd a január, és ... nem tudom mi lesz...

2010. november 10., szerda

Nemsokára karácsony

Bár jó pár éve nem tartozok a karácsonyt kedvelők közé - erről majd egyszer bővebben - most elkapott a karácsony szelleme. Fura! Ehhez persze hozzájárult nagyban az is, hogy ma weboldalhoz és szórólaphoz kellett karácsonyi képeket összegyűjtenem, szerkesztgetnem és a sok díszgömb, mikulás kalap és égőkkel díszített karácsonyfa lázba hozott. Olyannyira, hogy ha tehetném, ma feldíszíteném a lakást. Úgy, hogy ezt még ezidáig talán kijelenthetem, hogy soha nem tettem. Most meg... 
Úgyhogy eldöntöttem: december 1-től lakást dekorálok! Ezenkívül megpróbálkozom majd valami sütivel is, esetleg ha sikerül többel is, illóolaj és karácsonyi zene és karácsonyos filmek. Ez van! Változnak az idők!

A karácsony estéjét továbbra sem várom, mert megint hatalmas nagy szervezést fog igényelni, hogy a családlátogatást összeszervezzük .... kb. mintha a város jelzőlámpáit kellene összehangolni. 

A sütőtök egészséges - csak nem minden formában

Ma újból megpróbálkoztam a sütőtökkel. Még egyelőre sül a sütőben és szerintem nem is fog egyhamar elkészülni, ugyanis marha kemény volt. Mézzel nem próbálkoztam újra - nincs is itthon - helyette cukros vízzel kentem át a sütőtököt. Norbi most azt hiszem jól seggbe rúgna.... de hát ez van :) Dolce vita! 

Ráadásul a tornát a héten eddig kénytelen! voltam hanyagolni. András hétfőn nem ment edzésre, így nem volt mikor edzenem - ennek okát már korábban kifejtettem - tegnap, azaz kedden hiába edzett, vendégem volt aki pont akkor volt nálam, amikor András is kondizott. Persze nagyon örültem neki, s egy percig sem bántam az ittlétét. (ezt egybe kell írni?) Ma pedig.... ma ismét itthon maradt. Helyette ma ettem sütit, délután. Most pedig a sütőtök! (cukrosan) DE: nem vacsoráztam ... mást

2010. november 9., kedd

Mindig van valami...

Pár napja fájdogál az alhasam, jobb oldalt. Néha semmit nem érzek, néha meg erősen beleszúr. Egyelőre nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, majd elmúlik. Írni is csak azért írok róla, mert hasonló fájdalmam volt már, és akkor egy kis ciszta okozta ezt a fájdalmat a méhemen, de gyógyszert szedtem a gyulladásra és visszahúzódott. Most 3. napja, hogy elkezdtem szedni egy készítményt, ami a peteérés intenzitását növeli és bár erős mellékhatása nincsen, de ciszta esetén óvatosan kell vele bánni - elvileg.
De persze nem biztos, hogy ez a fájdalom cisztás eredetű lenne ...  majd kiderül ... de csak elmúlik!

Nem panaszkodom én nagyon túl sokat?

2010. november 7., vasárnap

Vannak még csodák?

Az életben azért akadnak jó dolgok is. Pontosítok. Azért néha velem is történnek jó dolgok. Ismeritek a Vonzás törvényét? Azt mondja, hogy ha pozitívan szemlélsz és csak a jóra összpontosítasz, akkor előbb utóbb jó dolgok fognak veled történni. Ha hiszel abban, hogy eléred azt amit akarsz, akkor előbb-utóbb sikerülni is fog. Persze ezt nem csak kimondani kell, hanem tényleg hinni is kell. 
Én hiszek a csodákban, hiszek abban, hogy ha jót teszek másokkal, ha megpróbálok jó ember lenni, úgy viselkedni hogy azzal ne okozzak másoknak rosszat, törekszem arra, hogy adjak magamból, akkor velem is jó dolgok fognak történni. 
Írtam már korábban arról, hogy hogyan érintenek azok az emberek akik az utcán élnek, vagy ott kéregetnek. Bizonyára az is kiderült, hogy érzékenyen érint minden bántalom, katasztrófa, ami embereket ér. Nem kell sok, hogy pityeregjek a tv előtt, de persze az utcán is elfordult már. S
András szerint érzelmileg gyenge vagyok, azért sírok - persze ezzel nem bántani akart, csak szerinte ezért fosok annyira a horror filmeken is, mert ... nem is tudom pontosan hogyan fogalmazott ... ja, hogy gyenge az idegzetem. Igen ezt használta, nem az érzelmileg gyenge kifejezést. 

Amire ki akarok lyukadni, lehet érdemes a csodákban hinni.Velem hamarosan lehet megtörténik egy ilyen csoda. Erről egyelőre többet nem is szeretnék írni, hiszen még csak jövőidőről beszélünk, de biztos be fogok róla számolni ... ha úgy alakul! Jaaa, és nem vagyok terhes, bár már lassan az is egy csoda lenne.