Lombikosok 10 parancsolata:

A leendő kismamák között  terjed egy összeállítás, amely bizony okos gondolatokat tartalmaz, íme:

1. A kezelés alatt nem olvasgatunk internetet, "szakirodalmat", semmit, ami a lombikkal, meddőséggel kapcsolatos! Csak felesleges agyalásra ad okot.

2. A stimuláció alatt pontosan követjük az orvos utasításait, ha nem értünk valamit, rákérdezünk, és feltétel nélkül megbízol abban, amit az orvos mond, akármivel beszélték tele a fejed a fórumokon, a váróban, mert lehet, hogy Neked ez az első lombikod, de neki már atöbb ezredik, tudja, hogy mit csinál!

3. A stimu idején nem figyeljük a testünk minden rezdülését, hogy feszít-e a hasam vagy nem, van-e hányingerem vagy nincs, szédülök-e vagy nem, fáj-e a fejem vagy nem. Akár érzel valamit akár nem, abból nem lehet semmilyen következtetést levonni a tüszők éréséről. Errevaló a vérvétel és az ultrahang.

4. Nem aggódunk az érő tüszők mennyisége, a nyálkahártya vastagsága miatt, és legfőképp nem foglalkozunk azzal, hogy a másiknak milyenek az eredményei. Ez nem verseny!

5. A punkciókor nem foglalkozunk azzal, hogy a többieknek hány sejtje lett. Egy gyerekhez elég egyetlen női és egyetlen hímivarsejt is. Ez nem verseny!

6. A beültetéskor nem foglalkozunk azzal, hogy a többiek hány sejtesen kapták vissza az embrió(ka)t, és milyen vastag volt a méhnyálkahártyájuk! Ez nem verseny!

7. A beültetés után nem keresünk tüneteket! Ha keresel, találsz is, és akkor az a baj, ha meg még sem találsz, akkor az a baj. A premenstruációs tünetek egyébként tökéletesen megegyeznek a koraterhességi tünetekkel, a megtapadást amúgy sem lehet érezni.

8. Az Utrogestan vagy más progeszetron tartalmú készítmény használatát akkor se hagyd abba a beültetés után, ha esetleg vérzés jelentkezik. A vérzés önmagában nem jelenti azt, hogy nem sikerült, viszont progeszteronhiány miatt megszakadhat az elindult terhesség.

9. A vérvételkor nem beszélgetsz a többiekkel arról, hogy ki mit érez, és milyen tünetei vannak, a hetes pontban már részletezett okok miatt.

10. Akárhányadik lombiknak futsz neki, nem latolgatod a statisztikai esélyeket a sikerre, ez nem matematika, hanem biológia!

Azt hiszem mégis ...

Reggel még arról írtam, hogy nem érzek semmit, most pedig arról számolhatok be, hogy fáj a hasam. Na most a fájdalom nem olyan vészes, ezt szoktam érezni, amikor peteérésem van (nekem akkor mindig erősebben fáj az alhasam) csak éppen annyi különbséggel, hogy az a ciklusom 13-14. napján szokott fájni, most meg az 5. napon vagyok. Kicsit a derekam is érzem és rengeteg folyadékot iszom - egyfolytában szomjas vagyok. 

Várom a holnapot, izgatott vagyok! Remélhetőleg minden rendben lesz és megfelelően reagál a testem!

Ciklus 4 - 5. nap

Túl vagyok a tegnapi injekción is és ma 8 körül beadom a negyediket is. Ezek már kisebb dózisúak, a maguk 150 egységükkel. A tegnapi nap folyamán a pikk-pakk beadott szuri után most vérzett is kicsit a pocim, de kb. csak pár másodpercet. Nem csináltam semmit másképp, valószínű hajszáleret találtam.

Nem tudom összességében kellene-e már valamit éreznem, de én nem érzek semmit. Talán néha-néha érzem az alhasamat hol jobb, hol baloldalt, de valószínű most jobban is észreveszek mindent, amit más esetben nem, mert nem figyelnék rá. Természetesen nem akarom a jeleket figyelgetni, nem is érdekel túlzottan, hogy mi játszódik le az alhasam tájékán. Csak remélem, hogy a szuri és a hormonok teszik a dolgukat, a szervezetem pedig illedelmesen elfogadja a  külső segítséget.

Az első vásárlás az új lakásba

Délután elmentünk, hogy felmérjük a terepet, megnézzük, összehasonlítsuk az árakat.

Az első - és a mai nap az utolsó utunk is a Praktikerbe vezetett. Járólapot nézegettünk, parkettákat. A nézegettünk talán annyira nem is jó szó, mert észrevettünk egy akciót és ott le is ragadtunk. 

Kanadai fenyő parkettát láttunk 1590 Ft/nm-es áron. Nagyon szép volt, egyből mindketten akartuk. Nem is volt belőle már csak 7 teljes doboz és egy megkezdett, pontosabban bontott, de abban is megvolt a 10 parketta, pontosabban pluszba még 1. Ott álltunk, András őrült telefonálgatásba kezdett, hogy akkor most hogyan, milyen névre írassuk a számlát, hogy a munkahelyén el tudjuk számolni. Ugyanis nm után jár felújítási támogatás is a szolgálati lakásokhoz. Tudom - ez tényleg nagyon jó! :) Közben egy középkorú házaspár is elkezdte nézni a parkettát, én meg böködtem Andrást, hogy vegye már ki ami nekünk kell... Kellett szereznem még egy kocsit is, mert csak kis kosárral mentünk be, de András addig sem mozdult a parketta mellől. A házaspár is ott volt, továbbra is nézegették, de nem voltak tolakodóak, nem akarták ők is azt megvenni, amit már mi észrevehetően kiválasztottunk. Nekünk mégis baromi lelkiismeret-furdalásunk lett, vagyis nem ez a jó szó rá, mert nem tettünk rosszat. Csak ahogy arrébb mentünk - miután már a kosarunkban volt az összes parketta egymásra nézve egyszerre mondtuk azt, hogy "szegények!!!" Mert egy láthatóan egyszerű, szerény körülmények között élő házaspárról volt szó. Nem hazudok, ott álltunk és azon gondolkoztunk, hogy megkérdezzük őket, ők is ezt szerették volna-e, mert akkor odaadjuk neki. Tényleg mindkettőnk szíve ezt diktálta, és mondhat bárki bármit, nem fájt volna odaadni. De aztán amíg ezen gondolkoztunk, ők végül elbattyogtak a parketta részlegtől, így a kérdés megvolt oldva. 

A parkettát megvettük, meg még egy behajtót is a bútorok össze és szétcsavarozására, majd fizettük. 

Sajnos a honvédség valamiért a parketta után nem akar fizetni, így igazából nem is értem, hogy akkor mire adnak felújítási pénzt. A parketta - szőnyeg - járólap mind ugyanazt a célt szolgálja szerintem.... Így kénytelenek leszünk számlát szerezni tisztítószerekről - azt fizetik -, festékről, járólapról és a munkadíjakról... amire amúgy is szükségünk lesz, de persze nem akkora összegben...

A parkettát most a konyhába cipeltük, nagyon nem volt könnyű, pedig nekem csak megigazítanom kellett András vállán. Már most látom milyen "öröm" lesz a pakolás...

Ilyen lesz lerakva a parketta:

Ciklus 3. nap

Túl vagyok a 2. szurin is. A művelet mindössze 3 percet vett igénybe! Olyan rutinosan adtam be magamnak, mintha mindig is ezt csináltam volna. Előkészítettem a "tollat", 2 vattát fertőtleníteni, a tűt, majd alaposan kezet mostam. A bökés most sem fájt egy kicsit sem, talán annyi, hogy most van nyoma a tű helyének (kis piros pötty), tegnap meg nem volt. A gördülékenység Andrásnak is köszönhető volt, mert szerettem volna neki megmutatni, hogy milyen ügyes vagyok! Menni fog ez.... :)

Azért az izgalom megvolt most is, de ma már csak 2x voltam WC-n. :D 

A másik félelmem is elszállt, miszerint el fogom felejteni beadni, vagy elfelejtek felkelni, vagy nem fog csörögni az ébresztőóra.... De, magamtól keltem 3/4 8-kor és az első gondolatom a szuri volt.

Amúgy lelkileg minden oké. Nem forog miden gondolatom a lombik körül, csak a szúráskor és a blog írásakor (meg ha telefonon vki kérdezi. :) Jókor jött ez a lakáscsere, most a tervezgetés nagyban leköti a figyelmemet.

A lakás

Ma láttam én is a lakást!!! A cuccok még az előző lakóké... még nem pakoltak ki! A srác csak augusztus 15-én adja le a kulcsokat, így a költözés max. ezután lesz. Mondtam Andrásnak, hogy így nem sokat fogok tudni pakolni, de megnyugtatott, hogy ne izguljak ezen, megoldja, hisz nekem majd pihennem kell.

Az első szuri - Ciklus 2. nap

Túl vagyok rajta! :) ....és NEM FÁJT!!!! Kicsit sem! 

Persze a para megvolt, nagyon stresszben voltam! Nem a fájdalomtól féltem, hanem a szuri összeállításától, ami elég sokáig is tartott a bizonytalanságom miatt.

Nem sokkal 8 előtt, első lépésként lepakoltam a dohányzóasztalt és alaposan megtisztítottam. 

Elővettem a papírtörlőt, ráhelyeztem a kibontott szurit, a tűt, az alkoholos arctonikomat, András parfümjét 2 zsebkendőt és 2 vattát.

Ezután alaposan megmostam a kezem - ezer éve nem mostam meg ennyire alaposan - és még a villanyt sem kapcsoltam le a fürdőben, nehogy valami baci kerüljön vissza a kezemre... :D

Letérdeltem az asztal elé, youtube-n megkerestem a beadásról szóló videót (egyszerre kettőt is néztem), kiraktam az asztalra a papírt, majd elkezdtem összeállítani a szurit.

- Kupakot a tollas szerkezetről lehúztam, tetejét megtisztítottam alkohollal (András parfümjével).

- Ezt követően egy tűt elővettem, leszedtem a védőfóliát róla, és behelyeztem a tollba. 

- Eztán leszedtem a tű védőkupakját, a tű hegyével felfelé állítottam a szerkezetet, és az adagolót a legkisebb mennyiségre állítottam. 

-Megpöcöktettem a tartályt, hogy a levegőbuborék felmenjen a szerkezet legtetejére, majd megnyomtam az adagológombot és légtelenítettem a szerkezetet. Kijött a végé egy kis gyógyszer - ez mutatta, h most már légtelenítve van a tartály.

- Ezután beállítottam a beadandó mennyiséget (nálam ez most: 187,5) és kihúztam a toll végét.

- Lefertőtlenítettem a hasam egy arctonikos vattával.... majd következett a bökés.

Ránéztem a hasamra és a tűre. Összecsíptem a bőrt a 2 ujjammal, majd hirtelen "belevágtam" a bőrömbe tűt. NEM FÁJ!!! - ez volt az első gondolatom, és persze nem értettem miért nem fáj! :D

- Kattogtattam a szerkezetet (azaz benyomtam a gombot). Elvileg 10 mp-ig kell benntartani a tűt, de én 2x kezdtem újra a számítást biztos ami biztos alapon. Így volt az 20 mp is.

Túl vagyok az első szurin. Igaz percekig az járt  a fejembe, hogy mi van ha be sem adtam és azért nem fáj, de elvileg beszúrtam és kattogtattam is....

Andrást felhívtam, elújságoltam neki mi volt - ő meg csak nevetett azon a mondatomon, hogy "álltam a hasam előtt és hirtelen beszúrtam" - Hát igen...  a hasa előtt nem igazán tud senki sem állni! 

Amúgy mindez kb fél órába telt... holnap valószínű ez az idő sokkal kevesebb lesz.

Egy szurival beljebb vagyok!

Áhhh!!! Nem izgulok, nem ám!

Csak a kezem remeg, a gyomrom forog és kétszer látogattam már meg a mellékhelyiséget.

DE: MINDEN OKÉ LESZ, ÜGYES LESZEK!!!

8-kor adom be (kb.), utána megírom mennyire voltam ügyes! Csak ne izgulnék ennyire...

Tájékozódás (Már most kikészülök...) - Ciklus 1. nap

Délután,  2 hónapnyi tárolás (és utaztatás) után kiszedtem a hűtőből a Gonal F szurit, kibontottam a gondosan becsomagolt dobozából, majd kivettem a majd A3-as méretű útmutatót áttanulmányozásra.

Olvasni kezdtem.... olvastam, olvastam, elvesztettem a fonalat. Újra kezdtem.... újra elakadtam. Rohadt sok volt az információ..... Pedig egyszer már megnéztem videón is a használatát. De akkor még nem volt olyan fontos megjegyezni, akkor még messze volt a szúrás ideje, akkor még nem kellett magamévá tenni a látottakat. De most... holnap reggel minden élesben megy!!!

Remeg a kezem, csomó van a gyomromban... Nem, nem félek a fájdalomtól, most úgy érzem az a legkevesebb. De tényleg! Attól félek, hogy valamit elrontok.

Felkerestem Bóbita sorstársam blogját - akiről tudni kell, hogy hihetetlenül segítőkész és gondoskodó - és elolvastam az Ő első szuri beadásának leírását. Azt mindenesetre rögtön konstatáltam, hogy nemcsak én vagyok paragép - ő ugyanezekkel a kérdésekkel és félelmekkel küzdött. DE!!! Megoldotta!! Akkor pedig nekem is meg kell oldanom! 

Újra megnéztem 1-2 videót a beadással kapcsolatban a youtube-n, úgyhogy azt hiszem kezdek lassan megnyugodni is. 

Holnap reggel pedig nagy levegőt veszek és ügyesen összeállítom a szurit és beadom magamnak az első dózist! 

Holnap jövök, és mesélek!

Indulunk - a ciklus 0.napja

Délután fél 1-kor megjött a menzeszem, és én nyomban hívtam is a Kaálit. 

Tudtam - pontosabban sejtettem-, hogy ha délután jön meg a menzeszem, akkor az nulladik napnak számít, de inkább megkérdeztem őket. Hiszen csak fél óra telt el déltől. 

Egy nagyon kedves hölggyel beszéltem, azt hiszem a főnővérrel. Nyugodt, kedves hangja volt

- Jónapot kívánok, Z. D. vagyok, és azért telefonálok, mert megjött a menzeszem, és kezdenénk a lombikot, de csak most jött meg 12 után, és nem tudom pontosan, hogy akkor ez most nulladik napnak számít-e...

- Igen Dóra, ez a nulladik nap, hiszen 12 után betegedett meg.

- Jó köszönöm, akkor telefonáljak holnap, a ciklus első napján?

- Várjon csak egy kicsit ....megnézem......... indulhatnak Dóra , be is írtam Önt... Mi van a papírján?

- Ööööö - itt nem igazán értettem, hogy mire gondol - .... antagonista protokoll!

- LH, E2?* - kérdezte, de kb. annyi volt erre a reakcióm (magamban), hogy MIIII????? Kerestem a kezelőlapon ezt a 2 rövidítést, mire nagy nehezen megtaláltam... - Igen, meg hüvelyváladék vizsgálat!

- Hányadik nap kell jönnie?

- Öööööö - pedig tudtam, de azért meg kellett néznem a papírt, nehogy rosszul mondjam azt, amit amúgy ha álmomból felkeltenének, akkor is meg tudnám mondani. - A ciklus hatodik napján!

- És az mikor lesz? - pfff, hogy-hogy mikor lesz, hát a 6. napon, nem igaz, hogy nem tudja kiszámolni, hogy az mikorra esik, ha ez a nulladik napon.... Be kell vallanom, rohadtul izgultam, fogalmam sem volt még arról sem, hogy ma milyen nap van és hányadika. De végül kedvesen segített! :)

- Kedden, 9-én. Kihez tartozik Dóra?

- Kőrösi Dr. úrhoz.

- 7:30-kor van a vérvétel, 10.00-kor az ultrahang (továbbiakban UH).

- Rendben, köszönöm szépen - mondtam, miközben a szemeim megteltek könnyel! - Viszontlátásra!

- Viszontlátásra Dóra!

SZÓVAL KEZDÜNK, ELKEZDŐDIK!!! 

Hogy mi van most bennem? Izgalom egy kicsi aggodalommal. Nem akarok nagy szavakat írni, hogy talán egy hónap múlva anya jelölt leszek, András pedig apa jelölt... nem szeretnék nagyot koppanni. Hiszek magunkban és hiszek a sorszerűségben. Ha úgy kell lennie, úgy lesz, és nagyon boldogok leszünk, ha meg.... erről meg majd beszélünk akkor.

Holnapután pedig - a ciklusom 2. napján - megkezdem a szurikat! 

* 

Luteinizáló Hormon (LH): Ez váltja ki az ovulációt. Tüszôérés után a sárgatest fázist elôidézô hormon, aminek a hatására a petefészek a progeszteron nevû, a terhesség megtapadásában és a terhesség fennmaradásában fontos hormont kezdi el termelni.

Estradiol (E2): Az ösztradiol a nôi nemi hormonok (un. tüszôhormonok) egyik aktív fajtája. Termelôdése az agyfüggelék serkentô hormonjainak hatására következik be és ciklikus. Az alsó értékek jobb stimulálhatóságot jeleznek. Abnormálisan magas szintek a 3. napon funkcionális cystára, vagy kimerülô petefészekre utalnak. Indokolt a stimuláció alatt is vizsgálni. Értéke attól függ, hány tüszô van, illetve azok mekkorák. Ez betegenként változó. A legtöbb orvos bármilyen E2 növekedést jó jelnek tart, mások szerint a 4. napon 100 pg/ml feletti érték, vagy a 3. napi érték kétszerese lenne ideális.

Tervezgetés

Ma itt volt az albérletünk tulajdonosa, fizettünk neki, majd a költözésről beszéltünk és a intézendő feladatokról: úgy mint közüzemi szolgáltatások lemondása, festés, segítség új lakók találásában. 

A festést - a bérleti szerződés szerint - a tulajék intézik, de miután mondta milyen árajánlatokat kapott és látta, hogy lesápadtam, azt mondta ha van ismerősünk, megkérdezhetjük mi is. Hát megfogjuk, mert szeretnék a kaucióból látni is valamit. 

Szóval most, hogy a költözés megint szóba került, agyalni kezdtem rajta. Én még mindig nem láttam a lakást, de András lerajzolta hogy néz ki, és vad tervezgetésbe kezdtünk. Olyan megoldást próbálunk találni, ahol lesz külön gyerekszoba, nekünk egy háló (a szó szoros értelmében) és egy nappali is. Ezt pedig csak úgy tudjuk megoldani, ha a nappalit megosztjuk. Felmerült a konyha+nappali kialakítása és a konyhából gyerekszoba átalakítása, de azt elvetettük. Nem akarunk túl nagy változtatást, mert ki tudja, 2 gyerekkel (majd egyszer) már kicsi lesz a lakás és nagyobba kell költöznünk, akkor meg felesleges nagyon sok pénzt rákölteni. Aztán jött a nappali + háló ötlete, japán térelválasztóval. Erről tudok terveket is mutatni:

A lakás többi része nem lett még "berendezve" de jobbra látható a másik szoba (gyerek szoba) hátul a konyha, középen a wc+fürdő. A második képen látható, hogy milyen fényáteresztő térelválasztást szeretnénk. 

Végül az új ötletem, ami Andrásnak is nagyon tetszett, és sok szempontból a későbbiekre nézve a legelőnyösebb lehet:

Itt a gyerekszobát közvetlen a háló mellé tettük a baloldalon. Annyi változtatás valószínű lesz, hogy helyet fognak cserélni és a háló kerül az ablakhoz.
Így lesz egy hely - a nappalink - ahol kényelmesen elférünk. Nem lila lesz amúgy a fal.... az nekem kislány szobának tetszene fehér bútorokkal, valószínű olyan sem lesz, hanem majd amit sikerül kiviteleznünk.

Ez a megoldás így azért lesz jó, mert ha vendégek jönnek, akkor lesz egy tőlünk elkülönített hely, ahol aludni tudnak. Pl. ha majd megszületik majd a babánk, és anyukám eljön hozzánk 1-2 hétre, akkor nem kell keresztülmennünk a nappalin éjjel, ha sír a gyerek, és a barátainknak is kényelmesebb lesz ha ott alszanak nálunk.

A háló pedig azért cserél helyet a gyerekszobával, hogy ha meg akarják nézni a gyerekszobát és a gyereket az ismerősök, barátok, akkor nem a hálónkon kell majd keresztülvezetni őket, és így az megmaradhat a mi privát helyünknek.

Majd alakul...

Boldog Születésnapot Éva nénje!!!!

Telefon a Kaáliból

Péntek délelőtt hívtak a Kaáliból. Megkérdezték hányszor maradtunk ki a lombikból, megvan-e minden papírunk és, hogy mikorra várom a menzeszem.

Szóval nagyon úgy néz ki, hogy az a nagyobb felkiáltójel megtette a hatását és augusztusban belevágunk!

Meglepetés az élettől

Már egy hete tudom a nagy hírt, amiről eddig nem lehetett nagyon írni - bár a lepcses számnak köszönhetően, már elég sok embernek elárultam a "titkot". Viszont András - aki óvatos - kérte, hogy egyelőre még ne mondjam senkinek. Aztán persze elárultam neki, hogy már tudja X.... meg Y-nak is mondtam........ meg.... meg rajtuk kívül még egy pár embernek. De csak mosolygott és konstatálta, hogy nem tudok titkot tartani.

A történet ott kezdődött, hogy pénteken munka után (ez múlt hét péntek, 22.-e) leült a rattan fotelbe velem szemben és egy papírt adott a kezembe.

A papíron ez állt:

"Bandi! Hétfőn menj le az XY-hoz a lakásügyre! Valószínű, hogy kapsz lakást!"

2x olvastam el a cetlit, mert elsőre le sem esett... Könnyek szöktek a szemembe odaugrottam Andráshoz, megöleltem és csak azt hajtogattam, hogy "ez olyan.... olyan.... olyan szuper!"

Sajnos ekkor még mindez nem volt biztos, mert ott volt a mondatban a "valószínű" szó, emiatt úgy kezdtünk álmodozni a hétvégén, hogy közben folyton vissza kellett jönni a Földre. Vártuk a hétfőt, vártam, hogy hétfőn  délelőtt megcsörrenjen a telefonom és András közölje a jó híreket.

Aztán hétfőn csörgött a telefonom és András mosolyogva közölte a jó hírt, miszerint igen, felajánlottak nekünk egy 50nm-es, 2 szobás lakást a Lajtán. Nem olyan nagy, de ha esetleg gyerek(ek)kel majd kicsivé válna, lehet majd igényelni minőségi cserét, vagyis nagyobbat kérni. 

Nagyon boldog voltam mi tagadás, de őszinte leszek, azért a hétvégén nemcsak azért izgultunk, hogy tényleg lakást kapjunk, hanem azért is, hogy ne a Lajtán legyen, hanem a Szigethy-n vagy a Kodályon. Ennek ellenére kb 5 perc alatt szerettem  bele a Lajta utcába, még így is, hogy azt sem tudtam pontosan hol van, melyik házról van szó, mi van a közelben. Beleszerettem, mert kaptunk az élettől egy lehetőséget, egy lehetőséget, hogy biztonságban élhessünk, hogy úgy lehessen lakásunk, hogy nem kell hiteltörlesztés vagy albérleti díjat fizetnünk. (Zárójelben jegyzem meg, hogy most is fizette a Honvédség egy bizonyos összegig a lakhatásunkat, vagyis az albérletet, de hozzá kellett raknunk pénzt.)

Az, hogy szolgálati lakást kaptunk, nagy szó, hiszen eddig csak gyerekeseknek (nagy százalékban) ajánlottak fel ilyen lehetőséget. Hogy akkor most miért is kaptunk? 2 lehetőség van... Egyrészt elképzelhető, hogy kiderült, hogy lombikozunk (András azt mondta lehet, de nem biztos), másrészt új életpályamodell lép életbe a honvédségnél. Változik a nyugdíj, a lakhatási támogatást csökkentik, és idén van utoljára, hogy ha valaki visszaadja a szolgálati lakást, kap még érte pénzt (lelépési pénz). 

Akinek a lakását mi fogjuk átvenni, ő a nyugdíj rendszer átalakítása miatt leszerel, és emiatt vissza is kell adnia  lakást, de kap is érte pénzt is. Valószínű többen fogják ezt tenni, és ezért kerültünk a 15. helyről mi is előre, mert jó pár lakás felszabadult így.

Szóval most nagy a boldogság, tervezgetjük a lakás elrendezését, számolgatunk... András már látta a lakást, én sajnos lemaradtam róla, de nem baj, jövőhéten már lehet a kezünkben lesz a kulcs is. 

Ígérem rakok majd fel képeket is....

Még egy kicsit a szülinapról, avagy hogyan folytatódott a reggel...

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien fognak felköszönteni. Persze ez leginkább a közösségi oldalaknak köszönhető, melyek nagyban jelzik, hogy kinek közeledik vagy van a születésnapja, de attól még én sem szoktam boldog-boldogtalannak írni....

Szóval azonkívül, hogy egész nap a köszönő válaszokat írtam mind a telefonomon, mind az üzenőfalamon, ráadásul a telefonom is állandóan csörgött, Bandymnak is volt még meglepetése számomra. 

A második ajándéka egy ezüst színű kis masnis dobozban került átadásra, melyről bevallom őszintén, hogy elsőre azt hittem, hogy igen.... ez lesz AZ! Főleg, miután úgy adta át nekem, hogy "Gondolom, hogy ezt sejted micsoda..." 

Mivel az 5. évfordulónkra kapott gyűrűből kipotyogott a swarowski kristálykák fele már, ezért születésnapomra kaptam egy új gyűrűt. Kibontáskor vártam a nagy szavakat, mert a "sejted"-ből én másra gondoltam, de igazából csak annyit kérdezett, hogy tetszik-e és, hogy ugye nem lesz nagy. Mielőtt bárki félreértené, attól, hogy ez "csak" egy szimpla (nem eljegyzési) gyűrű volt) még nagyon tetszik nekem, és nagyon örültem is neki! Ezüst színű, különleges formájú (nem karika, hanem kacskaringós... :)))) ) és tele van apró kis swarowski kövekkel. Tényleg nagyon szép, úgyhogy nagyon köszönöm Bandym!

A harmadik ajándék lett volna a vacsora, ami azért csak lett volna, mert délután már annyira éhesek voltunk, hogy András rendelt egy-egy pizzát, aminek elfogyasztása után még este 9-kor sem voltunk éhesek. Úgy döntöttük, hogy így nincs értelme étterembe menni, úgyhogy az ajándékot átalakítottuk mozizássá, melyet majd valamikor jövőhéten fogunk beiktatni, vagyis akkor, amikor majd találunk valami jó kis filmet. Ennek talán jobban is örülök, mint a vacsinak mert mint tudjuk, én nagyon szeretem a mozi hangulatát, finomat főzni meg Bandym is tud!