Ciklus 16. nap - ET (2. rész)

8 sejtes embrió

Tegnap ott fejeztem be, hogy a biológus elmondta az embrióinkról amit tudni lehetett, kellett, aztán vissza kellett még ülnünk a váróba. Előtte amúgy annak ellenére, hogy félig telt - telt hólyaggal kellett a beültetésre mennem, elkéredzkedtem wc-re mert már nagyon kellett pisilnem. Megengedték, de mondták, utána igyak jó sokat.  Megtettem 2 dl vizet még magamba toltam... András meg is kérdezte: "Ennyit pisiltél ki?" :)

Az az igazság, hogy bár délre volt tervezve a beültetés, csúsztunk. Nekem újra pisilnem kellett. Először András azt mondta, hogy kibírom, de aztán már fájt  ülni és izzadt a tenyerem is, annyira kellett pisilnem. Nem mertem odamenni a recepcióhoz, féltem mit fognak gondolni, ráadásul előtte hoztak már egy gyógyszert is (izomgörcs oldót), szóval tudtam, hamarosan mi következünk. Eltelt újabb 5-10 perc és döntöttem, pisilek, különben a dokit fogom vizsgálat közben szemközt találni. Megengedte a hölgy, csak megkért utána igyak megint. Hát amint megittam az újabb 2 deci vizet, egyből szólítottak, hogy mehetek. Hát.... gondoltam, majd lassan öltözöm át, addig csak-csak leér a folyadék. 

Az öltözőben ugyanazt a mintájú hálóinget választottam ki, de most már rutinosan tudtam hova kell nyúlni, mit kell csinálnom. Miután végeztem, kiültem a műtő elé, és az egyik lánynak a párjával beszélgettünk. Kb 15 perc múlva én következtem.

Kérdezték a pisit - elmondtam 2x is voltam, de muszáj volt. Szerintem ha azt mondták volna, hogy mindenképpen kell, tuti nem kellett volna ennyiszer, mert a srác is mondta, hogy a kedvese is 3x volt. 

Felfeküdtem az ágyra, jött is a doki, kérdezte, hogy vagyok, fáj-e hasam, mi volt velem napokban, most mit érzek.... stb. Nagyon kedves volt és rendkívül kommunikatív. Én komolyan mondom olyan szeretetet éreztem tőle és a csapattól is... megsimogattak, mosolyogtak.... 

Közben lemosott "ott" meleg vízzel, letakart egy csak "ott" lyukas pléddel, majd elmondta, hogy a beültetés előtt csinál egy nőgyógyászati vizsgálatot, hogy megnézze minden oké-e ott bent, mert ennyi tüsző után a petefészkek hozzá nem értő számára ijesztően szoktak kinézni a normális állapotukhoz képest. De aztán mindent rendben talált és a biológussal együtt meg is kezdték a két kicsi felhelyezését. (András megkérdezte, miért nem azt mondom, hogy embrió, olyan furcsa, hogy azt mondom kicsi. Mondtam neki, hogy mert ez jön a számra, ettől emberibb. Tudom, hogy ő nálam még óvatosabb... szerintem az első szívverésig nem mer abba belegondolni, hogy apa lesz, nehogy csalódjon... ).

Íme az beültetésről egy rövid videó (animációs!)

Ráláttam a monitorra, így akár végig nézhettem volna a műveletet, de nem akartam látni, csak a végeredményt. Amit azonnal meg is tehettem, mert amikor kész volt a felhelyezéssel, nyomott egy gombot és már a kezembe is adta az első ultrahangos fotót már a méhemben lévő két kis embrióról. 

Ezt a fotót kaptuk:

A fehér nyílnál a fehér kis vonalnál vannak ők, egymás mellett! Remélem nagyra nőnek és ők fogják a boldogságunkat jelenteni az elkövetkezendő években.

Miután Kőrösi doktor úr végzett, feltettem neki egy kérdést, kicsit félve, mert tudtam furcsát fogok kérdezni. Arra voltam kíváncsi, hogy a kb. 1 hete rám törő allergia okozta óriási, egész testemmel beleremegő tüsszentések, nem okozhatnak-e problémát, hiszen a hasamban érzem meg legjobban a tüsszentést. De megnyugtatott, hogy nem fognak kilökődni az embriók, sem a tüsszentéstől, sem a köhögéstől. 

Ezután át kellett óvatosan másznom egy beteghordó ágyra és áttoltak a pihenőbe. Doktor úrtól elköszöntem, és nagyon szépen megköszöntem neki!

A pihenőben bekötöttek egy újabb infúziót, amit eleinte nem értettem, most már tudom, hogy valószínű kissé hiperstimuláltak, és ezért kaptam még most is infúziót. Megmérték a vérnyomásomat is, és a kezembe kaptam egy 3 oldalas olvasgatni valót azzal kapcsolatban, hogy az elkövetkezendő napokban mit hogyan csináljak. 

- Sok folyadék, fehérjedús kaja

- Lehetőleg kávé, alkohol, dohányzás kerülése

- Pihenés, de 1-2 nap után már lehet dolgozni.

- Nincs jogging, aerobic, hegymászás, úszás, stb.

- Kerülni a betegeket, állatokat.

Valamint az is rá volt írva, hogy a köhögés és tüsszentés nem fogja kilökni az embriókat. :) Azt hiszem ezt már többen megkérdezhették. 

Amúgy Kőrösi doki azt is elmondta, hogy végül is ejtőernyőzni is csak azért ne ejtőernyőzzek, mert hátha nem nyílik ki az ernyő... Röhögtetett miközben "műtött" - jó fej! :D

Közben András is bejött hozzám, megnézte ő is a "fehér vonalat" :) - majd álldogált mellettem, simogatta a kezem. Rávettem, hogy lesse meg, más is kapott-e infúziót, de annyira nem mert odanézni. 

Kb. egy óra múlva elengedtek, felöltöztem és mehettünk is haza. Recepción még megnézték nem írt-e fel valamit doktor úr, de nem. Továbbra is maradt az a 2 progeszteron pótló hüvely gyogyi. 

Kifele az intézetből csak mosolyogtam és mosolyogtam. Hazafelé felhívtam anyát, közben András minden egyes bukkanónál lelassított, óvatosan kikerülte amit lehetett.

Otthon le is dőltem az ágyra, Bandy pedig finom ebédet főzött nekem. Ő még elment át a másik lakásba kicsit dolgozni, pakolni, majd hazafelé bevásárolt a Tesco-ba. Vett nekem olyan gyümölcslét, melyben csak a 6-7 féle kifacsart gyümölcs volt, mindenféle hozzáadott adalék nélkül, illetve nagyon 

egészséges gyümölcsleveket. 

A tüsszentés őt még mindig nagyon zavarja... fél, nehogy tényleg bántsa a babákat. Most új módszerem van.... jól megcsavarom az orromat, így a tüsszentések számát 50 %-kal csökkenteni tudtam.

Ja, és a gyogyik:

Este 3 bogyó utrogestan-t kellett feldugnom a hüvelyembe, ma reggel pedig egy adag crinone-t. 

Jobb mint a szuri, de azért kihagynám. Ha viszont sikerült a lombik- remélem - akkor vagy még 3 hónapig használnom kell majd. no problém, mindent az utódokért!

Ciklus 16. nap - ET (1. rész)

A mai nap nagy nap volt! Pocaklakóim lettek, akik remélem nagyon szépen megkapaszkodnak és 9 hónapig ki sem költöznek a pocakomból. 

Furcsa érzés ám ez - furcsa, mert semmit nem érzek. Más már a petesejtjeivel is beszélget, én meg még fel sem fogtam, hogy már nem vagyok egyedül....Nem érzem - mert valószínű nem merem érezni. Azért végigénekeltem nekik a délutánt, zenét hallgattam és megmutattam nekik, hogy milyen hamisan tudok énekelni....

3/4 12-re kellett mennünk az intézetbe. Már fél előtt ott voltunk. Leadtam a papírokat, egyeztettük, majd felmehettünk az emeleti Kryo laborba érdeklődni az embriók felől. Sajnos pechünkre a kamera vagy mi elromlott, így a fagyasztott embriókat nem tudták megmutatni, de a hölgy elmondta, hogy 2 kis embriónk, akik a beköltözésre várnak gyönyörű 8 sejtessé osztódtak és már elkezdtek összeolvadni... ne kérdezze senki, mert nem tudom ez mit jelent... De a hölgy mosolya nagyon megnyugtató volt.  Aztán folytatta: 8, szintén szépen fejlődő embriót pedig sikerült fagyasztani... 

Elkezdtem számolni...2 megy a pocimba, 8 fagyasztva.... az nem 9, hanem 10! Rákérdeztem, hogy akkor mégsem 9, hanem 10 termékenyült meg???... Igen! Egy pici behozta a lemaradását és felzárkózott a testvérei mögé. 

Nem lesz energiám ma már befejezni... holnap folytatom délelőtt!

Ciklus 14. nap

Reggel telefonáltam Kaáliba, pontosabban 10 után. Kapcsolták a biológust - én mondjuk egy nővel beszéltem - aki elmondta, hogy a 16 petesejtből 9 termékenyült meg. Megkérdezte hányat kérünk vissza és hogy kérjük-e a többi fagyasztását. Ezenkívül elmondta, hogy holnap telefonáljak újra, hogy a pénteki beültetés idejét pontosítsuk.Remélem az a 9 kis préembrió szépen osztódik tovább.

A hasam már jobb, de olyan mintha lenyeltem volna egy focilabdát. Egyszerűen tele vagyok még mindig, feszít és csak remélem, hogy az ET-re olyan állapotba kerül, hogy jó helye legyen a kicsiknek.

Ciklus 13. nap - A petesejtleszívás

Megtörtént, igen, túl vagyunk rajta!

Tegnap este már nehezen aludtam el. A cicim már nem fájt a hasam viszont egyre jobban puffadt. 

Reggel 6-ra állítottuk az ébresztőórát (telefont), de már jóval előtte fent voltam. A hasam reggelre viszont már olyan szinten szurkált, hogy menni jóformán csak úgy tudtam, mint aki karót nyert. Nem kívánom senkinek. 

Most, hogy már tudom, hogy nem basztam el semmit, elárulom, hogy tegnap jó nagy para lett rajtam úrrá. Ugyanis újra olvasgatva a kezelőlapomat, észrevettem, hogy a vasárnap reggel beadott szurimat délben kellett volna beadnom. Végigfutott az agyamon, hogy most rontottam el mindent, de nem mertem felhívni a Kaálit, mert féltem a lecseszéstől. Aztán Bóbita (kedves sorstársam és fórumos barátnőm) megnyugtatott, hogy szarjak bele, nem lesz itt semmi gond. Valahogy annyira jól csinálta, hogy tényleg meg is nyugodtam. Bóbita amúgy ma úgy intézte a munkáját, ha András nem tudott volna ott maradni velem, hazahozott volna az intézetből. Önzetlen, segítőkész, egy igazi őrangyal! Jó érzés, hogy ilyen rövid ismeretség után is így tudok rá számítani! Köszönöm!

Szóval ott tartottam, hogy reggel, indulás Kaáliba. Minden egyes bucka, apró kátyú fájdalom volt, annyira szurkált a hasam. 

8-ra kellett mennünk, de mi már fél 8-ra ott voltunk. Leadtuk a papírokat, majd kicsit még vártunk a váróban. Aztán 8 után nem sokkal jöttek értem és mentem a műtős részlegbe. (Andrást pedig felküldték az emeletre, hogy majd megtehesse ő is, amit meg kell tennie).

Nagyon kis elveszett voltam. Az öltözőben egy kulcsos, zárható szekrénybe beraktam a ruháimat, felvettem a tüneményes kis hálóinget (fehér és rajta aranyos apró virágok), megkötöttem hátil, magam köré tekertem egy lepedőt (ami takarta a csupasz fenekem is), majd felvettem az eldobható neylon papucsot és sapkát. Egy darabig álldogáltam, üldögéltem, aztán végül úgy döntöttem, hogy kimegyek, megkérdezem hol kell várnom. Elküldtek wc-re majd az előtérben ültem le. 

Pár perc múlva jött egy hölgy, hogy mehetek. Ahogy sétáltam befelé, kérdezte voltam-e már, majd megmutatta az ágyat és kérte feküdjek fel. Hiába nyomtam előre a fenekem, ahogy kérni szokták, hogy a szélén legyek, még és még előrébb kellett csúsznom.Miután elhelyezkedtem, letakartak a lepedővel, és megigazgatták a hálóingem is.

Bekötötték az infúziót majd megmérték a vérnyomásomat is, mely 154/ valamennyi lett. Kérdezték, hogy szokott-e probléma lenne a vérnyomásommal, de mondtam nekik, hogy ez csak az izgalom. Pár percig (kb. 10) még ott nézelődtem - leginkább az ágy fölé felhelyezett kis képet. Ugyanis a műtőben, a plafonra egy kedves kis kép van felrögzítve egy kisfiúval és egy kislánnyal. 

Az altató orvos bemutatkozott, kérdezgetett, majd jött Kőrösi dr. úr is, és ő is üdvözölt, megkérdezte hogy vagyok. Mondtam neki, hogy most már azért fáj a hasam, amire azt válaszolta, hogy hát ez érthető is.

Ekkor az altatóorvos beadta az altatót (a kezembe helyeztek még egy branült az elején), majd mondta, hogy ne ijedjek meg, mert el fogok kezdeni szédülni. Aztán kérdezte, hogy szédülök-e már, de még nem szédültem.  Aztán megkérdezte fél perc múlva újra és akkor már szédültem és meg is szűnt körülöttem a világ. 

A következő kép a pihenőben volt (most már tele vannak fotóval a fali táblák), ott szembesültem a "Jó reggelt Dóra" ébresztéssel, ami valószínű  már a műtétben megtörtént, mert ott át kellett mászni a másik ágyra. 

Meglepetésemre semmi hányinger, szédülés. A kezemben még be volt kötve az infúzió és még az ujjamon is ott volt a vérnyomásmérő. 3-5 percenként jött valaki megnézni, hogy minden oké-e, nagyon figyeltek rám és persze a másik két hölgyre is, akik utánam következtek. Közben András is bejöhetett védőruhában, és már ő is tudta, amit én is: 16 kis petesejtet sikerült leszívni. Egy darabig ott volt velem, majd elment 1-2 dolgot elintézni, és mondta, majd hívjam ha kész vagyok. 

Miután elment, még kicsit pihiztem, de aztán egyre jobban kellett pisilnem. Szóltam, hogy kimennék, így lecsatolták a már üres infúziót és kaptam is helyette egy másikat. Amikor végeztem, már nem feküdtem vissza az ágyba, helyette egy kényelmes, lábtartós fotelbe ültem (ültettek) át, ahová már oda volt készítve egy csomó limonádé. Megvártam míg lefolyt a másik infúzió is, kaptam még két gyógyszert, mértek vérnyomást, 15x ellenőrizték, megkérdezték, hogy jól vagyok-e, majd útnak engedtek. Felöltöztem, hívtam Andrást, aki a kocsiban várt és már jött is, hogy együtt menjünk fel Kőrösi dr. úrhoz.

A doktor úr elmondta, hogy az utolsó 2 ampulla szuri megtette a hatását, sok szép tüszőm lett. Felírta a kiváltandó gyógyszereket, elmondta, hogy igyak nagyon sok folyadékot, rostosat és fehérje-gazdagabban egyek.

Hazafelé kiváltottuk a gyógyszereket:

1 doboz Tinidazol-t 

1 doboz crinone-t

3 doboz utrogestan-t

Ez utóbbi kettőt a beültetés (továbbiakban: ET azaz embrio transzfer) után kell majd alkalmaznom - mindkettő hüvelybe helyezendő.

A Tinidazolból pedig 4-et kellett bevennem, egyszerre, melyet a műtét utáni beavatkozás utáni fertőzések elkerülése végett kaptam.

Összesen 14.522 Ft-ot hagytunk ott a gyógyszertárból.

András hazahozott, majd ő elment dolgozni. Itthon le is feküdtem, próbáltam pihizni, mert ahogy telt az idő, egyre jobban émelyegni kezdtem, feszített a hasam. Szerencsére mostanra elmúlt, de akkor nem volt jó érzés.

András a munkából hazafelé vett nekem isostar port (citromosat), rostos üdítőt, és csirkét, hogy finom, fehérjedús vacsit főzzön nekem. Nagyon jól esett a gondoskodása!

Túl vagyunk a mai napon és holnap 10 után telefonálhatunk is, hogy hányan estek sikeresen szerelembe. Remélem minden ilyen szépen folytatódik, ahogy elkezdődött.

Ciklus 12. nap

A mai nap szuri mentesen telt - VÉGRE! Viszont az előző esti szuri is megtette hatását. Reggel még annyira nem is, de délutánra már nagyon szurkált és fájt a hasam. A nadrág szorított, álmosság gyötört egész nap és persze mindezt tetézte az izgalom. 

6-ra megfőzte András a könnyű vacsit (a Gyros annak számít?) megettem és a kajálásnak vége is mára és holnap délutánig. Még 8 előtt iszom egy pohár vizet, aztán azt is elfelejtem egy időre. 

Kitöltöttem még a kaális nyilatkozatokat, aláirattattam Andrással is a papírokat, aztán egy hosszú zuhany (nem forró vízben) hajmosás, és szőrtelenítés  után azt hiszem be is bújok az ágyba. Hadd pihenjenek a tüszők, hiszen köztük valamelyikük a mi gyermekünk lesz - remélhetőleg!

Jó éjt mindenkinek, holnap délután-este jelentkezem....

Hülye álom

Annyira már minden gondolatom a holnapi nap körül forog, hogy már álmomban is punkcióra (azaz: petesejtleszívásra) mentem. Ez pedig az alábbi képen nézett ki:

1. A Kaáli Fváron volt. 

2. Reggel elmentünk Andrással, bementem egy nagy terembe - félig váró, ahol egy csomó régi iskolástársam is ott volt. András kint várt.

3. Pár óra múlva jött egy hapi, hogy bekösse az infúziót. Közben mondta, hogy akkor jöhet András is, aki addigra eltűnt.

4. Felhívtam, de nem ő vette fel a telefont, helyette Andi a sógornőm, otthonról. Közölte velem, hogy  András otthon hagyta a telefonját úgy ment el. Én hisztérikusan kiabáltam, hogy kerítsék elő, mert nélküle nincs petesejtleszívás.

5. Közben a vénámba került a branül, majd a számba adták a infúziós cső végét, amiben vér volt és meg kellett innom.

6. Aztán az oldalamra feküdtem és jött egy hölgy, hogy leszívja a tüszőket. 

7. De én nem aludtam el. Végig ez járt a fejembe, hogy DE ÉN NEM ALSZOM!!!!
8. Aztán a nő számolni kezdett, és mondta a számokat: 7mm, 4, 5, 8, és a legynagyobb 17 volt. A egyetlen ami alkalmas lett volna a megtermékenysítésre.

9. Én kértem csinálja újra, mert nem aludtam, és ha alszom, akkor biztos talál többet és nagyobbakat is.

10. Közben már ott volt a 2 sógornőm, Andi és Enikő, András bátyja.... De András még sehol.

Aztán megszólalt egy sziréna a közelben és felébredtem rá - szerencsére!

Szemléltető

Íme az elmúlt napok társai....

Ez nem az összes szuri, mert néhányat kidobtam - akkor még nem gondoltam arra, hogy érdemes lenne lefotózni őket. 

A piros tollasból 5-ször, a kék tollasból 3-szor böktem, a középső szurikból 5-öt szúrtam.... az alsó kettő pedig a ma esti szurim volt. Ami pedig egy az egyben ki lett dobva, az a nem szeretem menopur szuri volt a maga 5 adagjával.

Kisöcsémtől....

"Ritka szerencse, hogy olyan testvérem van, mint Te!"

Ciklus 11. nap - Az utolsó szurik

Reggel beadtam az utolsó Cetrotide-t, most este meg pontban 20:00-kor a 2 ampulla Otrivelle tüszőrepesztő szurit. Nos ennek a beadásáról nem sok mindent találtam a neten, így kissé féltem tőle. Végül az elsőt a jobb oldalamra, a másodikat a baloldalamra szúrtam be. Fájni nem fájt, csak vérzett. 

36 óra múlva elbúcsúzom a kis tüszőimtől, de remélhetőleg a hét végére 2 kis angyalka beköltözik a pocakomba és 9 hónapig ki sem bújik onnan. Hogy 1 vagy 2, most nem fontos.... most csak az a fontos, hogy lassan tényleg igazi kis családdá válhassunk!

Már alig várom a keddet....

Visszaszámlálás

20 perc múlva beadom az utolsó 2 injekciót!

Úristen költözünk!

Úristen, mert azt sem tudom hol áll a fejem és kb 2-3 napba akarom besűríteni azt, amire egyébként lenne 2 hetem is, de most nem lesz. 

Marha ügyesen már van 3 dobozunk - András azt mondta elég lesz.... AHA!!! Naná hogy nem! .... van egy ragasztó szalagunk és zsugorfóliánk. 

Győrbe visszaérve gondoltam én megkezdem a csomagolást. Összeraktam a 3-ból 2 dobozt, és az elsőbe bepakoltam a tv-s szekrény tartalmát, a másodikba meg elkezdtem a könyveket pakolni. Tele! Aminek a végeredménye azt lett, hogy a dobozt nemhogy megemelni nem lehetett, de arrébb tolni sem. Én nem tudom más hogy szokott könyvekkel költözni, de én még keresem a megoldást. Visszapakoltam a doboz tartalmának a felét a könyvespolcra és hogy a doboz mégse legyen csak félig - az mégis milyen pazarlás lenne - ráraktam néhány ágynemű huzatot. 

A pakolásom eddig terjedt, nem volt értelme tovább erőltetnem, mert nincs mibe csomagolni.

Mondtam Andrásnak, hogy holnap szigorúan be kell szereznünk építési törmelékekhez készített zsákokat és azt hiszem kisebb dobozokat. Igen, valószínű a sok, kisebb doboz lesz a megoldás...Azt viszont nem tudom, hogy honnan szerzünk ilyen dobozokat... András bátyja munkahelyéről adott volna még, de András azt mondta nem kell....

Jelenleg nem tudom mi hogy lesz. Nekem kedden megtörténik a petesejtek leszívása és valószínű 3-5 nap múlva visszakapunk 1 vagy 2 kis embriót. Onnantól kezdve pedig semmit nem tudok és nem is akarok csinálni... és bár valahol egyértelmű, hogy most a legfontosabb a pihenés lesz, mégis marha rossz lesz, hogy semmit nem tudok csinálni, és talán így csomó minden el is fog maradni. Szerettem volna a radiátorokat letisztítani, az erkélyt kiganyézni... stb. De valószínű már nem lesz rá lehetőségem és minden András nyakába szakad. A parkettázás, a tapéta leszedése, falfestés, előszoba+konyha leparkettázása (járólap szerű vmi kerül le), a konyha csempézése, az ajtók, radiátorok, ablak keretek lefestése, a konyhabútor régi elemeinek lefestése, a fürdő és wc lejárólapozása stb..... Akkor nem beszéltünk majd a dolgok helyére kerüléséről... András pedig augusztus 29-től 2 hét gyakorlatra megy Szolnokra.... Ez most tényleg az a "majd lesz ahogy lesz" helyzet.

Ciklus 10. nap

Már a 10. napnál tartok, 9 napja mindennap szúrom magam. Túl vagyok 8 Gonal F-en, 4 Cetrotide-n, 2 (de 5 adag) Menopur-on.

Holnap reggel vár még rám egy Cetrotide és este 8-kor a 2 ampulla otrivelle tüszőrepesztő szuri. 

A hasam már teljesen megdagadt, feszít, a cicijeim érzékenyek, de a hangulatom rendben van - vagy csak mindenki elvisel, és nem jelzi, hogy zizi vagyok/lennék.

Itthon vagyunk Fváron, így ma a családommal töltöttem az időmet - míg András Balatonföldvárra ment evezős versenyre. Szegénykéim biztos untak már, mert valahogy a beszélgetést mindig a lombikra tereltem vissza. Nem tudom miért, de valahogy nagyon igénylem, hogy a központban legyek. Nem is tudom, hogy tudtam volna megcsinálni amit eleinte terveztem - miszerint nem szólunk senkinek mikor kezdünk, csak ha már sikerült. Valamiért úgy érzem, büszke lehetek magamra, hogy ennyi mindent elviselve büszkén lépdelek előre, hogy a szurikat rendületlenül képes vagyok szúrni magamnak úgy, hogy a vérvételt közben meg nem merem megnézni. Jó érzéssel tölt el, hogy a család és a közeli barátok most mind értünk drukkolnak, és hisznek a mi kis csodánkban. Biztatnak, érdeklődnek, néhányan ugyanúgy izgulnak mint mi magunk. 

Hamarosan pont kerül a történek végére, pontosabban remélem, hogy eme pár hét egy csodálatos új történet előszavává válik majd.

Ciklus 9. nap - Újabb vérvétel és ultrahang

2011. augusztus 12.

Nagyon vártam ezt a pénteket, kíváncsi voltam, hogy ezalatt a pár nap alatt mi játszódott le a szervezetemben, hatottak-e rendesen a hormonok. 

András úgy mint kedden, reggel 7-re odavitt a Kaálihoz és ment is tovább dolgozni. Most is sétáltam egyet mielőtt bementem az intézetbe, csak most a másik irányba. Most reggel már nem én voltam az első, és még több nő gyűlt össze mint kedden. 

Fél 8 után pár perccel elkezdték behívni vérvételre a várakozókat, harmadiknak kerültem sorra. Nyújtottam a bal kezemet, majd kitekertem a fejem. A hölgy még rá is kérdezett, hogy kezdheti-e, annyira nem mertem odanézni. Pikk-pakk végeztünk és volt 2 és fél órám a 10:15-ös ultrahangig. Besétáltam az evezőstelepig, vettem a közelben pékárut és teát, majd leültem egy parkba megreggelizni. Elővettem a laptopot, hallgattam rádiót, de az idő nagyon lassan telt. 9:20-kor indultam vissza a Kaáliba, szépen, komótosan. Először a lenti váróba ültem, gondoltam majd 10-kor felmegyek, miután pisiltem egyet. Ugyanis UH előtt elküldenek pisilni. Gondolom jobban látják így a tüszőket. 10:05-kor aztán fel is mentem, de mivel még sokáig nem kerültem sorra, újból pisiltem egyet.

Mellékesen szeretném megjegyezni, hogy az intézetben a WC példás! Nagyon tiszta - ami persze egy meddőségi központtól valahol elvárt is - mindig van bőven WC papír, törlőkendő, elegendő folyékony szappan, a wc ülőkéjét egy gombnyomásra megtisztítja a rendszer... A wc mellett van fürdőszoba - gyönyörű fürdőszoba - tusfürdővel és 2-3 csomag tisztasági betéttel, ha valakinek szüksége lenne rá. Tisztasági betét amúgy az öltözőben is van!

Szóval visszakanyarodva, olyan 3/4 11 körül kerültem be az ultrahangra. Most egy másik kedves hölgy volt ott, Nagy Annamária, recepciós. Levetkőztem alulról, felfeküdtem a vizsgálóasztalra és már jött is Kőrösi doktor úr. Kérdezte van-e panaszom, a hölgy bediktálta neki a vérvétel hormon eredményeit, amire mondta, hogy nagyon jó, aztán behelyezte a készüléket és számolni kezdett. Mivel képtelen vagyok megjegyezni a pontos számokat, ezért csak nagyjából tudom visszaadni azokat. Azt tudom - nagyjából - hogy a méhnyálkahártyám vastagsága 10 egész valamennyi volt. A jobb oldali petefészekben kb 8, a másikban kb 5 tüszőt számoltam össze, átlagban 14 mm-es nagyságúakat, Volt 1-2 nagyon kicsi is. Amikor végeztünk, átmentem a doki irodájába és már mondta is a teendőket.

Változtatott a gyógyszereken, hogy a kicsi tüszők is megnőjenek. Kaptam új gyógyszereket is és felírta ezek beadási idejét egy táblázatban feljegyezve.

Ha nem is táblázatosan, de így néz ki az adagom a hátralevő napokban:

 

Aug. 12.(péntek)

Gonal F 150 egység (utolsó) 

Cetrotide 0,25 mg

este az új Menopour szuriból 2 adag.

Aug. 13. (szombat)

Cetrotide 0,25 mg

este az új Menpour szuriból 3 adag

Aug. 14. (vasárnap)

Cetrotide 0,25 mg

este pontban 20 órakor 2 ampulla Ovitrelle tüszőrepesztő injekció, melytől 36 óra múlva megrepednek a tüszők, és kedden reggel megtörténik a petesejtleszívás.

Szóval kedden nagy nap lesz! Legalábbis remélem az odáig is minden rendben lesz, hatnak a szurik, amiket már kezdek nagyon unni, és egyre rosszabb szájízzel adom be őket.

Kaptam egy rakat elolvasandó és aláírandó papírt a punkcióhoz (petesejt leszívás), elmondták, hogy hétfőn éjfél után ne egyek, ne igyak már. Minimum 2 maximum 5 nap szexmentesség, és kb. ennyi. 

K. dokit megkérdeztem még, hogy vehetek-e be fájdalomcsillapítót, mert 2 napja baromira fáj a fejem, mire aranyosan mondta, hogy igen, nyugodtan "bármit", ne fájjon miattuk a fejem! :)

Hazafelé a gyógyszertár fele vettem az irányt, kiváltottam a gyógyszereket és otthagytam megint 43.000 Ft-ot. Hazaérve beadtam magamnak a Gonal F és a Cetrotide injekciókat (kb. fél 1-kor), este meg sógornőm, Kriszta segítségével az új szurit is, abból 2 adagot. Segítséget kértem, de igazából én csináltam mindent, még az összekeverést is, csak megnyugtatott a jelenléte, meg az útbaigazítása. A szuri nem volt kellemes, mondhatni fájt is. Nehezen tudtam beszúrni, sokáig tartott, csípett... Nem baj, már csak ma kell szúrnom és holnap, majd vége egy időre - a legjobb lenne ha többé nem is kellene...

Menopur új szurim... amihez tűt pluszban nekem kellett vennem. Ebből kellett tegnap 2-t, ma este meg majd 3-at beadnom. Oldószeres üveg tetejét lepattintani (letörni), fecskendővel kiszívni, másik poros üvegbe befecskendezni, vele port feloldani, fecskendővel kiszívni, tűt cserélni és szúrni.

A hasam egyre jobban feszít, és most már a cicijeim is nagyon érzékenyek, fájnak. Hát... közeleg az idő....

Ciklus 8. nap

Ma reggel ismét beadtam a szurikat - most már sokkal könnyedebben mint tegnap és kevésbé kézremegésesen. Megint a cetrotide-vel kezdtem, még csak a papírját sem kellett elolvasnom - tudtam mit kell tennem. Igaz a légtelenítéssel most is szarakodtam, olyan nehezen lehet finoman megnyomni a szurit... A másik félelmem pedig az volt, hogy nehogy szúrás után vér jöjjön vissza a fecskendőbe, azaz nehogy eret (hajszáleret) szúrjak, mert akkor ki kellett volna dobnom az egészet, vagyis 10.000 Ft-ot az ablakon, ráadásul mehettem volna a Kaáliba újabb vényért, majd a gyógyszertárba újból ki kellett volna váltanom... ezzel együtt a szuri kb. 2 órával később került volna beadásra. 

A gonal F-et már nem is említem, jó barátom lett, simán tudom bökni. Bár be kell vallanom, ahogy telnek a napok, és egyre több lyukat ejtek a hasamon, egyre rosszabb szájízzel szúrom meg a hasamat. Nem is tudom elképzelni, hogy a cukrosok ezt hogyan oldják meg, milyen lehet az ő hasuk....

Holnap ismét Kaáli, és nagyon várom már, hogy újabb híreket kapjak a tüszőimről. Remélem mindegyikben fejlődnek az egészséges kis petécskék. 

Délután jövök friss hírekkel (vagy legkésőbb este).

Hatnak a hormonok....

.. és én idegbeteg vagyok! Érzem, hogy szétrobbanok. A tegnapi szomorúság átment feszültségbe. Dia egész nap kérdezte, hogy mi a bajom, nem tudtam neki megmagyarázni, és délutánra rájöttünk, hogy hát valószínű ezek már a hormonok.... Emellett álmos is vagyok és semmit nem akarok és mindenki hagyjon békén érzésem van, ugyanakkor mindenki szeressen is... Most biztos nem könnyű rajtam kiigazodni, úgyhogy aki teheti kerüljön ! :))) Érzem, hogy közeledek a bőgés határa felé. Nem tudom mit csináljak. Mert nem akarok sétálni, nem akarok itthon lenni, nem akarok sem ezt, sem azt... és mindemellett szerintem már túlzás amit csinálok - pontosabban amit érzek, mert azért arra figyelek, hogy senkit ne bántsak meg és senki ne szenvedje kárát a hangulatingadozásomnak. Ez van, agresszív kismalac lettem!