...jó lenne haladni. Mostanra minden hétre jut egy álom, ahol szülök, szoptatok, vagy terhes vagyok. Az éjjel is erről álmodtam. A mamám kísért el nőgyógyászhoz mert az állam alatt és nyakamon nagy csúnya barna foltok jöttek elő. Ne kérdezze senki, hogy miért nőgyógyászhoz mentünk - és persze azt se, hogy miért a mamám vitt el dokihoz közel 30 évesen. Szóval ott voltunk és jött a vizsgálat. De nem az arcomat vizsgálta a doki. Felfeküdtem a vizsgálóágyra és megultrahangoztak - a hasamat. Az ultrahang képernyőjén pedig ott volt a kisbabám. 15 hetes terhes voltam - amit eddig nem vettem észre. Kislány volt. Onnantól pedig, hogy megtudtam - terhes vagyok - elkezdtem érezi a picit a hasamban. Ahogy a kezemet a hasamra raktam, éreztem hogy benne van. A hasam hol keményebb volt, hogy puhább, attól függően, hogy a kisbabám épp hova vándorolt a pocakomban. Gondolom ez a való életben nem érezhető így, de én ott az álmomban éreztem és rögtön azt is megértettem, hogy miért simogatja minden terhes nő a hasát. Mert az álmomban az én kezem is ott volt onnantól kezdve. Mert érezni akartam őt, érezni ahogy mocorog, ahogy él. Mert a hasamra téve a kezem csak pár centi választott el tőle.
Hihetetlen, hogy most már ilyen gyakran álmodok ilyet és ehhez hasonlókat. Az ösztön úgy munkálkodik bennem, hogy ha már egyszer nem beszélek róla, akkor ott van az álmaimban. És ha még egyszer valakitől meghallom, hogy görcsös vagyok, lerúgom a fejét! Mert ez nem görcsösség, ez más. Ez sóvárgás és vágyakozás. A legnagyobb, amit valaha éreztem. ANYA AKAROK LENNI! ANYA!
Az leszel nyugi! Tudod a múltkor kiszabtunk egy határidőt és ha határidő, akkor határidő...
VálaszTörlésEgyébként lehet érzeni a mozgást -kutyorgást - már a legelejétől. :) Liz