Nagy utazás

Na azért olyan nagy nem volt, de azért elfáradtunk. Ezen a hétvégén - mármint ami volt - Mohácsra mentünk ERGO OB-re (az ergométer más néven evezőpad). Pénteken hazamentünk Fehérvárra, ahonnan szombat kora délután indultunk Dombóvárra András papájához. András anyukája is velünk tartott, gondolta amíg mi Mohácson leszünk, addig ő kitakarít. Csinált egy rakat vadast - isteni lett megint csak - és abból a papának is vittünk egy nagy adaggal. András anyukája nem tud keveset főzni. Ritkán áll neki, de ha nekiáll, akkor nem aprózza el.

Dombóváron marha hideg volt. Papa fával fűt és csak este 6 körül szokott a tűzre rakni, sőt a radiátorok is le voltak csavarva a kisszobákban. Ez persze természetes, minek fűtse azokat a helyiségeket, ahol nem is tartózkodik. Szóval hideg volt, kb. 17 fok. Előkerültek a gyapjú takarók és nyakig bebújtunk alá. Persze előtte Való Világ párbajt néztünk - András anyukája Gombinak szurkolt, mi Alekosznak.  Szerinte Alekosz buzi - ezt nem tudom mire alapozta. 

Másnap reggel 8 körül indultunk Bandyval Mohácsra. Mohácsról tudni kell - a busójáráson kívül-, hogy apukám ott élt a nagyszüleimmel és testvérével gyermekkorában. Eldöntöttem, hogy ha lesz rá lehetőségem, megkeresem a házikójukat és lefotózom. A  dolog érdekessége, hogy a Sportcsarnok utcája a mamámék utcájáról nyílt, így 3 perc sétával ott voltunk a háznál. A háznál, ami azóta fel lett újítva, de mégis az ő régi kis házuk maradt. 

Az ERGO OB 9 körül kezdődött - bár nem Andrásnak, mert ő csak valamikor 2 után került sorra. Én nagyon élveztem - bár itt még nem is voltak a srácok félmeztelenek, mint a vízi versenyeken. :) Igazából mindig a futamok végét vártam a legjobban, amikor minden energiájukat kievezve szinte leestek az evezőpadokról a versenyzők. Mindig azt lestem, vajon kell-e valakihez orvost hívni.

András szerintem nagyon ügyes volt, de persze ő az örök elégedetlen ezt másképp látta. (A második képen első sor, jobbról második, még a rajtra várva).

A verseny után várt még ránk egy hosszú út Mohács-Dombóvár-Székesfehérvár-Győr. 

Dombóvár-Fehérvár között filmet néztem a hátsó ülésen, ugyanis András anyukája ült elöl. Eddig nem nagyon filmeztem kocsiban, mert féltem, hogy hányingerem lesz, de simán tudtam mozizni, és még az a másfél óra is pillanatok alatt elment így.