Én és a kisöcsém...

...mi ketten jó testvérek vagyunk, szeretjük egymást, sok mindent megbeszélünk és számíthatunk egymásra. A kisöcsém 26 éves kigyúrt, kopasz, de a szíve aranyból van. Egy nagy gyerek, akiről egy kívülálló nem is gondolná, hogy mennyire tud hízelegni, bújni, szeretni. Mennyire tud lelkesedni, mennyire fontos neki a szeretet, a család. A kisöcsém sokszor felhív, hogy hogyan panírozza a húst, a fagyasztott nudlit hogy csinálja meg, lejárt a mosógép - mit csináljon vele, felmoshat-e öblítővel, hogy kell cd-t írni, milyen az a tangás tisztasági betét, hol van a lakásban ez vagy az (4 éve nem élek otthon). A kisöcsém nem dob ki semmit a hűtőből, így nagyon kell figyelnünk, hogy vasárnap ne hagyjunk maradékot, mert az akkor bíz 2-4 hét múlva is ott lesz a hűtőben. Nem igénytelen - mert tényleg nem az - csak nem nyúl hozzá. 

Anya mondta, hogy múltkor az én kisöcsém, hogy zokogott a telefonba - az oka lényegtelen - és én is láttam már sírni felnőtt fejjel. Akkor, amikor anyukánk elköltözött Zákányba. Emlékszem bepakoltak a kamionba mindent, anya elköszönt és akkor eltörött a mécses és a 21-22 éves nagy gyerek zokogott. Zokogott, mert ő egy ilyen fiú. Aki külsőleg kemény, de ugyanakkor érzékeny is. Aki néha csak úgy felhív - mint ma is, hogy megossza örömét, vagy esetleg bánatát.

Gyerekként sok mindenen keresztül mentünk - jó és rossz dolgokon, de leginkább jókon. 

Amikor kicsik voltunk és néha együtt aludtunk, sokszor kérdeztem hogy ő szeretné-e ha apa meg anya újra együtt élne. Tudtam, hogy igen, ő pedig volt, hogy ezen elsírta magát, de akkor én mindig jól megvigasztaltam. Amikor elaludt, megfogtam a kezét, és úgy aludtam el én is.

Volt amikor nem tudtam megvédeni, mert még én is kicsi voltam. Lent játszottunk, labdáztunk és véletlenül fejbe dobott vagy rúgott labdával egy nőt. (kb. 4 éves volt tesóm). A nő sipákolt, a pasija pedig lepofozta öcsémet, aki ijedtében bepisilt. Tombolt bennem az igazságérzet, de mit tehettem  alig 7 évesen. 

Most már ő a "nagy", engem is sokszor húgomnak hív, most már ő az aki ha kellene megvédene. Azért írom, hogy ha kellene, mert én viszont nem vagyok az a "balhés csaj", soha nem is voltam, a konfliktusokat is mindig kerültem. De tudom, hogy számíthatok rá, és ez jó! Jó hogy van egy öcsém!