Mindenről ami eszembe jut

Elsőnek arról, hogy vásárolni teli hassal kell menni, különben minden szart megvesz az ember - tudom, tapasztaltam már párszor. Ma elmegyünk este Tesco-ba, megvesszük a 4 napi élelmiszeradagunkat. Persze nem emiatt kajáltam be, egyszerűen csak így sikerült. Brokkoli krémlevest szerettem volna csinálni, de elromlott a botmixerem. Nem most, már régen, ennek ellenére mindig megveszem a brokkolit... csak aztán nem leves lesz belőle. Botmixert pedig egy okból nem vettem másikat: apától komoly készletet kaptam anno, 20 millió tartozékkal, és a tartozékokhoz akarok egy ugyanilyen, de legalábbis kompatibilis eszközt venni. 

Szóval a vacsim brokkoli volt olyan sajtos szósszal, amit a "híres" sajtos tésztámhoz szoktam csinálni. (vaj megolvaszt, bele húsleveskocka, bele liszt, aztán tej - besamel alap-, aztán füstölt és sima  reszelt sajt. (néha kevés mustár és wörcseszter :) szósz, csak hogy kicsit megbolondítsam). Na, én most bedobtam egy teljes brokkolit egyedül! a sajtszósszal. Nem hizlaló kaja, a liszt is update 1-es volt. Bár mindegy is, mert annyira teleettem magam, hogy aztán emésztéshez kellett egy kis sütit is ennem.

Ma már 13 fok volt délután. Nagyon élveztem a napsütést - a lakásból is. Egész nap nyitva volt az ablak. Egyszer csaptam csuktam csak be, amikor rágyújtottak az ablak előtt. Mindig jól elhatározom, hogy elmagyarázom az ablakunk alatt pontosabban előtt dohányzóknak, hogy ha már veszik a fáradságot, és megkímélik saját lakásukat a cigaretta füsttől, akkor tiszteljenek már meg bennünket is annyival, hogy a mi lakásunkat nem füstölik tele! Mert a füst bejön, és amióta nem dohányzom, egyből megérzem km-ekről a dohányszagot. Az elhatározásom sajna még nem került megvalósításra, mindig meghátrálok és ahelyett, hogy jól megmondanám, becsukom - vágom az ablakot. Néha arrébb is állnak, úgyhogy veszik a lapot.

Most, hogy végre ilyen jó idő van alig várom, hogy kimozdulhassak - görkori, séta, fotózni menni, mindegy csak menjek és érezzem a nap melegét! 

Tegnap Judittal beszélgettem egy csomót skype-n. Nem szoktunk chatelni, Judit elég leterhelt, így általában maradnak az e-mail váltások. Nekem most már nehezebben megy a levélírás azon személyeknek akik a blogomat is olvassák, mert itt én szintem mindent megírok, és a levélben már sokszor nem tudok mit mondani. Ülök a gép előtt, beírom a cím mezőbe az e-mail címet, a tárgyrészt általában kihagyom, mert soha nem jut oda eszembe semmi, és ezután jön a gondolkodás, hogy miről írjak.... szóval bocsi azoknak akik mióta blogolvasóim lettek nem írok levelet, de ez nem azért van mert nem jutnak eszembe, csak nem tudok miről írni.

Most pedig befejezem az írást. András hazaért, s bár tagadja, de látom, hogy durrog, hogy megérezte a sajtos brokkoli illatát én meg nem hagytam neki! Sorry! Nem volt olyan sok. Különben nem bírtam volna megenni.....