Elég durva fejfájással ébredtem reggel. Rossz amikor már eleve így indul az ember napja. András már nem volt mellettem - nem ébredtem fel a telefon ébresztőjére. Ettől függetlenül a biológiai órám jól működik, mert mikor kimentem wc-re hallottam, hogy most fő le a kávé. A kávé, és a tea után csökkent a fejfájásom, de most meg tiszta depis vagyok. Fel kellene hívnom a Kaálit, megejtenem a szokásos időpontkérést, de nagyon nincs kedvem, már unom az elutasítást. Hiába fogadtam meg, hogy számon kérem, hogy mi az hogy más kap időpontot, én meg nem, de nem teszem meg, nem tehetem meg. Nem Kovács vagy Varga a vezetéknevem, nem kell, hogy megjegyezzenek és ezután még nehezebben menjen minden. Mert itt nem mi diktálunk. Ez van. Nem elég, hogy a természetnek nem diktálhatunk, még a külső segítségnek sem. - amiért ráadásul fizetünk keményen. András tegnap kiakadt, azt mondta, hogy akkor majd ő felhívja és helyreteszi őket, mert mi az, hogy nem kapunk időpontot, más meg igen. De mondtam neki, hogy tök felesleges, csak induljunk ki abból, hogy a papáját tavaly novemberben előjegyezték szürke hályog műtétre - MOST , azaz 2011 novemberére. Ha egy állami intézetben ez így működik, akkor egy maszeknál mit tudnánk lépni?! Javasolták, hogy próbáljuk Pestet, Kaposvárt, de kinek van arra pénze, hogy még pluszba az útiköltségeket is finanszírozza, meg totál öngyilkosság amikor itt van a Kaális (itt is van) Győrben, ráadásul az ország vezető meddőségi központja. Plusz, amikor vérvételre kell járni, meg ultrahangra 2 naponta reggel fél 8-ra.... ? Fel sem érnék, pláne nem egyedül.
Na most megint kipanaszkodtam magam. De legalább jól esett. Most felhívom a Kaálit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése