Más olvasónaplót ír a blogjában, én mivel nem olvasok - sajnos - a filmes élményeimről írok időként. Teszem ezt most is, mert szívhez szóló filmet láttam, mely a szívem velejéig hatolt, és az utolsó 20 percet végigsírtam. Úgy szeretem amikor egy film tanító célzatú, emberi értékeket mutat be és próbál példát mutatni, irányt adni, hatni az emberekre.
Ez a film egy olyan családról szól, ahol az apuka (Kevin Costner) a háborúból visszatérve próbál visszazökkenni a hétköznapokba. Anyagi helyzetük szar, ő sem talál nagyon munkát.
A film egy testvérpárról, az ő barátaikról, a megvívott kis harcaikról is szól.
Arról, hogy hogyan éljük meg a megpróbáltatásokat, hogyan győzzük le haragunkat és hogyan lépjünk túl bánatunkon. Mit jelent az egyenlőség, mások elfogadása, a barátság és az ellenség fogalma.
Arról, hogy hogyan éljük meg a megpróbáltatásokat, hogyan győzzük le haragunkat és hogyan lépjünk túl bánatunkon. Mit jelent az egyenlőség, mások elfogadása, a barátság és az ellenség fogalma.
Bár nem bővelkedik óriási fordulatokban, azt gondolom, hogy érdemes megnézni ezt a csodálatos kis filmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése