Múlt héten krumplis tésztát csináltam. András soha nem erőlteti, hogy azt főzzek, mert neki az anyukájáé az abszolút favorit és eddig én olyan nem tudtam csinálni. Igazából az állagát nem sikerült eddig leutánoznom - bár ez a múltheti vitte a prímet. Apait-anyait beleadtam - no meg a sót is. (miért nem egyforma só és só!)
Én: Bandym, ez olyan lett mint anyukádé az állagára!
B: Na az jó!
Én: Csak egy baj van
B: ?
Én: Nagyon elsóztam!
Andrásnak viszont így is ízlett!
Anyumnak elújságoltam, hogy mit főztem, és milyenre, mire ő megkérdezte - mely kérdést egyébként vártam is:
Anya: Szerelmes vagy kislányom?
Én: Neeem, dehogyis!
Anya: ?? Nem??
Én: Anya ez már nem szerelem 6 év után, ez szeretet.
Igen, nem vagyok szerelmes, de nagyon szeretem a páromat. Nekem a szerelem azt jelenti, amikor zavarba jövök, belepirulok, furcsa érzés van a gyomromban folyamatosan, nem tudok másról beszélni csak róla, amikor egy érintésétől szinte lebénulok. De ezek elmúlnak, mert megismered a másikat, egyre több időt töltötök együtt és megszokod mindazt, ami az elején újdonság volt.
Nos mindezek után - ez múlthét közepén volt - egy olyan kis idilli hangulat szállt a kapcsolatunkra, hogy nem is tudom mikor volt ilyen utoljára. Egy hangos szó azóta el nem hangzott, András türelmes velem - ami szerintem azért nem lehet olyan könnyű - rengeteget beszélgetünk mindenféléről, becézget egyfolytában, mosolyog rám, bújik.... Néha olyan hihetetlennek is tűnik, hogy 6 év eltelt, de mi mégis így szeretjük egymást. Elmondhatom, hogy én megkaptam azt, amire mindig is vágytam, hogy szeressenek. És hogy néha veszekszünk? Kiabálunk? Gúnyosak vagyunk egymással? Belefér! Mert nem gyakori! Belefér, mert utána mindig jól kibékülünk. Belefér, mert közben egyre jobb barátokká is válunk, egyre inkább egymás támaszai leszünk. Lehet furcsa ezt olvasni, hiszen 6 éve együtt vagyunk és én mégis most érzem csak úgy, hogy barátokká válunk. Nem tudom, igazából a kapcsolatunkban minden szép lassan alakult. Sokáig nem is hittem, hogy ő a párom, hogy ő tényleg szerethet engem, hogy eltelik fél év, egy év.... aztán összeköltöztünk, majd bútorokat is vettünk, szeretnénk ugye kisbabát is, a gyermeknevelésről diskurálgatunk... és mindez szépen fokozatosan évről-évre. Lehet az élet nem véletlenül hozza így, lehet a babára sem véletlenül kell várnunk éveket, lehet mindenre időt kapunk, hogy együtt felkészüljünk rá és igazán akarjuk.
Szóval a krumplis tészta lehet sós, lehet sótlan, nagyon szeretem az én páromat, az én életem társát! :)
Én is SZERETLEK Dorcim!
VálaszTörlésÉn is...
VálaszTörlésÉs Krisztiánt is...
És az anyukámat is...
És az apukámat is...
Éa a tesómat is...
... és akik közel állnak hozzám és engem szeretnek, azokat is ....
És Édes Kis Pöttyöt is...
Érdekez a szerelem és szeretet kérdésköre.
Én egyetlen egyszer éreztem az egyik páromnál 4 év után, hogy már nem vagyok szerelmes, csak szeretem. Na gyorsan szakítottam vele, mert sajnos közben meg is untam. Szerintem csak akkor lehet szeretettel élni egy másik ember iránt / vagy emberrel, ha mellette valami még jól működik. S ennek a szexnek kell lennie vagy a barátságnak, vagy csak szimplán az, hogy jó vele együtt élni.
Én Kriszt 3 év házasság után is imádom és szerelemmel szeretem. Pedig mi nagyon megküzdöttünk egymásért, s a mai napig harcolunk, csak már Pöttyért, s vele együtt a boldogságunkért.
Sózással kapcsolatban:
VálaszTörlésEgyszer hallottam egy nagyon jó szöveget a Stahl Judittól és azóta én csak ezt használom a sózással és a krumplival kapcsolatban... s mindig bejön.
Azt mondta: a krumpli annyi sót bír el, amennyit épp képzelünk s még egy picivel többet.
Tudnillik a burgonya az a zöldség a világon, amely a legtöbb sót képes felszívni a növények közül s a legtöbb ideig képes magában tartani.
Biztos is voltam benne, és vagyok, hogy vannak akik másképp élik meg a szerelem-szeretet kérdést. Nekem az tényleg mindig csak az elején volt minden egyes kapcsolatomnál, de azért mert nekem a szerelem mást jelent. Nekem tényleg azt a nagyon furi érzést....amikor "pillangók szállnak a gyomromban" és persze ez a szeretet teljesen más mint amit pl. a családom iránt érzek, meg amit Te is írtál, szimplán szeretettel nem tudna működni egy kapcsolat... nehéz ezt megfogalmazni.
VálaszTörlés