"Féltem az egészséged!"

Mindig is olyan személy voltam akinek küzdenie kellett a kilókkal. Főleg azért is mert nagyon szeretek enni és és azért mert a mozgás szép lassan kivonult az életemből. Voltak nagyobb fogyásaim. Az első, amikor 16 évesen szalmonellás voltam, és 4 nap alatt 6 kilótól szabadultam meg. Hányszor akartam én utána ismét szalmonella fertőzést kapni... Aztán utána 2000-ben, akkor amikor először igazán szerelmes lettem. Akkor is közel egy hét alatt ment le 6 kiló. Nem bírtam enni izgalmamban. A következő közel 10 kilós fogyásom akkor volt mikor ennek a szerelemnek vége lett (2004) - pontosabban a szerelemnek már korábban, fogalmazzunk inkább úgy, hogy a kapcsolatnak ért véget. András ebben a "vékony" állapotban ismert meg, akkor közel 14 kilóval voltam kevesebb a mostani súlyomnál. Na erről tudok mutatni egy képet is!

Azóta még egyszer sikerült fogynom, ez 2007-ben volt a 90 napos diétával. Aztán azóta mindig csak az elhatározásig jutok. A fogamzásgátló és a cigi abbahagyását követően 10 kilót híztam, Norbival lement jó pár kiló, de aztán abban sem voltam kitartó. Nem tudom, hogy mi hiányzik... talán a motiváció. Bár vékonynak szeretnék vékony lenni (akárki akármit mond, én látom magam a tükörben), de mindig megakadok. 

De most muszáj lesz változtatnom, és igazából nem is a kilókon van a hangsúly. Elmondom mi történt:

András épp nekiállt főzni, én kivittem a konyhába a poharakat, adtam neki egy puszit, ő rám nézett...

- Beszélhetnék veled majd valamiről?

- Persze, mondjad - közben persze kissé ijedten néztem rá, mert amikor ilyet kérdez, akkor az komoly dolog szokott lenni

- De ígérd meg, hogy nem fogsz megsértődni, nem kapod fel a vizet - na, gondoltam magamban, ebből már jó nem fog kisülni. Rögtön az jutott amúgy eszembe, hogy a munkámmal lesz gondja.

- Nem, nem fogok, - de ezt is lekonyuló szájjal mondtam.

- Te neked jó ez? - és biccentett a nappali felé, ahol a laptopom volt.

-  Mi?

-  Az, hogy egész nap ott ülsz? - itt megint azt hittem a munkám lesz a baja, hogy ő úgy látja, hogy nem csinálok semmit.

-  De én dolgozok! Miért?

-  Azt tudom, hogy dolgozol, de nem mozogsz. Egész nap ülsz.

-  De ha máshol dolgoznék, akkor is ülnék.

- Nem, biztos mászkálnál, meg eleve amíg elmész, hazajössz - és totál igaza van, durván keveset mozgok. Pont múltkor gondolkoztam el azon, hogy mennyire kevés kalóriát éget el a szervezetem, hiszen tényleg a napi mozgásom abból áll, hogy ágyból ki, nappali, fürdő, konyha. Néha kiviszem a szemetet, elugrok boltba vagy postára, vagy átugrok Alizékhoz. Majd András folytatta.

-  Én féltem az egészségedet, ez nem jó így, nem lesz ennek jó vége!-és ez nagyon szíven ütött.

- Megígérem, hogy mától mindennap mozogni fogok. Jó? - és bújtam is Andráshoz, mert ő tényleg nem az alakom miatt aggódik (bár lehet csak nem mondja ki, hogy kicsit el vagy hízva, le kéne adni pár kilót), szóval ő azt szeretné ha mozognék. Igaza van! Teljesen igaza van! Muszáj lesz erőt venni magamon. Bár kissé meggondolatlanul vágtam rá a mindennapi mozgás kijelentést... Ez egy új megközelítés lesz. Nem a fogyás lesz a cél, hanem hogy megmozgassam a testemet, az izmaimat, hogy András is megnyugodjon és ezt most érte is fogom tenni! 

Nem ígérek semmit se neki, se magamnak.... mert ismerem már magam sajnos, de a mondat egy életre belém ivódott: "Féltem az egészségedet!"