Telefonos egyeztetés Kaálival

Telefonáltam Kaáliba, hogy megkérdezzem mit kezdjek a kromoszóma eredménnyel - bevigyem, elküldjem, faxoljam, melyik legyen.

- Kihez tartozik?

- Kőrösi Doktor úrhoz.

- És ő mit mondott?

- Öööö - nem igazán emlékszem - azt, hogy ha a kromoszómavizsgálat negatív, akkor kezdhetünk. A kezelőlapomon is ez van. Ha negatív, akkor a lenti séma, ahová a lombik lépései vannak felvezetve. 

- És Ön meg tudja állapítani az eredményből, hogy negatív?

- Hát szöveges értékelés is van, és az van a leletre írva, hogy semmilyen rendellenességet nem találtak. Akkor negatív, nem?

- Jól van, akkor a ciklus 1. napján telefonáljon.

Hát nem lettem okosabb. De logikusan végiggondolva, ha a papíron az van, hogy ha negatív az eredmény, akkor telefonáljak és utána kezdjem el a szurikat, és nincs ráírva, hogy konzultáció az eredményekkel - mint a spermiogramnál, akkor ez azért talán egyértelműen arra utal, hogy negatív = kezdés. Nem???

Csak furcsa, hogy engem Kaáliban egyetlen egyszer sem vizsgáltak meg - a vérvételen kívül - ezt még mindig nem tudom hova tenni.

Na mindegy.. lassan akár vissza is számolhatnék, ha egyrészt biztos lenne a kezdés, illetve ha pontosan tudnám a menzeszem időpontját. Előbbinél ugye a TB keret szólhat közbe, utóbbinál meg 1-2 nap eltérés lehet...

Kromoszómavizsgálat eredménye

A mai napon megérkezett postán a kromoszóma vizsgálat eredménye is. Így vége, letudtuk a részünkről szükséges intézni valókat, beszerzendő dokumentumokat. Holnap felhívom Kaálit és megkérdem hogyan kérik a dokumentumot. Remélem a héten rá tud nézni Kőrösi doktor úr is, és rábólint. Ha ez így történik, és úgy adódik....le sem merem írni... akkor jövőhéten megkezdődik életünk egyik legmeghatározóbb eseménye... Elkiabálni nem akarom, de ha azt mondják, mi készen állunk rá!

A kromoszómavizsgálat eredménye pedig a következő lett:

Karyotypus: N , 46,XY - ez jó!

"Az alkalmazott módszerrel, az értékelt sejtekben sem számbeli, sem mikroszkopikusan észlelhető szerkezeti kromoszóma-rendellenességet nem észleltünk. "

Szinte hihetetlen, hogy talán lassan tényleg kezdhetünk...

Hello Baby Nyeremény

Ma megérkezett a nyereményem a Hello Baby Magazintól! Korábban már marha boldog voltam a tudattól, hogy pont engem választottak ki, naná, hogy jelnek veszem, vettem... most meg megérkezett az ajándékom is, aminek ráadásul ajándékformája is volt. Gyorsan le is fotóztam... Ők még erre is figyeltek.

Volt benne egy Marionnaud lábápoló és kéz radír, egy Maybelline szemhéj púder, 2 Maybelline körömlakk és szájfény... :)

Köszönöm Hello Baby!

Most már küldenétek egy baby-t is? :)))

Szortír Bandy

Nem, nem szatír, hanem szortír és persze nem is ő végezte a tevékenységet. A vasárnapot arra szántam (állatkerten kívül), hogy kipakoltam a ruhásszekrényeket- Egyrészt marha nagy rumli volt már a polcokon - főleg Andrásén, aki mindig a legalsó pólót húzza ki a polcról - másrészt gondoltam előveszem a nyárias, vékonyabb ruhaneműket a terítővel letakart éjjeli szekrénynek álcázott kartondobozból. Félúton majdnem feladtam. Addigra a hálónk csatatérré, az ágyunk meg Mont Everestté változott. 3 szatyor - nagy szatyor ruhát szedtem össze, és naná, hogy 90 %-ban az én gönceim voltak. Andrásnál úgy kellett kikönyörögnöm 1-2 pólót, hogy váljon meg tőle. A válasza minduntalan az volt - jó lesz játszósnak.... de a legjobb ez volt: "Az kell, az poénos!" - a póló sohasem volt viselve. Hát ez van - nem is én vagyok aki Fvárra hétvégére 5 alsónadrággal, 6 pólóval, 3 farmerrel utazik...

Állatkertben jártunk

Így 4 év után eljutottunk végre az állatkertbe is. Korábban mellette éltünk, de eszünkbe sem jutott, hogy állatkertezzünk. Most sem mentünk volna, ha Gusztiék nem csalnak el minket vasárnap délután. Nem bántam meg. Igaz nem olyan nagy, de azért tetszett, tüneményesek voltak  a majmok, volt tigris és zsiráf is... szóval jó volt. A belépő sem volt vészes, 1250 Ft volt egy felnőtt részére. Persze marha sokan voltak a gyereknap miatt, de ez nem zavart minket. Ettem Ice'N Go kedvenc fagyit, Jázminoztam, nekem is gyereknap volt. 

Érdemes nagyban megnézni a bácsit, aki felettébb élvezte a gyereknapot!

További képeket IDE KATTINTVA nézhettek meg.

BL döntő

Na, nem mintha annyira nagy focirajongó lennék, de a szombat esti össznépi döntőt az evezős klubban nem hagyhattam ki én sem. Igaz kicsit félő volt, hogy egyedüli nőként mit fogok kezdeni magammal - ha már a tévét nem fogom nézni, de végül nem maradtam egyedül. Másnak a döntő csuklótördelést és hangos szurkolást hozott, nekem pedig egy üveg Sangriát, melyet egyedül majdnem teljesen megittam. Hihi - nem is fáztam hazafelé. Mondtam is Andrásnak, hogy akár ujjatlanban is haza tudnék menni  ... persze nem a polár pulóver fűtött. 

Azért másnap éreztem a hatását a globális felmelegedésemnek... először azt hittem allergia, de aztán mikor a fejem is elkezdett fájni, már tudtam, hogy a nátha csípett nyakon. Szerencsére én voltam az ügyesebb és Bioptron úr és Neocitrán kisasszony segítségével visszavertük a támadást.

Köszönöm, minden oké!

Köszönöm jól vagyok, összeszedtem magam, próbálom összeszedni magam. Köszönöm, hogy vagytok, vagytok Ti, akik azonnal akár egy blogbejegyzéssel, akár e-maillel, vagy telefonhívással jöttök, és ápoljátok a lelkem. Mert már nekem az is jó, ha azt mondod: "Itt vagyok, bármikor számíthatsz rám!"

Köszönöm Judit, hogy mindig érezteted velem, hogy a legfontosabbak közé tartozom, el sem hiszed, milyen jó érzés.

Köszönöm Aliz, hogy képes vagy akár egy teljes blogbejegyzéssel az én lelkemmel foglalkozni, és közben helyretenni és elhitetni velem, hogy a jót csak akarni kell és ne féljek az újtól, a jövőtől! 

Köszönöm Anya, hogy tudod mikor kell felhívni, és mit kell mondanod, és hogy olyan messziről is azt érzem itt vagy mellettem.

Ha pedig úgy alakul, hogy néhány hónapot András nélkül kell majd eltöltenem, akkor előre is köszönöm, hogy több időt fogtok velem tölteni, merthogy le sem vakarhattok majd engem, az holtzicher! :)))) Készüljetek! :D

Megint nem jó...

Megint depis időszakom van. Most kivételesen nem közvetlenül velem történnek rossz dolgok, csak a körülöttem élőkkel. De ez ugyanúgy kikészít. Tegnapelőtt Andrással egy olyan videót néztünk, ahol emberek figyelmetlensége miatt bekövetkező halálos autósbaleseteket mutattak be vagy épp imitáltak. Nem tudom. Azonban a videó vége fele már potyogtak a könnyeim. András vigasztalt, és azt mondta - megint - hogy ideggyenge  vagy idegbeteg vagyok. Nem tudom melyiket használta. Igen, érzékeny vagyok, tudom. Sokszor talán túlságosan is. Bőgök egy idős ember látványán, bőgök egy éhező gyermeken, bőgök a szegénységen. Ez úgy általános, teszem ezt akkor is ha épp boldog időszakom van.

Én nem értem amúgy mi zajlik a világban, de hogy valami nem jó, az biztos. 

Itt vannak azok az ismerőseim, akikkel Kaáli által ismerkedtem meg. Az elmúlt időszakban többeknek volt beültetésük. Azt, hogy egy lombik nem biztosíték arra, hogy valaki terhes is lesz, mindenki tudja. Nem véletlen hogy a sikeres beültetések aránya is csak 33 %-os (ez győri adat és a 2. legjobb az országban). Így bár az ember szomorú lesz és együtt érez másokkal 1-1 sikertelen beültetés után, de amikor azt kell látni, hogy valaki 5-7 -8 hetes terhesen veszítse el a magzatát, akár úgy, hogy kiírják abortuszra, akár úgy, hogy méhen kívüli terhességgel kórházba kerül, az már jobban elkeserít.

Aztán tegnap nagyban nézem a Fókuszt, amikor szóba kerül megint egy eset, ahol valaki kórházba kerül, nem kap megfelelő kezelést, nem veszik észre a problémát, majd hazamegy és meghal. Csak fél szemmel néztem a riportot, közben neteztem. Mutattak egy fényképet és megállapítottam, hogy milyen ismerős arca volt a srácnak, majd neteztem tovább. Aztán mondták a nevét, mutatták megint a képét, mondták a várost én pedig felkiáltottam: "Úristen, meghalt a Roland!!!" Leesett, összeállt és potyogtak a könnyeim. Andrásnak elő is vettem a fotóalbumot, hogy megmutassam a közös nyaraláson készült fényképeket. Anno, még az előző párommal nagyon sokat jártunk össze Rolanddal és az ő akkori barátnőjével. Együtt bioptron lámpáztunk, piacoztam velük, együtt nyaraltunk 4-esben Olaszországban. Igaz, nem találkoztunk évek óta (kb. 10 éve) és valószínű nem is nagyon hozott volna már minket össze a sors, most mégis nagyon megrázott a halálának a híre, hihetetlen, hogy 33 évesen így kell meghalnia valakinek, egy valakinek, akit én is ismertem. Amikor valakit ismersz, az már más... 

Ma pedig András úgy jött haza, hogy a papája kórházba került. agyérelmeszesedés, félrebeszélt, hallucinált. Tudjuk, hogy már idős, egyedül él, de ő a Papa! Ő rokon, őt szeretjük!

Apa is aggódik, mert a munkahelyén szar a helyzet, visszaesett a termelés, visszavették mindenkinek a bérét, fél, nehogy elbocsátások legyenek, és nehogy ő is beleessen.

Aztán persze mindezek mellett elkezdtem aggódni a jövő miatt. Ahogy közeledik a lombik, egyre nagyobb felelősséget érzek. Mi lesz majd ha lesz egy kisbabánk, hogy fogunk róla gondoskodni - és itt most nem attól tartok, félek, hogy nem tudjuk majd megfürdetni, nem tudunk majd vigyázni rá, ne tudnánk eléggé imádni, ezektől nem félek. Viszont András beadta jelentkezését külszolgálatra. Ami augusztusban  kezdődik 3 hónapos magyarországi felkészüléssel, majd 6 hónap külföldön. Persze ha bekerül. De ha most nekünk sikerül a lombik, akkor ő lehet itthon sem lesz velem az utolsó szülés előtti és majd az utáni első hónapokban. Akkor mi lesz velem? Ki fog engem szülni vinni, ki fogja a kezemet fogni, ki fog majd hazahozni és ki segít majd a fürdetésben. Az úgy nem család, ha ő nem lesz itt... Úgy döntöttem, hogy egyelőre nem mondom neki, mert a lombik csúszhat, vagy nem sikerülhet, és akkor ne legyen az, hogy ő emiatt megint nem adja be a jelentkezését. Ha úgy alakul, hogy sikerül és terhes leszek, akkor viszont elmondom neki is a félelmeimet. Több külszolgálati lehetőséget kihagyott már amiatt, mert én a babára hivatkoztam, hogy hogy leszek én úgy terhes, ha ő elmegy külföldre. Úgy döntöttem, hogy most már nem tartom vissza. Legalábbis addig nem, amíg valóban nem költözik be a pocakomba a mi kicsi kincsünk. 

Hogy mit hoz a jövő? Meglátjuk....

Most csak azt szeretném, hogy a világ legyen kicsit jobb, vidámabb, történjenek örömtelibb események,  az emberek több jót kapjanak mint mostanában kaptak. Én csak ezt szeretném!

Eredmények

Ma megérkezett postán a HIV tesztünk eredménye, illetve András Hepatitis eredményei. A borítékra rá volt írva: "Egészségügyi adat, szigorúan bizalmas, s.k.(saját kezű) felbontásra!"  ...úgyhogy az első dolgom az volt, hogy felbontsam.... mindkettőnkét! Bár tudtam, hogy ha az enyém negatív, akkor Andrásé is az,  és fordítva is.

Most már csak a kromoszómavizsgálat eredménye van vissza és természetesen az lesz a döntő. Bár valamiért most van egy olyan érzésem, hogy nem tudunk kezdeni júniusban. Persze remélem az ellenkezőjét, de valahogy így érzem. Meglátjuk...

Sajnos mostanában nem kedvezett a "szerencse" kaális társaimnak. Volt akinél nem fejlődött a magzat és kiírták abortuszra, volt olyan akinél magától ment el a baba, úgy hogy előtte minden szépen alakult, volt akinél be sem indult a HCG termelődése, és még sorolhatnám. Ez olyan szomorú és elkeserítő.

Vasárnapi bográcsozás

Vasárnap délután bográcsozásra voltunk hivatalosak. Először nem értettem miért vasárnap délután van a program, aztán rájöttem: András miatt, aki szombatra Fvárra csinált már magának sajátot. Ez volt a velencei-tavi evezés.

Azért, hogy ebben a dög melegben András is fröccsözhessen, vagy épp sörözhessen úgy döntöttünk busszal fogunk menni. A Baumax előtt volt a találkozó, ezért úgy oldottuk meg, hogy a buszpályaudvartól induló ingyenes Tesco-s járattal elmentünk a Tesco-ig, onnan pedig visszasétáltunk. 

Marha meleg volt, pedig amikor elindultunk még szemerkélt, meg nagyon viharszagú is volt a délután, de aztán győzött a napocska és a kb. 30 fok. 

A társaság nagyon jó, a babgulyás pedig eszméletlen finom volt.

Párosan szép az élet

Tegnap amikor András hazaért a munkahelyéről, leültünk megbeszélni a problémánkat. Voltak könnyek, ölelések, és sokszor csak percekig néztük egymást. Megbeszéltük, hogy jó, hogy leülünk, és mindent megbeszélünk, olyan dolgokat is, amikről amúgy ciki beszélni, de tegyük is ezt így mindig, hogy szebbé tegyük a hétköznapokat, hogy törekedni tudjunk arra, hogy jó és harmonikus kapcsolatunk legyen, hogy ne fojtsuk el a problémákat, mert az hosszú távon biztos nem vezetne jóra . Mindketten úgy érezzük, hogy egymással szeretnénk megöregedni, és bár az évek telnek, dolgok változnak, változik a kémia is, de egyre jobban és jobban ragaszkodunk a másikhoz, egyre erősebb a szeretet, és a kapocs kettőnk között.

Mindezek után elkísértem Andrást edzésre, hogy vele legyek, aztán amíg ő evez, addig gondoltam én majd sétálok, fotózok. Végül ott ragadtam a klubban, mert beszélgetőtársra leltem, vele pedig pikk-pakk el is telt az idő, és András már végzett is az edzéssel.

 Ma reggel már egyedül keltem, mert András Székesfehérvárra, pontosabban Agárdra ment a VVSI-s veteránokkal evezni. Hamar elment a nap, egész nap takarítottam, pakoltam, ablakot pucoltam és vártam, hogy 5 óra legyen és András újból itthon legyen.... mert párosan szép az élet!

Érzések

Lent és fent, szomorúság - boldogság, aggodalom - szárnyalás....

Egy rosszul elsült este... aggodalom, kétségek....

Majd egy kérés a legjobb barátnődtől, melyre mindig is vágytál .... meghatottság és boldogság

Egy hír, hogy Te nyertél, hogy kiválasztottak (Hello Baby magazin), és a weboldalukon is ott a neved ... öröm és remény, hogy akár ez egy jel is lehet

Egy film, aminek gyönyörű a vége ... pityergős

A szívem nem is érti, hogy lehet az ember egyszerre végtelenül szomorú és határtalanul boldog is?

Vércsoport meghatározás

A lombik miatt szükséges vércsoport meghatározás kiváló lehetőség volt arra, hogy végre biztosra tudhassam azt, amit csak gondoltam, hogy milyen vércsoport is vagyok. Kérdeztem én már korábban anyukámat, apukámat, de nem tudták megmondani.... mondhatom szégyen! :))) Mindenesetre bizonyíték hiányában is azt gondoltam, mert úgy rémlett, hogy én AB vércsoportú vagyok, emiatt azzal hencegtem - na jó azért nem - hogy én mindenkitől kaphatok vért, ha szükségem lenne rá. 

A tegnapi Hepa C és Vércsoport meghatározás eredményét mára ígérték, illetve utóbbit már tegnapra, csak nem akartam kétszer buszozni. Ma fél 3-kor azonban útra keltem, és körbebuszoztam a várost. Minden flottul ment, mindent elsőre megtaláltam, bár a hosszú folyosóknak azt hittem sosem lesz vége. Ráadásul nagyon ember sem volt a közelben, így már néha az is eszembe jutott, hogy lehet már valami privát, betegektől elzárt területen járok. De aztán odaértem!

Szóval kezembe kaptam az eredményt - Hepa C negatív, de hát ezt tudtam is - és két dolgot kerestem. Egyrészt szerettem volna végre biztosra tudni a vércsoportomat, másrészt, hogy nem vagyok-e RH negatív. 

A leletemen pedig a következő állt: A RH(D) pozitív

Azaz messze nem AB-s a vércsoportom, de sebaj, a lényeg, hogy most már tudom, és nem felejtem el. 

Ellenanyagszűrés eredménye: negatív

Direct Coombs vizsgálat: negatív

Miért fontos a vércsoport meghatározás lombik előtt?

"Az emberek vére nem egyforma - mindenki valamilyen vércsoportba tartozik. Egyrészt valamilyen fő (A, B, AB, O) vércsoportba, másrészt a vér Rh-faktora szerint lehet pozitív, vagy negatív. Tulajdonképpen mindegy, milyen a vércsoportunk, de van két élethelyzet, amikor sorsdöntő lehet: a vérátömlesztés és a terhesség. 

A szülésnél a magzat véréből egy kevés átjut az anya vérkeringésébe - ez az 1-2 ml ugyanolyan hatással van az anya szervezetére, mint egy Rh-faktor szempontjából hibás vérátömlesztés. Ekkor az anya szervezetében ellenanyagok termelődnek a bejutott magzati vörösvértestek ellen. A szülés időtartama alatt nem termelődik olyan mennyiség, ami az első csecsemőt károsítani képes. Az anya immunrendszere azonban "megtanulja a feladatot". A következő Rh-pozitív magzat jelenlétére már gyorsabban és hevesebben reagál, az ellenanyagképzés a terhesség alatt felgyorsul. Az anyai ellenanyagok megtámadják a magzati vörösvértesteket, azok így szétesnek, elpusztulnak.

Az Rh-összeférhetetlenségből adódó magzati ártalom megelőzhető! A módszer igen egyszerű: Minden Rh-negatív nőnek egy Rh-ellenanyagot tartalmazó injekciót kell megkapnia, első terhessége után 1-2 nappal, még mielőtt a saját ellenanyagtermelése megindulna. (Terhességről, nem szülésről van szó! Az abortusz folyamán - akár spontán, vagy művi vetélés - az ellenanyagtermelés ugyanúgy beindul, mint a szülésnél.) A beadott ellenanyag viszont nem csak a magzatból az anyába jutott vörösvérsejteket pusztítja el, hanem megakadályozza azt is, hogy az anya szervezete ellenanyagot termeljen. Fontos, hogy minden Rh-negatív lány tudjon erről, még az első terhessége előtt! (Ehhez ismernie kell a saját vércsoportját.) Az injekció minden szülészeti osztályon hozzáférhető, és kötelezően beadandó - természetesen ingyen."

Véres Hétfő

Ma volt András kromoszómavizsgálata. Már tegnap este megfogalmazódott bennem, hogy nekem is el kellene vele mennem, és közben elintéznem legalább a vércsoport meghatározást, hogy legalább egy vizsgálattal beljebb legyek. Aztán reggelre ez el is dőlt, mentem vele én is. 

A kromoszómavizsgálattal először gondban voltunk, mert nem tudtuk pontosan, hogy hova kell menni. Kérdeztem fórumon is, mert volt olyan aki ezen már keresztülment. Este még nem kaptam választ, de reggel csörgött a telefonom és az egyik kedves fórumos lány útbaigazított. Nagyon jól esett a segítőkészsége és hogy ennyire lehet rá számítani. Jegyzem meg, nem ő az egyetlen.  

Szóval Andrásnak 8-ra volt időpontja, így el is indultunk itthonról fél 8-kor. Hiába akartunk ügyesek lenni és a legrövidebb úton a leggyorsabban odaérni, minden egyes kanyar egy újabb dugót hozott magával. Így a végén megkerültük a várost - és most nem túlzok. 

Beértünk a kórházba, én a vérellátónál leváltam Andrásról, szétosztottuk a beutalókat és mindenki ment a maga dolgára. Szokás szerint nem voltam a helyzet magaslatán, szerintem még egy GPS is kevés lett volna a tájékozódáshoz. Velem együtt jött be egy doki is aki látván a kétségbeesésem a segítségemre sietett és útbaigazított:

Doki: Jó reggelt! Segíthetek?

Én: Jó napot! Vércsoport meghatározásra jöttem.

Doki: Erre jöjjön, ez az ajtó lesz az!

Én: Köszönöm! - majd megálltam az ajtó előtt. A doki elment, de még visszafordult és azt mondta:

Doki: Kopogjon!

Kopogtam. 1x. Vártam kicsit, majd kijött egy hölgy. Igaz nem az én kopogásomra, mert meglepődött, hogy ott állok az ajtó előtt. Egyből a segítségemre sietett, és elvette a beutalót. A beutalómon ügyes, okos, kedves háziorvosom nemcsak vércsoport meghatározásom kérte, hanem bepróbálkozott egy HIV teszt kérésével is. Azt rögtön le is húzták róla, merthogy ugye azt ők nem, csak a Laboratórium Kft. végez. Innentől az is tiszta volt, hogy nem fog nekünk az ANTSZ  HIV tesztet végezni. Elpanaszoltam a hölgynek azt is, hogy hogy jártam a Hepatitis teszttel, mire Ő ezt is megoldotta. Csak annyit ígértetett meg velem, hogy szerzek még ma beutalót és a vért leadom a laborban, és akkor ők leveszik nekem a Hepatitis C-hez is a vért. Én megígértem! A vért nagyon ügyesen levették, nagyon kedvesek voltak és még azt is tök jól elmagyarázták, hogy hol is van a labor a kórházon belül. 2x - mert most már a biztonság kedvéért mindent 2x kérdezek meg. 

Ezután András után mentem, nem sokkal később ő is sorra került. Levették tőle a vért és elmagyarázták neki, hogy hol van a Jósika u. - ahol a Laboratórium Kft. található. Mert közben megbeszéltük, hogy megnézzük  mit intézhetünk. 

A következő a sorban a háziorvosi rendelő volt, hogy beutalót kérjek a Hepa C teszthez. Ezidáig minden gördülékenyen ment - egészen idáig. Itt az események lelassultak, és bár csak 1 ember várt előttem (2 pedig gyógyszert íratott fel) azért a 3/4 órás várakozás megvolt. Tolakodni nem akartam - hogy csak egy beutalót akarok, az nem az én műfajom. A másik dokinő déltől rendelt, de azért volt ott egy cigánynő, aki a 9 óra ellenére be akart hozzá kéredzkedni, mondván, hogy ő beteg. Nem fogadták, erre közölte, hogy akkor ő megvárja a váróban.

Amikor sorra kerültem és kértem a beutalót, a dokinő nyájasan közölte, hogy "óh, most milyen sok helyre kell mennie!" - Jahh, leginkább a balf@szságotok miatt - gondoltam, de persze nem mondtam, csak mosolyogtam. 

Eddigre már nagyon éhes voltam, de András megoldotta - hozott a közelből fornettit. 

Újra nekiindultunk, most a Jósika utcába, hogy megnézzük leveszik-e beutaló nélkül a HIV teszthez a vért.

Levették.... 17.000 Ft-ért! Ebben benne volt András Hepa B és C tesztje is és a vérvétel díja, mert ugye azért is fizetni kellett. Újabb szúrás következett. András egy hős volt, ő ugyanoda kérte a bökést - ne kelljen még egyszer lyukasztani. Én már nem voltam ennyire bátor. Ráadásul jobban már ki sem tudtam volna tekerni a fejem, hogy véletlenül se lássak semmit a vérvételből. Nem láttam, de mindent hallottam - ugyanis a laboráns hölgy épp betanított valakit, így végigkommentálta az eseményeket. Ennyire még sosem vérzett vérvétel után a kezem... De most már tudom, hogy nagyon jó vénám van.

Vérvétel után még elrohantunk a kórházba, hogy a laborban leadhassuk az én véremet is Hepa C teszthez. Könnyen megtaláltuk és még várnunk sem kellett, csak beadtuk az ablakon. 

Holnapra meglesz a vércsoport meghatározásom és a Hepa C eredményem, a többit pedig postán fogják küldeni. Most már csak  abban bízok, hogy hamar meglesznek az eredmények és minden negatív lesz.

A szokásos fejfájás elmaradt - lehet a sok folyadéknak köszönhetően.

De a lényeg: vége a vizsgálatoknak!!! Egyelőre!

Hétvége Székesfehérváron

Elég sok pótolni valóm van blogolvasás ügyileg, szinte minden általam olvasott blog frissült. Előtte azonban leírom a hétvégét.

Ez a hétvége Székesfehérváré volt és leginkább a családé - szokásunkhoz híven. András anyukája nem volt otthon, ő a papához utazott Dombóvárra. 3-4 hetente le szokott menni, hogy kitakarítson, kimosson és finomakat főzzön neki.

 Szombaton apával a Praktikerben kezdtük a napot. Csapokat vett, fürdőszobaszekrényt, és 2 képet. Ezután öcsém még elment apa kocsijával edzésre, majd 4-esben (apa, tesó, András és én) kimentünk mamiékhoz. Nem maradtunk sokáig, mert bátyámékhoz is mentünk, akikkel beültünk Sukorón egy cukrászdába. A lányok tüneményesek voltak. Maja megfogta a kezem, és még a fagyijából is megkínált. Lili választott magának egy (hozzá képest) hatalmas nagy tortaszeletet, melyről közölte 1-2 falat után, hogy ő ezt annyira nem is szereti. Nem igazán édesszájú. Inkább rollerezett, a többi kisgyerek -főleg kisfiúk - pedig mind körülötte legyeskedett. Tüneményesek voltak!

Érdemes a képekre kattintani és nagyban is megnézni...

Sokáig üldögéltünk a cukrászda teraszán, élveztük a jó időt, a szabad levegőt. Sütizés után még kicsit felmentünk bátyámékhoz, a lányok pedig jobbomra és balomra ülve hallgatták a matricás albumuk állatainak a leírását. Én megpróbálkoztam a kontinens szó elmagyarázásával, és a térkép megismertetésével is, de nem hiszem, hogy túl nagy sikerrel. A következő kérdés ugyanis az volt Lilitől - miközben Dél-Amerikára mutatott - hogy ebben az országban milyen állatok laknak? A mesekönyvet - pontosabban a "lutra" albumot még a fürdéshez is bevittük. No persze ők fürödtek én meg kísértem őket.

Krisztával -sógornőmmel - beszélgettünk a lombikról illetve elmondta, hogy mit jelent a GGT a laboreredményemen. Ő ugyanis kórházban dolgozik, laborban. Azt mondta, hogy a GGT emelkedését hormon, illetve fogamzásgátló szedése is okozhatja és hogy nézték-e már nekem korábban. Mondtam, hogy nem, nem néztek még nekem teljes vérképet soha. Azt mondta ne ijedjek meg, nem nagy az eltérés, de nézessem meg majd újra, és ezentúl ezt érdemes lenne figyelni. Most már csak abban bízom, hogy a lombikot nem fogja befolyásolni és a lombik sem az értékeimet.

EÜ - csak beteg ne legyél!

Lassan úgy néz ki már-már csak panaszkodni fogok feljárni a blogomra. Még el sem kezdtük, de már most elegem van mindenből. 

Elmentem ma a Hepatitis eredményemért - mert kész lett. A doktornő közölte mosolyogva, szinte lelkesen, hogy "Minden rendben van, negatív!" Ránéztem, és csak annyit mondtam neki meghökkenve az örömködésén, hogy "Azért bíztam benne!"

Megkérdeztem a rendelőből kifelé, hogy mindenképpen kell-e beutaló a HIV teszthez, meg Hepatitis B,C-hez, mert a páromnak is kell csináltatnia, de ő neki sincs háziorvosa. Néztek rám csodálkozva, hogy ma már mindenhova kell, mégis hogy gondolom én ezt. 

Aztán hazajöttem, és valahogy ki akartam bogozni ezt a HIV tesztes dolgot. Mert:

- Fórumon többen fizettek érte. De valaki többet, valaki kevesebbet. 

- Hétfőn felhívtam ANTSZ-t, hogy utánakérdezzek, ahol közölték, nem kell fizetni érte, és beutaló sem kell. 

Ezek után csoda, hogy meg vagyok kavarodva?  Aztán jött a felismerés. A fórumon a Laboratórium Kft-nél voltak HIV teszten a lányok, ami a Jósika u. 11. szám alatt van, én meg az ANTSZ-t hívtam fel, ami a Jósika u. 16. szám alatt található. És a kettő nem ugyanaz!

Miközben pedig a Laboratórium Kft. árlistáját néztem megtaláltam mi mennyibe kerül, és akkor vettem észre, hogy az én leletemen szereplő eredmény rövidítése : HBsAg! VAGYIS..... ezek a marhák - mert mást nem tudok már mondani rájuk - csak Hepatitis B tesztet csináltattak nekem, C-t NEM! És ha minderre nem jövök rá ÉN!!!, akkor ott derült volna ki beültetéskor mikor már telenyomtam magam hormoninjekciókkal, hogy bocsi, nincs Hepa C teszt, elmarad a beültetés???...

Fasza, mert ez azt jelenti, hogy mehetek a vércsoport meghatározás és a HIV teszten kívül Hepatitis C tesztre is. JAA! Beutaló nélkül, mert azom nincs. Jaa, és 3 különböző helyre, mert mindegyik máshol van.

Ilyenkor mit lehet csinálni? Orvost nem válthatok rögtön, mert mit mondjak, kitől kérjék ki a papíromat? Kb fél úton lehet Fvár és Győr között, mert most kérték ki Fehérvárról.

Menjek vissza a hülyék közé beutalót kérni? Megint menjen el egy csomó időm a váróban? Dobjam félre a munkámat és járjak egyesével a beutalókért? 

Ja, és András mit mondott? Ne legyek ideges, ne siettessem ennyire a dolgot, meg persze ő a szegény, akinek nehéz elszabadulni a munkahelyéről és hogy én vagyok az Önző, hogy magamat sajnálom, amikor neki ez  nem úgy működik, hogy akkor holnap szabadnap és akkor az szabadnap. Arra engedélyt kell kérni, parancsba kell kapni... és hogy mennyire nem könnyű ezt elintézni. 

Persze nekem könnyű, hogy van egy olyan főnököm, aki jóformán lebasz ha elkéredzkedek dokihoz, és nem azért mert lerövidítem a munkaidőt, hanem azért, mert egyáltalán minek kérek engedélyt, menjek és csináljam. Viszont mindennek utána kell járnom, telefonálgatnom, és jóformán András azt is tőlem várná, hogy szerezzek neki beutalót, vagy oldjam meg, hogy ne kelljen. 

Itt vagyunk az elején, és elegem van az egészségügy rendszeréből! 

Most már kezdem érteni, miért nem vagyunk betegesek Andrással....

Let Argia... egy kicsi...

Ma volt András urológián, amiről csak annyit, hogy megírta neki a doki a beutalót, de előtte értetlenkedett egy sort, hogy miért nem ott csináltatjuk meg kórházban a kromoszómavizsgálatot, amikor ők is meg tudják csinálni, miért megyünk (vagyis András megy) a Genetikai Centrumba. András fel is hívott, hogy ez 65.000 Ft lesz? Mert kórházban annyiért csinálják... Én meg csak néztem, hogy mi van??? 

Fórumon gyorsan megnyugtattak, hogy nem kell érte fizetni a Genetikai Centrumban. Nem igazán értem, hogy a kórházban akkor meg miért? Egy állami intézményben.... Na de lassan már ott tartunk, hogy egyre kevesebb dolgot értek.

András hazajött a munkából - hamarabb - és valahogy szóba jöttek a piszkos anyagiak. Számoltunk, és rájöttünk szinte csak minimális félretett pénzünk van. Hiába kaptunk számlát Kaáliban, amit hiába írattunk meg András egészségpénztárára, azt hiába fizették neki vissza (kb. 30.000 Ft), András nem rakta félre és elfogyott a számlájáról. Ebből keletkezett egy kis vita, mert én mérges voltam, hogy nem vette ki és rakta félre... amitől ő marha szarul érezte magát, holott mindketten tudtuk, hogy nem költöttünk felesleges dolgokra. Nem voltunk moziban, szórakozóhelyen, nem vettünk új ruhát, nem utaztunk sehova, CSAK kajára, számlákra és benzinre költöttünk és a pénz így is elfogyott...

Ültünk először egymással szemben, meredtünk magunk elé, majd kértem üljön mellém. Megöleltük egymást, és én már csak homályosan láttam a világot, mert tele volt a szemem könnyel. Sajnáltam magunkat, sajnáltam Andrást, sajnáltam magamat. A szívem csak kalimpált és az járt a fejemben, hogy mennyire szerencsések azok az emberek, akiknek nem kell megküzdeniük a családdá válásért. Mert egy autóról, egy kertes házról, egy utazásról, moziról, új bútorról, szép ruháról le lehet mondani......

................de egy Gyerekről nem!

Nem tudom mit hoznak az elkövetkezendő hónapok, egyedül az nyugtat, hogy anyukám biztosított az anyagi segítségéről és tudom, hogy bármiben, bármikor számíthatok rá. 

Csak jó lett volna egyedül megoldani...

Nem is voltam olyan ügyes....

Ma visszamentem a háziorvosomhoz a vérvételi eredményekért. 11-re kaptam időpontot, így nagyon gyors menetre számítottam. A rendelőben rengetegen voltak, büdös is volt, de nem izzadtságszag, sokkal inkább olyan dohányszag, mint ami olyan bárokban, kávézókban szokott lenni, ahol előző este party volt és még nem szellőztek át a falak. 

Leültem vártam. Az utánam érkező kérdezte ki után következik. Nem feleltem, mert nekem időpontom volt, de az öreg nénikék mutogattak már rögtön rám, hogy én vagyok az utolsó, és persze senkit nem érdekelt, hogy nekem időpontom van - amit mellesleg nem is kürtöltem világgá. 

Kb. 20 perces várakozás után engem szólítottak, fel is álltam, elindultam, de azért előttem beslisszolt egy vékony kis idős nénike.Majdnem ki is jöttem, de rám szóltak, hogy üljek csak le, a nénitől meg elvették a papírjait és kiküldték. Borzalmasan türelmetlenek az emberek és hogy tudnak szervezkedni. 2 irányból tudom megközelíteni őket. Van egy kedves, megértő hozzáállásom, melyben azt gondolom, hogy legyünk velük türelmesek, betegesek, problémáik vannak, és valljuk be, sokukkal már csak itt foglalkoznak. Itt érzik a törődést. Aztán persze van egy másik oldalam, ami azt mondatja, hogy basszus, én a munkámat hagyom félbe, nekem tényleg nem lenne mindegy, hogy mikor végzek. De szerencsére én legalább nem vagyok beteg!

Szóval ott tartottam, hogy helyet foglaltam. Kérték várjak kicsit, mindjárt jön a dr nő is, aki a másik szobában beszélgetett, azaz bocsánat: tárgyalt  egy másik dokinővel. Vártam... kb újabb 15 percet.

Aztán kedves doktornéni megérkezett mosolyogva, megkérdezte jól vagyok-e, és odaadta egy szem papíromat. Én meg csak néztem, hogy egy papírra ennyi minden ráfért volna???

Majd asszisztens nő közölte, hogy a másik eredményem még nem érkezett meg, azért majd menjek be valamikor.  De következzen inkább egy kis párbeszéd:

Én: A másik papíromért mikor jöjjek be? - elvileg ez a Hepatitis tesztem eredménye, legalábbis remélem, a papíron úgy van jelölve HBsAg.

DrNő legyint: -  Áhh, elég ha betelefonál! .

Asszisztens: De a hölgynek kelleni fog a papír!

DrNő: Jaaaa  -  hát ja! Direkt bevittem nekik a Kaális kezelőlapomat múltkor...

Én: És azzal együtt megkapom a vércsoport meghatározásomat is?

DrNő: Nem, az minek? Nem szoktak olyat kérni. - elfelejtette mire megyek...

Én: Dehát nekem lombikhoz kell! Oda kell!!! 

Úgyhogy mehetek a vérellátóba vércsoport meghatározásra is! Írtak oda is beutalót, meg a HIV teszthez is még egyet, biztos ami biztos alapon... Komolyan mondom nem értem! Hogy lehet, hogy ennyire nincsenek képben??? Oké, hogy nem nőgyógyászok, de akkor  miért nem figyeltek rám jobban, hogy mit kértek tőlem?

DrNő kedvesen felajánlotta, hogy akkor ő ír nekem javaslatot altatáshoz.
Ugye nincs semmi baja? - kérdezi. Mondom nincs. Allergia? - kérdezi. Mondom augusztusban 2 hétig folyik az orrom, de ennyi.

Majd kézhez kapom a belgyógyászati véleményt a következőkkel:

" Anamnézisben komolyabb megbetegedés nem szerepel. Pollenallergia időnként gyógyszeres kezelésre szorul. Gyógyszerallergia nem ismert." Khhmmmm!!! Ki mondta, hogy gyógyszert is szedek??? Tavaly még orrcseppet sem használtam, gyógyszert meg soha nem szedtem allergiára, ja és allergiavizsgálaton sem voltam soha - csak úgy mellesleg. Tovább...

"Kp. fejlett nőbeteg - köszi! Kp az középkorú?! De én még csak 30 leszek!! ...és mi az hogy fejlett???  - "oedema, icterus, cyanozis nincs ". - ....

"St.: Cor, pulmo fiz. neg. EKG: sinus ritmus, zavartalan repol. RH: 120/80HGmm. Has puha, betap.Hepar lien nem tap." - csak jelzem, hogy meg sem fogták a hasamat, egy pillanatra sem, még rá sem néztek.

"Labor paraméterek eltérés nélkül" - csak akkor nem tudom miért van egy + és egy - jelem a laboros papíromon.

A vérképben 2 dolog volt eltérő. Az egyik a GGT, melynek a referencia értéke 7 és 32 között van, nekem pedig 47 volt az értékem, a másik pedig az EOZINOFIL, melynek a ref.értéke 1 és 4 között van, nekem meg 0,9 lett.

Hogy ezek mik? 

A GGT egy enzim, amely döntően a májban található, és nagyon érzékeny a máj működésének változásaira. Egészséges állapotban a szintje a vérben alacsony. Amikor a máj sérülést szenved vagy az epevezeték elzáródik, a GGT-szint emelkedik. Ez a legérzékenyebb májenzim az epeútzavarok azonosítására. A GGT-szint emelkedhet akkor is, amikor nincs májbetegséggel azonosítható ok.

Az emelkedett GGT-szint azt jelzi, hogy valami nincs rendben a májjal, de az okra nem tud fényt deríteni. Általánosan elmondható, hogy minél magasabb a szintje, annál nagyobb fokú a májkárosodás. Az emelkedett szint lehet májbetegség miatt, de lehet kongesztív szívelégtelenség, alkoholfogyasztás, vényköteles és vény nélkül kapható gyógyszerek szedése miatt, mint például a nem szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID), zsírszintcsökkentő szerek, hisztaminblokkolók (gyomorsav túltengésének kezelésére), antimycoticumok, antiepilepticumok, antidepresszánsok és hormonok, mint például tesztoszteron szedése esetén.

Az eozinofilszám megemelkedhet allergiás betegségekben, a bőr gyulladásos betegségeiben és parazitás fertőzésekben. Növekedése előfordulhat még egyes fertőzésekben és számos csontvelőbetegségben is. Alacsony eozinofilszámot fertőzések okozhatnak. Az eozinofil egy másik típusú falósejt, számuk allergiás rohamokban és parazitás fertőzésekben emelkedik meg.

Azt gondolom, hogy az értékek nem túlzottan eltérőek, talán ezért nem is említette a drNő, persze őszintén megmondom, hogy az is megfordult a fejemben, hogy át sem nézték a papíromat. Nem vagyok orvos, úgyhogy nem érdekelnek az eltérések, pontosabban nem akarok vele feleslegesen foglalkozni.
Sokkal jobban izgat, hogy még mindig nem vagyunk a vérvételek végén!!!!

Berlini túrótorta - újabb felvonás

A következő beszélgetés zajlott le András és közöttem délután:

- Bandy, eszembe jutott a túrótorta íze, olyan finom és milyen régen ettünk!

- Hmm, túrótorta, az finom! - aztán 15 mp múlva kezek az arcra, homlokráncolás, ekkor állt össze Andrásnak, hogy miről beszélek - úúúristen, túúróótortaaa.... akarom, elmegyek boltba veszek hozzávalókat!!! Csinálsz?????

Csináltam! Ráadásul majdnem update 1-eset.... cukor helyett fruktózt használtam, liszt mellé Norbis low carb master mix adalékot (így nem hizlal és a liszt 3-as kódból 1-essé válik)... csak a vaníliás cukrot nem tudtam helyettesíteni.

A torta finom lett, melegen megettük - megint! - a 3/4-ét. ... Most fáj a hasam! 

A fórumos találkozó

Elmaradtam a beszámolóval a tegnapi fórumos találkozóról. Nem voltam benne biztos, hogy elmegyek, sokat gondolkoztam, mert a reggeli háziorvosos sztori miatt megcsúsztam, és később kezdtem dolgozni is. Be akartam pótolni az elvesztegetett időt. Végül úgy döntöttem elmegyek, megismerem a lányokat, beszélgetünk egy jót, illetve hátha hallok olyat, amit  eddig nem hallottam. Hát hallottam....

A lányok nagyon aranyosak, kedvesek voltak. Egyikőjük még csokit is hozott mindenkinek. 4-en voltunk, én később csatlakoztam hozzájuk, munka után. 

Az elején kissé zavarban voltam, nem is tudtam miről beszéljek. Furcsa volt, mert bár életemben most találkoztam velük először, mégis a fórum miatt már nem voltak olyan idegenek. 

A történetüket most nem akarom részletezni, csak röviden annyit, hogy az egyikőjük az 5. lombiknál tart (nincsen petevezetéke), a másik lánynak most volt az első lombikja (2 inszemináció után), hétfőn volt a beültetése, a harmadik lány meg ott tart, ahol én, csak őt még elküldték egy csomó vizsgálatra.

Furcsa volt, mert ahogy hallgattam őket azt éreztem, hogy milyen szerencsés vagyok. Engem a doki nem küldött el még ezerféle vizsgálatra, nem kísérletezgetett velem, nem kellett pl. ciklusmonitorizálásra (van-e peteérésem...) járnom, nálunk ha az altatós papírok rendben vannak és András eredményei is rendben lesznek, akkor kezdjük is a lombikot. Ilyenkor jövök rá, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy egészséges vagyok. A házidokinál is az összes kérdésre nemmel válaszolhattam. Nem  vagyok gyógyszerérzékeny, nem műtöttek még, nem szedek gyógyszereket, nem vagyok cukros, vérzékeny, nem vagyok rosszul a tűtől (csak nem merek odanézni), nincsenek, nem voltak a családban olyan megbetegedések, melyek befolyásolhatnának bármit.

Talán ha szerencsés leszek, akkor a szervezetem mindenre jól fog reagálni, és nem kell olyan sok gyógyszert, hormont sem kapnom.

Ennek két dolog miatt örülnék nagyon. Egyrészt, mert van aki 400-500 ezer Forintnál jár  - és ez nem évekre visszamenő összeg, hanem a mostani lombik program során számolt. Annyi, hogy az egyikőjük Szegedi, és marha sok az utazási költsége. Amikor ezt meghallottam nagyon összeszorult a szívem. Én azt hittem, hogy felírták nekem a 30-ezres szurit, és az elég is lesz.... vagyis gondoltam, hogy kell majd még gyógyszer, dehogy 2-300ezer forint legyen majd végül???? Azt hiszem én nemcsak a magzatomhoz fogok majd beszélni, hanem majd a petesejtjeimhez is, hogy ne hagyjanak már szarban, és legyenek majd ügyesek...

A másik, ami megijesztett, mert azért csak jutott egy rémtörténet is.... az az volt, amikor arról beszélgettünk, hogy a dokik miért nem lombikkal kezdenek általában (nálunk más a helyzet, mert más megoldás nincs), miért próbálkoznak mindenféle más módszerrel (pl. inszeminációval) a meddő pároknál. Azt tudtam, hogy a hormonok megterhelik a nő szervezetét, de azt nem, hogy rákot is okozhatnak ... pontosabban annál aki erre hajlamos!!! Ezen totál ledöbbentem. Ehhez jött egy életből merített történet is, de anyukámra való tekintettel ezt nem írom meg... (Anya ne aggódj, tudom most mire gondolsz, de nálam semmi baj nem lesz, hisz látod, tök egészséges vagyok, jövőre pedig babázni fogunk!)

Szóval jó-jó volt ez a találkozó, jól éreztem magam, örültem a lányoknak, de jobb lett volna 1-2 résznél ideiglenesen "megsüketülni". :)

Ehhez amúgy este még hozzájött Aliz blogja, melyben egy fiatal lányról írt. Andrásnak mikor elmeséltem, elcsuklott a hangom. Hihetetlen, hogy az élet néha mennyire kegyetlen. Úgyhogy becsüljük meg amink van, és próbáljunk meg örülni az életnek, a mindennapoknak!

Új külső

Döntöttem, változtatok a blog külsőjén. Tudom-tudom, a másik elegánsabb volt, viszont nem tudom ki hogy van vele, de nekem néha bántotta a szemem, meg mostanra meguntam, túl sötétnek tartottam. Ráadásul ha akartam volna sem tudtam volna már visszacsinálni, mert véletlenül rámentettem mikor az új háttereket nézegettem.... Szerettem volna ha mindkét oldalon elhelyezhetek menüsávot, az előző háttér, sablon, ezt nem engedte. Szóval fogadjátok tőlem szeretettel az új külsőt, ami szerintem olvashatóbb, jobban vezeti a szemet, és vidámabb is. 

Emléknek pedig....

Már nekem is van háziorvosom!

Reggel a háziorvosomnál kezdtem, mert mától már van házorvosom is. Kinéztem azt az új rendelőt, ami nemrég "nyitott" tőlünk kb. 15-20 percre (gyalog). Reggel 8-ra mentem, az emberkék pörögtek is, egészen addig amikor már csak egy ember volt előttem. Pontosabban utánam érkezett, de behívták előttem és minimum fél órát bent is volt. Azon is kivoltam, hogy bár ki van írva az ajtóra, hogy "kérem ne kopogjon", amíg ott voltam 4-5 ember biztos bekopogott, némelyiknek meg még feljebb is állt, hogy nem nyitották ki rögtön. A teteje az volt, amikor ezzel a módszerrel valaki bejutott, és amikor kijött 10 perc múlva, mondta a barátnőjének, hogy "Nnna! Így kell ezt csinálni!" - Ez egy idős néni volt és nem is tűnt olyan betegnek.

Szóval végre bekerültem, elmagyaráztam a történetemet és vártam a beutalókat. Akkora szerencsém volt, hogy a HIV teszten kívül mindenhez levették a véremet akkor, ott, azonnal és nem kellett 4 különböző helyre a beutalókkal ugrálnom napokon keresztül. Aliz, csak szólok, hogy nekem 4 ampullával vették le!!!! :) A vérvétel után pedig megcsinálták az EKG-t is. Hétfőn mehetek az eredményekért, ráadásul időpontra - így most majd én is bemehetek mások előtt... 

Sajna vérvétel után mindig fáj a fejem - most is. A kezem is fáj ahonnan a vért vették, de nem vészes annyira. 

Ez egy eredményes nap volt - csak sajnos Andrásnak is van még intézni valója, neki is kellene beutaló HIV tesztre, meg neki még a Hepatitis is vissza van... Végül is időnk van rá.

Ma sem megy a fogalmazás - mi van velem????

update 1

Két hete tartom a fogyókúrát, pontosabban az Update 1-et, és persze nem 100 %-osan, de annál kitartóbban. 

Az update 1 azt jelenti, hogy száműzni kell az étrendből a cukrot, lisztet, krumplit, rizst... Tavaly úgy fogytam 7 kilót 3 hónap alatt, hogy mindhárom kódot ettem, vagyis:

Update 3-as kajákat (vagyis bármit) csak délig!

Update 2-es kajákat (teljeskiőrlésű liszt és pékárú, rizs, krumpli) délután 3-ig!

Update 1-es kajákat egész nap.

Most szigorítottam és "csak"  1-es kódot fogyasztok kevés kis kivétellel:

A reggeli kávémat cukorral iszom.

A reggeli teához jár egy pici 2cm átmérőjű keksz.

Remélem lesz eredménye, bár ezt most mérleggel nem tudom ellenőrizni, mert az most nem jó. 

A hétvége lazítósabb, akkor nem veszem olyan szigorúan. Ezt akkor döntöttem el, amikor múlt szombaton András versenyén a büfében nemcsak neki, hanem magamnak is vettem csokit, és miután kifizettem jutott csak el a tudatomig, hogy hoppá, nekem ezt nem szabadna. Aztán úgy döntöttem, hogy ennyi kis vétkezés hétvégente belefér, max figyelek az időre, mikor eszem édességet.

Ma nem nagyon megy a fogalmazás, inkább nem is erőltetem...

Egyeztetés

Végre-végre-végre összeszedtem magam és egyrészt felhívtam urológiát pontosítani András időpontját, illetve Kaálit is, hogy megkérdezzem, hogy akkor most mi van???

Urológián az első telefonálásomkor nem mondták, hogy adott nap hány órára kell mennünk, vagy lehet én nem figyeltem. Ugye ez volt az az ominózus eset, mikor a hölgy velem párhuzamosan egy kollégájával is diskurált. A lényeg, hogy most megmondta - mert szerintem ugyanaz a hölgy volt, legalábbis ugyanaz a hang - én meg nagyon kedvesen megköszöntem.

Kaálit is felhívtam végre - rászántam magam! Hogy én mennyire de mennyire utálok telefonálni, intézkedni - nem jó titkárnő lennék. 

Szóval elmondtam, hogy pár hete voltunk konzultáción, páromnak elő lett irányozva a kromoszóma vizsgálat és ha az oké, akkor utána lombik, és hogy a papíromon rajta van, hogy altatáshoz minden papírt be kell szerezni, dehogy ez nem lett szóban konkretizálva, és amúgy is, ehhez kell-e beutaló, és azt ők adják vagy a háziorvos... bla-bla-bla.... Hívás előtt csak 3x gyakoroltam el magamban hogy mit fogok mondani, úgyanis hajlamos vagyok a túl hosszú és másoknak lényegtelennek tűnő bevezetőkre.

A hölgy nagyon kedves volt, és mondta, hogy a listán rajta van mi kell, és a háziorvossal tudunk mindent intézni. Aztán mondtam, hogy én nem kaptam olyan papírt... így lediktálta...

(bár erről már írtam, mert fórumon tájékoztattak a csajok)

- HIV, Hepatitis B, C teszt (ezek mindkettőnknek)
- Teljes vérkép
- Vércsoport meghatározás
- Háziorvosnál EKG
- Belgyógyászati ajánlás hogy altatható vagyok

A mumus a HIV teszt, melyről fórumon eltérő információk szállingóznak. Debrecenben például egy csajnak ingyen volt, Győrben valakinek januárban 10.000 Ft, a másiknak áprilisban 19.000 Ft. 

Őszinte leszek - rohadtul nem akarok érte fizetni. Egy csaj - a debreceni - azt hazudta, hogy félrelépett, a párjának meg tetkója, neki piercingje van, így ingyen megcsinálták nekik. Tök ciki lombik előtt ilyet hazudni... Félreléptünk, és most gyereket akarunk.... áhhhh, nem is merném!

Győrben, pedig azt olvastam, hogy csak az anonim HIV tesztért nem kell fizetni, de ugye az nekünk nem jó. 

Erről még informálódok tovább....

Másik mumusom is van. Még pedig, hogy nincs házidokim. Nem voltam még beteg, mióta Győrben lakunk. Kissé tartok, hogy doki hogy fog fogadni, de nagy levegő, és túl leszek ezen is. Jaaa, még azt sem tudom melyik orvosi rendelőbe fogok elmenni, mert állítólag bárhova mehetek, szabad orvosválasztás van.

Úgy néz ki, hogy pénteken találkozom 1-2 fórumos lombikos lánnyal. 2-en vannak punkció (peteleszívás a lombikhoz) előtt és 2 naponta nézik őket UH-gal és vérvétellel hogy hogy érnek a kis petécskéik, milyen a hormonszintjük. Szóval Győrben maradnak erre a pár napra - merthogy nem győriek. Szóval jelezték, hogy velem is szívesen találkoznának és ennek tök megörültem, jól esett.

Amúgy hihetetlen támaszt jelentenek, jelentünk egymásnak, mert itt pontosan olyan emberek vannak akik hasonló helyzetben vannak, és szerencsére mindenki nagyon pozitív hozzáállású. Most már majd legalább lesz arcom is a nicknevekhez.

Anyává válni - anyának lenni

A múlt hét Kaáli-mentes lett bejegyzéseket tekintve, de most megint nagyon bennem van az anyává válás és a gyermekvállalás érzése. Semmi kétségbeesés és görcsösség, egyszerűen csak többet gondolok rá. Lehet ez köszönhető az anyák napjának és a kis videó összeállításának is amit anyukámnak készítettem. Néztem a kiskori képeimet, anyukámat, ahogy ölelt, fogott minket, és képek villantak be a jövőmről, jövőnkről. Elképzeltem a hazaútjainkat majd Fehérvárra, a zákányi nyaralásokat anyukámnál, a büszke babakocsi tologatást, a lakás átrendezését, a jövőbeni időbeosztásomat, Andrást kezében a picivel/picikkel, a totyogós és babanyelves időszakot, ismerkedést az unokatesókkal, a közös énekléseket és hülyüléseket Andrással, a családdá válás érzését. 

Azért írok egyes és többesszámban is a nagyon várt picibabáról, mert a lombik miatt ikreink is lehetnek és ennek tudatában bennem az van, hogy ikreink is lesznek - ami persze egyáltalán nem biztos. 

Nagyon irigylem azokat akik már érezhetik az anyaság örömeit. Valahogy úgy érzem, hogy pontosan amiatt, hogy meg kell küzdenünk a családdá válásunkért számomra a gyereknevelés sohasem lesz rutin, és megszokás kérdése. Annak minden percét ki fogom élvezni és minden perce euforikus érzés lesz. Lehet onnantól kezdve majd folyamatosan sírok az örömtől. :)))

Gyermekem, babám, kisbabám, kisfiam, kislányom, kincsem, bogaram, drágaságom, szerelmem, életem, mindenem - készen állok! Ne félj indulni hozzánk, itt nagyon jó életed lesz! Megvédünk majd mindentől és  megtanítunk mindenre. Nagyon fogunk szeretni Téged és tudod én már most is szeretlek, pedig még csak a gondolataimban vagy velem. 

Készen állok! Várok rád, várunk rád!


(... és most visszaolvasva a saját írásomat, elérzékenyültem :-) )

Anyák napjára szeretettel