A fórumos találkozó

Elmaradtam a beszámolóval a tegnapi fórumos találkozóról. Nem voltam benne biztos, hogy elmegyek, sokat gondolkoztam, mert a reggeli háziorvosos sztori miatt megcsúsztam, és később kezdtem dolgozni is. Be akartam pótolni az elvesztegetett időt. Végül úgy döntöttem elmegyek, megismerem a lányokat, beszélgetünk egy jót, illetve hátha hallok olyat, amit  eddig nem hallottam. Hát hallottam....

A lányok nagyon aranyosak, kedvesek voltak. Egyikőjük még csokit is hozott mindenkinek. 4-en voltunk, én később csatlakoztam hozzájuk, munka után. 

Az elején kissé zavarban voltam, nem is tudtam miről beszéljek. Furcsa volt, mert bár életemben most találkoztam velük először, mégis a fórum miatt már nem voltak olyan idegenek. 

A történetüket most nem akarom részletezni, csak röviden annyit, hogy az egyikőjük az 5. lombiknál tart (nincsen petevezetéke), a másik lánynak most volt az első lombikja (2 inszemináció után), hétfőn volt a beültetése, a harmadik lány meg ott tart, ahol én, csak őt még elküldték egy csomó vizsgálatra.

Furcsa volt, mert ahogy hallgattam őket azt éreztem, hogy milyen szerencsés vagyok. Engem a doki nem küldött el még ezerféle vizsgálatra, nem kísérletezgetett velem, nem kellett pl. ciklusmonitorizálásra (van-e peteérésem...) járnom, nálunk ha az altatós papírok rendben vannak és András eredményei is rendben lesznek, akkor kezdjük is a lombikot. Ilyenkor jövök rá, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy egészséges vagyok. A házidokinál is az összes kérdésre nemmel válaszolhattam. Nem  vagyok gyógyszerérzékeny, nem műtöttek még, nem szedek gyógyszereket, nem vagyok cukros, vérzékeny, nem vagyok rosszul a tűtől (csak nem merek odanézni), nincsenek, nem voltak a családban olyan megbetegedések, melyek befolyásolhatnának bármit.

Talán ha szerencsés leszek, akkor a szervezetem mindenre jól fog reagálni, és nem kell olyan sok gyógyszert, hormont sem kapnom.

Ennek két dolog miatt örülnék nagyon. Egyrészt, mert van aki 400-500 ezer Forintnál jár  - és ez nem évekre visszamenő összeg, hanem a mostani lombik program során számolt. Annyi, hogy az egyikőjük Szegedi, és marha sok az utazási költsége. Amikor ezt meghallottam nagyon összeszorult a szívem. Én azt hittem, hogy felírták nekem a 30-ezres szurit, és az elég is lesz.... vagyis gondoltam, hogy kell majd még gyógyszer, dehogy 2-300ezer forint legyen majd végül???? Azt hiszem én nemcsak a magzatomhoz fogok majd beszélni, hanem majd a petesejtjeimhez is, hogy ne hagyjanak már szarban, és legyenek majd ügyesek...

A másik, ami megijesztett, mert azért csak jutott egy rémtörténet is.... az az volt, amikor arról beszélgettünk, hogy a dokik miért nem lombikkal kezdenek általában (nálunk más a helyzet, mert más megoldás nincs), miért próbálkoznak mindenféle más módszerrel (pl. inszeminációval) a meddő pároknál. Azt tudtam, hogy a hormonok megterhelik a nő szervezetét, de azt nem, hogy rákot is okozhatnak ... pontosabban annál aki erre hajlamos!!! Ezen totál ledöbbentem. Ehhez jött egy életből merített történet is, de anyukámra való tekintettel ezt nem írom meg... (Anya ne aggódj, tudom most mire gondolsz, de nálam semmi baj nem lesz, hisz látod, tök egészséges vagyok, jövőre pedig babázni fogunk!)

Szóval jó-jó volt ez a találkozó, jól éreztem magam, örültem a lányoknak, de jobb lett volna 1-2 résznél ideiglenesen "megsüketülni". :)

Ehhez amúgy este még hozzájött Aliz blogja, melyben egy fiatal lányról írt. Andrásnak mikor elmeséltem, elcsuklott a hangom. Hihetetlen, hogy az élet néha mennyire kegyetlen. Úgyhogy becsüljük meg amink van, és próbáljunk meg örülni az életnek, a mindennapoknak!