Anyává válni - anyának lenni

A múlt hét Kaáli-mentes lett bejegyzéseket tekintve, de most megint nagyon bennem van az anyává válás és a gyermekvállalás érzése. Semmi kétségbeesés és görcsösség, egyszerűen csak többet gondolok rá. Lehet ez köszönhető az anyák napjának és a kis videó összeállításának is amit anyukámnak készítettem. Néztem a kiskori képeimet, anyukámat, ahogy ölelt, fogott minket, és képek villantak be a jövőmről, jövőnkről. Elképzeltem a hazaútjainkat majd Fehérvárra, a zákányi nyaralásokat anyukámnál, a büszke babakocsi tologatást, a lakás átrendezését, a jövőbeni időbeosztásomat, Andrást kezében a picivel/picikkel, a totyogós és babanyelves időszakot, ismerkedést az unokatesókkal, a közös énekléseket és hülyüléseket Andrással, a családdá válás érzését. 

Azért írok egyes és többesszámban is a nagyon várt picibabáról, mert a lombik miatt ikreink is lehetnek és ennek tudatában bennem az van, hogy ikreink is lesznek - ami persze egyáltalán nem biztos. 

Nagyon irigylem azokat akik már érezhetik az anyaság örömeit. Valahogy úgy érzem, hogy pontosan amiatt, hogy meg kell küzdenünk a családdá válásunkért számomra a gyereknevelés sohasem lesz rutin, és megszokás kérdése. Annak minden percét ki fogom élvezni és minden perce euforikus érzés lesz. Lehet onnantól kezdve majd folyamatosan sírok az örömtől. :)))

Gyermekem, babám, kisbabám, kisfiam, kislányom, kincsem, bogaram, drágaságom, szerelmem, életem, mindenem - készen állok! Ne félj indulni hozzánk, itt nagyon jó életed lesz! Megvédünk majd mindentől és  megtanítunk mindenre. Nagyon fogunk szeretni Téged és tudod én már most is szeretlek, pedig még csak a gondolataimban vagy velem. 

Készen állok! Várok rád, várunk rád!


(... és most visszaolvasva a saját írásomat, elérzékenyültem :-) )