Ez van!

Néha fáj az élet! Pedig nem mondanám, hogy nem alakulnak jól a dolgaim. Ennek ellenére mindig van valami ami elkeserít. Most jelen esetben a munkám, pontosabban a munkahelyem. Egyszerűen nem akar működni. Nem tudunk talpra állni. Igazából fogalmam sincs, hogy meddig lehet még húzni, miben kell még megújulni... Úgy látom, hogy Dia - bár nem mondja - de valahol feladta, nem látom a küzdést, a tetteket. Tele van problémákkal ő is, egyfolytában beteg, lázas, torka fáj és igazából mindig van valami ami ágynak dönti és így nem nagyon tudunk haladni. Ötletei vannak, de sajnos nem kiforrottak, és folyamatosan változnak. Nem tudunk végigvinni semmit, mert sajnos most a gyors megoldásra lenne szükségünk és nehéz kivárni. Eredményeket szeretnénk, de azonnal. Mert most már azonnal kellene. Jön a karácsony, majd a január, és ... nem tudom mi lesz...

Nemsokára karácsony

Bár jó pár éve nem tartozok a karácsonyt kedvelők közé - erről majd egyszer bővebben - most elkapott a karácsony szelleme. Fura! Ehhez persze hozzájárult nagyban az is, hogy ma weboldalhoz és szórólaphoz kellett karácsonyi képeket összegyűjtenem, szerkesztgetnem és a sok díszgömb, mikulás kalap és égőkkel díszített karácsonyfa lázba hozott. Olyannyira, hogy ha tehetném, ma feldíszíteném a lakást. Úgy, hogy ezt még ezidáig talán kijelenthetem, hogy soha nem tettem. Most meg... 

Úgyhogy eldöntöttem: december 1-től lakást dekorálok! Ezenkívül megpróbálkozom majd valami sütivel is, esetleg ha sikerül többel is, illóolaj és karácsonyi zene és karácsonyos filmek. Ez van! Változnak az idők!

A karácsony estéjét továbbra sem várom, mert megint hatalmas nagy szervezést fog igényelni, hogy a családlátogatást összeszervezzük .... kb. mintha a város jelzőlámpáit kellene összehangolni. 

A sütőtök egészséges - csak nem minden formában

Ma újból megpróbálkoztam a sütőtökkel. Még egyelőre sül a sütőben és szerintem nem is fog egyhamar elkészülni, ugyanis marha kemény volt. Mézzel nem próbálkoztam újra - nincs is itthon - helyette cukros vízzel kentem át a sütőtököt. Norbi most azt hiszem jól seggbe rúgna.... de hát ez van :) Dolce vita! 

Ráadásul a tornát a héten eddig kénytelen! voltam hanyagolni. András hétfőn nem ment edzésre, így nem volt mikor edzenem - ennek okát már korábban kifejtettem - tegnap, azaz kedden hiába edzett, vendégem volt aki pont akkor volt nálam, amikor András is kondizott. Persze nagyon örültem neki, s egy percig sem bántam az ittlétét. (ezt egybe kell írni?) Ma pedig.... ma ismét itthon maradt. Helyette ma ettem sütit, délután. Most pedig a sütőtök! (cukrosan) DE: nem vacsoráztam ... mást

Mindig van valami...

Pár napja fájdogál az alhasam, jobb oldalt. Néha semmit nem érzek, néha meg erősen beleszúr. Egyelőre nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, majd elmúlik. Írni is csak azért írok róla, mert hasonló fájdalmam volt már, és akkor egy kis ciszta okozta ezt a fájdalmat a méhemen, de gyógyszert szedtem a gyulladásra és visszahúzódott. Most 3. napja, hogy elkezdtem szedni egy készítményt, ami a peteérés intenzitását növeli és bár erős mellékhatása nincsen, de ciszta esetén óvatosan kell vele bánni - elvileg.
De persze nem biztos, hogy ez a fájdalom cisztás eredetű lenne ...  majd kiderül ... de csak elmúlik!

Nem panaszkodom én nagyon túl sokat?

Vannak még csodák?

Az életben azért akadnak jó dolgok is. Pontosítok. Azért néha velem is történnek jó dolgok. Ismeritek a Vonzás törvényét? Azt mondja, hogy ha pozitívan szemlélsz és csak a jóra összpontosítasz, akkor előbb utóbb jó dolgok fognak veled történni. Ha hiszel abban, hogy eléred azt amit akarsz, akkor előbb-utóbb sikerülni is fog. Persze ezt nem csak kimondani kell, hanem tényleg hinni is kell. 

Én hiszek a csodákban, hiszek abban, hogy ha jót teszek másokkal, ha megpróbálok jó ember lenni, úgy viselkedni hogy azzal ne okozzak másoknak rosszat, törekszem arra, hogy adjak magamból, akkor velem is jó dolgok fognak történni. 

Írtam már korábban arról, hogy hogyan érintenek azok az emberek akik az utcán élnek, vagy ott kéregetnek. Bizonyára az is kiderült, hogy érzékenyen érint minden bántalom, katasztrófa, ami embereket ér. Nem kell sok, hogy pityeregjek a tv előtt, de persze az utcán is elfordult már. S

András szerint érzelmileg gyenge vagyok, azért sírok - persze ezzel nem bántani akart, csak szerinte ezért fosok annyira a horror filmeken is, mert ... nem is tudom pontosan hogyan fogalmazott ... ja, hogy gyenge az idegzetem. Igen ezt használta, nem az érzelmileg gyenge kifejezést. 

Amire ki akarok lyukadni, lehet érdemes a csodákban hinni.Velem hamarosan lehet megtörténik egy ilyen csoda. Erről egyelőre többet nem is szeretnék írni, hiszen még csak jövőidőről beszélünk, de biztos be fogok róla számolni ... ha úgy alakul! Jaaa, és nem vagyok terhes, bár már lassan az is egy csoda lenne.

Írni jó

Reggel van, 7:45, vasárnap. András elment edzeni, nekem meg írni támadt kedvem. Jó dolog írni, sokszor van, hogy csak ülök a blogom előtt és szeretnék írni valamiről, de persze témám nem mindig van hozzá, nem történnek mindig érdekességek amiket esetleg érdemes is lenne lejegyezni. Így sokszor csak ülök a gép előtt, olvasom az előző bejegyzéseket, és nézek ki a fejemből. Vannak napok, amikor egyáltalán nem tudok leülni írni, egyszerűen nincs hozzá ihletem, így néha majdnemhogy egy hét is eltelik blogolás nélkül. Aztán van, amikor 2-3 bejegyzés is születik egy nap. Bár nem lóverseny, de a november azért eddig egész jól áll.

Régen - kb. 15 évvel ezelőtt - amikor még írtam naplót, mindennap lejegyeztem az aznap történteket ... mi volt aznap a suliban, milyen jegyet kaptam, mit ettem -ez egy fontos momentum volt már akkor is-, vagy esetleg az aktuális szerelmemről -legtöbbször plátói szerelmemről - ömlengtem. Ezeket amúgy nagyon jó újra végigolvasni, hiszen az emlékeke meg-megkoptak. 

Azért is jó végigolvasni a bejegyzéseket, mert általában újra végigélem gondolatban amit leírtam, és folyamatosan mutat egy irányt, hogy a későbbi bejegyzéseimet milyen részletességgel írjam majd le, hogy azokat visszaolvasva tényleg újra át tudjam élni az "élményeket". Szeretek nosztalgiázni....

"Állatmentő, istálló, játszótér" - Dóra a felfedező... ez megy a Tv-ben.

Egy kedves levél

Ma levelet kaptam! Ez nem is lenne különösebben érdekes, sokkal inkább az, hogy kitől és hogy milyen nyelven. Ma levelet kaptam LuAnn-től és Lew-tól. Ők voltak itt ősszel amikor nagynénémék meglátogattak minket Magyarországon. azonkívül, hogy írtak, Lew lefordította magyarra az ő angol levelét. Annyira kedves gesztus volt ez tőle, hogy szinte el sem akartam hinni. Kiabáltam is Andrásnak a másik szobába, hogy azonnal jöjjön - szegény azt hitte, hogy valami baj van. Elkezdtük együtt olvasni a levelet, de sok volt benne a zagyvaság... aztán persze összeraktam a képet, hogy Lew berakta gmail-es fordítóba az angol szöveget, és az fordította le. Erről meg is bizonyosodhattam akkor mikor visszafordíttattam a levelet szintén gmaillel magyarról angolra. Így már érthetőbb volt.

Íme a levél: (zárójelben egy kis segítség, hogy mit jelent)

Kedves Dori,

Milyen különleges kezelésére (dolog ) volt számunkra, hogy találkoztam veled és kedves családját. Egy ilyen rövid látogatást nőttél elfoglalni egy nagy teret a szívünkben.

Dori, LuAnn nem tudja megállítani beszélni, milyen különleges gondolta voltál. Mindketten úgy érzik, hogy van egy nagyon különleges ajándékod, hogy az, hogy az emberek jól érzik magukat és ez nagyon különleges.Az biztos volt, hogy utat számunkra (ezt én sem értem). A tetején, hogy te is egy nagy fordító! (tudtam velük kommunikálni angolul)

Köszönjük, hogy minden, amit tett, hogy mi marad az Ön és csodálatos család annyira különleges. Ön nagyon szerencsés, hogy része legyen egy ilyen meleg, szerető csoport. Időnket Magyarországon volt a kirándulás csúcspontját Európában és van Eva és Alan, valamint Ön és családja köszönetet mondani. (Európai útjuk csúcspontja a látogatásk volt Magyarországon)

Remélhetőleg akkor látogasson el, és lehetővé teszik számunkra, hogy visszatérjünk a vendéglátást. (Ha egyszer Amerikába megyünk, remélik, hogy ők is viszonozni tudják majd a vendégszeretetünket)

Kérjük, hogy mi a legjobb a Bandi. (Adjam át üdvözletüket Bandinak)

Meleg kíván sok szeretettel minden,

LuAnn és Lew

Kaáli - avagy sajna sokan vagyunk

Múlt héten felhívtam a Kaáli Intézetet időpontért. Nagyon izgultam, azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Akkor a hölgy azt mondta, hogy telefonáljak ezen a héten, mert nem tud nekem időpontot adni. Aztán húztam halasztottam, mert valamiért izgulok ha szóba jön, hogy időpontot kell kérnem. Mi lesz velem ha kapok is időpontot???? ... és ezzel le is lőttem a "poént" ! Ma újra felhívtam, de a hölgy - nem tudom ugyanaz volt-e - közölte velem, hogy nem tud időpontot adni, majd csak januárban tudnak fogadni, hívjam decemberben az intézetet. 

Igazából kettős érzés van bennem. Az anyagiak miatt jobb így, mert fizetni kell a konzultációért (12.000 Ft), a vizsgálat 13.000 Ft, ha kiderül, hogy ott a baj, akkor gyógyszer 20.000 Ft körül, aztán inszemináció 45.000 Ft.  Ez szinte egy havi fizetés.... szörnyű.... akkor most mit is támogat az állam? Másrészt  megint eltelik 2-3 hónap úgy, hogy nem történik semmi.

De még szörnyűbb az, hogy időpontot azért nem kaptam, mert annyian vannak, várnak.... akiknek nem sikerül "spontán" a baba! 

Én amúgy még mindig hiszem, hogy nekünk Andrással semmi bajunk nincsen. Hogy akkor miért nem vagyok még terhes? Nem tudom! .... Nem tudom

Ma is tréningeztem

Ma is mozogtam! Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a második nap még nem találtam kibúvót a mozgás elsunnyogására. Persze nem vágtam bele olyan lelkesen, de tudtam, hogy ha ma kihagyom, akkor kihagyom holnap is és azután is. Meg aztán 25 perc! Szóval megtettem és jól esett. Egyelőre András nem tud róla, nem reklámozom, mindig akkor edzek (ez erős! az időhatározó szó és az ige is...) amikor ő is elmegy itthonról edzeni. Nem tudom, hogy ez meglepetés számára, vagy egy mentsvár, hogy ne tudja azt mondani ha abbahagyom, hogy milyen hamar abbahagytam. Így akár azt is tudom mondani neki - majd amikor elmondom, és  aztán abbahagyom -  hogy.... én már hónapok óta edzek, nagyon szorgalmas vagyok.... csak kár hogy nem látszik rajtam. Persze ilyet nem tennék, mert nem vagyok jó hazudós, biztos elnevetném magam.

Amúgy izomlázam van tegnapról - a duci tréningtől!!!! A combomban, a karomban és a derekamban is. Ez köszönhető a lépegetéseknek (na jó, volt guggolás is), a levegőbe boxolásnak és a limbó-féle mozdulatnak. Gáz! Soha nem gondoltam volna 12-13 évesen hogy felnőtt fejjel ennyire lustává válok. Hááát.... ez van!

Ne lopj!

Mondja a Biblia és persze a jogrendszer sem díjazza túlságosan. De ha nem is ezekért, akkor azért ne lopj, mert ezzel valakinek veszteséget okozol... Mondjuk nekünk, mert most vehetünk András biciklijére új kereket. Kerék nélkül nem megy a bicikli, új kerékre meg most nincs pénzünk, így igazából hiába csak a kereket vitted el, a biciklit sem tudjuk használni. Ezenkívül megfejthetetlen rejtvényt adtál fel Andrásnak, aki nem tudja megemészteni, hogy miért nem az egész biciklit vitted el. Le sem volt zárva. Te pedig nekiálltál leszerelni a kereket az ajtónk előtt. Zörögtél.... és mi bármikor rád nyithattunk volna... de persze nem tettük, mert nem hallottunk meg. Én azért örülök, hogy a bicikli többi részét itt hagytad, mert így vázat nem kell vennünk. András az abszolút pozitív, aki azt mondta, hogy milyen rendes voltál, hogy nem az egész biciklit loptad el, pedig megtehetted volna! Rendes! Hmmm?! Baromi rendes!

Én azt mondom, hogy remélem Téged is meglopnak és akkor majd átérzed milyen az, ha elvesznek tőled valamit, ami a Tiéd, amiért esetleg megdolgoztál. Persze úgy nehéz lesz, ha azt is lopva szerezted, akkor nem fogod átérezni. Sajnálom! Sajnállak! ... Magunkat is sajnálom!

Egy kis mozgás senkinek sem árt...

... szólt sok évvel ezelőtt a dalocska, mely reggelente próbálta mozgásra csábítani az embereket. Velem most a súlyom teszi ezt...  Persze nem híztam az utóbbi időben ... csak előtte. Tavasszal sikerült 7 kilót leadnom Norbi Update-jével, de aztán a lelkesedésem alább hagyott nyáron. Utána elkezdtem újra eszerint a módszer szerint kajálni, de mivel nem vettem szigorúan a kajálásokat és 50-50 %-ban tartottam csak be - hol igen, hol nem - így további súlyveszteséget nem eredményezett. Persze hízni sem híztam vissza, csak még nyáron azt az 1-2 kilót. 

A lényeg, hogy Enikő sógornőm is hasonló problémákkal küzd, annyi, hogy ő vékonyabb és van melle is, ami szerintem ellensúlyoz, legalábbis én enyhítő körülménynek tartom. Szerintem! Ő írta ma reggel, hogy újra odafigyel a kajálására és elkezdett mozogni Rékára. Nekem sem kellett több, az ő lelkesedésén felbuzdulva kitaláltam, hogy csatlakozom hozzá és bár 90 km-rel arrébb, de edzek vele, én is jobban odafigyelek a diétám betartására. Hmmm.... hát innentől kezdve muszáj volt ma nekem is elkezdenem mozognom .... csak nekem ez a Réka nem fekszik. Túlságosan kemények az edzései. Egyszer, régebben elkezdtem - tetszett a reklám szlogen "Napi 20 perc" - az első 4 percben nagyképűen vetettem oda a tv-ből irányító Rékának, hogy "Ssimáán! 20 perc? Hö!" Aztán a 7. vagy 8. percben lefagyott a mosoly az arcomról és még vissza volt kb. ugyanennyi perc amikor már sírni tudtam volna a fájdalomtól. Így esett, hogy döntöttem... Norbi mellett! Norbi olyan jó fej, gondolt a ducikra is... úgyhogy mint ahogy azután tettem, teszem azt most is: duci tréningre nyomom! Ez is csak 25 perc és igen, ebben is meg lehet izzadni... és igen nagyon elfáradtam és alig bírok lábra állni! 

De amúgy jó érzés volt! .....

Jobban fog esni a vacsora! :)

Savanyú a sütőtök

Pedig mézet is raktam rá, aztán persze a méztől meg megégett az alja, mert a méz lecsorgott, én pedig szeretem a héját is, de így nem tudtam megenni. Egyszóval még egy sütőtököt sem tudok megsütni rendesen! 

De azért megettem!

Allergiás tünetek

Múlt héten vettem a gyógyszertárban kamillát. Dia mondta, hogy azzal törölgessem az arcomat, vagyis annak a főzetével, mert segít a gyulladt bőrnek. Tele vagyok pattanással, borzalmas, hogy milyen csúnya az arcom. Ma le is főztem egy adaggal - vagy nem tudom, hogy írják ezt - és áttörölgettem az arcomat. Az arcomat ... ééés ... a szememet is! A szememet! De miért???? Miért kell nekem a szememet is kamillázni???? Eltelt már vagy két óra, de még mindig úgy nézek ki, mint egy vámpír. Vérvörös a szem fejérjém, nem csak egy kicsit, vagy hajszáleresen, hanem totál. András inkább rám se nézett.... és így mentem el boltba .. pedig már elmúlt Halloween.

Vendégváró

Hétfőn halottak napja volt. De azonkívül, hogy Andrással voltunk a temetőben, meglátogattuk a barátnőméket is. Már nagyon régen találkoztunk és amúgy is sajnos nagyon ritkán adódik erre alkalom... pontosabban ritkán tesszük ezt. Judit gyerekkori barátnőm, együtt jártunk általános iskolába, majd középiskolába is és még volt közös munkahelyünk is. Sok közös élmény köt minket össze, sok olyan élmény amin a mai napig könnyesre nevetjük a szemünket. Osztálykirándulások, közös séták és bulik... azok a szép középiskolai évek. Szóval tegnap elmentünk hozzájuk a saját kis otthonukba, amit olyan szépen megcsinálgattak, berendeztek. Jó látni, hogy így sínen vannak - bár csak az egészségükről is ugyanez elmondható lenne! Judit sütött és én totál le voltam döbbenve, mert azt tudtam, hogy főzni nagyon szeret, de hogy sütit is süt??? Sajnos én magamból indulok ki, és mivel én totál béna vagyok és talán lusta és bátortalan is, ezért nekem mindenki csodaszámba megy, aki el tud készíteni egy sütit. Ráadásul nagyon finom is volt. Andrással szerintem a nagyját el is pusztítottuk. DE! Most eldöntöttem, hogy megerőltetem magam és el kezdek próbálkozni. Köszi Judit! :)  Jövőre 30 leszek és ne ám már, hogy ne tudjak legalább egy 5-6 féle sütit megütni. Majd leírom az eredményeket. 

Most sütőtököt sütök a sütőben, és bár ez nem süti, és annyira elrontani sem lehet,  ennek ellenére nagyon büdös van! Ég a méz.....

Egy újabb pötty

Bár megfogadtam, hogy hanyagolom a témát - mind a blogon, mind az életben, de sajnos olyan nehéz felülkerekedni az érzelmeimen. Míg én időpontért várok a Kaáliban, addig megint "készülőben" van egy pici, hogy x hónap múlva megszülessen. Szörnyű érzés és borzasztóan szégyellem magam, hogy ahelyett, hogy örülnék és szívből gratulálnék, ehelyett csak az irigység érzése járja át a lelkemet... és még palástolni sem nagyon tudom.