2011. január 7., péntek

Már a zacskós leves sem a régi

Nem vagyunk azok a félkész kaja zabálók, így zacskós levest sem nagyon ettem évek óta. Ha leveset ennénk, megfőzzük magunknak, amúgy sem olyan széles a repertoár. Megesszük, szeretjük a paradicsomlevest, brokkolikrém levest, fokhagymakrém levest (Judit, ezt hogy írják, a krém a leveshez, vagy az előtte lévőhöz kapcsolódik???), tárkonyos ragulevest, húslevest, frankfurti levest és kb. ennyi amit főzni szoktunk - ezt is inkább hétvégén. (Most hétvégén gulyás lesz). Szóval meglepődtem, hogy a májgombóc leveshez már nem 1 liter vizet kellet forralnom, hanem csak 7 és fél decit. Mert azt tudtam, hogy a krémleveseknél fél liter vízhez van a por, de, hogy egyszerű porleveshez is kevesebb víz kelljen? Nem is volt elég kettőnknek!


Ha már kajánál tartunk: tegnap és ma is zabpelyhes "Tejbegrízt" ettem. Igazából ez nem tejbegríz, csak olyan lesz az állaga és az íze is. Forraltam tejet, bele a zabpehely, édesítőszer és kakaó (nem a cukros). Ez így update 1-es kaja, nagyon magas a tápanyag tartalma és nem hizlal.... és ugye édes, ami nekem mostanában lételemem.

2011. január 6., csütörtök

Merre jártok új háztartási eszközeim?

Marha boldog vagyok, hogy már 2-3 napja (kedd este) megrendeltem a gépeket és még csak azzal sem hívtak fel, hogy mikor fogják szállítani. Az a sanda gyanúm, hogy nem lesz már a héten új gépünk. Pedig a szennyes csak gyűlik - jobban mint szokott - és már nem nagyon akartam a régi géppel mosni. Ennek ellenére ma kénytelen voltam egy adagot elindítani, mert már nem fért bele a szennyes kosárba a ruha.

Más: a régi mosógépünket nem biztos, hogy elviszik, mert pest megyei a család és marha sokba kerülne nekik a szállítás - benzin költség. Mondtam, hogy ha meg tudják oldani, akkor még egy hétig biztosan megtartjuk a gépet, utána túladunk rajta. De szerintem nem fogják elvinni. A benzin biztos van egy 6000-8000 Ft, annyiért meg már szerintem Pesten is tudnának venni egy használtat.

2011. január 4., kedd

A régi mosógép sorsa

Andrással úgy döntöttük, hogy a régi mosógépünket megpróbáljuk eladni az interneten. Egy fél órája fel is mentem egy weboldalra, hogy megnézzem, hogy használt mosógépeket mennyiért adnak el és milyen állapotban. Aztán ráakadtam erre a hirdetésre:

"Olyan segiteni tudo és segiteni szeretö embereket keresek akinek van felesleges müködö képes mosogépe és nekünk adná.Mi egy33 nm es lakásban élő 3 kiskoru gyermekes család vagyunk, a karácsonyunk is nehezen telt de sajnos karácsonykor tönkre ment a mi mosogépünk és egy gyesböl nem tudok még használtat se venni.Szálitási költséget valahogy kiszoritanánk mert személygépkocsink nincs.Szivesen látnánk és megismernénk nálunk a felajánlott .,Egy meleg kávéra és hogy személyesen tudjuk megköszöni neki.Nekünk csak ez van és a megbecsülés amitt nyujtani tudunk érte.
Köszönöm elöre is mindenkinek aki megprobál valami uton modon segiteni vagy tevölegesen részt probál venni a gondunk megoldásába" 
(nem javítottam a helyesírást, így hiteles)
 
Miután elolvastam nem is gondolkodtam egy percig sem, felolvastam Andrásnak és ugyanazt gondolta mint én. Így megírtam a családnak, hogy bár régi és nem tökéletes működésű a gépünk, de szívesen odaadjuk nekik.

Lesz új mosógépünk és hűtőnk is!!!

Tegnap este megrendeltem  a neten a hűtőnket és a mosógépünket is. Még délután elmentünk Andrással bevásárolni kaját és gondoltuk egyben megnézzük a Saturnban a választékot is. Egyrészt, mert nekem kellett, hogy élőben is lássak alternatívákat, másrészt kicsit összeírtuk az árakat, megkérdeztük a szállítási költséget, hogy a lehető legolcsóbban jöjjünk ki. Aztán itthon leültem a gép elé és az árukereső honlapján ( de ilyen az olcsobbat.hu, argep.hu, stb.) beírtam a típusszámokat és megkerestem hol a legolcsóbb, hol hozzák ki és mennyiért. Végül ingyenes kiszállítással összesen kb. 10.000 Ft-ot tudtunk megspórolni. 
Mindkettő samsung és energiatakarékos. A mosógép nagyon sok mindent tud, a hűtő egyszerűbb, de dizájnosabb, és led-es megvilágítású, azaz gazdaságosabb. 


.... és pár napon belül a miénk! :)

2011. január 3., hétfő

A mérleg nyelve

Az ünnepek - főleg a karácsony - mindenki számára mumus a kilók szempontjából. Mikor visszaértünk Győrbe tegnap este, András ráállt a mérlegre, mely 3-4 kilóval többet mutatott mint korábban. Na ezek után még annyira sem akartam a mérleg közelébe menni. A sok-sok süti, csokika, alkohol - mind mind kalóriabomba. Azt már eldöntöttem, hogy visszább fogom magam ha visszajövünk és megpróbálok megint Updatelni (sokadjára), hiszen van egy súly amit szeretnék tavasz végére elérni. De attól nagyon féltem, hogy honnan kell elindulnom újra. Aztán András addig unszolt, míg ma ráálltam a mérlegre. Ráálltam és a mérleg nem mutatott többet. Úgyhogy az update tényleg működik, a nem gyorsan leadott kilók valóban nem jönnek vissza csak úgy hipp-hopp. 

Szóval ma megkezdtem, és hajrá én, le a hájjal - legalábbis egy részével - és bár nem fogadtam meg semmi különöset, de ezt megpróbálom betartani.

2011. január 1., szombat

A buliról

A buli Laciéknál volt a Jancsáron, szerencsére hozzánk és a belvároshoz is közel. 5 körül mentünk át Andrással, még nem volt senki, így segítettünk díszíteni. Aztán szépen lassan el kezdtek szállingózni az emberkék. A társaság 2 részre oszlott, egyik fele a konyhában tömörült - ők voltak a dohányosok, a másik fele a társaságnak a nappaliban. Kaja volt, zene volt, pia volt. Enikővel pezsgőztünk folyamatosan, illetve én még 1-2 mojito-t, házi baileys-t megittam. Úgy volt, hogy az újévet a belvárosban köszöntjük, de a társaság nem volt megindulva. Pedig volt 11-től United is. De valaki fázott, valaki terhes volt, valaki nem is akart. Így éjfél után 3-an indultunk be, majd még 3-an csatlakoztak hozzánk. A buli, a zene nagyon jó volt és hideg sem volt. Pedig ettől féltem a legjobban. - még ott bent ittunk az egyik bódénál, fiúk rövidet (na ez már nem kellett volna - nem nekem) én meg forralt bort. Elszívtam egy szál cigit is, baromira kívántam, kérdeztem is Andrást, hogy nem bánja-e de egyáltalán nem akart beleszólni. Mondtam neki, hogy úgysem fogok ettől újra cigizni, de hát ezt ő is tudja és mondta is. Bár én berúgva nem voltam, de ami volt bennem alkohol hamar kiment a fejemből, mert Bandym nem volt teljesen tudatában annak, hogy hol táncol és kivel.... Ki is vettem a kezéből a pezsgőt. Hazafelé menet benéztünk Dodge-ba Enikőékhez. Na, a réteges 2 nadrágos - 2 zoknis öltözetemet marhára utáltam, szakadt rólam a víz. Nem voltunk sokáig, mert mindenki kezdett befáradni. Így visszamentünk Jancsárra, én ettem virslit, addig András "pihizett", majd haza cammongtunk. 
Mondta András, hogy a barátja javasolta neki, hogy lefekvés előtt vegyen be egy aszpirint és igyon meg másfél liter vizet, hogy az hígítsa a vérét - és ő így is tett. Arra rohantam csak ki, hogy a fürdőből egy nagy puffanást hallottam. András épp szállt ki a kádból, ott itta a vizét és belecsúszott a kádba miközben a szélén ült. Vicces volt - bár akkor nem röhögtem, főleg, hogy a fürdő anyukája szobája mellett van. Be is szóltam neki, hogy nincs semmi baj, aztán másnap kiderült, hogy Andrásra nem, de rám felébredt. Aztán lefeküdtünk, én többször is szellőztettem, hogy ébredéskor ne legyen alkohol szag.
Reggel hívtam apát, mert vele este nem tudtam beszélni, András anyukájával meg még koccintottam is pezsgővel. Jobb ez így, hogy nem viszi az ember túlzásba az alkoholizálást, nincs macskajaj!




Újévi fogadalmak

Amiket sokan előszeretettel tesznek, aztán persze szinte senki nem tartja be őket. Én nem fogadtam meg semmit. Talán egy dolgot, de ezt minden évben megteszem: lefogyok egy 7-8 kilót. Végül is ez tavaly sikerült - ha rászánom magam, most is sikerülhet. Bandym tavaly megfogadta, hogy eljut a szegedi evezős OB-re és megcsinálta. Azt mondta idén is megfogadott valamit, de egyelőre nem árulta el.... jó taktika. Így ha nem tartja be, vagy nem jön össze, senki nem kérheti rajta számon. 

Régen azt mondta a mamám, hogy amit január 1-jén megteszünk, az fogja végigkísérni az egész évünket? A másnaposokra nem gondoltak??? 
Mindenesetre mi megettük a szükséges lencse adagunkat, remélem lesz eredménye. Mindemellett egész nap pihentünk, feküdtünk és tévéztünk - remélem az évünket nem ez fogja jellemezni, viszont azt a szeretetet és "egyéb túlfűtöttséget" amit ma egymás iránt éreztünk, egész évben el tudnám viselni.

Az év első bejegyzése




B.Ú.É.K.


2010. december 31., péntek

A fejfájás

Tegnap reggel arra ébredtem, hogy fáj a fejem. Eleinte csak kicsit fájt, de aztán annak ellenére, hogy bevettem egy aspirint, meg infra lámpáztam magam, a fejfájás csak erősödött. Úgy volt, hogy megyünk ebédelni barátokkal, de így lemondta András. (nekem amúgy sem volt kedvem menni étterembe, mondtam is Andrásnak, hogy inkább Mekire költeném azt a pénzt). Judittal is megbeszéltem előző nap, hogy átmegyek hozzá, de őt is lemondtam, mert úgy voltam vele, hogy inkább pihenek, hogy szilveszterre jobban legyek. 1-2 óra múlva viszont már olyan erősen fájt a fejem, hogy ha akartam volna sem tudtam volna sehova sem menni. Túl voltam a második aspirinen, feküdtem, de csak rosszabb lett. Aztán eljutottam odáig, mint kb. fél vagy egy éve, amikor már annyira fájt a fejem, hogy hánytam. Utána aludtam, és olyan 3-4 körül lettem csak kicsit jobban. Ennyit a migrénről.

"Busójárás"

Ez így elég csúnyán hangzik, és nem akarok vele senkit sem megsérteni, de sok volt a jövés-menés, és én nagyon fáradt voltam. Egyszerűen nem bírtam kipihenni magam. Esténként sokáig fent voltunk, mindig máshol aludtunk, napközben meg vagy főztünk, vagy mentünk. 
Anyuék után András nagypapájához mentünk Dombóvárra, ahová a család többi tagja - Andit leszámítva aki dolgozott - már megérkezett 26-án reggel. Nem sokat voltunk a papánál, igazából 2-3 körül haza is indultunk. Papa kicsit feltöltődött, megmutatta mit rendelt a Teleshopból, ami mindig egy nagy küzdés, mert ő tipikusan az az öregember, akinek mindent el lehet adni. Például a beteg lábára, ami talán olyan mintha pikkelysömörös lenne, de nem tudom, hogy pontosan mi a baja, rendelt a teleshopból egy krémet, amit azt hiszem fáradt, visszeres lábra kínálnak és azt mondja, hogy most jó, most nem fáj a lába. De van neki már otthon gőzölős állványa ami kivasalja a ruhát, gőzölős porszívója, vagy takarítógépe - a nevüket sem tudom - rovar riasztója, festékszórója, hot panje, késkészlete, meg ugye ajándékokat nekünk is onnan szokott rendelni. Épp mutatott egy katalógust, amiben egy krém eltünteti a foltokat az arcról... "Áhhh! Papa ezt meg ne rendelje! Ez smink, kozmetikai cucc, make up!" - már nem tudtam, hogyan mondjam neki, hogy ez nem meggyógyít, csak elfed.

Dombóvárról hazaérve rögtön mentünk is Pákozdra Viktorékhoz - most ott laknak egy hétvégi házban. Ott aludtunk náluk és úgy mentünk másnap délelőtt unokatesómékhoz, Viriékhez. Ott már két kislány van, Hanna - aki 2 éves múlt, és Villő, aki szeptemberben született. Tüneményes mindkét kislány. Csináltunk róluk fotókat, András úgy is, ahogy a kezemben volt a 3 hónapos Villő. 
Itthon, amikor visszanéztük a képeket a számítógépen Andrással, elkezdtek potyogni a könnyeim és nem bírtam abbahagyni a sírást. Ettől a képtől:
András csak odabújt és szorított magához. Tudta miért sírok! 

Viri amúgy megkérdezte, hogy ha nem sikerül, akkor szóba jött-e már az örökbefogadás. Meglepődtem a kérdésen, mert még nem telt el annyi idő, és bár én már gondoltam rá, hogy ha sehogy nem sikerülne akkor én nem tudnék gyerek nélkül élni és akár örökbe is fogadnék, de Andrással nem beszéltünk még róla - korai is lenne, meg erre nem is szabad gondolni. András itthon el is mondta, hogy neki nagyon szarul esett a kérdés, és ő nem is akar örökbefogadni, mert nem tudna úgy szeretni egy örökbefogadott gyereket, mint a sajátját és hogy ilyen biztos nem is lesz, mert már annyi lehetőség van, és ha kell, akkor inkább hosszú éveket vár rá. Megértem amit mond, és igaza is van, csak jó lenne ugrani az időben. 
Viriéktől hazaérve átmentem Diához egy órára, megajándékoztuk egymást. Úgy volt, hogy négyesben fogunk találkozni (fiúkkal együtt), de aztán betáblázták magukat. Végül nem is bántam, meer kettesben olyan ritkán találkozunk.

Összefoglaló a karácsonyról...Vigyázat! Hosszú lesz!

Ott tartottam, hogy 23-án jöttünk haza. A második tortát már itthon sütöttem meg, mert az első nem akart kihűlni - megszilárdulni, ezáltal nem tudtam felszabadítani a tortaformát a következő sütihez. (Most el kezdett derengeni valami, hogy ezt már mégis leírtam...) 23-án otthon aludtunk Andrással, hogy apa ne legyen egyedül - öcsém nem jött haza még egy fél órára sem, amit apu zokon is vett - de neki nem mondta, csak persze nekem, nekem kellett hallgatnom... 23-án történt az első kis "csoda"
Apa levelei válogatása közben: "Mi a szar nektek? A mosógépetek és hűtőtök?"
Én: "Igen" - Működnek, csak a hűtő zabálja az áramot, a mosógép meg hideg vízzel mos.
Eltelik 1-2 perc... 
Apa: "Itt van 200 ezer Ft, vegyetek egy új mosógépet, és hűtőt!"
Én: "De apa, miért? Nem... 
Apa: "Most még tudok adni, Árpi is kap, aztán később már nem biztos, hogy tudok majd"
Pityeregni kezdtem és megöleltem aput, nélküle nem mostanában cseréltük volna le a gépeket, és akkor is csak hitelre. Apa nem igazán viszonozta az ölelést, pedig nem ilyen típus.  Mindemelett lelkiismeret furdalásom is volt, mert 1: Máténak ha jól tudom nem adott apu 2: Nem kevés pénzzel lógok még apunak (pontosabban nem én, de rajtam keresztül egy illető). Na de lépjünk tovább....

December 24, (péntek) Szenteste
Reggel 7:00, Interspar: Vissza voltak még az üdítők, pezsgő, máj, gépsonka. Máj nem volt! Azaz volt, de csak pulyka és csak fél kiló. Pedig az lett volna az egyik kaja. Baconbe tekert máj. András oldotta meg a helyzetet, nővére adott nekünk egy rúd grillezhető sajtot, így azt tekertük bele baconbe és sütöttük meg. 
Az ebédet délre terveztük, de megcsúsztunk, így fél kettőkor kajáltunk csak. A máj sajnos nem is sült meg rendesen, vissza kellett dobni a sütőbe, de András töltött husija isteni lett. Annyira, hogy öcsém barátnője este úgy érkezett meg hozzánk, hogy ennek kéri a receptjét. 

Kaja után átmentünk Andrásékhoz, ott is ebéd, aztán ajándékozás. András náluk adta át az ajándékokat én meg nálunk. Kaptam tőle egy könyvet (fotós) és egy elektromos fogkefét, aminek nagyon örültem, mert abszolút nem számítottam rá.
Ennyire örültem

6-ra visszamentünk Kelemenre, nem sokkal utánunk érkezett Eszti is - öcsém barátnője. Koccintottunk és itt is megajándékoztuk egymást. Tesómmal most közösen leptük meg a szülőket, mert mindketten pénzszűkében voltunk. Volt egy vicces jelenet is, apu ajándékánál (pulcsi, így nagyobb ajándék csomag), ugyanis szóltam öcsémnek, hogy jöjjön - hogy közösen adjuk át. Nagy vigyor és meglepődés arcán, már mondja, hogy köszönöm, amikor leesett neki, hogy ez apunak lesz. Tesómék egy órát voltak kb., aztán mentek Eszti szüleihez. Mi maradtunk otthon és még sokáig scrabble-eztünk. 


December 25. (szombat) Karácsony első napja
Ma is mi főztünk Andrással. A menü a következő volt: Tárkonyos raguleves, hústorta, sült oldalas sütőzacskóban, parázs krumpli, rizs, majonézes kukorica. Bár most is nagyon megcsúsztunk, de a menü aratott. Papám kétszer is evett a levesből, öcsém meg közölte, hogy akkor ezentúl sajtos tészta helyett hústorta legyen.
Tárkonyos raguleves


Hústorta belülről
Mamiékat 11 után hozta be apu. Azaz kiment már értük reggel 8kor, de még megvárták Virágékat, míg átértek. 
Délutánra vártuk a bátyámékat is, de ők csak 5 után érkeztek - Lili túlaludta magát. 
Addig mi megint scrabble-eztünk. Mamám is beszállt. Egy kört végignézett, magyaráztunk neki, a második körbe beszállt, és pont ő kezdett. Nézte-nézte a betűit, majd megkezdte a játékot és lerakta, hogy "Á". Nézünk rá, várunk... ő ránk néz, és jelezte, hogy megkezdte a játékot. Percekig csak röhögtünk... "Mami, egy szót rakjál ki!"
 Aztán megérkeztek bátyámék is, a lányok először kissé megilletődve, majd később lelkesebben  kezdték el az ajándékokat kibontani.

Az ajándékom, amit a bátyáméknak készítettem végül kibontásra került - féltem tőle, hogy nem nézik meg, mert nem mindig szokták kibontani előttünk az ajándékokat... de apámék közrejátszottak, mert már kibontás előtt mondták Krisztáéknak, hogy mi van benne. Remélem majd meg is nézik, bár sajna nem úgy sikerült teljesen, ahogy terveztem. A 25-i estét már Andráséknál töltöttük, innen mentünk másnap anyumékhoz.


December 25. (vasárnap) Karácsony második napja
Reggel 7-korra terveztük az indulást Andrással, hogy mihamarabb anyáékhoz érjünk és több időt tölthessünk velük. Én teljesen rákészültem egy Mekis reggelire, egy olyan szendvicsre amit most lehet kapni szezonlisan (Röszti burger) és füstölt sajtos golyócskákra vágytam. De a Meki zárva volt. Ilyet hogy tehettek.... karácsonykor zárva vannak!!! Persze ezt totál értettem, és ez így van rendjén, csak nekem akkor kellett Röszti burger. 
Anyuékhoz korán érkeztünk, anya épp főzött, de nem sokkal az érkezésünk után oda is adtuk az ajándékokat. 

Anyu már nagyon várta a morzsaporszívóját, olyan volt mint egy kisgyerek - pedig tudta mit kap, mert inkább megkérdeztem, minthogy az ajándék egy vagy 2 év múlva nálunk kössön ki. Anya meg nem az a szégyenlős fajta, ha valami nem tetszik neki, megmondja. (Nem rá ütöttem ebben- én nem merem kimondani a véleményemet, mert mindig attól félek, hogy megbántok vele valakit). Szóval nagyon örült neki, remélem tényleg jó is lesz. Ebéd után átmentünk a barátjaikhoz 1-2 órára. Én, aki nagyon nem szeretem a pálinkát, most 4-5 félét is ittam. Igaz én csak pálinkából készült likőrt. de abból a bodzástól elkezdve az almás fahéjasig többfélét is. Ez nem házi pálinka volt, hanem Panyolai, ami egy egész új márka állítólag.
Másnap reggel 7 körül mentünk tovább anyuéktól, még előtte elvittük munkahelyére, mert ő már dolgozott!
Ilyenkor mindig olyan rossz visszanézni a távolodó integető anyumra.... mert míg apuval 2-3 hetente találkozunk, addig anyával csak egy évben 3-4-szer.

2010. december 23., csütörtök

Karácsony előtti utolsó bejegyzés

Fél 2-kor tudtunk Győrből elindulni. Ott még megsütöttem az egyik tortát, de a másikat már hazahoztam és itthon sütöttem meg - idő hiányában. A kocsit olyan szinten megpakoltuk, hogy alig lehetett kilátni belőle. András Fváron (Kelemenen) segített felcipekedni, aztán ment is a dolgára, én meg elpakoltam a kajákat a hűtőbe és megsütöttem a másik sütit is. Apa 4-5 körül ért haza. Csak ketten voltunk, öcsém nem jött haza - szerelmes! Azért mi elvoltunk... leültünk beszélgetni és beszélgettünk estig, minden féléről. Nem is tudom mikor tettük ezt utoljára. Jó volt, nagyon jó volt. Később András is csatlakozott hozzánk, vacsiztunk, most meg lassan alvás, mert leragadnak a szemeim. 
Holnap reggel még elmegyünk apával Intersparba - én vásárolok még 1-2 dolgot, ő megvár kint. Nem csodálom, én is tartok még az utolsó rohamtól.
Valószínű legközelebb a 2 ünnep között fogok csak jelentkezni.

Boldog karácsonyt!

Nincs több kreatív ajándék

Jó fej akartam lenni, éreztetni az ajándékozottakkal, hogy gondolkodtam, (pénzszűkében is voltam), deeeeeee ilyet többet nem. Besokalltam a teendőkkel, kapkodtam, idegeskedtem, nem aludtam. Konkrétan a bátyámék ajándékának utolsó részét (3 kisfilmet csináltam) tegnap este 9-kor újra kellett kezdenem, mert a számítógép (amin a laptop "betegsége" után dolgoztam) nem akartam filmmé menteni. De nem adtam fel, ha már hetek óta dolgoztam vele. András elaludt, kiköltöztem a nappaliba és nekiálltam. Nagyon fáradt voltam, kissé összecsapott is lett és fél 1kor tudtam lefeküdni.

2010. december 22., szerda

Karácsonyi üdvözlet egy barátnak

Ezt a bejegyzést egy olyan embernek szánom, akivel karácsonykor nem tudok személyesen találkozni, akinek nem tudok sms-t küldeni, nem tudom felhívni., pedig nagyon szívesen megtenném! 
Kedves Niké! Kívánok neked különleges és szeretetben, mosolyban, örömben gazdag karácsonyt! Amit írtál, én is úgy gondolom. Nagy öröm számomra is ez az új egymásra találás, mindig nagyon várom az e-mailjeidet, és boldoggá tesz az is, hogy megoszthatom Veled a hétköznapjaimat - még ha csak ilyen formában is! 

Fogadd tőlem szeretettel ezt a kis dalt! 



Boldog névnapot is kívánok!

2010. december 20., hétfő

Előkészületek

Ahogy nézem ezt a kis szánt, egyre érzem, hogy szorít az idő, mindjárt itt a karácsony, és én még nem dőlhetek hátra nyugodtan azzal a tudattal, hogy mindennel készen vagyok. Leginkább a bátyámék ajándéka idegesít, mert nagyon lassan halad és már nem is tartom akkora ötletnek, de az is lehet, hogy más csak az elkeseredettség beszél belőlem. 3. féle programmal dolgozom, egyszer már odaveszett 2 heti munkám, most meg mindig lefagy a gép. Nem veszem előjelnek, mert akkor az életben nagyon sok mindent annak kéne vennem, ennyire meg azért nem vagyok magam ellensége. A lényeg, hogy még vissza van 4 évnyi videó- és képanyag feldolgozása - igaz ahogy telt az idő, felvételeket is kevesebbet készítettem.
Ma körbetelefonáltam a családot, hogy megérdeklődjem, tetszik-e nekik a menüsor amit összeállítottam, megfelelnek-e a kaják. Mindenkinek tetszett - bár lehet ebbe benne volt az is, hogy mindegy, csak ne nekik kelljen főzni. 
Szent estére (ezt nem tudom hogyan írják) csak kis létszámban leszünk, ezért az ebéd is visszafogottabb lesz:
  • baconba csavart máj (öcsém kedvence)
  • krumpli püré
  • töltött csirkecomb
  • tartár
  • túrótorta 1 (mert kettőt sütök)
25-én bejönnek mamámék is, meg jönnek át bátyámék is, ekkor lesz:
  • hústorta ( recept)
  • sütőzacskós zöldfűszeres vagy fokhagymás sertésoldalas
  • köretnek rizs és parázskrumpli 
  • majonézes kukorica
  • túrótorta 2

Ezeket Andrással fogjuk elkészíteni, talán ezt a közös főzőcskézést várom a legjobban, bár lehet néha majd jól összekapunk, mert András biztos majd különlegeset akar belevinni, én meg majd ellenkezem, mert finnyás vagyok a családommal együtt.