Barátság

Furcsa mód, mostanában folyton írnám a blogomat. Nemrég volt egy hetem, amikor talán egy sort sem írtam, most meg naponta többször is eszembe jutnak olyan gondolatok, amiket lejegyeznék. Nem történik annyival több dolog most sem velem, ráadásul időm sem lett több. Sőt, nagyon nagy hiány az idő. 4 után főzök, eszek, Zumba, tanulás, blogírás, ezeket nehéz este 9-ig besűríteni, úgy, hogy közben tévézek is. Ja, és nem is tudom besűríteni. Valami mindig kimarad sajnos. 

Most fürdéskor például a barátságról gondolkoztam. Hogy milyen jó is, ha az embernek vannak barátai. Milyen jó, ha van akire számíthat, ha van akivel megoszthat titkokat, akivel lehet pletykálkodni, hülyéskedni, sétálni, mozizni, mozogni járni. Nem sok barátom van, nagyjából pont annyi, ahányan a blogomat olvassák, vagy legalábbis tudnak róla. Van akivel nem találkozom hetekig, van akivel hónapokig, van olyan is, akit vagy 5 éve nem láttam. Van aki inkább a múltban volt mellettem, van aki jelenleg is. Van aki Fehérváron lakik, van aki Szolnokon, vagy Vonyarcvashegyen, van aki Győrben, de olyan is aki Angliában. Valamiért ezek az emberek fontosak számomra. Van akivel a gyerekkoromat, diákéveimet, van akivel a főiskolai éveimet, van akivel egy nagy utazást élhettem át. Van aki olyan mint én, van aki átélt olyan dolgokat mint én. Egy közös mégis van mindegyikőjükben. Mindegyikőjük nagyon jó lelkű és mindegyikőjük a barátom. 

Nagyon szeretnék több időt tölteni a barátaimmal, de sajnos van "csak". Én Győrben élek. Többségük pedig mind máshol. Ez van! 

Túl az első vizsgálaton...

... melynek az eredményét majd egyszer megtudjuk. Tegnap (02.16.) 11:30-ra volt időpontunk spermiogram vizsgálatra*. Mivel "győriek" vagyunk, nem ott a Kaáliban kellett a dolgot elintézni, vihettük a mintát, a lényeg az volt, hogy fél órán belül érkezzünk vele be. Nos a részletekre nem fogok kitérni, de a lényeg, hogy jól becsomagoltam alufóliába a kis edénykét és a vastag kötött sapkámba, mert azt mondták, hogy melegen kell tartani. Rohantunk mint az őrültek - mert természetesen voltam olyan fenomén, hogy itthon hagytam a kezelőlapot, amiért vissza kellett fordulni, de közben nagyon is időhöz voltunk kötve. Odaértünk, megálltunk a recepció környékén. András noszogatott, hogy szóljak nekik, mert fél óra az fél óra, én meg nem mertem, mert marhára háklisak erre a nővérek. Elővettem a táskámból a mintát, hogy hátha észreveszik és akkor odahívnak, András meg mint az őrült kapott oda érte, és dugta vissza a zsebébe. Nem, nem melegen akarta tartani.... "Ne mutogassad már!" A lényeg, hogy miután sorra kerültünk és felküldtek minket az andragógiára, ott sem kapkodtak a féltve őrzött mintánkért. Már kezdtem aggódni, hogy mi lesz, ráadásul nekünk Kőrösi doki azt mondta, hogy várjunk majd fél - háromnegyed órát, mert majd kiderül, hogy valamilyen vizsgálatot esetleg még meg kell-e pluszban csinálni. A nővér hazaküldött volna minket. Aztán mondtam neki, hogy a Dr. úrral mit beszéltünk meg, ő meg: "Jaaaa, jól van akkor üljenek le kint és majd szólunk!"  De jó, hogy nekünk kell szólni!...10 perc múlva - nem 3/4 óra múlva - jött is a hölgy, hogy hát akkor tudjuk mit? Ő megcsinálná azt a plusz vizsgálatot is. Nem biztos, hogy kellene, biztos jók az eredmények, de ha már a Kőrösi szóba hozta, biztos nem volt véletlen, akkor ő megcsinálná. (Alapvizsgálat díja, amire mentünk: 13.000 Ft , ez a plusz vizsgálat, a HBA: 7000 Ft). Néztünk egymásra Andrással, ő tőlem, én tőle vártam a döntést. Húzogattuk a vállunkat, mert nagyon tanácstalanok voltunk. Végül kértük a plusz vizsgálatot, hiszen lehet később amúgy is kellett volna, aztán az is lehet persze, hogy nem.... szar dolog ha az ember ennyire nincs képben valamivel, de ez pont az a helyzet, hogy kénytelenek vagyunk megbízni a dokiban, az intézetben. 

Fizettünk, majd időpontot szerettem volna kérni a következő konzultációra, amire sajnos megint várnunk kell, mert megint nincs időpont. Életetek már ilyet?? Pedig már benne vagyunk a rendszerben.  Nem örülünk neki! Főleg, hogy tudjuk, hogy az eredmény már megvan! De most várunk türelmesen...egy darabig türelmesen

* Az ondóminta mikroszkópikus vizsgálatáról van szó. Értékelik a spermiumok számát egy milliliterben, továbbá mozgékonyságukat és alakjukat. Nagyon részletes vizsgálat!

** fertilizáció (megtermékenyítés) képességének vizsgálata (erről szinte semmit nem találtam neten)

Elszólás

Telefonálás Bandyval

Előzmény: András még edzésen, lassan talán hazaér. Észreveszem, hogy anyukájának ma van a névnapja. Nem tudom hívta-e. Felhívom (Bandyt), hogy megkérdezzem, mert talán most még nincs késő.

Én: Sziaaa, hívtad ma anyukádat?

Bandy: Igen, már mondtam neki (tudta miért kérdezem).

Én: Na akkor jó, mert most vettem észre wiw-en (mert Fanni, az unokája felregisztrálta, de úgy, hogy  Jutka néni még bekapcsolni sem tudja a számítógépet). Hazafelé jössz már?

B: Igen, mindjárt otthon vagyok, egy 10 perc.

Én: Jól van csajszi.... öööööö (röhögök torkom szakadtából)

B: tessék? Min nevetsz (mert nem értette, hogy lecsajsziztam)

Én: Csak annyit mondtam (röhögök), hogy "jól van csajszi!

B: Lehet többet beszélsz a Diával telefonon, mint velem? 

Hát Bandym lehet....

My sister's keeper - A nővérem huga

... egy film címe. Már egy jó ideje eldöntöttem, hogy ha megnézek egy olyan filmet, amely nagyon mély benyomást tesz rám, arról írni fogok. Imádok filmeket nézni, leginkább drámákat. A mostani is egy dráma volt.

Egy kevéske angol tudással már kivehető, hogy a magyar cím nem a pontos fordítása az eredetinek. Ha megnézzük a filmet, megértjük az angol címet is. A "keep" jelentése: tart. A "keeper"-é: tartó

A film egy családról szól. Szülők és három gyerek. (nővér, húg, báty) Egy kislány kezdi a történetét, azzal, hogy miért is jött ő a világra. Miért kellett megszületnie. Ő a legkisebb a családban. Volt egy beteg nővére, aki rákos volt. Már mielőtt ő megszületett volna. A szülők döntést hoztak,  lombik programba vágtak, hogy születhessen egy gyerekük, aki megmentheti rákos lányukat a köldökzsinórvérével, a veséjével, akivel egyeznek a kromoszómák. Született egy donor gyerekük, Anna aki a filmben már 9-10 éves. A nővére újra leukémiás lesz. Az állapota egyre rosszabb, Anna pedig úgy dönt, hogy nem adja többet a testét, nem kíván továbbra is donorként élni - ezért bepereli a szüleit, mert ezentúl szeretne maga dönteni a saját testéről. Hogy ez mit indít meg? Nem, nem a perről fog a film szólni, annál sokkal mélyebb és szomorúbb témákat érint.  Egy család kálváriáját látjuk, a lemondásukat az élet örömeiről.Érdemes lekuporodni a tévé vagy számítógép elé és megnézni! Nagyon megható! 

Az édesanya szerepét Cameron Diaz játssza.

A "majdnem hánytam vacsora"

Ez ciki, de borzalmasat főztem! Jól indult, az ötlet sem volt rossz, csak utólag úgy gondolom kihagytam egy folyamatot. Halat csináltam. Jénait kivajaztam, halat befűszereztem, jénaiba fektettem. Brokkolit kicsi rózsáira szedtem, megfőztem, majd halra helyeztem. Tetejére tejfölt kevertem ki reszelt sajttal. Fólia rá, sütőbe be, sütés 10 perc, majd fólia le és kb. még 10 perc sütés.

Eredmény: Rendkívül guszta, jó illatú, egészséges, update 1-es vacsora.  

Brokkoli finom, sajt finoma tetején. 

Hal kostólás: első falat nem rossz, kissé intenzív hal ízzel, fura állaggal. Második falat nem olyan jó, nagyon erős a hal íze. Harmadik, negyedik 20 falat brokkoli. Nem bírok a halból enni. Aztán amikor mégis megteszem, megrázkódok. 

András: - Akkor most ne egyél többet, ne kínozd magad!

Én: - De nem akarom kidobni - és megint megborzongtam. Meggyőzött. Nem ettem többet. De a brokkoliból sem. Elment az étvágyam.

Megoldás: máskor elősütöm a halat, mert a párolt hal nagyon nem finom! De majd kb fél év múlva, mert egy darabig nem eszem halat!

Valentin nap

Nem variáltuk túl. Tavaly kaptam Andrástól egy angyalt rózsakvarcból, melyről később a nadrágzsebében (neeem, nem szoktam kutakodni) egy általa jegyzetelt leírást is találtam (a mai napig őrzöm), mely szerint a rózsakvarc a szeretet köve, mely erősíti a szerelmet. Azóta is nagy becsben tartom az angyalkát, egy pici piros átlátszó szütyőben tárolom a párnám alatt, azzal alszom - a másik kövemmel együtt. 

Idén úgy gondoltam, hogy desszertet fogok adni Bandymnak - nem akartam túlzásba sem esni, de úgy járni sem, mint tavaly, amikor tőlem nem kapott semmit. Vettem még egy üveg pezsgőt, úgy döntöttük azt nem isszuk most meg, majd csak szerdán a vizsgálat után. Az alkohol nem tesz túl jót a "kisBandyknak". 

Amúgy azért sem foglalkozunk annyira a Valentin nappal, mert egyrészt ez már a 6. volt együtt, másrészt nem gondoljuk azt, hogy egy napon kell a szeretetünket egymás felé tárgyakban, gesztusokban kifejezni. Például múlt héten is kaptam meglepi kinder tojást - én pedig vasárnap kiosontam itthonról, és a cukrászdából hoztam sütit ebéd után. Igaz lebuktam, mert ahhoz kicsi ez a lakás, hogy ne tűnjön fel, hogy nem vagyok itthon. 

Szó mi szó, ellenezni nem ellenzem, sőt az apróságnak örülök is, csak ezreket nem költök rá. (Mondjuk ha sok pénzem lenne, egy külföldi hétvégében azért én is benne lennék :) ).

DE! Kicsi Bandytám! A szívem érted dobog!

Köszönöm

Jó volt reggel megnyitni a blogomat és látni a megjegyzéseket és a "lájkolásokat". Bár nem vagyok - soha nem is voltam - az a kimondottan gazdag szókincsű, jól fogalmazó lyány, mégis jól esik a tudat, hogy van akit érdekel amit írok (bár az olvasó közönség adott, mert pontosan tudom, hányan olvassák a bejegyzéseimet, és ez a szám még mindig10 alatt van - okkal!). Szóval tök jó érzés a hozzászólásokat olvasni, hiszen ez azt jelenti, hogy néha olyan témákat is sikerül érintenem, ami mást is érdekel, esetleg érint. Bár valószínűleg inkább a személyem miatt olvastok engem, de azt meg azt jelenti, hogy kíváncsiak vagytok rám - és ez jó! Szóval köszönöm nektek! Örömet okoztok nekem!

Szeleburdi vakáció - a vágyott múlt

1987-es magyar film. Most megy a Duna Tv-n. Sok szép régi emléket idéz elő. 1987 nyarán 6 éves voltam. Amikor kicsi voltam, számtalanszor hallottam az idősebbektől azt a bizonyos mondatot: "Bezzeg a mi időnkben!" Ezen akkor csak mosolyogtam, s az járt a fejembe, hogy miért is sírják vissza az idősebbek a régi időt, amikor akkor nem volt se ez, se az. Most, hogy már felnőttem, már másképp látom. Visszavágyom! Nézem a filmet, és fáj a szívem. Fáj, hogy megváltozott a világ, hogy mások az értékrendek, hogy mindenki rohan, hogy a világ tele van kegyetlenséggel, hogy semmi sem olyan, mint régen. Amikor gyerek voltam, nem volt ennyi autó az utakon, nem kellett attól félnie a szüleinknek, hogy elgázolnak minket. Táborba jártunk, amit nemcsak a jómódú családok engedhettek meg maguknak. Szám-háborúztunk, bunkit építettünk és "csatáztunk" egymással. Akkor még "volt" idő kirándulni, nem kellett tartani attól, hogy az erdőben sátorozás közben meglopnak, megtámadnak. Otthon nem a számítógépen játszottunk, hanem egymással. Néha úgy érzem megfojt a világ. S bár én is már az interneten írom a naplómat, mindenféle elektromos kütyüvel rendelkezem, mégis úgy érzem, hogy mindet odaadnám, ha nem kellene a jelent élnem. Ha egy olyan helyen élhetnék, és nevelhetném a gyerekemet, ahol az idő lelassul, az emberi értékek szerepet kapnak, ahol a közösség odafigyel a másikra, és még sorolhatnám. Szar azt hallani, amikor baráti körben azt mondja a már szülő, hogy nem tiltja a gyereket a tévétől, számítógéptől, mert ez az elvárt és lemarad a gyerek a társaitól, meg nem is lehet tiltani, mert a gyerek látja és ezt akarja, elkerülhetetlen. Szerintem ezt a lusta szülő mondja, akinek nincs arra ideje, vagy nem szakít időt rá, nincs türelme ahhoz, hogy következetesen irányítsa a gyereket. Nyilván nem lehet a gyerekeket mindentől "megóvni" , hiszen a környezetnek nagyon erős a szerepe. Viszont meg lehet tanítani gondolkodni! Helyesen gondolkodni.

Annak aki olvas

A blogon - most fedeztem fel a lehetőséget - innentől a bejegyzések végén be lehet "x"-elni a véleményetek a bejegyzéssel kapcsolatban. Ami nagyon fontos, hogy nem látszik, hogy ki mit "x"-el! :) Név nélküli az egész. Ez csak nekem egy  visszajelzés!
Talán feltűnt, hogy a 3 visszajelzési lehetőség (tetszett, elment, jót nevettem) inkább pozitív. Kiindulva magamból, a negatív kritikát nem igazán bírom, ezért nem szerepel a "szar volt" fül. De az elment még nem negatív, úgyhogy annak beikszelése nem fog lelki törést okozni. :) 

Kellemes vasárnapot mindenkinek!

Terv mára:

1. reggeli

2. felöltözni (az első kettő valószínű fel fog cserélődni)

3. nyelvtanulás

4. porszívózás, felmosás a parkettaápolóval

5. ebéd (amit András főz)

6. nyelvtanulás

7. Zumba

8. vacsora

9. Tv (vacsora közben és után)

Gyerekszáj

Virág az unokatesóm, Hanna a 2 és fél éves kislánya (a nagyobbik). Van egy pici is, Villő, de most nem róla fogok írni.

Viriék próbálják Hannát nagyon következetesen nevelni, sok mesével, játékkal, énekkel, zenehallgatással TV mentesen. Közösségbe is el szoktak járni, suliba (Virág és egyben nagynéném munkahelye is), játszóházba, piciknek szóló előadásokra. Hanna értelmes, huncut kislány, 2 éves gyerekhez képest hatalmas szókinccsel.

Story: Sétáltak a Bartók Béla utcában (ott laknak mamámék nagynénémmel), ahol van egy pici kis füves terület egy Bartók Béla szoborral. Az utcában van egy ismerős is, vmilyen Béla, akivel séta közben találkoztak. Nem sokkal utána....

Hanna: Béja bácsi

Virág: A Bartok Béla bácsi?

H: Neeeem

V: A vmilyen Béla bácsi?

H: Neeeeeeeeeem (huncutan vigyorogva)

V: Kicsi Hannám, akkor melyik Béla bácsira gondolsz?

H. A Cd-s Béla bácsira (otthon hallgatott cd borítójáról)

V: Ja, a Varga Béla bácsi!!! (fogalmam sincs ki lehet ő) Ő jó hapsi. 

H: Jó faszi!

V: Hanna, ugye azt mondtad jó hapsi

H: Neeeeem - fülig érő szájjal - jó faszi! 

De honnan veszik ezeket a gyerekek?

Akko' mi most chatelünk?

Délután mikor facebook-ra felléptem, észrevettem, hogy bátyám, Máté is fent van. Ráírtam chat-en....

D: Szia bátyám, puszi! 

M: Halló! Honnan?

D: Győrből, most hétvégén itt maradtunk

M: Akko' mi most chatelünk? Én még sosem csináltam ilyet!

Majdnem legurultam ágyról annyira elkezdtem nevetni. Pár mondatot még váltottunk, ("Lassabban, nem bírlak követni, én csak egy ujjal pötyögök" - Máté) aztán el is köszöntünk.

Tánci-tánci

Ma is Zumbáztam! Tegnap már nem volt időm rá, sőt tegnap tanulni sem tanultam. 5 körül értünk haza Kaáli után (még a gőztisztítóért is elmentünk) és utána már semmihez nem volt kedvem. Biztos elfáradtam a nagy izgalomban... :) 

Zumba oktatóim ma is okoztak nekem bosszús perceket, de persze vidámakat is, hiszen egy 45 percet végig mozogtam. Persze nem intenzíven, hiszen ez még mindig csak a tanuló fázis. Dehogy meddig????? Mikorra fogok én csak hasonló módon is mozogni? Még mindig nem tudom a mozdulataimat harmonizálni. Egynél több elem (elemek: kéz, láb, csípő) "mozgatása" már komoly problémákat tud nekem okozni. Lehet ezt tanulni??? Mondja már meg nekem valaki!

Nagyképűen a "sport" címkét kapta a bejegyzésem. Hihi... még annyira meg sem izzadtam. 

Persze izomlázam lett az első alkalom után (nem is értettem), ráadásul olyan helyen, ahol még eddig soha nem volt. A Derekamnál (oldalt)! Biztos a csípőmozgatástól.

Az első konzultáción túl

"...a nőkben az anyaság olyan, mint a madarakban a dél: genetikailag kódolt, csodálatos dolog."

(Dr. Kőrösi Tamás)

Eljött a nap, amit korábban nem vártam, aztán egy ideje meg már igen. Ahogy már írtam ma, nagyon izgultam - ez valószínűleg azért volt, mert nem igazán tudtam, hogy mi vár ránk. 

14 órára mentünk. Recepción elkérték TB kártyánkat, majd aláírtunk egy papírt (egy dosszié első oldalát), melyből sok mindenre nem emlékszem. A lényege az volt, hogy 13.000 Ft az első konzultáció díja, melyet tudomásul vettünk, illetve be kellett "x"-elni, hogy az előzetes vizsgálatokat hol akarjuk csináltatni, mert a Kaáliba fizetős, kórházban TB-s. Igazából mi már az előzetes vizsgálatokon túl voltunk. 

Miután a váróban kitöltöttük a papírokat, behívott minket a főnővér, elkérte a leleteket és egy sor kérdést tett fel. Bár az élettársinkat is átadtuk neki, ő végig férjként emlegette, szólítgatta Andrást. Egyszer el is kezdtem vigyorogni, alig bírtam magam visszafogni. 

Megkérdezte amúgy azt is, hogy az altatás után (HSG) hánytam-e, szarul voltam-e. Azt feleltem: "kicsit" Rámnézett: "Akkor most igen, vagy nem?"

Én: "Nem! Csak émelyegtem..." (amúgy hánytam, de tényleg csak kicsikét, nehogy feneket kerítsenek már neki).

Aztán felküldtek minket a váróba. Hát vártunk! Másfél órát. Már szétuntam magam, melegem volt, vártam, hogy bekerüljünk. Aztán 4 körül sorra kerültünk. 

A doki egy nagyon nagy koponya. Kinézete nem volt túl bizalomgerjesztő, de olyan nyugodtan, biztatóan beszélt, annyira profinak tűnt. Ő az: Klikk
Nagyon sok jót hallottam  és olvastam róla. Azt mondta, jelen helyzetben 99,9 %, hogy lesz babánk, már csak a lökést kell megadni! 

Végignézte a leleteket, kérdezgetett. Meglepetésemre - mert eddig másképp hittem - Andrásnál a spermaszám teljesen jó volt, mert a WHO 2010-től lejjebb vitte a határértéket, így András abba simán belefért. Viszont újra vizsgálják, mert a kórházban nem volt teljes körű a vizsgálat, illetve összefogják vetni a véremmel. Meg fogják nézni az ivarsejtek életképességét, az alakjukat - ezeket eddig nem vizsgálták. Ennek függvényében fog kialakulni a további lépések menete. 

Konzultáció után levették még tőlem a vért (pffff - nem szeretem), majd fizettünk. Ha sikerül, jövőhétre megpróbálunk Andrásnak időpontot kérni. Aztán folyt.köv.

Tegnap amúgy megkezdtem egy másik, kézzel írott napló írását is, melyet a leendő gyermekünknek írok- mint egy levelet. Ha majd elég nagy lesz hozzá, elolvashatja... látni fogja, hogy mennyire szerettük volna Őt!

Izgulok!

Másfél óra múlva a Kaáliban leszünk! A szívem egyre hevesebben ver, nem tudom miért. Nem fog semmi jelentős történni, mégis izgulok. Egyre jobban...