Anyák napjára szeretettel

Mai vacsi

Csirke - amitől kicsit tartottam így a tegnapi után. Ami ugyan finom volt, de sok(k) ! 1-2 óra hányinger követte és azt gondoltam többet nem eszek csirkét. De mivel nem pazarolunk és update 1-ezek, így ma egy kis receptmódosítással ismét ez került terítékre.... mustárosan. Másfél órát állt mustáros borsos, vegetás trutyiban, és az eredmény isteni volt. Brokkolit már András bolognai spagettijének elkészítése után már nem volt kedvem csinálni, így hamlett volt a köret.

Este az M1-en nézek egy filmet, vettem sajtot és csinálok sajtos tallért (update1).

Szolidaritás

Soha nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen, és most a saját bőrömön tapasztalhattam... 

András tegnap amikor hazaért munkahelyéről egyenesen a hálóba vette az irányt - és nem, most nem következik semmilyen pikáns jelenet - szóval az első útja a hálóba vezetett és egyből az ágyra vetette magát. Kissé keserves hangon elmesélte, hogy sikerült megint tönkretenni a derekát és rettenetesen fáj neki. (Pár éve úgy jött haza hogy a felső teste az alsóval 90 fokos szöget zárt be). Súllyal guggolt, meg is lett az eredménye.  

Mondtam neki, hogy semmi gond, nálunk van kölcsönben egy bioptron lámpa (arcomra kaptam kölcsön), ha elkezdjük lámpázni, szombatra - a versenyére - rendben lesz. 

A lényeg pedig most jön. Miután András hazajött nekem is el kezdett fájni a derekam mindenféle előjel nélkül. A fájdalom egyre erősebb lett, estére már hajolni sem tudtam. A fájdalom nem múlt el, ráadásul olyan hülyén is érzem magam, mintha magamra akarnám vonni a figyelmet, pedig nekem tényleg fáj!!!! Olyannyira, hogy azt sem bánnám ha egy 10 centis tűt szúrnának a derekamba. 

András felhívott egy csontkovácsot, ma este megy is hozzá - remélem használni fog neki, mert egy vagyon lesz! Ráadásul nem bánnám ha az övével együtt az én hátfájásom is megszűnne!!!

Megszorítás - a hasamban... :)

A héten előirányoztam az update 1-e kajálást. Kicsit sok volt a hétvége - mármint kajálás szempontjából sok. Már egy ideje érzem, hogy amúgy is ki van tágulva a gyomrom, és emiatt állandóan ennék. 

Tegnap óta nem eszem kenyeret! Ugye milyen hosszú idő.!!! :) Száműztem a cukrot, a szénhidrátot és a keményítős kajákat is. Csak 1-es kódú kajákat eszem két napja. Helyesbítek: reggel a vitaminhoz ettem 1 pici 2 cm-es kekszet, hogy az jobban fel tudjon szívódni, illetve reggelire egy tejszeletet - amit András vett nekem és megromlik a hűtőben ha nem eszem meg...vagyis biztos nem romlana meg, de szeretem! Ha elfogy, nem veszek másikat. Éhes vagyok. Vacsora után is. Így fekszem le - éhesen. Közben pedig remélem, hogy a gyomrom szépen lassan szűkül. Ez van, mérlegem nincs, de majd centizek.

Végül pedig a mai update 1-es vacsim: Sült csirkemell brokkolival és sajtmártással.

A 3-ból csak 2 szelet husit tudtam megenni

Húsvét

Pénteken hazamentünk Fehérvárra. Először a horgászboltba mentünk András nagybátyjának a botjáért. ("A" horgászbolt a bátyámék boltja). Elhoztuk, majd elvittük András bátyához, Gyurihoz. András vett egy nagy kenyérbe sült csülköt húsvétra, ennek a felét otthagytuk Gyuriéknak, másik felét levittük anyáékhoz.

Tesómék kocsijával mentünk Zákányra. Autópályán mentünk, így az út kb. 2 óra volt. Szerencsére még így is világosban érkeztünk. Marha éhesek voltunk már mindannyian, így egyből vacsiztunk amikor megérkeztünk. Anyuék a hegyen aludtak, mert ilyenkor így kényelmesebben elférünk, Árpiék a hálóban, mi meg a nappaliban. 

Szombaton - szokás szerint - bőséges reggelivel indítottuk a napot. Szerintem egyikőnk sem tud sehol ilyen jóízűen reggelizni, mint anyáéknál. Minden kikészítve, együtt mindnyájan az asztalnál, a friss kenyér pillanatok alatt elfogy az asztalról.

Délelőtt elmentünk sétálni egyet a közeli erdőbe, ami nem tartott sokáig, tesómék nem bírták a bogarakat. 

  Aztán András nekiállt anya biciklijét megszerelni, melyből minden kipotyogott és öcsém mint a vércse csapott rá a ..... valami spray-re.

Délután felmentünk a hegyre anyuék hétvégi házához grillezni. Scrabble-eztünk, iszogattunk, én tollasoztam is anyu munkatársának a kislányával, mely felért egy 20 perces futással - de jó volt! 

Vasárnap ebéd után indultunk haza, ebédelni pedig egy nagykanizsai étterembe mentünk. Voltunk már ott máskor is, jó konyhájuk van és nem is olyan drágák. Mondjuk fizetni nem mi fizettünk, így az, hogy drága, vagy sem, relatív.

Ja, azért anyától húsvétra még mindig kaptunk ajándékot - édességet és egy kis anyanázst (apanázs helyett)... 

4 körül értünk haza, apa már otthon volt. Így azért vele is sikerült találkozni így 6 vagy 8 hét után újra. 

Este találkoztunk Andrással az egyik barátunkkal, aki évek óta Írországban él a családjával és most hazajött pár napra Magyarországra. Gábor egy nagyon rendes srác, nagyon szeretem, olyan jószívű. Hozott nekem meglepetést is - ecetes chipset, pringles-t!!!! Persze nem ezért szeretjük!!! :) Beültünk először a Jé-be, majd egy másik helyre, annak a nevére már nem emlékszem.

Másnap - ez már hétfő - reggel átmentem Kelemenre, hogy még apával együtt legyek kicsit mielőtt visszaindul Szarvasra. Úgy terveztem, hogy amikor kimegy Velencére kimegyek vele én is, és majd Andrással hazajövök - Fvárra haza. 10-re már kint voltunk és nagy örömömre mindegyik unokatesómmal (és a gyerkőceikkel) sikerült találkoznom. Apa ebéd után ment is vissza Szarvasra, közben pedig András is megérkezett. Elvoltunk még kicsit, játszottunk a kicsikkel, majd visszaindultunk Fehérvárra. Útközben megálltunk Viktoréknál Pákozdon, ittunk egy kávét, majd Fehérváron összepakoltunk és elindultunk vissza Győrbe. 

Hosszú volt a hétvége, sokat mentünk, elfáradtunk, de azért jó volt.

Ezermester

Bandy egy ezermester. Régen megcsinálta a mikrónkat, most pedig megszerelte a fényképező töltőjét. No nem a gyári tartozékot, hanem az átalakítót. Mivel a gép Amerikából van és ott más a konnektor és a feszültség is (vagy az amper) - soha nem voltam jó fizikából - kellett vennünk az aksi töltéséhez átalakítót. Aztán az az átalakító nem akart 100 %-osan működni, sőt tegnap már sehogyan sem. Elkeseredtem, hogy hogy fogok én így fotózni... ha fotózásról van szó, akkor bármire (sok mindenre) képes vagyok, így képes lettem volna azonnal venni egy új átalakítót. De Bandy bevitte munkahelyére és megszerelte. Olyan büszke voltam és persze boldog, hogy működik megint, nem kell venni másikat, tudok fotózni!

Időpont kromoszóma vizsgálatra

Rögtön az elején bonyodalom bonyodalom hátán. 

Kaáliból úgy jöttünk el, hogy tudtuk Andrásnak milyen vizsgálat szükséges, és azért még annyit elmondtak recepción, hogy B.K. doktornőhöz kérjük az időpontot... a genetikai izébe - ezt nem jegyeztem meg.

Okéééé..... DE! Ki ő, mi a telefonszáma, és egyébként is hol rendel???? - ugye ez utóbbit én nem jegyeztem meg. Sehová nem írták fel a nevét, elérhetőségét!

Internet segíts! Na és akkor most mondja nekem valaki, hogy nem jó fórumozni. Minden infót onnan kapartam össze, onnan kaptam telefonszámot, ott mondták meg, hogy honnan szerezzünk beutalót, mi mennyibe kerül (ez most ingyenes lesz remélhetőleg, vagyis TB-s), mire figyeljünk oda. Köszönöm-köszönöm-köszönöm. El sem tudjátok képzelni mennyire elveszettnek érzem magam. Mindent én telefonálok, intézek és még mindig a felét nem értem. A fórumon szerintem már hülyét kaptak tőlem....

Szóval ma felhívtam urológiát, hogy adjanak időpontot, hogy ott aztán majd adjanak beutalót Andrásnak a genetikai centrumba vérvizsgálatra.

Nő felveszi - később derült ki csak, hogy nő, miután megszólalt - nem szól bele, háttérhangok. Pár másodperc múlva gondoltam bemutatkozok, mire beleszólt ő is. Közölte, hogy várjak egy kicsit, majd elkezdett egy kolléganőjével beszélgetni, miközben saját kontóra tartottam a vonalat. Neeem, eszembe sem jutott lecsapni, utána úgyis újra őt kellett volna hívnom időpontért, azt meg nem akartam, hogy csak 2 hónap múlva legyen szabad hely.....

Időpont megvan, május 10. Az hogy hány óra, fogalmam sincs, vagy nem mondta, vagy nem figyeltem... nem tudom. Szerintem amúgy nem mondta. Lehet mindegy mikorra megy András...

Ezután felhívtam rögtön a genetikai centrumot is. Mondták, hogy oké, adnak időpontot, de kell beutaló. Mondtam, hogy lesz!, május 10. után. Akkor megyünk - vagyis megy András - urológiára. De nem akarok addig az időpontkéréssel várni. (Amúgy beutaló nélkül 20.000 Ft a vizsgálat). Jó rendben. Május 16. reggel 8 óra. Ekkor mehet András kromoszómavizsgálatra.

Ebből következik májusban kizárt a lombik... erre amúgy számítottam, és talán jobb is. Túl gyors lett volna - még emészteni kell. :-))

Újabb ötlet: 

El kellene intézni addig a többi papírt is a lombikhoz. Már amelyik nem határidős. Mert van olyan ami csak 3 hónapig érvényes.

Holnap felhívom Kaálit, megkérdezem tudnak-e beutalókat adni, hogy haladjunk... Ma már nem hívom, egy napra  két hívás is sok volt. Utálok telefonálni, nagyon nem szeretem ezeket intézni! Majd holnap erőt veszek magamon és felhívom őket.

Beutalót kell kérni:

Mindkettőnknek:

- HIV tesztre,

- Hepatitis B , és C tesztre

Nekem:

- Vércsoport meghatározásra (úgysem tudom milyen a vércsoportom)

- Teljes vérkép altatáshoz

- EKG altatáshoz

- Háziorvosi ajánlás altatáshoz (nincs is háziorvosom.... az baj? - nem szoktam beteg lenni.)

Most itt tartunk. Emésztünk és araszolunk. Kezdek megnyugodni. Csak szépen el kell fogadnom, hogy nem hajt a tatár. De azért 30. szülinapra igazán megkaphatnám! :)))

Mindenki Andrásról kérdez, ő hogy viseli. András szuper jól viseli. Nem tehet róla, nem csinált rosszat és a tudomány segít! Ráadásul többen is mondták, hogy ez a PICSI tök jó - ha már lombik - mert tényleg csak a legszuperebb, legegészségesebb kisfickókat eresztik össze a petével. Magyarán tudományosan ellenőrzik már a beültetés előtt a génállományt, hogy ne legyen hibás... lehet hülyeségeket beszélek ám. Majd kiokosodom. 

Jövő hónapban megveszem a Hello Baby következő számát - a lombikosoknak (meddőknek) szóló újságot. Most már célcsoporttá váltam én is.

Ja, és nagyon szeretlek András és tudom, hogy nagyon boldog család leszünk.

Görkoris Dorcy

Tegnap is voltam futni, ma is terveztem. Aztán András mondta, hogy kocsival megy edzésre, mert valamit be kell vinnie. Mondtam neki, hogy akkor egyedül megyek futni. Kérdezte: "tényleg"? Hát ezen már elgondolkoztam. Mindenesetre eszembe jutott, hogy itt a jó idő, van görkorcsolyám, max elmegyek korizni. Be is hoztam a lakásba a kocsiból - mert mi ott tároljuk, egész télen ott volt. Aztán kerestem zenét a telefonomra, hogy legyen mit hallgatnom mozgás közben. Tuc-tuc zenét kerestem, Tiesto-t és... a többit nem ismerem. A lényeg az volt, hogy pörgős legyen. Futással ellentétben most tudtam zenét hallgatni görkorizás közben, mert ugye nem ugráltam, nem esett ki a fülemből a fülhallgató. Kb. fél órányi anyagot töltöttem a telefonra, ebből végül közel 20 percet hallgattam végig. Kicsit tartottam attól, hogy esetlen leszek, nem fog menni, hiszen szeptemberben volt a lábamon utoljára. Aztán végül semmi gond nem volt. Úgy száguldottam, hogy csak na. Még én is meglepődtem magamon. 2 nagy kört mentem a családi házas övezetben. Autók sem nagyon voltak, kutyákat sem engedték ki az utcára, úgyhogy szuper volt. A tüdőm bírta volna 20 perc után is, csak a bokám fájdult meg, szerintem elszorítottam a korcsolya. Olyannyira, hogy az utolsó 300 m-t már nagyon nyögvenyelősen tettem meg. De mozogtam ma is, és ennek nagyon örülök. Már csak abban bízok, hogy ez is fogyasztja ugyanúgy a combomat és a fenekemet. :)

Csak pozitívan - avagy keresd a dolgok jó oldalát

Még mindig  nem tértem napirendre, és még nehéz a tegnapi napon túllépni, a hallottakon kívül mással is foglalkozni, de megpróbálom.

Először is köszönöm mindenkinek az érdeklődését és hogy gondolt ránk tegnap. 

Az agyam jár folyamatosan. Leginkább azon kattogok, hogy mit kell majd csinálni, és hogy meg fogjuk-e érteni, aztán azon, hogy mennyi helyre kell majd menni, mennyi idő alatt tudjuk majd beszerezni a szükséges dokumentumokat, András hogy oldja meg munkahelyéről a vizsgálatokat, hányszor kell szabit kivennie, hogy fogja majd beadni a szurikat, mennyibe fog ez kerülni.... 

Reggel próbáltam helyretenni ezt a lombik témát és azon gondolkoztam milyen előnyei lehetnek, hogy lombikozni fogunk. Nyilván erőltetett kicsit a felsorolás, de próbáltam minél több dolgot felsorolni...

- Nem kell többet a peteérésemmel foglalkozni, majd foglalkoznak vele a dokik.

- Nem fog eszembe jutni szex közben, hogy "ebből gyerek is születhet".

- Többet nem kell fogamzásgátlót szednem, akkor sem ha már nem akarunk több gyereket.

- Rögtön az elején lombikunk lesz, nem kell egy csomó plusz vizsgálat, inszemináció, nem telnek el évek a lombikig (az eddigi két évet leszámítva).

- Lehet rögtön testvére is lesz majd a gyermekünknek, hiszen lombiknál nagy a valószínűsége az ikreknek.(Ebben az esetben legalább nem is mondhatná nekünk senki, hogy a mai világban 2 gyerek... felelőtlenség)

- Ha májusban (bár szerintem idő hiányában csak júniusban) sikerülne elkezdeni a lombikot, akkor még akár a nyáron kismama lehetek... és ez lenne a legszebb ajándék 30. születésnapomra.

GnRh Antagonista protokoll

A lombik programban többféle kezelést is alkalmaznak, van rövidebb ideig tartó, ún. rövid, illetve hosszú, valamint antagonista protokoll (kezelés).

Nálunk a következő lett előirányozva: 

Antagonista protokoll: Az agyalapi mirigyed rendesen termel tüszőérésserkentő ill. sárgatestserkentő hormonokat (FSH ill. LH) - ha az agy bizonyos részeiből egy GnRH (gonadotropin releasing hormon) nevű vegyület erre ingert ad neki. Ha beadunk a betegnek egy olyan szert, ami ezt a hormont nem engedi az agyalapi mirigy receptoraihoz kötődni (GnRH antagonista gyógyszer) - akkor az nem termel FSH-t illetve LH-t. Ilyenkor csak az injekcióban beadott hormonok hatnak, jól szabályozható tehát a hatásuk - és elkerülhető a petesejtek idő előtti spontán kilökődése. Ezzel lehet egy szép stimulációt elérni.


A rövid, illetve antagonista protokoll esetén általában a stimuláció a menstruáció 2. napján kezdődik, és 11-14 napig tart, majd ezt követi a petesejtek leszívása. Ezután 2-3-5 nap múlva az embriók méhbe való visszahelyezése, az embriótranfszer következik.

A második konzultáció

Szóval az van, hogy zárójelben üzenem mindenkinek (akinek nem inge annak nem), hogy nem én voltam/vagyok a túl görcsös, és nem emiatt nem sikerült két év alatt teherbe esnem.

Ebből pedig sajnos adódik, hogy mint mindennek, ennek is megvan az oka és ebből kifolyólag most már az is, hogy merre haladjunk tovább. 

Lassan haladok az írással, nem nagyon jönnek a szavak, inkább csak a fejemben cikáznak a gondolatok, amiket nehéz szavakba önteni.

Szóval 13:30-ra mentünk, recepción ellenőrizték TB kártyámat, majd felültünk a felső váróba. Nem kerültünk be most sem rögtön, egy 30-45 percet üldögéltünk még. Most újság sem volt kirakva, András unatkozott is rendesen, ami a hülyeségben nyilvánult meg. Kérdeztem tőle, hogy szerinte újra be fog-e mutatkozni a doki? Bár biztos nem emlékszik ránk. Aztán nevettünk, hogy 2 hónap alatt tuti elfelejtett (szerintem 1  hét alatt is elfelejtett volna minket, olyan sokan járnak oda). Aztán jött egy nővér, és bekísért minket a doktor úrhoz. Bemutatkozott újra, mi is neki. Sok jelentősége persze nem volt, mert engem feleségnek, Andrást férjnek szólította végig. Mi meg sehogy, mert mi csendben voltunk. Aztán elkezdte lapozgatni a dossziénkat és megkezdte mondandóját. Nem írom le pontosan, mert nem sok mindenre emlékszem. Pedig nagyon figyeltem. 

Februárban meg volt a spermavizsgálat, annak az eredményét beszéltük most meg. Nem kaptunk jó híreket. A spermaszám jó, a mozgékonyság jó, viszont a HBA (hyaluron binding assay) teszt csak 20 %-os lett.  Nem tudjátok mit jelent, igaz? Én sem, csak nagyjából, de azért megpróbálom leírni: Ez elvileg az ivarsejtek megtermékenyítő képességét vizsgálja a spermiumok hyaluron kötődésével, mellyel a petéhez tudnak kötődni. Ez a kötődés 20 %-os. Ez pedig kevés. Ezért nem született babánk eddig, ezért nem lettem terhes. Rá is kérdeztem a dokitól, hogy akkor ezért nem sikerült 2 év alatt teherbe esnem? Igen, pontosan ezért! Azt is elmondta, hogy persze nem kizárt, hogy véletlenül 5 év múlva vagy 10 vagy 15 év múlva véletlenül nem sikerülhetne, de gondolja nem akarunk várni 5-10-15 évet a "talán"-ra. Hát nem! Két évet sem akarunk várni! 

Szóval ott folytatta, hogy PICSI-t javasol, mely módszerrel kiválogatják az egészséges spermiumokat. 

Mielőtt azonban ebbe belekezdenénk Andrásnak kromoszómavizsgálatra is el kell mennie, amit vérből vizsgálnak. Ez azért fontos, mert csak egészséges kromoszómaállomány esetén végzik el a beavatkozást, ezzel is elkerülve, hogy beteg babánk szülessen véletlenül. Ha a kromoszóma vizsgálat eredménye nem jó, akkor gyógyszere kúra következik Andrásnál, ami kb 2-3 hónap. Azért ennyi idő, mert ahogy a nőknek, úgy a férfiaknak is van ciklusuk, csak az övék nem látványos. Náluk 2-3 hónap szükséges a spermiumkészlet újratermelődéséhez. Ha a vizsgálati eredmény jó, akkor a következő ciklusomnál hívom Kaálit a ciklus első napján, megnézik beférek-e a TB keretbe (mert minden hónapban megvan hány beavatkozást végezhetnek egy hónapban TB finanszírozásból) és ha igen akkor abban a hónapban megcsinálják a lombikot. A ciklus második napjától 4 napon keresztül szúrnom kell magam (vagyis Andrásnak engem, mert erre én képtelen lennék). Ez serkenti a tüszők érését. Előtte mindenféle vizsgálat, de erről majd akkor, ha ott leszünk. Egyelőre ennyi infó is sok volt. Talán a megfogalmazáson is látszik, hogy csapongok, keresem a szavakat. A gondolataim is így csaponganak, ráadásul nagyon idegen mindez tőlem, és furcsa, hogy el kell indulnunk ezen az úton. Ha szeretnénk gyermeket, akkor mindenképpen! És mi szeretnénk, nagyon szeretnénk!

Új időszámítás...

Ma voltunk Kaáliban. A bejegyzést a konzultációról este fogom megírni. 

Mától kezdve minden bejegyzést, mely a Kaálihoz, családalapításhoz köthető zöld színnel fogok írni. 

Zölddel, mert a zöld a remény színe..... 

Budapesti hétvége

A hétvégét Pesten töltöttük barátainknál. Szombat reggel indultunk Győrből. Úgy volt, hogy első utunk a Hősök terére vezet, ahol András demonstrált volna, de ugye csak volna, mert elment tőle a kedve és így egyből barátainkhoz vettük az irányt.
Tudtam, a hétvége a babázás jegyében fog telni, mert nemrég (január 5-én) született meg  barátaink második gyerkőce, Tündi, akivel most találkoztunk először. Nővére, Csenge pedig 4 éves lesz nyáron, és egy igazi kis tündér, aki teljesen odavan Andrásért pici kora óta. Bár régen találkoztunk és a gyerekek könnyen elfelejtik a sokáig nem látott arcokat, de a feloldódás szinte azonnal megvolt. A rajongás pedig András és Csenge között pillanatok alatt a régi volt. Arcot festettek, gipszet öntöttek, "lutra albumoztak", meséltek.... 

Nagyobb nézetért kattints a képre

Természetesen be kell, hogy valljam, hogy imádom Andrást ebben a "szerepben" látni. Türelmes, kedves, és olyan szépen magyaráz el mindent. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok, hiszen nemcsak azt az embert találtam meg, akit én annyira tudok szeretni s ő engem viszont, hanem azt is, akiről úgy gondolom, hogy egy igazi apa típus, akivel a szó legszorosabb értelmében közösen tudjuk majd felnevelni a gyermekeinket (mert bár egyelőre egy sincs, de én kettőt szeretnék).

Rengeteget babusgattam én is a 4 hónapos kis csöppséget, és folyton csak olvadoztam. Anyukájának mondtam is, hogy bár nem az én gyerekem, de mikor a fejét a mellkasomra hajtotta azt éreztem, hogy ilyen szeretetet csak gyerekek képesek adni, és ha egy "idegen" baba bújása ilyen eufóriát tud okozni, akkor mi lesz majd a sajátunknál.
Ma, amikor a kertben voltunk és én újból felajánlottam segítségemet, hogy majd én fogom Tündét, amíg anyukája és apukája eszik, megint csak csodás érzésben volt részem. Rosszul indult ,de jól végződött. A pici egy idő után elunta azokat a pozíciókat melyekben próbáltam tartani és már sehogy sem tetszett neki, sírni kezdett és nem akarta abbahagyni. András mondta, hogy énekeljek neki - neki tegnap abbahagyta rá a sírást. Aki ismer, tudja, hogy nagyon nem tudok énekelni, nincs jó hangom. Ráadásul még dalokat sem tudok, de azért megpróbáltam. Láláztam, halandzsáztam, és .... és .... abbamaradt a sírás. És ez a kis csöppség elkezdett figyelni, artikulálni, utánozni, válaszolni, dumálni. Tüneményes volt. Sajna ezt is megunta, újra sírni kezdett, én meg álltam ott kétségbeesetten, hogy nincs több ötletem, most már tuti az anyja kell neki vagy az apja. Közben magamhoz öleltem - ő folyamatosan és egyre hangosabban sírt - és elkezdtem puszilgatni a buksiját, paksolni a fenekét és ringatni.... és abbahagyta!!! A mellkasomra hajtotta a fejét, bekapta az ujjait és teljesen lenyugodott. Boldog voltam és néztem körbe, vártam az elismeréseket, hogy milyen ügyes vagyok, látja-e mindenki, hogy sikerült... 

Feltöltődtem a hétvégén. Eszembe sem jutott Kaáli, a hétfő, csak élveztem hogy egy pici van a kezemben és szeretgethetem őt! Emellett Csenge nemcsak Andrást tüntette ki szeretetével, ugyanúgy bújt hozzám is, játszani akart velem is. Ráadásul ma reggel amikor a pici a kezemben volt, befészkelte ő is magát az ölembe és kapaszkodott belém, bújt. És amikor a kicsi Tündi sírásra fakadt, nem tudtam megmozdulni, mert a nagy nem volt hajlandó kicsit sem segíteni, kiszállni az ölemből, sőt.... még jobban bújt. Végül Andrásra néztem ijedten, hogy vegye már ki a kezemből valamelyiket, mert mozdulni nem tudok.

De őszintén???? .... Már alig várom, hogy ilyen szituációk részesei lehessünk!
Végül pedig az én kis "akkumulátorom" . :)

 

A bejegyzés megfogalmazása kissé gyérre sikeredett mert nagyon fáradt vagyok, viszont az élmény most friss, nem akartam holnapig várni.

Hétfőn Kaáli

Hamar eltelt ez a 3 hét, sokkal hamarabb mint gondoltam. Amennyire akartam ezt az időpontot, annyira nem vagyok most rágörcsölve az eredményekre. Persze kíváncsi vagyok és szeretném is tudni, de nem úgy fekszem le, és nem is úgy ébredek, hogy mikor megyünk már. Vannak ismerőseim, barátaim, akik jobban fejben tartják a 18-át, mint én. Sőt, van olyan is, aki helyettem izgul és számolja vissza a napokat - ugye-ugye Aliz? :) De nem baj, nekem jól esik hogy gondolnak rám, szorítanak nekem, nekünk.

Izomláz

Már biztos megszoktátok tőlem, hogy szeretek egy-egy témát totál kivesézni, és addig írni róla, míg nem már-már dög unalmassá nem válik. Így van ez most a futással is. 

Baromi izomlázam van, talán azt is mondhatom, hogy ennyire még soha nem volt. Ez pedig a hülye helyben futásomnak köszönhető. Tegnap is már rendesen éreztem, de estére felerősödött, éjjel pedig többször fel is ébredtem arra, hogy fáj a lábam. Aztán reggel mikor fel akartam kelni az ágyból, percekig nem tudtam. Egyszerűen nem tudtam kiegyenesíteni a lábam, annyira feszült, fájt a vádlim. Percekig próbáltam felkelni, és amikor végre lábra álltam, percekig tartott mire kijutottam a hálóból. Az egész nap így zajlott. Minden egyes felállás és elindulás  fájdalmas és nyögvenyelős volt. András azt mondta, hogy ez már nem az a kategória, amire rá kell dolgozni, most tényleg jobb ha pihentetem, mert rendesen begyulladtak az izmaim. Viszont - szerinte - utána már nem lesz izomlázam. Hát remélem is!!!