Soha nem gondoltam volna....

.... hogy egyszer népdalokat fogok hallgatni. Szégyen, nem szégyen, soha nem szerettem őket. Aztán pár hónapja elindult valami. Az X Faktorban - Veca elénekelte a "Most múlik pontosan" című dalt. A mai napig borsódzik a hátam, ha meghallom ezt a verziót. Sőt, már nemcsak ez a verzió, hanem a Csík zenekaré is nagy hatással van rám. Meglepiben letöltöttem megszereztem a zenekar egyik albumát, és ezt hallgattuk hazafelé Andrással. A kocsiban nem funky, nem tucc-tucc és társaik szóltak, hanem gyönyörű hangszerelésű népdalok. Bár nem mindegyik tetszett (a szomorú, siránkozósak nem), de voltak olyanok, melyeket többször is meghallgattunk.

A Most múlik pontosan után ez lett a kedvencünk: Ez a vonat ha elindult

A legjobban a 7:25 percnél induló rész tetszik nekünk Andrással, de az egész szám szerintem úgy ahogy van nagyon szép. 

A most múlik pontosan szám nemcsak a dallama miatt tetszik. Tele van gyönyörű metaforákkal. Már sajna nem emlékszem annyira az irodalom órákra, így lehet nem is így hívják... Andrással a Győr - Székesfehérvári szakaszon azt fejtegettük miről szól a szám. Miután elmondta az ő verzióját (meghalt személyről énekel a hölgy), még jobban liba-bőröztem a számtól.

Aztán végül kiderült - internetről - hogy ez nem egy népdal, még csak nem is a Csík zenekartól indult, akkor ledöbbentünk. 

A Quimby zenekar frontembere írta a számot és a zenét, és nem a szerelemről, de még csak nem is a halálról szól. Sokkal inkább a drogról, a heroinról. Ugyanis az énekes függő volt és a zeneszám is így született, pontosabban azután, hogy ő lejött a drogról... 

Azért így is nagyon szép! 

Pedig mi akartuk!

Egy jó ideje, jó pár éve, amióta számtalan helyen található már szelektív hulladékgyűjtő kihelyezve, azóta egyszerűen nem is vinne rá a lélek, hogy vegyítsem a műanyag flakonokat és az újságokat a háztartási hulladékkal. Igaz ennél lehetne sokkal jobban szelektálni, de valahogy az már a körülményes kategóriába tartozna számunkra - bár lehet ez is csak szokás kérdése. 

Az utóbbi másfél évben, hogy új lakásunkba bérleményünkbe költöztünk - lévén, hogy előtte nem sok mindenünk volt - rengeteg bútort háztartási eszközt kellett vennünk vettünk. A sok eszköz, bútor pedig mind be volt csomagolva - általában kartonpapírba. Ezt először mindig kihelyeztük a bejárati ajtónk elé, majd amikor már nagyon untam, hogy ott van, nekiálltam apró darabokra szaggatni, és úgy kidobni. 

Legutoljára a hűtőt és a mosógépet vettük. Mindkettő gondosan be volt csomagolva - nemcsak kartonpapírba, hanem hungarocellbe is... .és itt jött a probléma: 

Háztartási hulladékgyűjtőbe nem akartuk dobni - túl nagy volt. Elkezdtünk autókázni, hogy akkor a szelektív hulladékgyűjtőkben majd szépen elhelyezzük - nagyságba miatt több gyűjtőre gondoltunk. Igen ám, de egyikbe sem lehetett beledobni. Ugyanis nem tartozik egyik kategóriába sem. Jött a következő ötlet: internet segíts, hol van Győrben hulladékgyűjtő pont. Internet segített, leírta hová vihetjük, igaz csak utca nevet, utcaszám nélkül. Kinéztük a Pápai úton találhatót, csak aztán jött a bökkenő: a pápai utcai lerakó megszűnt. Ekkor már egy hete furikáztuk a hungarocelleket a kocsi hátsó ülésén. 

Ekkor jött az ötlet (ami bár nem túl szabályos) dobjuk ki építkezésen, ahol amúgy is vannak konténerek. Megtettük. 2 felnőtt rohant a hungarocellekkel kocsitól konténerig és vissza. Kicsit "huligánnak" éreztem magam, hiszen bár nem szemeteltünk, de másnak a kontójára dobtuk ki szemetünket - hiszen a konténerért fizetni kell.

Végül Andrással megállapítottuk: Ez még mindig klasszisokkal jobb megoldás volt, mintha egy erdő szélére dobtuk volna ki őket - amit megjegyzek, soha nem tennénk!

A bátyám és a számítógép

Nem szép dolog másnak a hozzá nem értését kinevetni és lehet nem szép dolog, hogy egy blogon keresztül mutatom be a bátyámnak ezt az oldalát, de úgyis leírom.

Az "Akkó' mi most chatelünk" témát kielemeztük Mátéval. Mindezt tettük akkor, amikor Győrben meglátogattak minket Krisztával és Lilivel.

M: - Akkor most légy szíves magyarázd el, hogy mi ez a chat, hogy csináltuk és miért tudtunk mi chatelni, amikor én nem is jelentkeztem be a chatre.  Sőt azt sem tudom hogy azt hogyan kell.

D: - A facebook-ra elég ha bejelentkezel, és ott alapban az van beállítva, hogy tudj beszélgetni azokkal, akik veled egy időben vannak fent az oldalon. Ezt ki lehet kapcsolni, ha akarod kikapcsolom neked.

M: - Nem, nem kell, csak marhára nem értettem, hogy hogyan írtál nekem.

D: (ezen felbuzdulva, hogy maradhat a chat) - Tényleg skype-otok, vagy msn-etek nincsen?

... és ekkor látni kellett volna a tesóm arcát. Egymásra néztek Krisztával és kb. annyit lehetett az összenézésükből leolvasni, hogy "mi van???"

Nem érdekli őket a számítógép. Arra használják, amire a legszükségesebb. Horgászós oldalak, receptes oldalak nézegetésére, Maja szokott játszani Barbis játékkal, de mélyebben nem bonyolódnak bele. Nem mindenkit érdekel a számítógép és internet világa. Ezt el kell fogadni.

Nem baj, 1-2 éven belül Maja majd úgy is megmutat nekik. :)

Nem könnyű minket megtalálni

Előre szólok minden olyan személynek aki még nem volt nálunk itt Győrben, de tervezi meglátogatásunkat: nem könnyű hozzánk eljutni! Sok kanyargós kisutca, utcajelző tábla nélküli utak jellemzik Győr városát.

Bátyámék is megszenvedtek az idejutással. Komolyan már attól tartottam, hogy visszafordulnak i

és be sem jönnek hozzánk. Már a dokihoz is én navigáltam el őket telefonon, oda még nagyjából ment is. Aztán doki után amikor elindultak hozzánk a Széchényi Egyetemnél jártak, amikor felhívtak, hogy most merre. Hogy hogyan jutottak el odáig... A Széchenyi Egyetemnél van az új híd. Ott jártak, amikor utoljára beszéltünk. Elmondtam merre jöjjenek, onnan kb 5 percre lakunk kocsival. 20 perc után rájuk csörögtem....

Végül megérkeztek. Maját nem hozták, ő oviban volt. Sütni nem sütöttem, pedig terveztem egy gyors muffint, végül átmentem a cukiba sütiért.

Kb. egy 2 órát voltak itt Mátéék, beszélgettünk, meghívtam őket úgyis, hogy egyszer egy szombati napon, hiszen van itt programlehetőség Győrben bőven gyerekek számára. Annyira nem lelkesültek be, mindenesetre 5 hét múlva újra jönnek kontrollra.

Sajna Lili hallása nagyon rossz. Az egyik  fülére csak 20-30%-ban hall, de a másikra is csak 80 %-ban. Egyelőre nem tudják a halláskárosulás okát, de remélhetőleg lassan kiderül. 

Ja, bátyám megkérdezte, miért nem én fotózok a modellügynökségnek. Egyrészt ezek marha jól esnek, másrészt szerencse, hogy hozzáértő az ilyen megjegyzéseket nem hallja. 

Hiszen nem tanultam, nem gyakoroltam, nem is tudom ja és nem utolsó sorban, nincs hozzá felszerelésem. A én kis csodagépem - imádom - nem való modellfotózásra.... de ha mégis próbálkozni szeretnék, kb. fél millióért még költhetnék felszerelésre (nem profi felszerelésre). 

Maradok a családi fotózásoknál. Bár a blogomat oly kevesen olvassák, de jelzem, hogy szívesen lefotózom bárkinek a gyerekét tök ingyen természetesen!!! Ez pedig nem azt jelenti, hogy tudok is fotózni, de szeretnék, ehhez pedig kellenek a modellek gyakorolni.

Még egy álom...

Ezt nem most éjjel álmodtam, hanem 1-2  nappal ezelőtt. Először nem gondoltam rá, hogy megírom itt a blogban, végül mégis úgy döntöttem, hogy megosztom - lássátok mennyire vagyok megzavarodva...

Nagy részletezés nem lesz, mert nem emlékszem a részletekre, csak a lényeget írom le.

Helyszín: Székesfehérvár, Philips játszótér. Ezt talán csak Judit tudja, hogy melyik. (miért is lett Philips?) A lényeg, hogy ez a lakótelepünkön van. 

Környezet: Velem egykorú emberek, ismerősök, volt középiskolai osztálytársak. 

Az egyik padnál társalgás zajlik, odamegyek és a következőt közlik velem:

- Te is terhes vagy! - és mutatnak nekem egy övtáskát. Az övtáskát kinyitom és a következő látható benne....

5-6 darab madártojás! És az álmomban eszerint tényleg terhes voltam! 5-6 tojással egy övtáskában!

Ugye nem hiszitek azt, hogy az agyamra ment a várakozás? 

Amúgy azt gondolom, hogy mivel próbálok az élet más területeire koncentrálni, így a tudatalattim dolgozik helyettem is és utat tör magának az álmaimban.

Elkelt a mosógép

Vasárnap este felraktam a mosógépet az expresszre, mert ugye azok nem vitték el, akiknek ingyen felajánlottuk (messze volt nekik). 3000 Forintért raktam fel. Nem tudom mennyit lehetett volna érte kérni, de nem is nagyon érdekelt. Az egész ott indult, hogy először még nekünk kellett volna fizetni, hogy elvigyék (amikor megvettük az újat), úgyhogy a lényeg az volt, hogy ne itt álljon az ajtó előtt. Az pedig, hogy még pluszba is jöttünk ki, külön öröm volt. 

Szóval vasárnap felraktam, tegnap este felhívott egy hapi, ma eljött érte. Nem szarozott, a kezembe nyomta a 3000 Forintot és elvitte a gépet. 

Ez gyorsan ment!

Jönnek a bátyámék Győrbe

Holnap jönnek a bátyámék, ide hozzánk!!! Az előbb hívott fel, hogy jönnek Győrbe és egyúttal akkor eljönnének hozzánk is. Úgy megörültem, mert még nem voltak nálunk - Anyuékat és András családját leszámítva a családból még senki nem volt nálunk... 

Lilit hozzák egy Egészségügyi Szolgáltatóhoz a füle miatt, amiről már korábban már írtam is. 10-re kaptak időpontot, ha végeztek eljönnek, megnézik az otthonunkat. András nem lesz itthon, ő dolgozik, így csak én fogom őket várni. Kíváncsian várom, hogy mit szólnak majd a lakáshoz, mennyire lesznek közvetlenek, kedvesek, milyenek lesznek a lányok (jön-e egyáltalán a Maja is)... ilyen és sok hasonló kérdés kavarog most bennem.

Mindenhol "potyognak" a gyerekek

... mindenhol, ahol eddig nem potyoghattak valamilyen oknál kifolyólag, olyan helyeken, ahol már régóta vágytak rá, de eddig nem sikerült. 2 barátnőm lett terhes az elmúlt időszakban. Egyikőjük "önerőből" :) , a másik pedig segítséggel. Aztán hallottam Diától, hogy egy ismerőse is kisbabát vár, ahol szintén régóta vártak a babára.

Én már nem kesergek, ezek a hírek inkább feltöltenek, örülök neki. Egyrészt mert sejtem milyen nagy öröm ez - mert tapasztalni még nem tapasztalhattam - másrészt, mert erőt adnak, és azt sugallják, hogy itt az idő, hogy ezek a gyerkőcök leszülethessenek a Földre, és tudom, hogy hozzánk is nagyon készülődik már biztosan egy kis csöppség, csak biztos olyan szétszórt mint mi, és valamit mindig otthon hagy, amiért vissza kell mennie. De biztos lassan megérkezik hozzánk minden szeretetével és bájával.

Fáj a torkom

A francba! Azt hittem megúszom. Elég volt pénteken buszra szállnom és már be is nyakaltam valami vírust... Tegnap este kezdett el fájni a torkom. Remélem 1-2 nap alatt elmúlik. Szedem a C vitamint, rengeteg teát iszok, este Neo Citránozok. Csak hatnak majd.

Isteni muffin

Szerintem! Mert András közölte, hogy jó-jó, de a másik neki jobban ízlik. Nem értem, pedig ez a süti olyan isteni finom.... lehet azért, mert imádom a málnát és a málnás sütiket. 

A nosalty oldalán akadtam a receptre, kipróbáltam és ajánlom mindenkinek - olyanoknak is akik nem muffin pártiak, mert ennek szerintem a tésztája kevésbé hasonlít a muffin tésztájára sokkal inkább .... ezt a mondatot nem tudom befejezni, mert sokféle sütit még nem sütötttem, így nem tudom mi másra hasonlít inkább...

Mindenesetre megörökítettem a készítés pillanatait, ezt most megosztom! A recept itt található: málnás muffin

A málna összekeverése a tésztával

Kész a tészta

Sütőbe be

Megsült! Juhé!

A fotó kedvéért...

Málnadarabkák a belsejében, málnalével

 Nagyobb méretért kattints a képekre!

P.S. : Szokott még valaki szilikonos formában sütni? Nektek is úgy néz ki a sütőforma mint asz enyém, vagy csak nekem sikerült így elcsúfítanom (fekete foltos lett... amit nem tudok letakarítani, szerintem a vaj vagy a tészta égett oda és annak a nyoma) 

Ui2: A mélyhűtött málna levet eresztett felengedése során, én ebbe a lébe mártogattam a muffint... nagyon fincsi!

Egy rossz álom

Egész éjjel nyugtalanul aludtam, pontosabban elég sokszor felébredtem. Minden egyes visszaalvásnál egy újabb álomba kezdtem, amelyek közül egy igen megviselt. Ebben egy másik testbe bújva egy nagy társaságban voltam. Ott volt a család is, egy csomó más ember és gyerekek. Egy kisgyerekkel megtámadott minkett egy fehér kis kutya, Westi-féle. Nagyon nyomasztó volt, ahogy agresszíven ugatott minket, majd amikor futásnak indultunk, futott utánunk. Végül - mert aztán egy folyó is volt a közelben - futva a part mellett gondoltam egyet, megálltam, szembefordultam a kutyával és belevágtam a folyóba. Azt gondoltam, hogy majd átúszik a másik partra és akkor már nem fog minket bántani. De kutya nem jött fel a víz felszínére. A vízből bugyborékok jöttek a felszínre... még egy darabig majd már az sem. Álltam a folyó szélén, vártam, hogy a kutya felszínre jöjjön, de nem jött. Ott álltam, és meg akartam menteni, de nem mertem beleugrani a vízbe. Attól féltem, hogy én sem tudnék a felszínre jönni, én is meghalhatok. Ott álltam és egyre szarabbul éreztem magam, megöltem a kiskutyát. Szörnyű volt. Elmeséltem Andrásnak az álmomat, és mondtam neki, hogy olyan lelkiismeret furdalásom van még most is. Nem értem miért álmodok ilyet, miért bántottam álmomban a kiskutyát. Amikor az életben soha nem tennék ilyet és azt sem gondolnám, hogy elfojtott agresszió lenne ez. 

Erre még rátett egy lapáttal, hogy ma délelőtt Tesco-ból hazafele jöttünk át a hídon, és az út szélén a földön feküdt egy galamb. Nem tudott felkelni, még mozgatta a nyakát, szeretett volna elrepülni, de nem sikerült neki, a teste nem mozdult. Elszorult a szívem. Aztán elhaladtunk mellette, leértünk a hídról és láttam, hogy egy szép kocsiból kiszállt egy fiatal srác, és elindult a galambért. Valószínű ő ütötte el véletlenül. Meglepődtem, de tetszett amit láttam... hogy nem hagyta ott. nem tudom mi lett a galambbal, hogy segített végül rajta mert addigra elhajtottunk a kocsival. De jó, hogy vannak ilyen emberek is.

Chilis bab - egy jól megválasztott vacsora?

Minden bizonnyal nem! Legalábbis nem nekem.

Ott kezdődött, hogy Csütörtökön sms-t kaptam Andrástól (nem nagyon szokott írni). Az sms-ben ez állt:

- Chilis bab!

Vicces volt, mikor Dia nem sokkal az én sms-em után megosztotta velem, hogy milyen kedves egy szavas (tényleg kedves) sms-t kapott a párjától. Mondtam neki, hogy ÉN IS! 

Aztán rá egy órára csörgött a telefonom. András volt. 

A: A paprikás krumplihoz megvan minden alkatrész? (mert úgy volt azt főzök).

Én: Igen, megvan hozzá minden ALKATRÉSZ! 

A: Akkor legyen mégis az, mert marha sokan vannak Sparban, nem megyek be.

Délután castingot tartottam, András pedig megvárt, hogy együtt menjünk haza (neki nem volt kulcsa). Amíg várt rám, megvette a chilis bab hozzávalóit, majd közölte, hogy már nem csinálja meg, mert megy edzésre. Néztem rá ártatlan őzike szemekkel...

Én: De akkor én mit eszem???

A:  Jól van - kedvesen - akkor megfőzöd te.

Én: Tessék? Még soha nem csináltam chilis babot!!! Az hagyján, de soha nem is ettem!

Aztán tényleg megcsináltam. Pikk-pakk kész volt (így chilis bab porral). Darált húst megpirítottam, rá víz, rá por, rá paradicsomos kukorica-bab konzerv.  10 percet még főztem és kész is lett. Csak úgy jelzem, hogy András pont ezután indult el edzésre... 

A kaja finom volt - de tényleg - azóta viszont nagyon fáj a hasam! 

Barátság

Furcsa mód, mostanában folyton írnám a blogomat. Nemrég volt egy hetem, amikor talán egy sort sem írtam, most meg naponta többször is eszembe jutnak olyan gondolatok, amiket lejegyeznék. Nem történik annyival több dolog most sem velem, ráadásul időm sem lett több. Sőt, nagyon nagy hiány az idő. 4 után főzök, eszek, Zumba, tanulás, blogírás, ezeket nehéz este 9-ig besűríteni, úgy, hogy közben tévézek is. Ja, és nem is tudom besűríteni. Valami mindig kimarad sajnos. 

Most fürdéskor például a barátságról gondolkoztam. Hogy milyen jó is, ha az embernek vannak barátai. Milyen jó, ha van akire számíthat, ha van akivel megoszthat titkokat, akivel lehet pletykálkodni, hülyéskedni, sétálni, mozizni, mozogni járni. Nem sok barátom van, nagyjából pont annyi, ahányan a blogomat olvassák, vagy legalábbis tudnak róla. Van akivel nem találkozom hetekig, van akivel hónapokig, van olyan is, akit vagy 5 éve nem láttam. Van aki inkább a múltban volt mellettem, van aki jelenleg is. Van aki Fehérváron lakik, van aki Szolnokon, vagy Vonyarcvashegyen, van aki Győrben, de olyan is aki Angliában. Valamiért ezek az emberek fontosak számomra. Van akivel a gyerekkoromat, diákéveimet, van akivel a főiskolai éveimet, van akivel egy nagy utazást élhettem át. Van aki olyan mint én, van aki átélt olyan dolgokat mint én. Egy közös mégis van mindegyikőjükben. Mindegyikőjük nagyon jó lelkű és mindegyikőjük a barátom. 

Nagyon szeretnék több időt tölteni a barátaimmal, de sajnos van "csak". Én Győrben élek. Többségük pedig mind máshol. Ez van! 

Túl az első vizsgálaton...

... melynek az eredményét majd egyszer megtudjuk. Tegnap (02.16.) 11:30-ra volt időpontunk spermiogram vizsgálatra*. Mivel "győriek" vagyunk, nem ott a Kaáliban kellett a dolgot elintézni, vihettük a mintát, a lényeg az volt, hogy fél órán belül érkezzünk vele be. Nos a részletekre nem fogok kitérni, de a lényeg, hogy jól becsomagoltam alufóliába a kis edénykét és a vastag kötött sapkámba, mert azt mondták, hogy melegen kell tartani. Rohantunk mint az őrültek - mert természetesen voltam olyan fenomén, hogy itthon hagytam a kezelőlapot, amiért vissza kellett fordulni, de közben nagyon is időhöz voltunk kötve. Odaértünk, megálltunk a recepció környékén. András noszogatott, hogy szóljak nekik, mert fél óra az fél óra, én meg nem mertem, mert marhára háklisak erre a nővérek. Elővettem a táskámból a mintát, hogy hátha észreveszik és akkor odahívnak, András meg mint az őrült kapott oda érte, és dugta vissza a zsebébe. Nem, nem melegen akarta tartani.... "Ne mutogassad már!" A lényeg, hogy miután sorra kerültünk és felküldtek minket az andragógiára, ott sem kapkodtak a féltve őrzött mintánkért. Már kezdtem aggódni, hogy mi lesz, ráadásul nekünk Kőrösi doki azt mondta, hogy várjunk majd fél - háromnegyed órát, mert majd kiderül, hogy valamilyen vizsgálatot esetleg még meg kell-e pluszban csinálni. A nővér hazaküldött volna minket. Aztán mondtam neki, hogy a Dr. úrral mit beszéltünk meg, ő meg: "Jaaaa, jól van akkor üljenek le kint és majd szólunk!"  De jó, hogy nekünk kell szólni!...10 perc múlva - nem 3/4 óra múlva - jött is a hölgy, hogy hát akkor tudjuk mit? Ő megcsinálná azt a plusz vizsgálatot is. Nem biztos, hogy kellene, biztos jók az eredmények, de ha már a Kőrösi szóba hozta, biztos nem volt véletlen, akkor ő megcsinálná. (Alapvizsgálat díja, amire mentünk: 13.000 Ft , ez a plusz vizsgálat, a HBA: 7000 Ft). Néztünk egymásra Andrással, ő tőlem, én tőle vártam a döntést. Húzogattuk a vállunkat, mert nagyon tanácstalanok voltunk. Végül kértük a plusz vizsgálatot, hiszen lehet később amúgy is kellett volna, aztán az is lehet persze, hogy nem.... szar dolog ha az ember ennyire nincs képben valamivel, de ez pont az a helyzet, hogy kénytelenek vagyunk megbízni a dokiban, az intézetben. 

Fizettünk, majd időpontot szerettem volna kérni a következő konzultációra, amire sajnos megint várnunk kell, mert megint nincs időpont. Életetek már ilyet?? Pedig már benne vagyunk a rendszerben.  Nem örülünk neki! Főleg, hogy tudjuk, hogy az eredmény már megvan! De most várunk türelmesen...egy darabig türelmesen

* Az ondóminta mikroszkópikus vizsgálatáról van szó. Értékelik a spermiumok számát egy milliliterben, továbbá mozgékonyságukat és alakjukat. Nagyon részletes vizsgálat!

** fertilizáció (megtermékenyítés) képességének vizsgálata (erről szinte semmit nem találtam neten)

Elszólás

Telefonálás Bandyval

Előzmény: András még edzésen, lassan talán hazaér. Észreveszem, hogy anyukájának ma van a névnapja. Nem tudom hívta-e. Felhívom (Bandyt), hogy megkérdezzem, mert talán most még nincs késő.

Én: Sziaaa, hívtad ma anyukádat?

Bandy: Igen, már mondtam neki (tudta miért kérdezem).

Én: Na akkor jó, mert most vettem észre wiw-en (mert Fanni, az unokája felregisztrálta, de úgy, hogy  Jutka néni még bekapcsolni sem tudja a számítógépet). Hazafelé jössz már?

B: Igen, mindjárt otthon vagyok, egy 10 perc.

Én: Jól van csajszi.... öööööö (röhögök torkom szakadtából)

B: tessék? Min nevetsz (mert nem értette, hogy lecsajsziztam)

Én: Csak annyit mondtam (röhögök), hogy "jól van csajszi!

B: Lehet többet beszélsz a Diával telefonon, mint velem? 

Hát Bandym lehet....