A remekmű

Tegnap elkészült a kép, és fel is került a falra. Sajnos a körök szabad kézzel nem sikerültek túl jól, de az összeredmény nekem nagyon tetszik. 

Bár a fal itt rózsaszínnek látszik, de nem az! 

Bandy reggel megtervezte az ágyunk fölé is a képet, amelybe a monogramunkat fogja megcsinálni. Kíváncsi leszek.

Bandyta alkot

András mai edző majd vásárló körútjáról 2 kartonpapírral tért haza. Az egyiknek olyan színe van mint a nappali falának, a másik pedig olyasmi piros (bordó), mint a függönyünk. Kitalálta, hogy csinál belőle képet. Először megtervezte egy üres lapon, majd elkezdte a kartonokat vagdosni. Aztán összeragasztotta és most fest rá....

A képen nem látszik, de a nappalink fala nem fehér hanem olyasmi mint a karton színe.

Múltkor én is kitaláltam valamit, de nem is nagyon mondtam Andrásnak, gondoltam úgysem tetszene neki az ötlet. Aztán valahogy mégis szóbajött és úgy néz ki, hogy meg is csináljuk. A konyhánk étkező része nagyon csupasz. A falon se egy polc, se kép... Kitaláltam, hogy ha már nincs ablak a konyhán, cisnáljunk egyet. Na persze nem bontjuk meg a falat, de készítünk egy ablakkeretet, alá polc, mintha párkány lenne és gyékény reluxa félig felhúzva.... Kicsit feldobná az étkezőt.

A másik ilyen ötlet pedig András fejéből pattant ki, ami nekem is nagyon tetszett: 

Állkandalló gipszkartonból, gyertyákkal. Ezt egy újságban látta, és ott marha jól mutatott. Úgyis maradunk itt még szerintem jó darabig, úgyhogy szerintem ezt is megpróbáljuk / próbálja csinálni.

A hétvégén amúgy végre lett fogasunk is. Ami volt kiszakadt a falból és igazából tavaly tél óta nem is használtuk. Most vettünk egy állót - nem sokért, 3000 Ft-ért és arra minden kabát felfér. 

Lefényképeztem András szerelési technikáját...

 

 A zokniját igazán kifehéríthettem volna photoshop-pal.....

A laptop

Bármennyire is bánom, hogy Acer laptopot vettünk, egy dologgal elégedett vagyok - eddig! Mindenről tájékoztatnak ami a laptopommal a szervizben - Csehországban!!! történik:

1.) délelőtti sms és egyben e-mail is: 

"Tisztelt Ügyfelünk!
Az Ön készüléke, melynek esetazonosítója xxxxxxxxxx (nem publikus - a szerk.), megérkezett szervizközpontunkba.
Technikusunk rövidesen megkezdi a javítást. Amint lesz újabb információnk, értesítjük Önt."

Üdvözlettel
Packard Bell Ügyfélszolgálat"

2.) délutáni sms és e-mail: 

"Tisztelt Ügyfelünk!
Készüléke, melynek esetazonosítója xxxxxxxxxx, elkészült.
Megérkezését a következő 3 munkanapon belül várhatja.

Üdvözlettel
Packard Bell Ügyfélszolgálat"

Mindkét üzenet ma érkezett! Remélem a futárszolgálat is gyors lesz és legkésőbb kedden itt lesz a laptopom. Boldog lennék. Akkor meg még boldogabb, ha rajta lenne minden adat.

Időpont

Időpont? Még mindig nincs!

Ég a gyertya ég....

.... el ne aludjék.... Hát nem tudom milyen gyertya ez amit tegnap délután fél 3 körül meggyújtottam, este 10-ig égett, de még mindig csak a teteje fogyott el ... takarékos gyertya! 

Aztán vettem tegnap egeret is, a legolcsóbbat, az is 1600 Ft volt a Saturn-ban ( yőri Media Markt). Elhoztam András ajándékát és még az öcsémnek is vettem egy kis apróságot. Így kell pénzt költeni.

A könyvtárból kikölcsönzött könyveket múlthét pénteken vissza kellett volna vinnem, de elfelejtettem. Tök kétségbeestem, hogy már az első kölcsönzött könyvekkel így járok. Hétfőn megint elfelejtettem visszavinni, kedden nem voltak, tegnap pedig hazafelé vásárlásból akartam bemenni, de ezt is elfelejtettem. Felhívtam könyvtárat, hogy bocsi ezt tettem, erre a könyvtáros csaj mosolyogva (nem láttam, de a hangján éreztem) mondta, hogy semmi gond, meghosszabbítja nekem még egyszer a kölcsönzési határidőt. (már egyszer hosszabbítottam, mert lusta voltam visszavinni). Még ő mondta, hogy milyen rendes vagyok - mert persze mondtam neki, hogy azért megijedtem, meg szégyelltem magam.

A könyvek - szám szerint kettő -  amúgy Eszperantó nyelvkönyvek és még eddig csak belelapozgattam, de nem tanultam belőlük.... de ezek után tegnap elkezdtem tanulni az egyikből, ha már itt maradnak nálam január elejéig....

Ártó szellemek?

Csakhogy tetézzem a problémákat, előző bejegyzésemet csak most tudtam közzétenni, mert az egér is tönkrement. Pontosabban a klikkelős gombja (nem tudom jobban megfogalmazni)....
Ezt komolyan mondom, hogy már nem hiszem el. Mehetek egeret venni! Most is csak azért tudok írni és végül folytatni a munkámat, mert nagy nehezen a beállításokban (billentyűzet össze-vissza nyomkodásával) felcseréltem a két egérgombot, így most a jobb oldali gombbal kell klikkelnem....

Dia javasolta, hogy akkor most menjek el venni egy fehér gyertyát és égessem le teljesen tövig mert ezek már nem véletlenek, valaki/valami biztos van a lakásban, mert olyan nincs hogy a műszaki cikkek egyszerre mondják fel a szolgálatot (pendrive, botmixer, laptop, egér, nem műszaki cikk de teáskanna szétpattanása, boros üveg kidőlt a hűtőből....) 

... basszus, és egyedül vagyok itthon, jobb ha nem is gondolok bele, hogy esetleg igaza van.... mindenesetre veszek egy nagy fehér gyertyát és tövig égetem...

Amikor minden összejön...

Tegnap nem volt erőm leírni a történteket, mert nagyon el voltam keseredve. Kedves Laptopunk 5 hónap után megmakacsolta magát és sehogyan nem lehetett bekapcsolni reggel. Már előző este betegeskedett, nem lehetett a "leállítás" feliratra rákattintani, pontosabban lehetett, de le sem szarta. A főkapcsoló gombra sem reagált és cégül csak egy rendszer visszaállítás  javított a helyzeten. Másnap aztán már nem mozdult, nem reagált semmire.

Mérges voltam? Elkeseredett? Kétségbeesett? Nagyon!!! Összeszedtem a papírokat és 9 körül bevittük Andrással (itthon volt szabin) az E-digitálhoz, ahol vettük még július végén... AZAZ a gép nem volt fél éves!!! Legnagyobb döbbenetemre az eladó hülyén nézett ránk, hogy miért is kérdezgetünk tőle bármit is a gép működésével vagyis NEM működésével kapcsolatban. Az ő - és egyébként ez a jellemző mindenhol - kedvességük, hozzáértőségük és szolgálatkészségük leginkább addig terjed, amíg megveszed a terméket, aztán lehetőleg felejtsd is el őket, kivéve ha nem újabb dolgot szeretnél megvenni. 

Én azért rávettem,, hogy próbálja bekapcsolni a gépet, vagy vessen rá egy pillantást, ő pedig rögtön közölte, hogy ez nem szoftver probléma lesz. Nézegette a garancia levelet, amitől persze még jobban az egekbe szökött a vérnyomásom, mert persze garanciát adnak, de amikor elromlik valami, akkor pont arra nem szól a garancia, ami tönkrement... 

Kérdezi tőlem a srác, hogy volt-e op.rendszer a gépen. 

Persze - mondom - volt, egy linux, amit lecseréltünk. 

Köv. kérdés: eredetire?

Én: Neeeeem - az arckifejezésem kb. olyan volt, hogy: "te hüülyee vagy???"

Srác gondolkozik, háát, akkor remélhetőleg nem szoftver hibás, mert akkor így elveszíti a garanciáját....

Én: De mondd már meg, hogy ma ki az a cégeken kívül aki eredeti szoftverrel dolgozik, mert én egyetlen ilyen embert sem ismerek, pedig számítógép ma már minden háztartásban van!

Amúgy, ha nem lenne olyan drága, még lehet vennék is, de tök mindegy, mert a számtalan program, ami a gépen van, mind-mind netről letöltött. Jaaa és persze rengeteg film is volt a gépemen.

Végül a cinikus beszólások után a gépet hazavittük és igénybe vettük a háztól-házig futárszolgálatot, amit a garancia tartalmaz. Persze ez sem volt egy egyszerű menet, 2-3szor hívnom kellett őket, mire mindent megértettem és elintéztünk. Mára várom a DHL futárját, aki elviszi a laptop-ot.... Csehországba!!!! Kész, ha belegondolok, hogy több száz km-re lesz a laptopom, ami tele van a személyes dolgaimmal... áhh kikészülök. 

Jaaa, a boltban azt mondták, hogy 3-4 hét is lehet a szervizelési idő, leszarták, hogy nekem munkaeszközöm, sőt az is le van szarva, hogy rajta van az összes céges, munkámhoz szükséges dokumentum, a bátyámék karácsonyi ajándéka, amit már hetek óta csinálgatok és persze valószínű ha a winchester-rel gond van, ezt el is vesztem mind. De még ha nem is azzal van a gond, akkor is lehet elszáll az egész, mert állítólag a szervizesek frissíteni szokták a rendszert... Szóval leginkább ezért vagyok elkeseredve.
András még a boltban kifakadt, hogy mi az, hogy az adatokra nem vállalnak garanciát, főleg ha a gép rajtunk kívül álló okok miatt hibásodik meg, Mi van ha valakinek több milliós értékű anyaga van fent??? Tudjátok mi volt erre a válasz????

"Hát ez ilyen! Erre csak azt tudom mondani, -  mondta a srác - amikor bejöttek a külső 5 terrabájtos vinyók, 10-ből 9-et visszahoztak a vásárlók mert tönkrementek, és valakinek rajta volt 4-5 év videó, vagy fotóanyaga"

Tipikus válasz! Gusztustalan. András mondta, hogy akkor ennek ő utánajár a fogyasztóvédelemnél... persze tudjuk mindketten, hogy semmi értelme. Úgyhogy következő befektetésünk egy külső winchester lesz, és persze a folyamatos mentések a gépről. Szerencsémre a képeket egy hete kiírtam a gépről.... de a sok-sok film, bátyámék ajándéka, céges anyagok (nagyon fontos!), a levelezőprogramban található e-mailek... áhhhh. Dühítő! Remélem amit mondtak az Acer magyarországi szervízközpontjában, hogy kb. 8 nap az egész szervizelés lefutási ideje, igaz, mert akkor még van esélyem, hogy visszakapjam a gépet karácsonyig.

Azért a géphez mellékeltem nekik magyarul és angolul is (ha már Csehországba viszik) egy levelet, hogy lehetőség szerint ha nem muszáj, ne töröljék a vinyót.

Még egy kicsit a sütiről

Annak ellenére, hogy mennyit szenvedtem a piskótatésztával és a habverésekkel, a végeredmény nagyon jó lett. A süti nagyon finom és pusztítjuk rendesen. A mennyiség lett kicsit sok, kettőnknek elég lett volna a felét elkészíteni, de a hozzávalók áttekintésekor még ezt nem gondoltam. Szerintem ebből még az öcsém is szívesen enne! Jól van, elégedett vagyok és folytatom a próbálkozásokat. Persze előtte még egy habverőt be kellene szereznem, mert a kézi habverést a továbbiakban inkább kihagynám. Megkérdezem az otthoniakat, hogy tudják-e nélkülözni nekem az ezer éves  narancssárga színű szoc. robotgépet... Csak karácsony előtt már nem megyünk haza, így a túrótortához a mit meg akarok sütni, a tojásfehérje felverése még kemény dió lesz, de bevállalom most az egyszer...

Megint sütöttem

Tegnap megint megpróbálkoztam egy sütivel. Ezt is a netről néztem ki, ugyanarról az oldalról, amelyről a Berlini túrótortát is megcsináltam. A recept nehézségi fokozata közepes volt, de a kommentekből azt olvastam ki, hogy még annak is sikerült a sütit jól elkészíteni, aki nem szokott sütni. Persze én vérszemet kaptam... "akkor nekem miért ne sikerülhetne???" 

A laptop-ot az ebédlőasztalra raktam, a hozzávalókat előkészítettem és újra és újra átolvastam a receptet, nehogy valamit elrontsak. Gondolok itt olyanra, hogy hozzávalót rossz sorrendbe adok a sütihez... 

Első lépésként a tojásfehérjét kellett felverni a cukorral! 8 tojásfehérje, bele 8 evőkanál cukor... kézi botmixer habverős fejjel... Verem..... 1 perc, 3 perc, 5 perc..... és még mindig csak krémes, nem habos - nem kemény habos. Én ezt nem értem... Receptet újra olvasom: "A piskótához a 8 tojásfehérjét a cukorral habbá verjük." ... én így csináltam. Tovább verem.... semmi.... laptop, google, tojásfehérje felverése - keress!, fokozatosan kell felverni.... fokozatosan kell hozzáadni a cukrot... MIT????... Ezt miért nem lehetett a receptbe beleírni? Miért nem gondolnak a kezdőkre??? Bezzeg a sütőforma méretét le tudta írni a recept gazdája!

Hívom anyát, hogy most mit csináljak, lehet-e ebből még süti. Anya megnyugtat, "maximum csinálsz belőle piskóta tekercset..." Hát én ebbe nem tudok belenyugodni. Felverek még 2 tojásfehérjét (8-at újra marha sok lett volna, nem pazarlok), majd ez megemeli a tésztát - gondolom én, a "mesterszakács". Csak jelzem, hogy cukor nélkül 2 perc alatt kemény habom lett. Persze a krémes tojásfehérjéket felhasználtam és ezzel a csöpp habbal próbáltam a tésztát lazítani. 

A végeredmény nem is lett olyan vészes: 

Életem első piskóta tésztája... juhéé! ... még ha nem is 5 cm vastag...

Ezután folytattam a krémekkel. A sárga krém kicsit leégett főzés közben -  a cukor miatt - így kevergetés közben színesítettem a krémet a leragadt (leégett) barna réteggel, majd hűteni az ablak párkányon hűtöttem. Fél percenként jártam rá, hogy kihűlt-e már, de nem volt valami gyors. Végül rákentem a sütire (miután összekevertem a porcukros vajjal).

  

Tudom nem olyan guszta, és a krém sem akart olyan szépen elsimulni. De a barna részeket eltüntettem! :)

Végül jött a tejszínhab, pontosabban Hulala! Egészen addig, amíg nem szúrtam ki múltkor a Tesco-ban, fogalmam sem volt, hogy ez valami lisztféle vagy cukor, szilárd - é vagy folyékony halmazállapotú....
Hát a Hulala olyan mint a tejszín, csak növényi zsíradékból van, és állítólag könnyen!!! felverhető kézzel és géppel egyaránt. Nos én maradtam a kézi botmixer habverős változatnál, egészen addig míg az le nem állt magától. Miért velem történik mindez? A héten ez már a 3. "balesetem" volt (bor, teáskanna és most ez). Tönkrement, nem bírta a motorja... Csak azért nem kezdtem el sírni mérgemben - amit amúgy szoktam ha valamim tönkremegy, mert borzasztóan tudok ragaszkodni ahhoz ami az enyém - mert még ott volt a fél liter tejszín krémes állapotban. Elővettem a kézi habverőt és nekiálltam verni... Na ezért jó, hogy 2010-et írunk!
2, akarom mondani fél perc alatt begörcsölt a felső karom, és a csuklóm. Kezet meg hiába váltottam, jobb kézzel csak annyit értem el, hogy minden tejszínhabos lett 1 méteres körzetben. Azért nem adtam fel, és végül lett egy aránylag szilárd (ha nem is kemény) krémem. 

Rábűvészkedtem ezt is a sütire:

Ház ez sem lett egy szép látvány, de amikor aztán András hazaért edzésből és benézett a hűtőbe, neki nagyon tetszett. 

Este vágtam még belőle 2-2 kockát, és nem is lett olyan rossz. Jó, nem a túrótorta minőség, de ehető. Azért majd még figyelem, hogy András mennyire kattan rá, mert tegnap nem nagyon akart enni belőle, de azért mert tele volt, mert későn ebédeltünk (6 óra), utána meg még pezsgőt ittunk....

Végül íme a süti felszeletelve:

Shopping time

András - mint ma sokan mások - dolgozott, én pedig reggel inkább a lustálkodást választottam az együtt kávézás helyett. Persze így sem aludtam délig, mert 8-kor már felébredtem. Megmelegítettem a kávémat - ami az asztalon várt, majd összekészültem, hogy bemenjek a városba. A hó nem sokkal indulásom előtt kezdett el szakadni s mire útnak indultam, már havas volt a táj. Nem tudom, hogy a buszok milyen menetrenddel közlekedtek, de az biztos, hogy vagy 20 percet kellett várnom arra, hogy felszállhassak a buszra - annak ellenére, hogy már bent állt mire odaértem. A sofőr bement a pékségbe kávézni és ott ki is várta a "menetrend szerinti" indulási időt. A buszmegállóban egy cigány nő tőlem kérdezte, hogy hol a buszsofőr, majd miután mondtam, hogy kávézik, egy kis fáziskéséssel megkérdezte, hogy "és nem lehet fellszállni?" Mire én: " Itt a sofőr?" Persze mindezt csak finoman, nehogy baj legyen belőle. Amúgy a cigánynő kialkudt a a sofőrtől, hogy ne kelljen jegyet vennie. Bár ismerték egymást, de nem a sofőr ajánlotta fel. Persze én is utaztam már ingyen, mert a sofőr nem vetetett velem jegyet, de mindig úgy ajánlották fel.

A postán kezdtem a csekkek feladásával, majd az Eurós boltba mentem, de fél percet bírtam csak. Annyian voltak, hogy megmozdulni nem lehetett, ráadásul a kávénk sem volt. Átsétáltam a Szent István úton lévő eurós bolthoz, ahol nemcsak a Tchibo kávét tudtam megvenni 290 Ft-ért, de a Quanto öblítőből is volt 5 féle, szintén 290 Ft-ért. Fanninak vettem még pipere cuccokat, mert eljutott abba a korba, amikor már ezek is érdeklik és én ennek nagyon örülök, hiszen alig egy éve még vészes volt a helyzet Fanni tisztálkodási szokásait illetően. 

Mikor hazaértem, gyorsan  megreggeliztem (ekkor fél 1 volt már) és nekiálltam annak a sütinek, amit megint a netről néztem ki. Ez most nem aratott akkora sikert!

Tofi emlékére

Drága Toffifee!

Nem sokáig voltál itt velünk, de az a kis idő amit adhattál magadból, bearanyozta életünket! Kölyökként kerültél gazdidhoz, aki észrevétlenül és akaratlanul formált Téged önmaga képére. Imádtál az emberek között lenni, és mindig akadt egy láb, amelyre rátehetted puha kis hátsódat. Kunyizásban is vezetted a rangsort, és persze a nagy gombszemeidnek senki nem tudott ellenállni. Oldalra biccentetted a fejed, közben horkoláshoz hasonló hangokat adtál ki magadból és mi elájultunk tőled. Sokszor már-már olyan voltál mint egy igazi kis ember, hiszen mindent értettél. Emlékszem, sokszor például elég volt azt szót halkan kimondani, hogy "hám" és őrült pörgésbe jöttél, nyüszítettél és odarohantál a bejárati ajtóhoz, vagy ahhoz a helyhez, ahol éppen a hámodat tartották. De ugyanígy ismerted a "hamburger", "Taz", "egér" szavakat és az összes kabaládét amit kikunyiztál, megkaparintottál vagy ajándékba kaptál gazdidtól. Képes voltál egy csomó játékból kiválasztani amit kértünk tőled. Imádtam, amikor hirtelen megindultál a lakásban valamerre, és kicsi körmeiddel mindig csúszkáltál fékezésnél. Te minden hülyeségben benne voltál, még azt is megengedted, hogy szilveszterkor parókát aggassunk rád!

Kicsi Tofi! Egy mérhetetlen űrt hagytál magad után... és itt hagytad a gazdidat, aki mindennél jobban szeretett Téged! Azt a fájdalmat, amit most érez elvesztésed miatt, soha nem kívánnám senkinek. Összetört! 

De ne félj, vigyázni fogunk rá! Megígérem! 

Emléked sosem fog elmúlni szívünkből, mert nagyon szeretünk Téged Kicsi Toffifee!

Mert ma van a névnapod!

"Ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az a valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk."

Boldog névnapot kívánok Judit!

Töröm, töröm...

A héten összetörött a pickwick-es jegestea készítő kannám. Jeges tea készítéséhez szinte sohasem használtuk, de nap mint nap abból ittam a teát. 2 literes volt, nagyjából ennyi teát ittam meg egy nap. Nagyon szomorú voltam amikor feladta a szolgálatot. Szétpattant a forró (forralt) víztől. Az a baj, hogy nem is nagyon lehet ilyen jellegű kannát kapni.

A tördelést ma folytattam - persze erről sem én tehettem. Kinyitottam a hűtő ajtaját és abban a pillanatban ki is dőlt belőle András bora, amit névnapjára kapott. Naná hogy vörös bor volt és naná, hogy 3x kellett felmosnom, hogy ne érezzem a borszagot. Pedig forralt borhoz tartogattuk... :(

Mellesleg nem olyan rég mindkét latte-s poharam összetörött - mosogatás közben. Arról sem én tehettem, hanem a gravitáció! Igen, a gravitáció.

Nincs időpont

Megint nem kaptam időpontot a Kaáliba. Kedden felhívtam őket, de megint csak annyit közöltek, hogy nem tudnak időpontot adni. Ekkor bátorkodtam szólni, hogy de hát én már harmadszorra telefonálok és harmadszorra kapom ezt a választ. Aztán mondta a hölgy, hogy nem tudnak mit csinálni, 2 óra alatt fogytak el az adható időpontok december elején. December 13. után adnak ki újabbakat, úgyhogy be is írtam telefonomba, reggel 8-kor már jelezni fog és hívom is őket. Talán sikerrel járok majd végre.

Addig is egy kis érdekesség, amit neten olvastam:

"Bár sokan úgy gondolják, hogy egy nő bármikor képes teherbe esni, a valóságban erre csak néhány napja van, a sikeres fogamzáshoz ezért nem árt, ha jókor van jó helyen. Az átlagos női ciklus 28 napos, a peteérés pedig általában középidőben van, azaz a 14. napon kell a hímivarsejteknek megjelenni a randin ahhoz, hogy létrejöhessen a terhesség. De hogyan?

Mint a legtöbb dolognál, itt is minden fejben dől el, a tüszőrepedésre a női agy ad utasítást, valamint a sárgatest-termelésre is, hogy harcra készen várja a kiszabadult petesejt a spermiumokat a petevezetékben. A petesejt 2-3 napig életképes, átlagosan egy napig termékenyíthető meg, a hímivarsejt pedig 2-7 napig él, de a női testben átlagosan 2 napig harcképes. A szűk keresztmetszet tehát ez a néhány nap arra, hogy létrejöjjön a nagy találkozás.

A közösülés következtében spermiumok milliói (200-400 millió) kezdik el a versenyt, ahol a győztes csak egy lehet. Át kell küzdeniük magukat a hüvely nem túl spermabarát kémhatásán, majd a méhnyak nyákján és a méhüregen. Végül a petevezetőben kell ádáz harcot vívniuk a maradék hímivarsejteknek, itt ugyanis a petesejtet segítő csillószőrökkel és a vezeték perisztaltikus mozgásával kell ellentétes irányú mozgást végezni. Itt aztán megtörténik az egyesülés, amikor a győztes megkapja méltó jutalmát, miután olyan anyagot bocsát ki, ami feloldja a pete külső burkát, befúrja magát a petesejtbe némi áldozat árán (elveszti a sperma a farkát). Hogy honnan tudják a hímivarsejtek, merre kell keresniük a petesejtet, érdekes. Kutatások szerint a petesejt kémiai jeleket küld a spermium számára, a pete hívó szaván kívül pedig a hőmérsékletkülönbség segíti a hímivarsejteket a tájékozódásban, a petevezetékben ugyanis melegebb van."

Csajos Tesco körút

Tegnap este Nikivel kimentem a Tesco-ba körbenézni. Igazából ráakaszkodtam, mert András úgy jött haza, hogy van-e kedvem sétálni Jázminnal és Gusztival városban, mert Niki megy bevásárolni, én pedig úgy voltam vele, hogy olyan ritkán beszélünk, hogy kimegyek vele - addig is dumálunk legalább. Nikiről és Gusztiról tudni kell, hogy ők nagyon egymásra találtak. Mindketten baromira lassúak, tudnak és szeretnek élni és sokszor olyanok mint  a nagy gyerekek. Nikinek van saját autója, így azzal mentünk. Niki nem vezet sokat, és rögtön amikor elindultunk a bepárásodott ablak miatt majdnem a buszmegállóban kötöttünk ki. A parkolása után pedig elgondolkoztam, hogy én miért nem merek vezetni? Lefoglaltunk egy a Tesco-tól 500 m-re található teljes üres parkoló sávot - mert ott nem volt autó. Persze nem okozott gondot, hogy gyalogolni kellett, inkább csak vicces volt! Hazafelé pedig majdnem kimentünk Győrből, mert balra kanyarodó sávba álltunk a jobbra kanyarodó helyett. Persze ezeken csak mosolygok és semmi rosszindulat nincs bennem, ez Nikihez hozzátartozik. 

Vettem 1-2 dolgot karácsonyra - ajándékokat, karácsonyfa égőt és szalvétát, üdvözlőlapokat. A vásárlás során rengeteget bolyongtunk a sorok között, ami éppen eszébe jutott Nikinek arra mentünk. Tesco után átmentünk Müllerbe, ahol a parkolásnál ennyit hallottam: "Juuuujjjj!" Nem, nem történt semmi baj, csak ferdén álltunk be (az üres parkoló sorba). Olyan jót nevettem!!! 

Mindent összevetve és persze a félreértések elkerülése végett, egyáltalán nem zavart Niki vezetési stílusa (nekem még olyan sincs), teljesen jól elvoltam vele és szívesen megyek vele máskor is!

Ja, és hogy értsük a nagy gyereket: Télapóra beöltöztek Jázminnak egy mikulás jelmezbe és tök komolyan vették. Láttam a fotókat és nagyon muris volt, hogy a 8 hónapos kislányuknak eljátszottak, hogy megjött a Mikulás. A 8 hónapos kislány egyáltalán nem ijedt meg - bírja a kiképzést - sőt, inkább nézte tovább a tévében a reklámokat.