Újévi fogadalmak

Amiket sokan előszeretettel tesznek, aztán persze szinte senki nem tartja be őket. Én nem fogadtam meg semmit. Talán egy dolgot, de ezt minden évben megteszem: lefogyok egy 7-8 kilót. Végül is ez tavaly sikerült - ha rászánom magam, most is sikerülhet. Bandym tavaly megfogadta, hogy eljut a szegedi evezős OB-re és megcsinálta. Azt mondta idén is megfogadott valamit, de egyelőre nem árulta el.... jó taktika. Így ha nem tartja be, vagy nem jön össze, senki nem kérheti rajta számon. 

Régen azt mondta a mamám, hogy amit január 1-jén megteszünk, az fogja végigkísérni az egész évünket? A másnaposokra nem gondoltak??? 

Mindenesetre mi megettük a szükséges lencse adagunkat, remélem lesz eredménye. Mindemellett egész nap pihentünk, feküdtünk és tévéztünk - remélem az évünket nem ez fogja jellemezni, viszont azt a szeretetet és "egyéb túlfűtöttséget" amit ma egymás iránt éreztünk, egész évben el tudnám viselni.

Az év első bejegyzése

B.Ú.É.K.

A fejfájás

Tegnap reggel arra ébredtem, hogy fáj a fejem. Eleinte csak kicsit fájt, de aztán annak ellenére, hogy bevettem egy aspirint, meg infra lámpáztam magam, a fejfájás csak erősödött. Úgy volt, hogy megyünk ebédelni barátokkal, de így lemondta András. (nekem amúgy sem volt kedvem menni étterembe, mondtam is Andrásnak, hogy inkább Mekire költeném azt a pénzt). Judittal is megbeszéltem előző nap, hogy átmegyek hozzá, de őt is lemondtam, mert úgy voltam vele, hogy inkább pihenek, hogy szilveszterre jobban legyek. 1-2 óra múlva viszont már olyan erősen fájt a fejem, hogy ha akartam volna sem tudtam volna sehova sem menni. Túl voltam a második aspirinen, feküdtem, de csak rosszabb lett. Aztán eljutottam odáig, mint kb. fél vagy egy éve, amikor már annyira fájt a fejem, hogy hánytam. Utána aludtam, és olyan 3-4 körül lettem csak kicsit jobban. Ennyit a migrénről.

"Busójárás"

Ez így elég csúnyán hangzik, és nem akarok vele senkit sem megsérteni, de sok volt a jövés-menés, és én nagyon fáradt voltam. Egyszerűen nem bírtam kipihenni magam. Esténként sokáig fent voltunk, mindig máshol aludtunk, napközben meg vagy főztünk, vagy mentünk. 

Anyuék után András nagypapájához mentünk Dombóvárra, ahová a család többi tagja - Andit leszámítva aki dolgozott - már megérkezett 26-án reggel. Nem sokat voltunk a papánál, igazából 2-3 körül haza is indultunk. Papa kicsit feltöltődött, megmutatta mit rendelt a Teleshopból, ami mindig egy nagy küzdés, mert ő tipikusan az az öregember, akinek mindent el lehet adni. Például a beteg lábára, ami talán olyan mintha pikkelysömörös lenne, de nem tudom, hogy pontosan mi a baja, rendelt a teleshopból egy krémet, amit azt hiszem fáradt, visszeres lábra kínálnak és azt mondja, hogy most jó, most nem fáj a lába. De van neki már otthon gőzölős állványa ami kivasalja a ruhát, gőzölős porszívója, vagy takarítógépe - a nevüket sem tudom - rovar riasztója, festékszórója, hot panje, késkészlete, meg ugye ajándékokat nekünk is onnan szokott rendelni. Épp mutatott egy katalógust, amiben egy krém eltünteti a foltokat az arcról... "Áhhh! Papa ezt meg ne rendelje! Ez smink, kozmetikai cucc, make up!" - már nem tudtam, hogyan mondjam neki, hogy ez nem meggyógyít, csak elfed.

Dombóvárról hazaérve rögtön mentünk is Pákozdra Viktorékhoz - most ott laknak egy hétvégi házban. Ott aludtunk náluk és úgy mentünk másnap délelőtt unokatesómékhoz, Viriékhez. Ott már két kislány van, Hanna - aki 2 éves múlt, és Villő, aki szeptemberben született. Tüneményes mindkét kislány. Csináltunk róluk fotókat, András úgy is, ahogy a kezemben volt a 3 hónapos Villő. 

Itthon, amikor visszanéztük a képeket a számítógépen Andrással, elkezdtek potyogni a könnyeim és nem bírtam abbahagyni a sírást. Ettől a képtől:

András csak odabújt és szorított magához. Tudta miért sírok! 

Viri amúgy megkérdezte, hogy ha nem sikerül, akkor szóba jött-e már az örökbefogadás. Meglepődtem a kérdésen, mert még nem telt el annyi idő, és bár én már gondoltam rá, hogy ha sehogy nem sikerülne akkor én nem tudnék gyerek nélkül élni és akár örökbe is fogadnék, de Andrással nem beszéltünk még róla - korai is lenne, meg erre nem is szabad gondolni. András itthon el is mondta, hogy neki nagyon szarul esett a kérdés, és ő nem is akar örökbefogadni, mert nem tudna úgy szeretni egy örökbefogadott gyereket, mint a sajátját és hogy ilyen biztos nem is lesz, mert már annyi lehetőség van, és ha kell, akkor inkább hosszú éveket vár rá. Megértem amit mond, és igaza is van, csak jó lenne ugrani az időben. 

Viriéktől hazaérve átmentem Diához egy órára, megajándékoztuk egymást. Úgy volt, hogy négyesben fogunk találkozni (fiúkkal együtt), de aztán betáblázták magukat. Végül nem is bántam, meer kettesben olyan ritkán találkozunk.

Összefoglaló a karácsonyról...Vigyázat! Hosszú lesz!

Ott tartottam, hogy 23-án jöttünk haza. A második tortát már itthon sütöttem meg, mert az első nem akart kihűlni - megszilárdulni, ezáltal nem tudtam felszabadítani a tortaformát a következő sütihez. (Most el kezdett derengeni valami, hogy ezt már mégis leírtam...) 23-án otthon aludtunk Andrással, hogy apa ne legyen egyedül - öcsém nem jött haza még egy fél órára sem, amit apu zokon is vett - de neki nem mondta, csak persze nekem, nekem kellett hallgatnom... 23-án történt az első kis "csoda"

Apa levelei válogatása közben: "Mi a szar nektek? A mosógépetek és hűtőtök?"

Én: "Igen" - Működnek, csak a hűtő zabálja az áramot, a mosógép meg hideg vízzel mos.

Eltelik 1-2 perc... 

Apa: "Itt van 200 ezer Ft, vegyetek egy új mosógépet, és hűtőt!"

Én: "De apa, miért? Nem... 

Apa: "Most még tudok adni, Árpi is kap, aztán később már nem biztos, hogy tudok majd"

Pityeregni kezdtem és megöleltem aput, nélküle nem mostanában cseréltük volna le a gépeket, és akkor is csak hitelre. Apa nem igazán viszonozta az ölelést, pedig nem ilyen típus.  Mindemelett lelkiismeret furdalásom is volt, mert 1: Máténak ha jól tudom nem adott apu 2: Nem kevés pénzzel lógok még apunak (pontosabban nem én, de rajtam keresztül egy illető). Na de lépjünk tovább....

December 24, (péntek) Szenteste

Reggel 7:00, Interspar: Vissza voltak még az üdítők, pezsgő, máj, gépsonka. Máj nem volt! Azaz volt, de csak pulyka és csak fél kiló. Pedig az lett volna az egyik kaja. Baconbe tekert máj. András oldotta meg a helyzetet, nővére adott nekünk egy rúd grillezhető sajtot, így azt tekertük bele baconbe és sütöttük meg. 

Az ebédet délre terveztük, de megcsúsztunk, így fél kettőkor kajáltunk csak. A máj sajnos nem is sült meg rendesen, vissza kellett dobni a sütőbe, de András töltött husija isteni lett. Annyira, hogy öcsém barátnője este úgy érkezett meg hozzánk, hogy ennek kéri a receptjét. 

Kaja után átmentünk Andrásékhoz, ott is ebéd, aztán ajándékozás. András náluk adta át az ajándékokat én meg nálunk. Kaptam tőle egy könyvet (fotós) és egy elektromos fogkefét, aminek nagyon örültem, mert abszolút nem számítottam rá.

Ennyire örültem

6-ra visszamentünk Kelemenre, nem sokkal utánunk érkezett Eszti is - öcsém barátnője. Koccintottunk és itt is megajándékoztuk egymást. Tesómmal most közösen leptük meg a szülőket, mert mindketten pénzszűkében voltunk. Volt egy vicces jelenet is, apu ajándékánál (pulcsi, így nagyobb ajándék csomag), ugyanis szóltam öcsémnek, hogy jöjjön - hogy közösen adjuk át. Nagy vigyor és meglepődés arcán, már mondja, hogy köszönöm, amikor leesett neki, hogy ez apunak lesz. Tesómék egy órát voltak kb., aztán mentek Eszti szüleihez. Mi maradtunk otthon és még sokáig scrabble-eztünk. 

December 25. (szombat) Karácsony első napja

Ma is mi főztünk Andrással. A menü a következő volt: Tárkonyos raguleves, hústorta, sült oldalas sütőzacskóban, parázs krumpli, rizs, majonézes kukorica. Bár most is nagyon megcsúsztunk, de a menü aratott. Papám kétszer is evett a levesből, öcsém meg közölte, hogy akkor ezentúl sajtos tészta helyett hústorta legyen.

Tárkonyos raguleves

Hústorta belülről

Mamiékat 11 után hozta be apu. Azaz kiment már értük reggel 8kor, de még megvárták Virágékat, míg átértek. 

Délutánra vártuk a bátyámékat is, de ők csak 5 után érkeztek - Lili túlaludta magát. 

Addig mi megint scrabble-eztünk. Mamám is beszállt. Egy kört végignézett, magyaráztunk neki, a második körbe beszállt, és pont ő kezdett. Nézte-nézte a betűit, majd megkezdte a játékot és lerakta, hogy "Á". Nézünk rá, várunk... ő ránk néz, és jelezte, hogy megkezdte a játékot. Percekig csak röhögtünk... "Mami, egy szót rakjál ki!"

 Aztán megérkeztek bátyámék is, a lányok először kissé megilletődve, majd később lelkesebben  kezdték el az ajándékokat kibontani.

 

Az ajándékom, amit a bátyáméknak készítettem végül kibontásra került - féltem tőle, hogy nem nézik meg, mert nem mindig szokták kibontani előttünk az ajándékokat... de apámék közrejátszottak, mert már kibontás előtt mondták Krisztáéknak, hogy mi van benne. Remélem majd meg is nézik, bár sajna nem úgy sikerült teljesen, ahogy terveztem. A 25-i estét már Andráséknál töltöttük, innen mentünk másnap anyumékhoz.

December 25. (vasárnap) Karácsony második napja

Reggel 7-korra terveztük az indulást Andrással, hogy mihamarabb anyáékhoz érjünk és több időt tölthessünk velük. Én teljesen rákészültem egy Mekis reggelire, egy olyan szendvicsre amit most lehet kapni szezonlisan (Röszti burger) és füstölt sajtos golyócskákra vágytam. De a Meki zárva volt. Ilyet hogy tehettek.... karácsonykor zárva vannak!!! Persze ezt totál értettem, és ez így van rendjén, csak nekem akkor kellett Röszti burger. 

Anyuékhoz korán érkeztünk, anya épp főzött, de nem sokkal az érkezésünk után oda is adtuk az ajándékokat. 

Anyu már nagyon várta a morzsaporszívóját, olyan volt mint egy kisgyerek - pedig tudta mit kap, mert inkább megkérdeztem, minthogy az ajándék egy vagy 2 év múlva nálunk kössön ki. Anya meg nem az a szégyenlős fajta, ha valami nem tetszik neki, megmondja. (Nem rá ütöttem ebben- én nem merem kimondani a véleményemet, mert mindig attól félek, hogy megbántok vele valakit). Szóval nagyon örült neki, remélem tényleg jó is lesz. Ebéd után átmentünk a barátjaikhoz 1-2 órára. Én, aki nagyon nem szeretem a pálinkát, most 4-5 félét is ittam. Igaz én csak pálinkából készült likőrt. de abból a bodzástól elkezdve az almás fahéjasig többfélét is. Ez nem házi pálinka volt, hanem Panyolai, ami egy egész új márka állítólag.

Másnap reggel 7 körül mentünk tovább anyuéktól, még előtte elvittük munkahelyére, mert ő már dolgozott!

Ilyenkor mindig olyan rossz visszanézni a távolodó integető anyumra.... mert míg apuval 2-3 hetente találkozunk, addig anyával csak egy évben 3-4-szer.

Karácsony előtti utolsó bejegyzés

Fél 2-kor tudtunk Győrből elindulni. Ott még megsütöttem az egyik tortát, de a másikat már hazahoztam és itthon sütöttem meg - idő hiányában. A kocsit olyan szinten megpakoltuk, hogy alig lehetett kilátni belőle. András Fváron (Kelemenen) segített felcipekedni, aztán ment is a dolgára, én meg elpakoltam a kajákat a hűtőbe és megsütöttem a másik sütit is. Apa 4-5 körül ért haza. Csak ketten voltunk, öcsém nem jött haza - szerelmes! Azért mi elvoltunk... leültünk beszélgetni és beszélgettünk estig, minden féléről. Nem is tudom mikor tettük ezt utoljára. Jó volt, nagyon jó volt. Később András is csatlakozott hozzánk, vacsiztunk, most meg lassan alvás, mert leragadnak a szemeim. 

Holnap reggel még elmegyünk apával Intersparba - én vásárolok még 1-2 dolgot, ő megvár kint. Nem csodálom, én is tartok még az utolsó rohamtól.

Valószínű legközelebb a 2 ünnep között fogok csak jelentkezni.

Boldog karácsonyt!

Nincs több kreatív ajándék

Jó fej akartam lenni, éreztetni az ajándékozottakkal, hogy gondolkodtam, (pénzszűkében is voltam), deeeeeee ilyet többet nem. Besokalltam a teendőkkel, kapkodtam, idegeskedtem, nem aludtam. Konkrétan a bátyámék ajándékának utolsó részét (3 kisfilmet csináltam) tegnap este 9-kor újra kellett kezdenem, mert a számítógép (amin a laptop "betegsége" után dolgoztam) nem akartam filmmé menteni. De nem adtam fel, ha már hetek óta dolgoztam vele. András elaludt, kiköltöztem a nappaliba és nekiálltam. Nagyon fáradt voltam, kissé összecsapott is lett és fél 1kor tudtam lefeküdni.

Karácsonyi üdvözlet egy barátnak

Ezt a bejegyzést egy olyan embernek szánom, akivel karácsonykor nem tudok személyesen találkozni, akinek nem tudok sms-t küldeni, nem tudom felhívni., pedig nagyon szívesen megtenném! 

Kedves Niké! Kívánok neked különleges és szeretetben, mosolyban, örömben gazdag karácsonyt! Amit írtál, én is úgy gondolom. Nagy öröm számomra is ez az új egymásra találás, mindig nagyon várom az e-mailjeidet, és boldoggá tesz az is, hogy megoszthatom Veled a hétköznapjaimat - még ha csak ilyen formában is! 

Fogadd tőlem szeretettel ezt a kis dalt! 

Boldog névnapot is kívánok!

Előkészületek

Ahogy nézem ezt a kis szánt, egyre érzem, hogy szorít az idő, mindjárt itt a karácsony, és én még nem dőlhetek hátra nyugodtan azzal a tudattal, hogy mindennel készen vagyok. Leginkább a bátyámék ajándéka idegesít, mert nagyon lassan halad és már nem is tartom akkora ötletnek, de az is lehet, hogy más csak az elkeseredettség beszél belőlem. 3. féle programmal dolgozom, egyszer már odaveszett 2 heti munkám, most meg mindig lefagy a gép. Nem veszem előjelnek, mert akkor az életben nagyon sok mindent annak kéne vennem, ennyire meg azért nem vagyok magam ellensége. A lényeg, hogy még vissza van 4 évnyi videó- és képanyag feldolgozása - igaz ahogy telt az idő, felvételeket is kevesebbet készítettem.

Ma körbetelefonáltam a családot, hogy megérdeklődjem, tetszik-e nekik a menüsor amit összeállítottam, megfelelnek-e a kaják. Mindenkinek tetszett - bár lehet ebbe benne volt az is, hogy mindegy, csak ne nekik kelljen főzni. 

Szent estére (ezt nem tudom hogyan írják) csak kis létszámban leszünk, ezért az ebéd is visszafogottabb lesz:

• baconba csavart máj (öcsém kedvence)
• krumpli püré
• töltött csirkecomb
• tartár
• túrótorta 1 (mert kettőt sütök)

25-én bejönnek mamámék is, meg jönnek át bátyámék is, ekkor lesz:

• hústorta ( recept)
• sütőzacskós zöldfűszeres vagy fokhagymás sertésoldalas
• köretnek rizs és parázskrumpli 
• majonézes kukorica
• túrótorta 2

Ezeket Andrással fogjuk elkészíteni, talán ezt a közös főzőcskézést várom a legjobban, bár lehet néha majd jól összekapunk, mert András biztos majd különlegeset akar belevinni, én meg majd ellenkezem, mert finnyás vagyok a családommal együtt.

Megnyerte!

Tegnap egész délutános összefoglaló ment a RTL Klubon az X faktor régi adásaiból. Egy darabig néztem, aztán egy óra után már nem kötötte le a figyelmemet. Aztán persze este a  fináléra újra csatlakoztam és izgultam végig a műsoridőt. A nyilatkozatokból, emberek kommentjeiből szinte biztos voltam benne, hogy a kalapos versenyző nyeri a tehetségkutatót, végül mégis örömtáncot járhattam az eredményhirdetésnél. Tényleg nem gondoltam volna, mert nagyon istenítették a Nicolast - és aláírom, hogy nagyon jó hangja van - mégis a Csaba nyerte.... és ennek most nagyon tudtam örülni!

Tehetségkutatók és egyéb...

Pénteken meglátogattak minket Aniék. 4 után bementünk a belvárosba forralt borozni, meg Ani vett még ajándékot. Nagyon hideg volt, mindig 1-1 üzletbe mentünk be körbenézni és közben felmelegedni. Itt is aludtak, úgyhogy Anival együtt néztük a Megasztárt, a fiúk meg a másik szobában neteztek.... egy darabig, mert a végére ők is csatlakoztak, aminek én egyáltalán nem örültem. Egyrészt az énekesekre vagyok kíváncsi, az ő hangjukra és nem máséra. Másrészt utálom ha folyamatosan megy a duma, ráadásul a leszólogatások, gyerekes poénkodások. A Megasztárt amúgy Tolvaj Reni nyerte, és egyáltalán nem látszódott rajta sem a meghatódottság, sem az öröm. Igazából úgy állt ott, mint akivel valami nagy csoda történt volna, a szemeiből pedig egyértelműen azt lehetett leolvasni, hogy nem tudja mi történik vele  -ez mondjuk abszolút őszinte volt. Nem érdekelt ki nyert, idén nem igazán szurkoltam senkinek, talán a Patai Annának, de ezt nem is nagyon hangoztattam, mert egy olyan emberrel nem találkoztam aki ne szólta volna le. Merthogy miért versenyeztetnek egy gyereket a felnőttekkel. Lehet igazuk van, de ha egyszer nem volt kikötés a jelentkezésben és lehetővé tették gyerekek számára is a versenyzést, akkor ne a gyereket szóljuk már le könyörgöm, hanem a szervezőket. Ráadásul okkal került be a 12-be, mert 11 éves létére felnőtteket meghazudtoló módon énekel. Nekem nem tetszett a műsor ünnepiessége, pontosabban nem volt olyan ünnepélyes, felemelő. Ami viszont nagyon jó volt, az a régi versenyzők közös produkciója. Sőt a többi versenyen kívüli produkció is. 

Péntek este elkezdett havazni és szombat reggel még mindig esett. Félő volt, hogy Viktorék nem tudnak hazamenni. Kb. 20-30 cm hó leesett,  és sajna megint karácsony előtt havaztunk be, amiből az ünnepekre félő, hogy semmi nem marad majd, és utánpótlás sem fog érkezni. 

Szombat délután miután elmentek a Viktorék, nekiálltam a bátyámék ajándékának - marha lassan haladok és közben folyamatos lelkiismeret furdalásom van, hogy kisajátítom a számítógépet. Ráadásul ezeknek a videó szerkesztő programoknak nem tudom milyen gépigényük lehet, de a harmadik programmal dolgozom mióta elkezdtem az ajándékot csinálni. Már nemcsak Majára és Lilire van szétbontva a munkafolyamat, hanem éves periódusokra.... és csak a Maja első événél járok. Baromi nehéz a zenét összevágni alá, és még nehezebb jó zenéket találni aláfestésnek. Itt ugye nem a nekem tetsző zenéket kell kiválogatnom, hanem azt is mérlegelnem kell, hogy a bátyámék ízlésvilágába beleférjen. Hiszen ha szar a zene, akkor kedvük sem lesz úgy nézni a filmet. Igen film, mert csak az első év 22 perc, és most 6 éves a Maja..... Ráadásul amikor először egymás mögé raktam a Maja videóit, akkor 2 órás időtartamot mutatott az idősáv ... azóta megvágtam a videókat is.

Tegnap este X Faktor volt, itt viszont nagyon szurkoltam a Csabának. Ha már egyszer kiesett a legjobb - Veca - akkor győzzön az, aki a legjobbat kiejtette. Tetszett nagyon a műsor - nem minden produkció itt sem, de meghatódtam a Norbi - Közeli helyeken - előadásán és egy kicsit a Csabi - Tamásén is. Ott azért csak kicsit, mert András is csatlakozott nézni, és ironikusan hangos sírást produkált - nem engem parodizált, hanem a Csaba érzelgősségén poénkodott. Nem, nem szóltam be, vitatkoztunk már aznap eleget... ami egészen addig tartott, amíg újra nem ketten voltunk itthon. A Viktor mindig kihozza belőle a 20 éves gyerekes, óvodás viselkedést.... régen nem volt vele bajom, viszont 1-2 éve nem tudok már nevetni rajta, inkább idegesít. 

Tegnap este becsomagoltam a karácsonyi ajándékok nagy részét. Le is fogom fotózni majd miután a maradékokat is becsomagoltam, mert tök jól néznek ki. azaz nem mindegyik, mert tudni kell rólam, hogy ehhez nem igazán van szépérzékem. Tavaly is a Dia csomagolta be az ajándékaimat. Le is vágta a családom egyből, hogy nem az én művem. Én úgy csomagolok, mint a kisboltban az eladó a felvágottas pult mögött a párizsit. Most is történtek érdekességek - pl. amikor apu pulcsiját szaloncukor formájúvá akartam csomagolni.... Csak a papír nem volt olyan rugalmas.... beszakadt. Próbáltam eltüntetni a szakadást masnival, de nem az igazi. 

Most vasárnap van, 8:42. András edzésen, úgyhogy én meg neki is állok szerkesztgetni a videót, hogy elkészüljek vele a hét közepéig.

A remekmű

Tegnap elkészült a kép, és fel is került a falra. Sajnos a körök szabad kézzel nem sikerültek túl jól, de az összeredmény nekem nagyon tetszik. 

Bár a fal itt rózsaszínnek látszik, de nem az! 

Bandy reggel megtervezte az ágyunk fölé is a képet, amelybe a monogramunkat fogja megcsinálni. Kíváncsi leszek.

Bandyta alkot

András mai edző majd vásárló körútjáról 2 kartonpapírral tért haza. Az egyiknek olyan színe van mint a nappali falának, a másik pedig olyasmi piros (bordó), mint a függönyünk. Kitalálta, hogy csinál belőle képet. Először megtervezte egy üres lapon, majd elkezdte a kartonokat vagdosni. Aztán összeragasztotta és most fest rá....

A képen nem látszik, de a nappalink fala nem fehér hanem olyasmi mint a karton színe.

Múltkor én is kitaláltam valamit, de nem is nagyon mondtam Andrásnak, gondoltam úgysem tetszene neki az ötlet. Aztán valahogy mégis szóbajött és úgy néz ki, hogy meg is csináljuk. A konyhánk étkező része nagyon csupasz. A falon se egy polc, se kép... Kitaláltam, hogy ha már nincs ablak a konyhán, cisnáljunk egyet. Na persze nem bontjuk meg a falat, de készítünk egy ablakkeretet, alá polc, mintha párkány lenne és gyékény reluxa félig felhúzva.... Kicsit feldobná az étkezőt.

A másik ilyen ötlet pedig András fejéből pattant ki, ami nekem is nagyon tetszett: 

Állkandalló gipszkartonból, gyertyákkal. Ezt egy újságban látta, és ott marha jól mutatott. Úgyis maradunk itt még szerintem jó darabig, úgyhogy szerintem ezt is megpróbáljuk / próbálja csinálni.

A hétvégén amúgy végre lett fogasunk is. Ami volt kiszakadt a falból és igazából tavaly tél óta nem is használtuk. Most vettünk egy állót - nem sokért, 3000 Ft-ért és arra minden kabát felfér. 

Lefényképeztem András szerelési technikáját...

 

 A zokniját igazán kifehéríthettem volna photoshop-pal.....

A laptop

Bármennyire is bánom, hogy Acer laptopot vettünk, egy dologgal elégedett vagyok - eddig! Mindenről tájékoztatnak ami a laptopommal a szervizben - Csehországban!!! történik:

1.) délelőtti sms és egyben e-mail is: 

"Tisztelt Ügyfelünk!
Az Ön készüléke, melynek esetazonosítója xxxxxxxxxx (nem publikus - a szerk.), megérkezett szervizközpontunkba.
Technikusunk rövidesen megkezdi a javítást. Amint lesz újabb információnk, értesítjük Önt."

Üdvözlettel
Packard Bell Ügyfélszolgálat"

2.) délutáni sms és e-mail: 

"Tisztelt Ügyfelünk!
Készüléke, melynek esetazonosítója xxxxxxxxxx, elkészült.
Megérkezését a következő 3 munkanapon belül várhatja.

Üdvözlettel
Packard Bell Ügyfélszolgálat"

Mindkét üzenet ma érkezett! Remélem a futárszolgálat is gyors lesz és legkésőbb kedden itt lesz a laptopom. Boldog lennék. Akkor meg még boldogabb, ha rajta lenne minden adat.

Időpont

Időpont? Még mindig nincs!