Kérdezz-felelek játék

• Hol fogtad utoljára valakinek a kezét? -A nappaliban Bandimét.
• Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd? -Remélem igen
• Bealszol a TV előtt? -Néha
• Ittál már tejet közvetlenül a dobozból? - Nem
• Nyertél már valaha betűző versenyt? - Nem
• Mi volt a legnagyobb vitád valamelyik baráttal? - Amikor választanom kellett közte és akkori párom között
• Gyorsan gépelsz? - Eléggé
• Félsz a sötétben? - Igen-igen-igen
• Most van valaki, aki tetszik? - Andráson kívül?
• Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?- Mert így volt megírva
• Szerencse számod?- Egyszer ráfogtam a 13-asra, hogy ő az, azóta a 13-as.
• Nyertél már lottón? - Életemben eddig összesen 2x lottóztam. Nem nyertem, ezért nem lottózom
• Most iszol valamit? - Nem
• Okosnak tartod magad? - Igen (gáz?)
• Ettél valaha bogarat? - Nem, legalábbis szándékosan.
• Most van valami/valaki, aki/ami hiányzik? - Igen
• Mit kérsz karácsonyra? - Szentestét hármasban
• Beszélsz álmodban? - öööö, ezt Andrástól kellene megkérdezni.
• Emlékszel az első csókodra? - Igen :D :D Alig kaptam levegőt!
• Reptettél valaha sárkányt? - Igen, én csináltam papírból.
• Mikor mentél legutóbb úszni és hova? - Idejét sem tudom már...
• Sikeresnek tartod magad? - Nem
• Kb. hány ember száma van a mobilodban? - 200
• Szerettél volna valaha kapni egy lovat? - nem
• Mik a terveid holnapra? - dolgozom, futok, este Nagy Duettet nézek
• Mit csináltál múlt hétvégén? - Takarítottam, sétáltam Bandyval, cukrászdában sütit ettünk.
• Most hiányzik a suli? - Most nem, de néha igen.
• Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret? - András talán múlt héten, vagy előtte
• Szeretsz szingli lenni? - Nem vagyok szingli, és nem is vagyok szingli típus.
• Szereted a szobádat? - Persze, de ez nemcsak az én szobám
• Lógtál valaha a suliból? -Igen, de le is buktam.
• Most mit fogsz csinálni? - Kimegyek fogat mosni és pisilni.
• Mi a kedvenc ételed? - Sajtos tésztám, sajtos pop corn :)))) , sajt!!! A Milka csoki is étel?
• Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál? - Olyan embert akit szeretek és már  régen találkoztunk.
• Ettél valaha kutyakaját? - Nem, de szagoltam.
• Őszinte ember vagy? - Nem mindig.
• Szereted a ham&eggs-et? - Igen
• Mi az a három dolog, ami mindig nálad van? - telefon, zsebkendő, lakáskulcs
• Van valamilyen sebhelyed? - azt hiszem nincs
• Szereted az akciót, a pörgést? -Nem túlzottan
• Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? - Vékony! :)))) Elvileg  a  kérdésnek már nem szabadnak aktuálisnak lennie, de vannak terveim.
• Mi a legnagyobb titkod? - Azért titok!
• Milyen gyakran telefonálsz? - Sajnos túl gyakran
• Hiszel a szerelemben? - Igen
• Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg? - Igen
• Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban? - szeme, arca, magassága, ruhája... ez hülye kérdés
• Mikor sírtál utoljára? - tegnap
• Kit öleltél meg utoljára? -Bandymat
• Hol van a mobilod? - A fejem fölött az ágy keretén.
• Mit ettél utoljára? - epret
• Mi a kedvenc színed? - lila
• Milyen filmet láttál utoljára a moziban? - Avatar
• Most milyen dalt hallgatsz? - nem szól zene
• Most mire vágysz? - Semmi olyanra amit pont most akarok megkapni
• Melyik a kedvenc kocsid?- Nem érdekelnek az autók
• Most nézel valamit a TV-ben? - András néz focit (Pfúúúúj)
• Kivel beszéltél utoljára mobilon? - Anyukámmal

Így kell otthon futni

Az idő ma sem engedte, hogy a szabadban fussak, viszont nem akartam még egy napot kihagyni. Eldöntöttem, otthon futok, zenére. Helyben! Felvettem az edzőcipőmet, kerestem zenét. Találtam egy albumot, melyen a She's a maniac (Flashdance) szám volt az első. Szuper! Jó kis pörgős szám. Úgy terveztem, hogy egy 15 percig fogok helyben futni. Elindítottam a lejátszót és "feltekertem" a hangerőt (vagyis nem tekertem, hanem nyomtam a gombot). Nem telt el 2 perc, mikor rájöttem, hogy a helyben futás nem jó. Nem jó, mert itt nem talppal futok, hanem lábujjhegyen és baromira hamar megfájdult a vádlim. Lazításképpen a konyhától elfutottam az ablakig és vissza, aztán volt még térdemelés, terpeszugrás, és taposás ("gondoljunk arra, hogy fogyunk" /Bíró Ica/). Sajnos a lejátszón az első pörgős szám után az összes szerelmes, lassú szám volt, így 4x hallgattam végig a "She's a maniac" 4 perces számot - mert mégsem ugrálhattam Haddaway - Miss you című számára. 

Konklúzió: elfáradtam, de inkább maradok a szabadtéri futásnál.

Beújítottunk!

A futás elmaradt, de helyette lett szép, új szőnyegünk. A Kikában az a szőnyeg, amit már régen is nézegettünk 67 %-kal le volt árazva, így 6900 Ft-ért jutottunk hozzá. Ennyi pénzért nem akartuk otthagyni, hiszen pont megy a nappalinkba, ráadásul pihe-puha, nagyon kellemes a tapintása.

Ha már ott voltunk, végigjártuk az áruházat, gondolatban jól bevásároltunk. Eljátszottam egy feneketlen bankkártya gondolatával, és elképzeltem, hogy hogyan rendeznénk be egy tök üres lakást. Konyhabútorokat nézegettünk és ülőgarnitúrát, ruhásszekrényt és gyerekbútorokat. Komolyan mondom olyan emeletes ágyakat csinálnak már, hogy csak lestünk - azon a részlegen töltöttük a legtöbb időt. Gyerekkorunkban mindketten szerettünk volna, aztán egyikőnknek sem volt. Most meg? A lépcsőhöz csúszda is jár és különböző izgalmas mesebeli kiegészítők..... Mondom én, hogy ehhez egy feneketlen bankkártya kellene! :)

Végül pedig az új szőnyeg:

Elmaradt

A mai futás nem érdektelenség, hanem viharos erejű szél és szakadó eső miatt elmaradt. 

Eddig már 5x futottam. Igaz, András szerint ez még kevés, mármint a futás mennyisége. Kb. 2 km-t szoktunk futni, mindezt kb. 10 perc alatt a 20 helyett. Mármint nem a 2 km-t kellene lassabban futni, hanem a lényeg a minimum 20 perc lenne a lényeg. 

Erre a kérdésem a következő volt: "Ennél is lassabban fussak?"
Mire András: "Ennél már lassabban nem lehet."

.... sajnos igaza van! De majd lesz jobb is.

Az első külön töltött éjszakánk

6 év alatt az első külön töltött éjszakánk volt tegnap éjjel Andrással, úgy, hogy egy lakásban voltunk.

Történt ugyanis, hogy olvastam egy könyvet, András pedig fürdésből bebújva az ágyba belekukkantott mit olvasok. Mondtam neki, hogy a regressziós hipnózisról olvasok. Elkezdtünk róla beszélgetni, de kértem ne nagyon feszegessük, mert nem vagyok túl jártas a témában, még csak ismerkedek vele. András ugye az örök realista én meg az ellentétje. Ő nem hisz a gyógyító, problémamegoldó mivoltában én hiszek. Kérte, hogy magyarázzam meg, majd mondtam neki, hogy de hát nem tudom, mert nem vagyok a téma ismerője. Nem tudok vitázni olyanon, amiről nem tudok mit mondani. Hagyjuk! A lényeg, hogy András megsértődött. Az hagyján, hogy megsértődött, de el is magyarázta, hogy miért sértődött meg, mit jelent a megsérteni szó. Aki ismeri Andrást, tudja, hogy a bátyjával együtt szeret mindeni megmagyarázni, mindent értelmezni, és mindenben logikát keresni. Így miközben magyarázta a sértettségét, elkezdtem nevetni. Az hagyján, hogy nevetni, de röhögőgörcsöm lett. Ő egyre idegesebb lett, hogy kinevetem, én meg fúrtam a fejemet a párnába és nem bírtam abbahagyni a nevetést. A vége az lett, hogy felpattant az ágyból dühösen és kiköltözött a nappaliba. Nem is jött vissza. Kint aludt a szerintem hideg nappaliban, takaró és párna nélkül. 3x ébredtem fel az éjjel, kerestem magam mellett de nem jött vissza. Ez van, ezt is megéltük.

Mostanra, sőt már reggelre sem volt feszültség köztünk. Nem beszélünk róla, de talán jobb is, mert lehet ma is kint aludna, mert ahányszor csak eszembe jut a sztori, csak röhögök mosolygok magamban.

Vasárnapi séta

Amikor itt vagyunk Győrben hétvégén mindig kicsit lelassul az idő. Vagyis a hétvégék így is hamar eltelnek, de ugye nem rohanunk egyik családtagtól a másikhoz, egyik baráttól a másikig, csak saját időbeosztásunk szerint éljük a szombatot és vasárnapot. A két napból igénylem, hogy egy kicsit együtt legyünk, kimozduljunk, akárcsak sétáljunk valamerre. Így esett, hogy vasárnap 3 körül besétáltunk belvárosba, gondoltuk szépen süt a nap, fotózgatunk kicsit. Hát meg kell mondjam, marha hideg volt. Fújt a szél, fáztunk mindketten. Ráadásul gumi sem volt a hajamban, így azt folyamatosan belefújta a szél a látószögbe. Élvezetes volt így fotózni. Ráadásul Andrással tök más technikával fotózunk, így mindig állítgatnunk kell egymás után a fényképezőt. 

Erre András: "Kéne még egy fényképezőgép!" 

Ha-ha persze, jó volna, de ez nem az a világ! :) 

A Baroson sétálva egymást érték  a cukrászdák és persze szinte mindegyik előtt vitrinbe kipakolva hívogatták a járókelőket a szebbnél-szebb sütemények. Én először fagyizni szerettem volna, de a sok epres csodát látva beadtam a derekam. A Patiot választottuk, mert régen, amikor még a túloldalon volt, ettünk ott sütit és az nagyon finom volt. Én egy dobostorta szeletet választottam, András meg valami túrós és mogyorós torta szeletet. Nagyon örülök, hogy nem választottam egynél többet, mert ezt is alig bírtam megenni. Ráadásul nekem nem is ízlett - sem a tésztája, sem a krém. Rájöttem ebből is a hagyományosat szeretem. 

Bandy fotója

Dorci fotó

Bandy fotóka (kismadár a kép közepén)

Így kell vásárolni!

A szombati napot azzal kezdtük, hogy elmentünk a Tescóba bevásárolni hétvégére. Reggel mentünk, így azt gondoltuk nem lesznek sokan - de tévedtünk. Rengeteg voltak és mindenki téblábolt. Szokás szerint listát írtam arról, hogy mit kell vennünk, és ezt a listát most András rakta zsebre, és ki sem adta a kezéből. Múltkor ugyanis közölte, hogy én nem szisztematikusan vásárolok, kóválygunk össze-vissza. Nos ehhez annyit fűznék hozzá, hogy ez úgy szokott zajlani, hogy megérkezünk Tescóba és rögtön 15-20 perc azzal megy el, hogy megnézzük a bejáratnál fogadó kiárusítást, akciókat, a számítógépes játékokat, autóápolási szereket és autós kiegészítőket. Ezután esetleg az akciós férfi ruházatot és csak ezután kezdünk vásárolni. Amivel nem is lenne gond, de eddigre András elfárad és ezután nem látok mást, minthogy mögöttem 5 méterre lemaradva a kocsira könyökölve komótosan, unottan rója a sorokat. Ettől én feszült leszek, mert pár perc múlva jön a mit kell még vennünk kérdés, ami nem a "mit vegyünk még drágám" hangsúly, hanem a "sok van még vissza, mert szétunom az agyam"! Persze ezután kapkodok, kifelejtek a listáról dolgokat, amiért vissza kell menni, és ebből következik az, hogy nem vagyok szisztematikus. 

Nos, most szisztematikusak voltunk. Pikk-pakk megvettünk mindent, sorról-sorra haladtunk. Igaz tejet majdnem kétszer vettünk, mert én beraktam a bejáratnál az akciós tejet a kosárba, András meg a tejes pultnál rakta volna bele a magyar terméket. Mert most ez az új! Vegyünk magyar terméket, támogassuk a magyar termelőket. És ezzel nincs semmi gond, mindaddig amíg nincs 10 %-nál nagyobb árkülönbség. Mert bármennyire is magyar vagyok, van egy havi költségvetésem és sajnos egyelőre még az diktál. Annyit azért hozzátennék, hogy a legtöbb áruháznak a "saját" márkája mind magyar gyártó terméke. Így van az, hogy mind a Lidl, mind az Aldi tejfölt az Alföld tej csinálja (azt hiszem), és ha ezt nézzük, mi 80 %-ban ilyen termékeket vásárolunk. Főleg ha a Budget termékeket veszem, amik még szerintem nagyrészt minőségiek is a Spárban. Na de visszakanyarodva, ez a vásárlás egész hamar megvolt. Persze a szisztematikus, sorról-sorra vásárlás mellett ez köszönhető volt az én együttműködésemnek is, hiszen nem akartam női ruhákat, könyveket, újságokat, babaruhákat, műszaki cuccokat nézegetni, csak mentem és pakoltam. Ja, és én fejből is tudtam a listát!

Életem első madárteje

No, ettem már finomabbat is, de jó volt. Ráadásul Update 1-es verzió!

Amikor dolgozni megyek

Amikor nem megyek dolgozni én akkor is dolgozom, csak akkor itthonról. Amikor meg megyek két, három vagy négy hetente, akkor meg kávézóban dolgozom, emberekkel találkozom.

Itthon szakadt melegítőben vagyok és foltos pólóban, mert nem számít - bár erről vannak akik azt vallják, hogy otthon legyünk igazán csinosak... nos én a kényelemre szavazok! Meg megfésülködök, meg bedezodorozom a hónaljamat, de parfümöt már nem fújok magamra.

Amikor dolgozni megyek, akkor próbálok csinos lenni. Igaz ezt a munkám meg is követeli, hiszen szépségiparban dolgozom. Ilyenkor mindig frissen mosott hajjal megyek dolgozni, kiszedem a szemöldököm, kiboxolom (babaolajjal :) ) a cipőmet, berakom a fülbevalómat, felveszem a karkötőmet és a gyűrűmet. Egy ideje amúgy itthon már nem hordok ékszert, zavar.

Ma is dolgozni mentem. 

Mindenki tudja milyen az arcbőröm és azt is, hogy nem kímélem. 

Készülődés:

Előveszem a kistükröt és nekiállok a szemöldökömet kiszedni, közben észreveszem, hogy itt is, ott is, amott is van egy-egy pattanás. Nem, nem kalandozok el, szedem tovább a szemöldököm. Már amennyire tudom, mert szar az eszköz, kicsúszik belőle a szőr. Megint a pattanásokat nézem. Észreveszem, hogy az államon megint kinőtt az egyszem fekete erős szőrszálam, amit miután kiszedek csipesszel, 2-3 havonta visszanő. Csak az az egy és mindig ugyanott. Csúnya ám, de inkább vicces... vagyis inkább csúnya. 

Lerakom a szemöldökszedőt a kezemből, előszedek egy vattát és cselekszem. Nem bírom ki. Az arcomon ott éktelenkedik egy hatalmas, piros, gyulladt gennyes (bocs ha felfordult a gyomrod) undormány. Menned kell! Nem maradhatsz az arcomon. Végülis nem a kezemmel nyomom ki, hanem vattával. Aztán találok  még egyet , majd még egyet, és végül 2x-es méretre dagad a fejem, piros foltokkal. Pánik! Most mit csináljak, hogy megyek így dolgozni. Internet segíts!!! Arcradír - megtisztítom a bőröm. Egy fokkal jobb! Ezután vizet rakok fel forrni egy lábosba, majd kamillát rakok bele. Amíg azt megfőzöm arcpakolást készítek házilag. Neten találtam. fél evőkanál méz, 1 tojássárgája, 5 evőkanál tej. Habosra verem. Ez kerül majd az arcomra. Ebben nincs semmilyen kémiai összetevő, csak csupa természetes anyag. Jól néz ki, madártej sárga részére hasonlít. Eszembe jut Aliz isteni madárteje. Közben a kamillás főzet elkészül, nekiállok gőzölni. 3x 5 percet. Tükörbe nézek, megint egy fokkal jobb lett. Jöhet a pakolás. Nagyon folyik, csöpög le mindenhova. A fürdőben zajlik a művelet. Vattával viszem fel a masszát, tök jó érzés a bőrömnek. Hűsít! Kb. 15-20 percig pihen, szárad az arcomon, lassan már pislogni sem tudok, úgy összehúzza a bőröm. Lemosom meleg vízzel és élvezem, hogy olyan puha bársonyos a bőröm. Majdnem, mert azért a pattanásokat érzem és látom is, de legalább nem olyan gyulladtnak. 

Így már elmehetek dolgozni! :)

Segíts

Elindítottam egy "közvélemény kutatást" jobb oldalt, kérlek nézd meg és szavazz.  6 napig lesz elérhető! 

Előre is köszönöm!

Kegyetlen sors

Ma kicsit megint megszakadt a szívem! Reggel, miután András elment dolgozni, felöltöztem, és elindultam a kisboltba zsemlét, felvágottat és sajtot venni. Amikor kiléptem az utcára, szörnyű látvány fogadott. Teli - ürítésre váró kuka, egy idős, vékony, beesett arcú néni, félig a kukában. De a legszörnyűbb az volt, hogy evett. A kukából!!! Közeledtem felé, járt az agyam, tudtam, hogy csak nagy pénz van nálam, az aprót Andrásnak adtam reggelire. Elhaladtam mellette, rám se nézett, csak keresgélt tovább. Távolodva a tekintetem újra és újra visszatalált rá. A boltban kettővel több zsemlét vettem és reménykedtem abban, hogy visszafelé még mindig a közelben lesz a néni. De visszafele csak egy szippantós autót láttam a kuka mellett, a nénit sehol. Aztán elhaladva az autó mellett, a ház tövében, egy beugróban elbújva ott volt a néni. Berohantam a lakásba, 2 zsemlét kikaptam a nejlonból, előkaptam a párizsit és mindkét zsemlét telepakoltam vele. Bedobtam a 2 zsemlét egy tiszta nejlonba és elindultam - rohantam vissza az utcára. Amint kiléptem a bejárati ajtón a néni már elment, de még láttam. Futni kezdtem, próbáltam utolérni. Közben az járt a fejemben, hogy mit fogok neki mondani, hogy ne sértsem meg. Szólongattam, de nem fordult meg. Aztán arra gondoltam, hogy miért is fordulna meg, valószínű nem szokott hozzá hogy leszólítják idegenek az utcán. Aztán odaértem:

- Elnézést! El tetszik fogadni tőlem ezt a 2 szendvicset?

Nem válaszolt... rám nézett, elmosolyodott és odanyúlt a szendvicsekért. Idegesen elmosolyodtam én is, majd hátat fordítva neki visszaindultam. Patakzottak a könnyeim...

Azta, 2 nap alatt 40 látogató ....

Kattins ide, és légy rendszeres olvasóm!

Eddig oké!

Ma is futottam!!!! Persze majdnem elmaradt, mert András fáradt volt, munkahelyén nagyon sokat futottak és nem akart veled eljönni. 

- Jól van, de Te vagy az oka annak, hogy ma nem futottam! - hárítottam.

- Igen, én. - helyeselt András.

- De ez olyan, mintha már fel is adnám, és ha most nem futok, akkor holnap mi lesz?

- Futsz holnap! Nem kell mindennap futnod!

-  Akkor én elmegyek egyedül futni! - mondtam lebiggyesztett szájjal.

-  Jó!

- De én nem akarok egyedül futni! 

- Futunk majd holnap Panca!

- De így nem fog megedződni a tüdőm!

- Jól van, akkor egy óra múlva elmegyünk, jó?

- Jó!!!! - mondtam lelkesen.

Hogy mitől voltam lelkes és miért erőltettem azt a mozgást amit a legjobban gyűlölök? Mert most még van bennem kitartás, és mert ismerem magam, tudom meddig szokott a kitartásom megmaradni. Szeretném megtapasztalni azt az érzést, hogy milyen az amikor már nem kínszenvedés a futás, amikor a velem szemben sétálók nem egy eltorzult vörös fejet látnak és jó lenne ha zsírt is tudnék égetni, nem csak szénhidrátot. Mert hogy az állítólag csak 20 perc kardio mozgás után kezd el bomlani. Ez milyen köcsögség! Ki bír addig futni??? Na jó, ez hülye kérdés volt, mert szerintem nagyon sokan. Többen tudnak, mint nem.

Ma nem a tüdőmmel volt a gond, hanem a vádlim fájt veszettül. Futásnál kezdtem el érezni az izomlázat. Kíváncsi vagyok hány hét múlva leszek 1-2 centivel vékonyabb. Persze ehhez először le kellene mérnem magam.... Ezek az adatok persze nem kerülnek nyilvánosságra, max. csak a változás mértéke.

Most pedig vacsizok, mert nagyon éhes - nagyon-nagyon éhes vagyok!!!

Megszorítás? Szomorúság

1-2 hete András elmondta, hogy úgy néz ki, a Honvédséget is elérték a megszorítások, amely abban nyilvánul meg nagyrészt, hogy lehet megvonják az albérlet támogatás 50 %-át. Sajnos úgy néz ki, hogy ez a lehet egyre inkább szinte biztos, de én azért még mindig nagyon bízom. Eddig nem is vettem komolyan, főleg azért sem, mert nem volt kimondva hivatalosan, de András azt mondta, hogy tegnap összehívták őket és vázolták a történetet. Na én innentől kezdve keseredtem el. Mert 30.000 Ft-ból nem nagyon tudunk mozdulni, így is nehéz volt lakást találni ahol számlát is adtak és nem is kellett annyit ráköltenünk pluszba. Nézegettem a győri albérleteket és 45.000 Ft-nál kezdődnek a másfél szobás, viszonylag igényes - lakható lakások. Ez persze számla esetén még növekszik is 25 %-kal. (30.000 Forintnál 7500 Ft-tal). Ebben csak az a szomorú, hogy így is be kell osztanunk a pénzt. Sok lehetőségünk nincsen, igazából kettő (+ egy):

1.   András elmegy másodállásba az Audiba dolgozni heti 2-3 éjszakát 

2.   Visszaköltözünk Fehérvárra.

+1. Találunk egy olcsó albérletet itt Győrben.

Nagyon szomorú vagyok a költözés gondolatától, szeretem ezt a lakást, berendeztük és igazából innen már véglegesbe szerettünk volna csak menni. Itt ez a rengeteg bútor - csak nekem rengeteg - dobozolni, szerelni, cipekedni, autót keresni, bérelni, jó tulajdonost találni.... a hátam közepére sem kívánom. 

A vicc az egészben, hogy mostanra megszerettem Győrt, szeretem ezt a környéket, itthon érzem magam. 

Nem tudom a három közül végül melyiket kell majd választanunk, azt tudom, hogy többen örülnének ha ketteske kerülne ki győztesen, de egyelőre kilátástalannak látom nagyon a helyzetet, és kissé depis is vagyok tőle.

András: "Ne legyél szomorú! Élvezzük ki ..... amíg lehet!"

Én: Büszke vagy rám?

A: Igen, Büszke vagyok! - és kaptam a buksimra egy puszit!