Ezermester

Bandy egy ezermester. Régen megcsinálta a mikrónkat, most pedig megszerelte a fényképező töltőjét. No nem a gyári tartozékot, hanem az átalakítót. Mivel a gép Amerikából van és ott más a konnektor és a feszültség is (vagy az amper) - soha nem voltam jó fizikából - kellett vennünk az aksi töltéséhez átalakítót. Aztán az az átalakító nem akart 100 %-osan működni, sőt tegnap már sehogyan sem. Elkeseredtem, hogy hogy fogok én így fotózni... ha fotózásról van szó, akkor bármire (sok mindenre) képes vagyok, így képes lettem volna azonnal venni egy új átalakítót. De Bandy bevitte munkahelyére és megszerelte. Olyan büszke voltam és persze boldog, hogy működik megint, nem kell venni másikat, tudok fotózni!

Időpont kromoszóma vizsgálatra

Rögtön az elején bonyodalom bonyodalom hátán. 

Kaáliból úgy jöttünk el, hogy tudtuk Andrásnak milyen vizsgálat szükséges, és azért még annyit elmondtak recepción, hogy B.K. doktornőhöz kérjük az időpontot... a genetikai izébe - ezt nem jegyeztem meg.

Okéééé..... DE! Ki ő, mi a telefonszáma, és egyébként is hol rendel???? - ugye ez utóbbit én nem jegyeztem meg. Sehová nem írták fel a nevét, elérhetőségét!

Internet segíts! Na és akkor most mondja nekem valaki, hogy nem jó fórumozni. Minden infót onnan kapartam össze, onnan kaptam telefonszámot, ott mondták meg, hogy honnan szerezzünk beutalót, mi mennyibe kerül (ez most ingyenes lesz remélhetőleg, vagyis TB-s), mire figyeljünk oda. Köszönöm-köszönöm-köszönöm. El sem tudjátok képzelni mennyire elveszettnek érzem magam. Mindent én telefonálok, intézek és még mindig a felét nem értem. A fórumon szerintem már hülyét kaptak tőlem....

Szóval ma felhívtam urológiát, hogy adjanak időpontot, hogy ott aztán majd adjanak beutalót Andrásnak a genetikai centrumba vérvizsgálatra.

Nő felveszi - később derült ki csak, hogy nő, miután megszólalt - nem szól bele, háttérhangok. Pár másodperc múlva gondoltam bemutatkozok, mire beleszólt ő is. Közölte, hogy várjak egy kicsit, majd elkezdett egy kolléganőjével beszélgetni, miközben saját kontóra tartottam a vonalat. Neeem, eszembe sem jutott lecsapni, utána úgyis újra őt kellett volna hívnom időpontért, azt meg nem akartam, hogy csak 2 hónap múlva legyen szabad hely.....

Időpont megvan, május 10. Az hogy hány óra, fogalmam sincs, vagy nem mondta, vagy nem figyeltem... nem tudom. Szerintem amúgy nem mondta. Lehet mindegy mikorra megy András...

Ezután felhívtam rögtön a genetikai centrumot is. Mondták, hogy oké, adnak időpontot, de kell beutaló. Mondtam, hogy lesz!, május 10. után. Akkor megyünk - vagyis megy András - urológiára. De nem akarok addig az időpontkéréssel várni. (Amúgy beutaló nélkül 20.000 Ft a vizsgálat). Jó rendben. Május 16. reggel 8 óra. Ekkor mehet András kromoszómavizsgálatra.

Ebből következik májusban kizárt a lombik... erre amúgy számítottam, és talán jobb is. Túl gyors lett volna - még emészteni kell. :-))

Újabb ötlet: 

El kellene intézni addig a többi papírt is a lombikhoz. Már amelyik nem határidős. Mert van olyan ami csak 3 hónapig érvényes.

Holnap felhívom Kaálit, megkérdezem tudnak-e beutalókat adni, hogy haladjunk... Ma már nem hívom, egy napra  két hívás is sok volt. Utálok telefonálni, nagyon nem szeretem ezeket intézni! Majd holnap erőt veszek magamon és felhívom őket.

Beutalót kell kérni:

Mindkettőnknek:

- HIV tesztre,

- Hepatitis B , és C tesztre

Nekem:

- Vércsoport meghatározásra (úgysem tudom milyen a vércsoportom)

- Teljes vérkép altatáshoz

- EKG altatáshoz

- Háziorvosi ajánlás altatáshoz (nincs is háziorvosom.... az baj? - nem szoktam beteg lenni.)

Most itt tartunk. Emésztünk és araszolunk. Kezdek megnyugodni. Csak szépen el kell fogadnom, hogy nem hajt a tatár. De azért 30. szülinapra igazán megkaphatnám! :)))

Mindenki Andrásról kérdez, ő hogy viseli. András szuper jól viseli. Nem tehet róla, nem csinált rosszat és a tudomány segít! Ráadásul többen is mondták, hogy ez a PICSI tök jó - ha már lombik - mert tényleg csak a legszuperebb, legegészségesebb kisfickókat eresztik össze a petével. Magyarán tudományosan ellenőrzik már a beültetés előtt a génállományt, hogy ne legyen hibás... lehet hülyeségeket beszélek ám. Majd kiokosodom. 

Jövő hónapban megveszem a Hello Baby következő számát - a lombikosoknak (meddőknek) szóló újságot. Most már célcsoporttá váltam én is.

Ja, és nagyon szeretlek András és tudom, hogy nagyon boldog család leszünk.

Görkoris Dorcy

Tegnap is voltam futni, ma is terveztem. Aztán András mondta, hogy kocsival megy edzésre, mert valamit be kell vinnie. Mondtam neki, hogy akkor egyedül megyek futni. Kérdezte: "tényleg"? Hát ezen már elgondolkoztam. Mindenesetre eszembe jutott, hogy itt a jó idő, van görkorcsolyám, max elmegyek korizni. Be is hoztam a lakásba a kocsiból - mert mi ott tároljuk, egész télen ott volt. Aztán kerestem zenét a telefonomra, hogy legyen mit hallgatnom mozgás közben. Tuc-tuc zenét kerestem, Tiesto-t és... a többit nem ismerem. A lényeg az volt, hogy pörgős legyen. Futással ellentétben most tudtam zenét hallgatni görkorizás közben, mert ugye nem ugráltam, nem esett ki a fülemből a fülhallgató. Kb. fél órányi anyagot töltöttem a telefonra, ebből végül közel 20 percet hallgattam végig. Kicsit tartottam attól, hogy esetlen leszek, nem fog menni, hiszen szeptemberben volt a lábamon utoljára. Aztán végül semmi gond nem volt. Úgy száguldottam, hogy csak na. Még én is meglepődtem magamon. 2 nagy kört mentem a családi házas övezetben. Autók sem nagyon voltak, kutyákat sem engedték ki az utcára, úgyhogy szuper volt. A tüdőm bírta volna 20 perc után is, csak a bokám fájdult meg, szerintem elszorítottam a korcsolya. Olyannyira, hogy az utolsó 300 m-t már nagyon nyögvenyelősen tettem meg. De mozogtam ma is, és ennek nagyon örülök. Már csak abban bízok, hogy ez is fogyasztja ugyanúgy a combomat és a fenekemet. :)

Csak pozitívan - avagy keresd a dolgok jó oldalát

Még mindig  nem tértem napirendre, és még nehéz a tegnapi napon túllépni, a hallottakon kívül mással is foglalkozni, de megpróbálom.

Először is köszönöm mindenkinek az érdeklődését és hogy gondolt ránk tegnap. 

Az agyam jár folyamatosan. Leginkább azon kattogok, hogy mit kell majd csinálni, és hogy meg fogjuk-e érteni, aztán azon, hogy mennyi helyre kell majd menni, mennyi idő alatt tudjuk majd beszerezni a szükséges dokumentumokat, András hogy oldja meg munkahelyéről a vizsgálatokat, hányszor kell szabit kivennie, hogy fogja majd beadni a szurikat, mennyibe fog ez kerülni.... 

Reggel próbáltam helyretenni ezt a lombik témát és azon gondolkoztam milyen előnyei lehetnek, hogy lombikozni fogunk. Nyilván erőltetett kicsit a felsorolás, de próbáltam minél több dolgot felsorolni...

- Nem kell többet a peteérésemmel foglalkozni, majd foglalkoznak vele a dokik.

- Nem fog eszembe jutni szex közben, hogy "ebből gyerek is születhet".

- Többet nem kell fogamzásgátlót szednem, akkor sem ha már nem akarunk több gyereket.

- Rögtön az elején lombikunk lesz, nem kell egy csomó plusz vizsgálat, inszemináció, nem telnek el évek a lombikig (az eddigi két évet leszámítva).

- Lehet rögtön testvére is lesz majd a gyermekünknek, hiszen lombiknál nagy a valószínűsége az ikreknek.(Ebben az esetben legalább nem is mondhatná nekünk senki, hogy a mai világban 2 gyerek... felelőtlenség)

- Ha májusban (bár szerintem idő hiányában csak júniusban) sikerülne elkezdeni a lombikot, akkor még akár a nyáron kismama lehetek... és ez lenne a legszebb ajándék 30. születésnapomra.

GnRh Antagonista protokoll

A lombik programban többféle kezelést is alkalmaznak, van rövidebb ideig tartó, ún. rövid, illetve hosszú, valamint antagonista protokoll (kezelés).

Nálunk a következő lett előirányozva: 

Antagonista protokoll: Az agyalapi mirigyed rendesen termel tüszőérésserkentő ill. sárgatestserkentő hormonokat (FSH ill. LH) - ha az agy bizonyos részeiből egy GnRH (gonadotropin releasing hormon) nevű vegyület erre ingert ad neki. Ha beadunk a betegnek egy olyan szert, ami ezt a hormont nem engedi az agyalapi mirigy receptoraihoz kötődni (GnRH antagonista gyógyszer) - akkor az nem termel FSH-t illetve LH-t. Ilyenkor csak az injekcióban beadott hormonok hatnak, jól szabályozható tehát a hatásuk - és elkerülhető a petesejtek idő előtti spontán kilökődése. Ezzel lehet egy szép stimulációt elérni.


A rövid, illetve antagonista protokoll esetén általában a stimuláció a menstruáció 2. napján kezdődik, és 11-14 napig tart, majd ezt követi a petesejtek leszívása. Ezután 2-3-5 nap múlva az embriók méhbe való visszahelyezése, az embriótranfszer következik.

A második konzultáció

Szóval az van, hogy zárójelben üzenem mindenkinek (akinek nem inge annak nem), hogy nem én voltam/vagyok a túl görcsös, és nem emiatt nem sikerült két év alatt teherbe esnem.

Ebből pedig sajnos adódik, hogy mint mindennek, ennek is megvan az oka és ebből kifolyólag most már az is, hogy merre haladjunk tovább. 

Lassan haladok az írással, nem nagyon jönnek a szavak, inkább csak a fejemben cikáznak a gondolatok, amiket nehéz szavakba önteni.

Szóval 13:30-ra mentünk, recepción ellenőrizték TB kártyámat, majd felültünk a felső váróba. Nem kerültünk be most sem rögtön, egy 30-45 percet üldögéltünk még. Most újság sem volt kirakva, András unatkozott is rendesen, ami a hülyeségben nyilvánult meg. Kérdeztem tőle, hogy szerinte újra be fog-e mutatkozni a doki? Bár biztos nem emlékszik ránk. Aztán nevettünk, hogy 2 hónap alatt tuti elfelejtett (szerintem 1  hét alatt is elfelejtett volna minket, olyan sokan járnak oda). Aztán jött egy nővér, és bekísért minket a doktor úrhoz. Bemutatkozott újra, mi is neki. Sok jelentősége persze nem volt, mert engem feleségnek, Andrást férjnek szólította végig. Mi meg sehogy, mert mi csendben voltunk. Aztán elkezdte lapozgatni a dossziénkat és megkezdte mondandóját. Nem írom le pontosan, mert nem sok mindenre emlékszem. Pedig nagyon figyeltem. 

Februárban meg volt a spermavizsgálat, annak az eredményét beszéltük most meg. Nem kaptunk jó híreket. A spermaszám jó, a mozgékonyság jó, viszont a HBA (hyaluron binding assay) teszt csak 20 %-os lett.  Nem tudjátok mit jelent, igaz? Én sem, csak nagyjából, de azért megpróbálom leírni: Ez elvileg az ivarsejtek megtermékenyítő képességét vizsgálja a spermiumok hyaluron kötődésével, mellyel a petéhez tudnak kötődni. Ez a kötődés 20 %-os. Ez pedig kevés. Ezért nem született babánk eddig, ezért nem lettem terhes. Rá is kérdeztem a dokitól, hogy akkor ezért nem sikerült 2 év alatt teherbe esnem? Igen, pontosan ezért! Azt is elmondta, hogy persze nem kizárt, hogy véletlenül 5 év múlva vagy 10 vagy 15 év múlva véletlenül nem sikerülhetne, de gondolja nem akarunk várni 5-10-15 évet a "talán"-ra. Hát nem! Két évet sem akarunk várni! 

Szóval ott folytatta, hogy PICSI-t javasol, mely módszerrel kiválogatják az egészséges spermiumokat. 

Mielőtt azonban ebbe belekezdenénk Andrásnak kromoszómavizsgálatra is el kell mennie, amit vérből vizsgálnak. Ez azért fontos, mert csak egészséges kromoszómaállomány esetén végzik el a beavatkozást, ezzel is elkerülve, hogy beteg babánk szülessen véletlenül. Ha a kromoszóma vizsgálat eredménye nem jó, akkor gyógyszere kúra következik Andrásnál, ami kb 2-3 hónap. Azért ennyi idő, mert ahogy a nőknek, úgy a férfiaknak is van ciklusuk, csak az övék nem látványos. Náluk 2-3 hónap szükséges a spermiumkészlet újratermelődéséhez. Ha a vizsgálati eredmény jó, akkor a következő ciklusomnál hívom Kaálit a ciklus első napján, megnézik beférek-e a TB keretbe (mert minden hónapban megvan hány beavatkozást végezhetnek egy hónapban TB finanszírozásból) és ha igen akkor abban a hónapban megcsinálják a lombikot. A ciklus második napjától 4 napon keresztül szúrnom kell magam (vagyis Andrásnak engem, mert erre én képtelen lennék). Ez serkenti a tüszők érését. Előtte mindenféle vizsgálat, de erről majd akkor, ha ott leszünk. Egyelőre ennyi infó is sok volt. Talán a megfogalmazáson is látszik, hogy csapongok, keresem a szavakat. A gondolataim is így csaponganak, ráadásul nagyon idegen mindez tőlem, és furcsa, hogy el kell indulnunk ezen az úton. Ha szeretnénk gyermeket, akkor mindenképpen! És mi szeretnénk, nagyon szeretnénk!

Új időszámítás...

Ma voltunk Kaáliban. A bejegyzést a konzultációról este fogom megírni. 

Mától kezdve minden bejegyzést, mely a Kaálihoz, családalapításhoz köthető zöld színnel fogok írni. 

Zölddel, mert a zöld a remény színe..... 

Budapesti hétvége

A hétvégét Pesten töltöttük barátainknál. Szombat reggel indultunk Győrből. Úgy volt, hogy első utunk a Hősök terére vezet, ahol András demonstrált volna, de ugye csak volna, mert elment tőle a kedve és így egyből barátainkhoz vettük az irányt.
Tudtam, a hétvége a babázás jegyében fog telni, mert nemrég (január 5-én) született meg  barátaink második gyerkőce, Tündi, akivel most találkoztunk először. Nővére, Csenge pedig 4 éves lesz nyáron, és egy igazi kis tündér, aki teljesen odavan Andrásért pici kora óta. Bár régen találkoztunk és a gyerekek könnyen elfelejtik a sokáig nem látott arcokat, de a feloldódás szinte azonnal megvolt. A rajongás pedig András és Csenge között pillanatok alatt a régi volt. Arcot festettek, gipszet öntöttek, "lutra albumoztak", meséltek.... 

Nagyobb nézetért kattints a képre

Természetesen be kell, hogy valljam, hogy imádom Andrást ebben a "szerepben" látni. Türelmes, kedves, és olyan szépen magyaráz el mindent. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok, hiszen nemcsak azt az embert találtam meg, akit én annyira tudok szeretni s ő engem viszont, hanem azt is, akiről úgy gondolom, hogy egy igazi apa típus, akivel a szó legszorosabb értelmében közösen tudjuk majd felnevelni a gyermekeinket (mert bár egyelőre egy sincs, de én kettőt szeretnék).

Rengeteget babusgattam én is a 4 hónapos kis csöppséget, és folyton csak olvadoztam. Anyukájának mondtam is, hogy bár nem az én gyerekem, de mikor a fejét a mellkasomra hajtotta azt éreztem, hogy ilyen szeretetet csak gyerekek képesek adni, és ha egy "idegen" baba bújása ilyen eufóriát tud okozni, akkor mi lesz majd a sajátunknál.
Ma, amikor a kertben voltunk és én újból felajánlottam segítségemet, hogy majd én fogom Tündét, amíg anyukája és apukája eszik, megint csak csodás érzésben volt részem. Rosszul indult ,de jól végződött. A pici egy idő után elunta azokat a pozíciókat melyekben próbáltam tartani és már sehogy sem tetszett neki, sírni kezdett és nem akarta abbahagyni. András mondta, hogy énekeljek neki - neki tegnap abbahagyta rá a sírást. Aki ismer, tudja, hogy nagyon nem tudok énekelni, nincs jó hangom. Ráadásul még dalokat sem tudok, de azért megpróbáltam. Láláztam, halandzsáztam, és .... és .... abbamaradt a sírás. És ez a kis csöppség elkezdett figyelni, artikulálni, utánozni, válaszolni, dumálni. Tüneményes volt. Sajna ezt is megunta, újra sírni kezdett, én meg álltam ott kétségbeesetten, hogy nincs több ötletem, most már tuti az anyja kell neki vagy az apja. Közben magamhoz öleltem - ő folyamatosan és egyre hangosabban sírt - és elkezdtem puszilgatni a buksiját, paksolni a fenekét és ringatni.... és abbahagyta!!! A mellkasomra hajtotta a fejét, bekapta az ujjait és teljesen lenyugodott. Boldog voltam és néztem körbe, vártam az elismeréseket, hogy milyen ügyes vagyok, látja-e mindenki, hogy sikerült... 

Feltöltődtem a hétvégén. Eszembe sem jutott Kaáli, a hétfő, csak élveztem hogy egy pici van a kezemben és szeretgethetem őt! Emellett Csenge nemcsak Andrást tüntette ki szeretetével, ugyanúgy bújt hozzám is, játszani akart velem is. Ráadásul ma reggel amikor a pici a kezemben volt, befészkelte ő is magát az ölembe és kapaszkodott belém, bújt. És amikor a kicsi Tündi sírásra fakadt, nem tudtam megmozdulni, mert a nagy nem volt hajlandó kicsit sem segíteni, kiszállni az ölemből, sőt.... még jobban bújt. Végül Andrásra néztem ijedten, hogy vegye már ki a kezemből valamelyiket, mert mozdulni nem tudok.

De őszintén???? .... Már alig várom, hogy ilyen szituációk részesei lehessünk!
Végül pedig az én kis "akkumulátorom" . :)

 

A bejegyzés megfogalmazása kissé gyérre sikeredett mert nagyon fáradt vagyok, viszont az élmény most friss, nem akartam holnapig várni.

Hétfőn Kaáli

Hamar eltelt ez a 3 hét, sokkal hamarabb mint gondoltam. Amennyire akartam ezt az időpontot, annyira nem vagyok most rágörcsölve az eredményekre. Persze kíváncsi vagyok és szeretném is tudni, de nem úgy fekszem le, és nem is úgy ébredek, hogy mikor megyünk már. Vannak ismerőseim, barátaim, akik jobban fejben tartják a 18-át, mint én. Sőt, van olyan is, aki helyettem izgul és számolja vissza a napokat - ugye-ugye Aliz? :) De nem baj, nekem jól esik hogy gondolnak rám, szorítanak nekem, nekünk.

Izomláz

Már biztos megszoktátok tőlem, hogy szeretek egy-egy témát totál kivesézni, és addig írni róla, míg nem már-már dög unalmassá nem válik. Így van ez most a futással is. 

Baromi izomlázam van, talán azt is mondhatom, hogy ennyire még soha nem volt. Ez pedig a hülye helyben futásomnak köszönhető. Tegnap is már rendesen éreztem, de estére felerősödött, éjjel pedig többször fel is ébredtem arra, hogy fáj a lábam. Aztán reggel mikor fel akartam kelni az ágyból, percekig nem tudtam. Egyszerűen nem tudtam kiegyenesíteni a lábam, annyira feszült, fájt a vádlim. Percekig próbáltam felkelni, és amikor végre lábra álltam, percekig tartott mire kijutottam a hálóból. Az egész nap így zajlott. Minden egyes felállás és elindulás  fájdalmas és nyögvenyelős volt. András azt mondta, hogy ez már nem az a kategória, amire rá kell dolgozni, most tényleg jobb ha pihentetem, mert rendesen begyulladtak az izmaim. Viszont - szerinte - utána már nem lesz izomlázam. Hát remélem is!!!

Kérdezz-felelek játék

• Hol fogtad utoljára valakinek a kezét? -A nappaliban Bandimét.
• Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd? -Remélem igen
• Bealszol a TV előtt? -Néha
• Ittál már tejet közvetlenül a dobozból? - Nem
• Nyertél már valaha betűző versenyt? - Nem
• Mi volt a legnagyobb vitád valamelyik baráttal? - Amikor választanom kellett közte és akkori párom között
• Gyorsan gépelsz? - Eléggé
• Félsz a sötétben? - Igen-igen-igen
• Most van valaki, aki tetszik? - Andráson kívül?
• Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?- Mert így volt megírva
• Szerencse számod?- Egyszer ráfogtam a 13-asra, hogy ő az, azóta a 13-as.
• Nyertél már lottón? - Életemben eddig összesen 2x lottóztam. Nem nyertem, ezért nem lottózom
• Most iszol valamit? - Nem
• Okosnak tartod magad? - Igen (gáz?)
• Ettél valaha bogarat? - Nem, legalábbis szándékosan.
• Most van valami/valaki, aki/ami hiányzik? - Igen
• Mit kérsz karácsonyra? - Szentestét hármasban
• Beszélsz álmodban? - öööö, ezt Andrástól kellene megkérdezni.
• Emlékszel az első csókodra? - Igen :D :D Alig kaptam levegőt!
• Reptettél valaha sárkányt? - Igen, én csináltam papírból.
• Mikor mentél legutóbb úszni és hova? - Idejét sem tudom már...
• Sikeresnek tartod magad? - Nem
• Kb. hány ember száma van a mobilodban? - 200
• Szerettél volna valaha kapni egy lovat? - nem
• Mik a terveid holnapra? - dolgozom, futok, este Nagy Duettet nézek
• Mit csináltál múlt hétvégén? - Takarítottam, sétáltam Bandyval, cukrászdában sütit ettünk.
• Most hiányzik a suli? - Most nem, de néha igen.
• Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret? - András talán múlt héten, vagy előtte
• Szeretsz szingli lenni? - Nem vagyok szingli, és nem is vagyok szingli típus.
• Szereted a szobádat? - Persze, de ez nemcsak az én szobám
• Lógtál valaha a suliból? -Igen, de le is buktam.
• Most mit fogsz csinálni? - Kimegyek fogat mosni és pisilni.
• Mi a kedvenc ételed? - Sajtos tésztám, sajtos pop corn :)))) , sajt!!! A Milka csoki is étel?
• Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál? - Olyan embert akit szeretek és már  régen találkoztunk.
• Ettél valaha kutyakaját? - Nem, de szagoltam.
• Őszinte ember vagy? - Nem mindig.
• Szereted a ham&eggs-et? - Igen
• Mi az a három dolog, ami mindig nálad van? - telefon, zsebkendő, lakáskulcs
• Van valamilyen sebhelyed? - azt hiszem nincs
• Szereted az akciót, a pörgést? -Nem túlzottan
• Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? - Vékony! :)))) Elvileg  a  kérdésnek már nem szabadnak aktuálisnak lennie, de vannak terveim.
• Mi a legnagyobb titkod? - Azért titok!
• Milyen gyakran telefonálsz? - Sajnos túl gyakran
• Hiszel a szerelemben? - Igen
• Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg? - Igen
• Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban? - szeme, arca, magassága, ruhája... ez hülye kérdés
• Mikor sírtál utoljára? - tegnap
• Kit öleltél meg utoljára? -Bandymat
• Hol van a mobilod? - A fejem fölött az ágy keretén.
• Mit ettél utoljára? - epret
• Mi a kedvenc színed? - lila
• Milyen filmet láttál utoljára a moziban? - Avatar
• Most milyen dalt hallgatsz? - nem szól zene
• Most mire vágysz? - Semmi olyanra amit pont most akarok megkapni
• Melyik a kedvenc kocsid?- Nem érdekelnek az autók
• Most nézel valamit a TV-ben? - András néz focit (Pfúúúúj)
• Kivel beszéltél utoljára mobilon? - Anyukámmal

Így kell otthon futni

Az idő ma sem engedte, hogy a szabadban fussak, viszont nem akartam még egy napot kihagyni. Eldöntöttem, otthon futok, zenére. Helyben! Felvettem az edzőcipőmet, kerestem zenét. Találtam egy albumot, melyen a She's a maniac (Flashdance) szám volt az első. Szuper! Jó kis pörgős szám. Úgy terveztem, hogy egy 15 percig fogok helyben futni. Elindítottam a lejátszót és "feltekertem" a hangerőt (vagyis nem tekertem, hanem nyomtam a gombot). Nem telt el 2 perc, mikor rájöttem, hogy a helyben futás nem jó. Nem jó, mert itt nem talppal futok, hanem lábujjhegyen és baromira hamar megfájdult a vádlim. Lazításképpen a konyhától elfutottam az ablakig és vissza, aztán volt még térdemelés, terpeszugrás, és taposás ("gondoljunk arra, hogy fogyunk" /Bíró Ica/). Sajnos a lejátszón az első pörgős szám után az összes szerelmes, lassú szám volt, így 4x hallgattam végig a "She's a maniac" 4 perces számot - mert mégsem ugrálhattam Haddaway - Miss you című számára. 

Konklúzió: elfáradtam, de inkább maradok a szabadtéri futásnál.

Beújítottunk!

A futás elmaradt, de helyette lett szép, új szőnyegünk. A Kikában az a szőnyeg, amit már régen is nézegettünk 67 %-kal le volt árazva, így 6900 Ft-ért jutottunk hozzá. Ennyi pénzért nem akartuk otthagyni, hiszen pont megy a nappalinkba, ráadásul pihe-puha, nagyon kellemes a tapintása.

Ha már ott voltunk, végigjártuk az áruházat, gondolatban jól bevásároltunk. Eljátszottam egy feneketlen bankkártya gondolatával, és elképzeltem, hogy hogyan rendeznénk be egy tök üres lakást. Konyhabútorokat nézegettünk és ülőgarnitúrát, ruhásszekrényt és gyerekbútorokat. Komolyan mondom olyan emeletes ágyakat csinálnak már, hogy csak lestünk - azon a részlegen töltöttük a legtöbb időt. Gyerekkorunkban mindketten szerettünk volna, aztán egyikőnknek sem volt. Most meg? A lépcsőhöz csúszda is jár és különböző izgalmas mesebeli kiegészítők..... Mondom én, hogy ehhez egy feneketlen bankkártya kellene! :)

Végül pedig az új szőnyeg:

Elmaradt

A mai futás nem érdektelenség, hanem viharos erejű szél és szakadó eső miatt elmaradt. 

Eddig már 5x futottam. Igaz, András szerint ez még kevés, mármint a futás mennyisége. Kb. 2 km-t szoktunk futni, mindezt kb. 10 perc alatt a 20 helyett. Mármint nem a 2 km-t kellene lassabban futni, hanem a lényeg a minimum 20 perc lenne a lényeg. 

Erre a kérdésem a következő volt: "Ennél is lassabban fussak?"
Mire András: "Ennél már lassabban nem lehet."

.... sajnos igaza van! De majd lesz jobb is.

Az első külön töltött éjszakánk

6 év alatt az első külön töltött éjszakánk volt tegnap éjjel Andrással, úgy, hogy egy lakásban voltunk.

Történt ugyanis, hogy olvastam egy könyvet, András pedig fürdésből bebújva az ágyba belekukkantott mit olvasok. Mondtam neki, hogy a regressziós hipnózisról olvasok. Elkezdtünk róla beszélgetni, de kértem ne nagyon feszegessük, mert nem vagyok túl jártas a témában, még csak ismerkedek vele. András ugye az örök realista én meg az ellentétje. Ő nem hisz a gyógyító, problémamegoldó mivoltában én hiszek. Kérte, hogy magyarázzam meg, majd mondtam neki, hogy de hát nem tudom, mert nem vagyok a téma ismerője. Nem tudok vitázni olyanon, amiről nem tudok mit mondani. Hagyjuk! A lényeg, hogy András megsértődött. Az hagyján, hogy megsértődött, de el is magyarázta, hogy miért sértődött meg, mit jelent a megsérteni szó. Aki ismeri Andrást, tudja, hogy a bátyjával együtt szeret mindeni megmagyarázni, mindent értelmezni, és mindenben logikát keresni. Így miközben magyarázta a sértettségét, elkezdtem nevetni. Az hagyján, hogy nevetni, de röhögőgörcsöm lett. Ő egyre idegesebb lett, hogy kinevetem, én meg fúrtam a fejemet a párnába és nem bírtam abbahagyni a nevetést. A vége az lett, hogy felpattant az ágyból dühösen és kiköltözött a nappaliba. Nem is jött vissza. Kint aludt a szerintem hideg nappaliban, takaró és párna nélkül. 3x ébredtem fel az éjjel, kerestem magam mellett de nem jött vissza. Ez van, ezt is megéltük.

Mostanra, sőt már reggelre sem volt feszültség köztünk. Nem beszélünk róla, de talán jobb is, mert lehet ma is kint aludna, mert ahányszor csak eszembe jut a sztori, csak röhögök mosolygok magamban.