Megnyerte!

Tegnap egész délutános összefoglaló ment a RTL Klubon az X faktor régi adásaiból. Egy darabig néztem, aztán egy óra után már nem kötötte le a figyelmemet. Aztán persze este a  fináléra újra csatlakoztam és izgultam végig a műsoridőt. A nyilatkozatokból, emberek kommentjeiből szinte biztos voltam benne, hogy a kalapos versenyző nyeri a tehetségkutatót, végül mégis örömtáncot járhattam az eredményhirdetésnél. Tényleg nem gondoltam volna, mert nagyon istenítették a Nicolast - és aláírom, hogy nagyon jó hangja van - mégis a Csaba nyerte.... és ennek most nagyon tudtam örülni!

Tehetségkutatók és egyéb...

Pénteken meglátogattak minket Aniék. 4 után bementünk a belvárosba forralt borozni, meg Ani vett még ajándékot. Nagyon hideg volt, mindig 1-1 üzletbe mentünk be körbenézni és közben felmelegedni. Itt is aludtak, úgyhogy Anival együtt néztük a Megasztárt, a fiúk meg a másik szobában neteztek.... egy darabig, mert a végére ők is csatlakoztak, aminek én egyáltalán nem örültem. Egyrészt az énekesekre vagyok kíváncsi, az ő hangjukra és nem máséra. Másrészt utálom ha folyamatosan megy a duma, ráadásul a leszólogatások, gyerekes poénkodások. A Megasztárt amúgy Tolvaj Reni nyerte, és egyáltalán nem látszódott rajta sem a meghatódottság, sem az öröm. Igazából úgy állt ott, mint akivel valami nagy csoda történt volna, a szemeiből pedig egyértelműen azt lehetett leolvasni, hogy nem tudja mi történik vele  -ez mondjuk abszolút őszinte volt. Nem érdekelt ki nyert, idén nem igazán szurkoltam senkinek, talán a Patai Annának, de ezt nem is nagyon hangoztattam, mert egy olyan emberrel nem találkoztam aki ne szólta volna le. Merthogy miért versenyeztetnek egy gyereket a felnőttekkel. Lehet igazuk van, de ha egyszer nem volt kikötés a jelentkezésben és lehetővé tették gyerekek számára is a versenyzést, akkor ne a gyereket szóljuk már le könyörgöm, hanem a szervezőket. Ráadásul okkal került be a 12-be, mert 11 éves létére felnőtteket meghazudtoló módon énekel. Nekem nem tetszett a műsor ünnepiessége, pontosabban nem volt olyan ünnepélyes, felemelő. Ami viszont nagyon jó volt, az a régi versenyzők közös produkciója. Sőt a többi versenyen kívüli produkció is. 

Péntek este elkezdett havazni és szombat reggel még mindig esett. Félő volt, hogy Viktorék nem tudnak hazamenni. Kb. 20-30 cm hó leesett,  és sajna megint karácsony előtt havaztunk be, amiből az ünnepekre félő, hogy semmi nem marad majd, és utánpótlás sem fog érkezni. 

Szombat délután miután elmentek a Viktorék, nekiálltam a bátyámék ajándékának - marha lassan haladok és közben folyamatos lelkiismeret furdalásom van, hogy kisajátítom a számítógépet. Ráadásul ezeknek a videó szerkesztő programoknak nem tudom milyen gépigényük lehet, de a harmadik programmal dolgozom mióta elkezdtem az ajándékot csinálni. Már nemcsak Majára és Lilire van szétbontva a munkafolyamat, hanem éves periódusokra.... és csak a Maja első événél járok. Baromi nehéz a zenét összevágni alá, és még nehezebb jó zenéket találni aláfestésnek. Itt ugye nem a nekem tetsző zenéket kell kiválogatnom, hanem azt is mérlegelnem kell, hogy a bátyámék ízlésvilágába beleférjen. Hiszen ha szar a zene, akkor kedvük sem lesz úgy nézni a filmet. Igen film, mert csak az első év 22 perc, és most 6 éves a Maja..... Ráadásul amikor először egymás mögé raktam a Maja videóit, akkor 2 órás időtartamot mutatott az idősáv ... azóta megvágtam a videókat is.

Tegnap este X Faktor volt, itt viszont nagyon szurkoltam a Csabának. Ha már egyszer kiesett a legjobb - Veca - akkor győzzön az, aki a legjobbat kiejtette. Tetszett nagyon a műsor - nem minden produkció itt sem, de meghatódtam a Norbi - Közeli helyeken - előadásán és egy kicsit a Csabi - Tamásén is. Ott azért csak kicsit, mert András is csatlakozott nézni, és ironikusan hangos sírást produkált - nem engem parodizált, hanem a Csaba érzelgősségén poénkodott. Nem, nem szóltam be, vitatkoztunk már aznap eleget... ami egészen addig tartott, amíg újra nem ketten voltunk itthon. A Viktor mindig kihozza belőle a 20 éves gyerekes, óvodás viselkedést.... régen nem volt vele bajom, viszont 1-2 éve nem tudok már nevetni rajta, inkább idegesít. 

Tegnap este becsomagoltam a karácsonyi ajándékok nagy részét. Le is fogom fotózni majd miután a maradékokat is becsomagoltam, mert tök jól néznek ki. azaz nem mindegyik, mert tudni kell rólam, hogy ehhez nem igazán van szépérzékem. Tavaly is a Dia csomagolta be az ajándékaimat. Le is vágta a családom egyből, hogy nem az én művem. Én úgy csomagolok, mint a kisboltban az eladó a felvágottas pult mögött a párizsit. Most is történtek érdekességek - pl. amikor apu pulcsiját szaloncukor formájúvá akartam csomagolni.... Csak a papír nem volt olyan rugalmas.... beszakadt. Próbáltam eltüntetni a szakadást masnival, de nem az igazi. 

Most vasárnap van, 8:42. András edzésen, úgyhogy én meg neki is állok szerkesztgetni a videót, hogy elkészüljek vele a hét közepéig.

A remekmű

Tegnap elkészült a kép, és fel is került a falra. Sajnos a körök szabad kézzel nem sikerültek túl jól, de az összeredmény nekem nagyon tetszik. 

Bár a fal itt rózsaszínnek látszik, de nem az! 

Bandy reggel megtervezte az ágyunk fölé is a képet, amelybe a monogramunkat fogja megcsinálni. Kíváncsi leszek.

Bandyta alkot

András mai edző majd vásárló körútjáról 2 kartonpapírral tért haza. Az egyiknek olyan színe van mint a nappali falának, a másik pedig olyasmi piros (bordó), mint a függönyünk. Kitalálta, hogy csinál belőle képet. Először megtervezte egy üres lapon, majd elkezdte a kartonokat vagdosni. Aztán összeragasztotta és most fest rá....

A képen nem látszik, de a nappalink fala nem fehér hanem olyasmi mint a karton színe.

Múltkor én is kitaláltam valamit, de nem is nagyon mondtam Andrásnak, gondoltam úgysem tetszene neki az ötlet. Aztán valahogy mégis szóbajött és úgy néz ki, hogy meg is csináljuk. A konyhánk étkező része nagyon csupasz. A falon se egy polc, se kép... Kitaláltam, hogy ha már nincs ablak a konyhán, cisnáljunk egyet. Na persze nem bontjuk meg a falat, de készítünk egy ablakkeretet, alá polc, mintha párkány lenne és gyékény reluxa félig felhúzva.... Kicsit feldobná az étkezőt.

A másik ilyen ötlet pedig András fejéből pattant ki, ami nekem is nagyon tetszett: 

Állkandalló gipszkartonból, gyertyákkal. Ezt egy újságban látta, és ott marha jól mutatott. Úgyis maradunk itt még szerintem jó darabig, úgyhogy szerintem ezt is megpróbáljuk / próbálja csinálni.

A hétvégén amúgy végre lett fogasunk is. Ami volt kiszakadt a falból és igazából tavaly tél óta nem is használtuk. Most vettünk egy állót - nem sokért, 3000 Ft-ért és arra minden kabát felfér. 

Lefényképeztem András szerelési technikáját...

 

 A zokniját igazán kifehéríthettem volna photoshop-pal.....

A laptop

Bármennyire is bánom, hogy Acer laptopot vettünk, egy dologgal elégedett vagyok - eddig! Mindenről tájékoztatnak ami a laptopommal a szervizben - Csehországban!!! történik:

1.) délelőtti sms és egyben e-mail is: 

"Tisztelt Ügyfelünk!
Az Ön készüléke, melynek esetazonosítója xxxxxxxxxx (nem publikus - a szerk.), megérkezett szervizközpontunkba.
Technikusunk rövidesen megkezdi a javítást. Amint lesz újabb információnk, értesítjük Önt."

Üdvözlettel
Packard Bell Ügyfélszolgálat"

2.) délutáni sms és e-mail: 

"Tisztelt Ügyfelünk!
Készüléke, melynek esetazonosítója xxxxxxxxxx, elkészült.
Megérkezését a következő 3 munkanapon belül várhatja.

Üdvözlettel
Packard Bell Ügyfélszolgálat"

Mindkét üzenet ma érkezett! Remélem a futárszolgálat is gyors lesz és legkésőbb kedden itt lesz a laptopom. Boldog lennék. Akkor meg még boldogabb, ha rajta lenne minden adat.

Időpont

Időpont? Még mindig nincs!

Ég a gyertya ég....

.... el ne aludjék.... Hát nem tudom milyen gyertya ez amit tegnap délután fél 3 körül meggyújtottam, este 10-ig égett, de még mindig csak a teteje fogyott el ... takarékos gyertya! 

Aztán vettem tegnap egeret is, a legolcsóbbat, az is 1600 Ft volt a Saturn-ban ( yőri Media Markt). Elhoztam András ajándékát és még az öcsémnek is vettem egy kis apróságot. Így kell pénzt költeni.

A könyvtárból kikölcsönzött könyveket múlthét pénteken vissza kellett volna vinnem, de elfelejtettem. Tök kétségbeestem, hogy már az első kölcsönzött könyvekkel így járok. Hétfőn megint elfelejtettem visszavinni, kedden nem voltak, tegnap pedig hazafelé vásárlásból akartam bemenni, de ezt is elfelejtettem. Felhívtam könyvtárat, hogy bocsi ezt tettem, erre a könyvtáros csaj mosolyogva (nem láttam, de a hangján éreztem) mondta, hogy semmi gond, meghosszabbítja nekem még egyszer a kölcsönzési határidőt. (már egyszer hosszabbítottam, mert lusta voltam visszavinni). Még ő mondta, hogy milyen rendes vagyok - mert persze mondtam neki, hogy azért megijedtem, meg szégyelltem magam.

A könyvek - szám szerint kettő -  amúgy Eszperantó nyelvkönyvek és még eddig csak belelapozgattam, de nem tanultam belőlük.... de ezek után tegnap elkezdtem tanulni az egyikből, ha már itt maradnak nálam január elejéig....

Ártó szellemek?

Csakhogy tetézzem a problémákat, előző bejegyzésemet csak most tudtam közzétenni, mert az egér is tönkrement. Pontosabban a klikkelős gombja (nem tudom jobban megfogalmazni)....
Ezt komolyan mondom, hogy már nem hiszem el. Mehetek egeret venni! Most is csak azért tudok írni és végül folytatni a munkámat, mert nagy nehezen a beállításokban (billentyűzet össze-vissza nyomkodásával) felcseréltem a két egérgombot, így most a jobb oldali gombbal kell klikkelnem....

Dia javasolta, hogy akkor most menjek el venni egy fehér gyertyát és égessem le teljesen tövig mert ezek már nem véletlenek, valaki/valami biztos van a lakásban, mert olyan nincs hogy a műszaki cikkek egyszerre mondják fel a szolgálatot (pendrive, botmixer, laptop, egér, nem műszaki cikk de teáskanna szétpattanása, boros üveg kidőlt a hűtőből....) 

... basszus, és egyedül vagyok itthon, jobb ha nem is gondolok bele, hogy esetleg igaza van.... mindenesetre veszek egy nagy fehér gyertyát és tövig égetem...

Amikor minden összejön...

Tegnap nem volt erőm leírni a történteket, mert nagyon el voltam keseredve. Kedves Laptopunk 5 hónap után megmakacsolta magát és sehogyan nem lehetett bekapcsolni reggel. Már előző este betegeskedett, nem lehetett a "leállítás" feliratra rákattintani, pontosabban lehetett, de le sem szarta. A főkapcsoló gombra sem reagált és cégül csak egy rendszer visszaállítás  javított a helyzeten. Másnap aztán már nem mozdult, nem reagált semmire.

Mérges voltam? Elkeseredett? Kétségbeesett? Nagyon!!! Összeszedtem a papírokat és 9 körül bevittük Andrással (itthon volt szabin) az E-digitálhoz, ahol vettük még július végén... AZAZ a gép nem volt fél éves!!! Legnagyobb döbbenetemre az eladó hülyén nézett ránk, hogy miért is kérdezgetünk tőle bármit is a gép működésével vagyis NEM működésével kapcsolatban. Az ő - és egyébként ez a jellemző mindenhol - kedvességük, hozzáértőségük és szolgálatkészségük leginkább addig terjed, amíg megveszed a terméket, aztán lehetőleg felejtsd is el őket, kivéve ha nem újabb dolgot szeretnél megvenni. 

Én azért rávettem,, hogy próbálja bekapcsolni a gépet, vagy vessen rá egy pillantást, ő pedig rögtön közölte, hogy ez nem szoftver probléma lesz. Nézegette a garancia levelet, amitől persze még jobban az egekbe szökött a vérnyomásom, mert persze garanciát adnak, de amikor elromlik valami, akkor pont arra nem szól a garancia, ami tönkrement... 

Kérdezi tőlem a srác, hogy volt-e op.rendszer a gépen. 

Persze - mondom - volt, egy linux, amit lecseréltünk. 

Köv. kérdés: eredetire?

Én: Neeeeem - az arckifejezésem kb. olyan volt, hogy: "te hüülyee vagy???"

Srác gondolkozik, háát, akkor remélhetőleg nem szoftver hibás, mert akkor így elveszíti a garanciáját....

Én: De mondd már meg, hogy ma ki az a cégeken kívül aki eredeti szoftverrel dolgozik, mert én egyetlen ilyen embert sem ismerek, pedig számítógép ma már minden háztartásban van!

Amúgy, ha nem lenne olyan drága, még lehet vennék is, de tök mindegy, mert a számtalan program, ami a gépen van, mind-mind netről letöltött. Jaaa és persze rengeteg film is volt a gépemen.

Végül a cinikus beszólások után a gépet hazavittük és igénybe vettük a háztól-házig futárszolgálatot, amit a garancia tartalmaz. Persze ez sem volt egy egyszerű menet, 2-3szor hívnom kellett őket, mire mindent megértettem és elintéztünk. Mára várom a DHL futárját, aki elviszi a laptop-ot.... Csehországba!!!! Kész, ha belegondolok, hogy több száz km-re lesz a laptopom, ami tele van a személyes dolgaimmal... áhh kikészülök. 

Jaaa, a boltban azt mondták, hogy 3-4 hét is lehet a szervizelési idő, leszarták, hogy nekem munkaeszközöm, sőt az is le van szarva, hogy rajta van az összes céges, munkámhoz szükséges dokumentum, a bátyámék karácsonyi ajándéka, amit már hetek óta csinálgatok és persze valószínű ha a winchester-rel gond van, ezt el is vesztem mind. De még ha nem is azzal van a gond, akkor is lehet elszáll az egész, mert állítólag a szervizesek frissíteni szokták a rendszert... Szóval leginkább ezért vagyok elkeseredve.
András még a boltban kifakadt, hogy mi az, hogy az adatokra nem vállalnak garanciát, főleg ha a gép rajtunk kívül álló okok miatt hibásodik meg, Mi van ha valakinek több milliós értékű anyaga van fent??? Tudjátok mi volt erre a válasz????

"Hát ez ilyen! Erre csak azt tudom mondani, -  mondta a srác - amikor bejöttek a külső 5 terrabájtos vinyók, 10-ből 9-et visszahoztak a vásárlók mert tönkrementek, és valakinek rajta volt 4-5 év videó, vagy fotóanyaga"

Tipikus válasz! Gusztustalan. András mondta, hogy akkor ennek ő utánajár a fogyasztóvédelemnél... persze tudjuk mindketten, hogy semmi értelme. Úgyhogy következő befektetésünk egy külső winchester lesz, és persze a folyamatos mentések a gépről. Szerencsémre a képeket egy hete kiírtam a gépről.... de a sok-sok film, bátyámék ajándéka, céges anyagok (nagyon fontos!), a levelezőprogramban található e-mailek... áhhhh. Dühítő! Remélem amit mondtak az Acer magyarországi szervízközpontjában, hogy kb. 8 nap az egész szervizelés lefutási ideje, igaz, mert akkor még van esélyem, hogy visszakapjam a gépet karácsonyig.

Azért a géphez mellékeltem nekik magyarul és angolul is (ha már Csehországba viszik) egy levelet, hogy lehetőség szerint ha nem muszáj, ne töröljék a vinyót.

Még egy kicsit a sütiről

Annak ellenére, hogy mennyit szenvedtem a piskótatésztával és a habverésekkel, a végeredmény nagyon jó lett. A süti nagyon finom és pusztítjuk rendesen. A mennyiség lett kicsit sok, kettőnknek elég lett volna a felét elkészíteni, de a hozzávalók áttekintésekor még ezt nem gondoltam. Szerintem ebből még az öcsém is szívesen enne! Jól van, elégedett vagyok és folytatom a próbálkozásokat. Persze előtte még egy habverőt be kellene szereznem, mert a kézi habverést a továbbiakban inkább kihagynám. Megkérdezem az otthoniakat, hogy tudják-e nélkülözni nekem az ezer éves  narancssárga színű szoc. robotgépet... Csak karácsony előtt már nem megyünk haza, így a túrótortához a mit meg akarok sütni, a tojásfehérje felverése még kemény dió lesz, de bevállalom most az egyszer...

Megint sütöttem

Tegnap megint megpróbálkoztam egy sütivel. Ezt is a netről néztem ki, ugyanarról az oldalról, amelyről a Berlini túrótortát is megcsináltam. A recept nehézségi fokozata közepes volt, de a kommentekből azt olvastam ki, hogy még annak is sikerült a sütit jól elkészíteni, aki nem szokott sütni. Persze én vérszemet kaptam... "akkor nekem miért ne sikerülhetne???" 

A laptop-ot az ebédlőasztalra raktam, a hozzávalókat előkészítettem és újra és újra átolvastam a receptet, nehogy valamit elrontsak. Gondolok itt olyanra, hogy hozzávalót rossz sorrendbe adok a sütihez... 

Első lépésként a tojásfehérjét kellett felverni a cukorral! 8 tojásfehérje, bele 8 evőkanál cukor... kézi botmixer habverős fejjel... Verem..... 1 perc, 3 perc, 5 perc..... és még mindig csak krémes, nem habos - nem kemény habos. Én ezt nem értem... Receptet újra olvasom: "A piskótához a 8 tojásfehérjét a cukorral habbá verjük." ... én így csináltam. Tovább verem.... semmi.... laptop, google, tojásfehérje felverése - keress!, fokozatosan kell felverni.... fokozatosan kell hozzáadni a cukrot... MIT????... Ezt miért nem lehetett a receptbe beleírni? Miért nem gondolnak a kezdőkre??? Bezzeg a sütőforma méretét le tudta írni a recept gazdája!

Hívom anyát, hogy most mit csináljak, lehet-e ebből még süti. Anya megnyugtat, "maximum csinálsz belőle piskóta tekercset..." Hát én ebbe nem tudok belenyugodni. Felverek még 2 tojásfehérjét (8-at újra marha sok lett volna, nem pazarlok), majd ez megemeli a tésztát - gondolom én, a "mesterszakács". Csak jelzem, hogy cukor nélkül 2 perc alatt kemény habom lett. Persze a krémes tojásfehérjéket felhasználtam és ezzel a csöpp habbal próbáltam a tésztát lazítani. 

A végeredmény nem is lett olyan vészes: 

Életem első piskóta tésztája... juhéé! ... még ha nem is 5 cm vastag...

Ezután folytattam a krémekkel. A sárga krém kicsit leégett főzés közben -  a cukor miatt - így kevergetés közben színesítettem a krémet a leragadt (leégett) barna réteggel, majd hűteni az ablak párkányon hűtöttem. Fél percenként jártam rá, hogy kihűlt-e már, de nem volt valami gyors. Végül rákentem a sütire (miután összekevertem a porcukros vajjal).

  

Tudom nem olyan guszta, és a krém sem akart olyan szépen elsimulni. De a barna részeket eltüntettem! :)

Végül jött a tejszínhab, pontosabban Hulala! Egészen addig, amíg nem szúrtam ki múltkor a Tesco-ban, fogalmam sem volt, hogy ez valami lisztféle vagy cukor, szilárd - é vagy folyékony halmazállapotú....
Hát a Hulala olyan mint a tejszín, csak növényi zsíradékból van, és állítólag könnyen!!! felverhető kézzel és géppel egyaránt. Nos én maradtam a kézi botmixer habverős változatnál, egészen addig míg az le nem állt magától. Miért velem történik mindez? A héten ez már a 3. "balesetem" volt (bor, teáskanna és most ez). Tönkrement, nem bírta a motorja... Csak azért nem kezdtem el sírni mérgemben - amit amúgy szoktam ha valamim tönkremegy, mert borzasztóan tudok ragaszkodni ahhoz ami az enyém - mert még ott volt a fél liter tejszín krémes állapotban. Elővettem a kézi habverőt és nekiálltam verni... Na ezért jó, hogy 2010-et írunk!
2, akarom mondani fél perc alatt begörcsölt a felső karom, és a csuklóm. Kezet meg hiába váltottam, jobb kézzel csak annyit értem el, hogy minden tejszínhabos lett 1 méteres körzetben. Azért nem adtam fel, és végül lett egy aránylag szilárd (ha nem is kemény) krémem. 

Rábűvészkedtem ezt is a sütire:

Ház ez sem lett egy szép látvány, de amikor aztán András hazaért edzésből és benézett a hűtőbe, neki nagyon tetszett. 

Este vágtam még belőle 2-2 kockát, és nem is lett olyan rossz. Jó, nem a túrótorta minőség, de ehető. Azért majd még figyelem, hogy András mennyire kattan rá, mert tegnap nem nagyon akart enni belőle, de azért mert tele volt, mert későn ebédeltünk (6 óra), utána meg még pezsgőt ittunk....

Végül íme a süti felszeletelve:

Shopping time

András - mint ma sokan mások - dolgozott, én pedig reggel inkább a lustálkodást választottam az együtt kávézás helyett. Persze így sem aludtam délig, mert 8-kor már felébredtem. Megmelegítettem a kávémat - ami az asztalon várt, majd összekészültem, hogy bemenjek a városba. A hó nem sokkal indulásom előtt kezdett el szakadni s mire útnak indultam, már havas volt a táj. Nem tudom, hogy a buszok milyen menetrenddel közlekedtek, de az biztos, hogy vagy 20 percet kellett várnom arra, hogy felszállhassak a buszra - annak ellenére, hogy már bent állt mire odaértem. A sofőr bement a pékségbe kávézni és ott ki is várta a "menetrend szerinti" indulási időt. A buszmegállóban egy cigány nő tőlem kérdezte, hogy hol a buszsofőr, majd miután mondtam, hogy kávézik, egy kis fáziskéséssel megkérdezte, hogy "és nem lehet fellszállni?" Mire én: " Itt a sofőr?" Persze mindezt csak finoman, nehogy baj legyen belőle. Amúgy a cigánynő kialkudt a a sofőrtől, hogy ne kelljen jegyet vennie. Bár ismerték egymást, de nem a sofőr ajánlotta fel. Persze én is utaztam már ingyen, mert a sofőr nem vetetett velem jegyet, de mindig úgy ajánlották fel.

A postán kezdtem a csekkek feladásával, majd az Eurós boltba mentem, de fél percet bírtam csak. Annyian voltak, hogy megmozdulni nem lehetett, ráadásul a kávénk sem volt. Átsétáltam a Szent István úton lévő eurós bolthoz, ahol nemcsak a Tchibo kávét tudtam megvenni 290 Ft-ért, de a Quanto öblítőből is volt 5 féle, szintén 290 Ft-ért. Fanninak vettem még pipere cuccokat, mert eljutott abba a korba, amikor már ezek is érdeklik és én ennek nagyon örülök, hiszen alig egy éve még vészes volt a helyzet Fanni tisztálkodási szokásait illetően. 

Mikor hazaértem, gyorsan  megreggeliztem (ekkor fél 1 volt már) és nekiálltam annak a sütinek, amit megint a netről néztem ki. Ez most nem aratott akkora sikert!

Tofi emlékére

Drága Toffifee!

Nem sokáig voltál itt velünk, de az a kis idő amit adhattál magadból, bearanyozta életünket! Kölyökként kerültél gazdidhoz, aki észrevétlenül és akaratlanul formált Téged önmaga képére. Imádtál az emberek között lenni, és mindig akadt egy láb, amelyre rátehetted puha kis hátsódat. Kunyizásban is vezetted a rangsort, és persze a nagy gombszemeidnek senki nem tudott ellenállni. Oldalra biccentetted a fejed, közben horkoláshoz hasonló hangokat adtál ki magadból és mi elájultunk tőled. Sokszor már-már olyan voltál mint egy igazi kis ember, hiszen mindent értettél. Emlékszem, sokszor például elég volt azt szót halkan kimondani, hogy "hám" és őrült pörgésbe jöttél, nyüszítettél és odarohantál a bejárati ajtóhoz, vagy ahhoz a helyhez, ahol éppen a hámodat tartották. De ugyanígy ismerted a "hamburger", "Taz", "egér" szavakat és az összes kabaládét amit kikunyiztál, megkaparintottál vagy ajándékba kaptál gazdidtól. Képes voltál egy csomó játékból kiválasztani amit kértünk tőled. Imádtam, amikor hirtelen megindultál a lakásban valamerre, és kicsi körmeiddel mindig csúszkáltál fékezésnél. Te minden hülyeségben benne voltál, még azt is megengedted, hogy szilveszterkor parókát aggassunk rád!

Kicsi Tofi! Egy mérhetetlen űrt hagytál magad után... és itt hagytad a gazdidat, aki mindennél jobban szeretett Téged! Azt a fájdalmat, amit most érez elvesztésed miatt, soha nem kívánnám senkinek. Összetört! 

De ne félj, vigyázni fogunk rá! Megígérem! 

Emléked sosem fog elmúlni szívünkből, mert nagyon szeretünk Téged Kicsi Toffifee!

Mert ma van a névnapod!

"Ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az a valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk."

Boldog névnapot kívánok Judit!

Töröm, töröm...

A héten összetörött a pickwick-es jegestea készítő kannám. Jeges tea készítéséhez szinte sohasem használtuk, de nap mint nap abból ittam a teát. 2 literes volt, nagyjából ennyi teát ittam meg egy nap. Nagyon szomorú voltam amikor feladta a szolgálatot. Szétpattant a forró (forralt) víztől. Az a baj, hogy nem is nagyon lehet ilyen jellegű kannát kapni.

A tördelést ma folytattam - persze erről sem én tehettem. Kinyitottam a hűtő ajtaját és abban a pillanatban ki is dőlt belőle András bora, amit névnapjára kapott. Naná hogy vörös bor volt és naná, hogy 3x kellett felmosnom, hogy ne érezzem a borszagot. Pedig forralt borhoz tartogattuk... :(

Mellesleg nem olyan rég mindkét latte-s poharam összetörött - mosogatás közben. Arról sem én tehettem, hanem a gravitáció! Igen, a gravitáció.