Az első futólecke

Túl vagyok rajta! Igaz egy órája szüntelenül köhögök. Nem bírja a tüdőm, ez van.

András tegnap - folytatva a múlt heti "féltem az egészségedet" beszélgetést - a kocsiban felajánlotta újra, hogy ő szívesen fut velem mindennap. Az érzések vegyesek voltak. Tudtam, hogy mozognom kell. Ha szeretnék fogyni és elsősorban egészséges lenni - de leginkább fogyni :)) - akkor előbb vagy utóbb és inkább előbb el kell kezdenem mozogni. Jól esett, hogy segíteni szeretne, ezért rábólintottam. Persze amikor elmondta az "edzés-tervet" rögtön kifogásokat kerestem és szinte meghátráltam. De csak a távtól, nem a mozgástól. Mert ő kitalálta, hogy mindennap amikor edzésre megy, menjek el vele az evezős telepig, pontosabban fussunk el odáig, onnan meg majd visszasétálok vagy kocogok. Na most kezdjük ott, hogy nemhogy 3 km-t nem tudok lefutni, de 500 métert sem. A másik, hogy nekem a "futás" egyenlő a "kocogással", tehát ha nekem visszafele is kocognom kellene, az maga lenne a pokol, de legalábbis mission impossible. Úgyhogy mára előirányoztam egy "körforgalomig megpróbálom" távot, amit majd meg kell kérdeznem, hogy hány kilométer, vagyis méter... Azért bízom benne, hogy egy másfél kilométer azért volt, mert nagyon elfáradtam. Már féltávnál sípolva vettem a levegőt és a kocogás tempóján is visszavettem, DE! nem álltam meg. Ezt pedig csak annak köszönhetem, hogy Andrással futottam, mert egyedül nem lettem volna ilyen kitartó. A körforgalomnál András közölte velem, hogy nagyon szomorú, mert nem hitte volna, hogy ennyire szarul megy nekem a futás, hogy ennyire nincs állóképességem, mert ezt egy 120 kilós ember is meg tudja csinálni, de persze azt is hozzátette rögtön, hogy nem baj, mert higgyem el hogy ez változni fog, javulni fog. Meglátjuk, de nagyon szeretném én is. 

Azért annyit még hozzá tennék, hogy kicsit sem volt ciki szakadó esőben futni..... Mert az eső esett, már akkor amikor elindultunk, de tudtam, hogy ha most elindulok és nem kifogást keresek, akkor van esélyem arra, hogy változtassak.

Hogy most hogy érzem magam? Még mindig köhögök, de büszkeséget érzek és jól eső fáradtságot. Ugyanakkor felfrissültem és nem utolsó sorban .... kicsit meg is éheztem. :) Remélem majd eljön az az idő is amikor majd nem akarok enni este, bár Andrásnak erről az a véleménye, hogy ne fogyózzak, csak mozogjak - mindennap. Végülis ha jobban végiggondolom, a mozgást könnyeben tudom beiktatni a mindennapjaimba, mint a jóízű kajálásokat ki. 

És tudom, hogy most van valaki aki a "jóízű kajálásokat" olvasva nagyokat bólogat és mosolyog. :)

Megint egy ajándék

Amikor ma hazaértem Aliztól, és már itthon voltunk pár perce mindketten Andrással az alábbi párbeszéd zajlott le közöttünk:

A: Nyisd ki az ajtót - mutatott a bejárati ajtó felé, én meg néztem rá kérdően, hogy miért. 

Én: Miért?

A: Csak nyisd ki - azt hittem meg akar valamivel ijeszteni, így alig mertem kinyitni. - Nézd meg a tyúkokat!
Én: Tyúkokat? Milyen tyúkokat? - és néztem a fehér falat a nyitott ajtóval szemben, mert azt hittem valami árnyat kell keresnem.

A: Az ajtón! -ja hogy a csirkéket, a húsvéti ajtódíszt (jegyzem meg tavaly óta ez van az ajtón).

És mit találtam az ajtón felakasztva? Na mit? Hát őt! Egy újabb baba angyalt!

Így már lassan gyűjteményről beszélhetünk, hiszen névnapomra is kaptam egyet. 

Köszönöm Bandym. Nagyon örültem a meglepetésnek, és nemcsak magának az angyalnak, és annak amit jelképez, hanem annak is, hogy meglepetést akartál nekem okozni, és okoztál is. Nagyon szeretlek!!!

Túl az 1000. látogatón! :)))))

Jelentem...becsiccsentve

Írtatok már részegen blogot? Hhha, én most az vagyok! No ha nem is teljesen részeg, de rendesen becsiccsentettem. Bátyáméknál voltunk, és félédes vörösbort ittam. Nem sokat, 2 decit kb, de lehet annyit sem. Eredmény? 2. tányér babfőzeléket eszem... eszem? Zabálom! Andrást nyugodt szívvel engedtem el sörözni a barátokkal - mármint itt az a fontos, hogy én nem akartam menni, nem érzem magam "árva angyalnak". Tudom, hogy lezuhanyzom a kaja után és lehet utána rá 10 percre fogok aludni.

Befejeztem a 2. tányért is. Tele a hasam. Szóval bátyáméknál Kriszta borral kínált és nagyon örülök, hogy elfogadtam, mert egy idő után teljesen feloldódtam. Ugye benne mindig van egy kis félsz, izgalom mikor tesómékhoz megyünk, mennyire lesz oldott a hangulat, miről beszélgetünk majd. 

Először semmi. Felértünk a felső szintre, Maja fekszik a kanapén, köszönünk, nem köszön. Kérdezünk, nem válaszol. Nem reagál, felénk sem hederít. Nem meglepő. Lilivel ők ilyenek, kell egy kis idő, míg feloldódnak, és partnerek lesznek akár egy beszélgetésben, akár játékban. Ezt már tudjuk, próbálunk hozzájuk alkalmazkodni, hiszen ők a gyerekek, mi vagyunk a felnőttek. Szerencsére mindez nem tartott sokáig. Lufik kerültek elő egy zacskóból, holnapi névnapi zsúrra várták, hogy jó nagyra fújjuk őket. Nem sokkal néhány lufi felfújása után odaadtuk Majának is az ajándékot (Eperkés medence tartozékokkal) amit névnapjára kapott tőlünk. Eleinte lett volna hozzá egy Barbis játék is, de úgy döntöttünk, hogy azt Lili kapja meg tőlünk, hogy ő is kapjon valami ajándékot, noha neki nem volt sem szülinapja sem névnapja. Gyerekek, a gyerekek pedig szeretnek ajándékot kapni, még ha ezt sokszor próbálják leplezni is. Megint beletrafáltunk és olyan jó úgy ajándékot adni, hogy utána a gyerekek nem tudnak az adott játékról lekattani. Itt is, most is ez történt. Először félve bontották, majd egyre inkább a rabjává váltak és még a fürdéshez is magukhoz vitték. 

Mátéékkal is  nagyon jól elbeszélgettünk. A katonaságról, a családról, horgászboltról, Maja leendő sulijáról, mai ifjúságról. Igazából most még szívesen maradtam is volna, ha egyrészt nem tudtam volna, hogy András még szeretne találkozni Gáborékkal, illetve ha Mátéékon nem láttam volna, hogy fáradtak. Mindenesetre számomra az este úgy ért véget, hogy szívesen megyek legközelebb is. Bár legközelebb ez pont fordítva lesz. 18-án - amikor Kaáliba is megyünk - jönnek Lilivel Győrbe és megint bejönnek hozzánk. Már most várom! Mindjárt itt lesz! :)

Kaptam időpontot!

Igen-igen-igen! És bár már májusra osztják az időpontokat Kaáliban, mi április 18-án hétfőn mehetünk Bandyval! Végre megtudjuk az eredményeket és azt is, hogy milyen irányban indulhatunk tovább! 3 hét! Nem is olyan sok idő. Már most izgatott vagyok!

Vigyázz! Csalók!

Nem tudom ki szokott neten, apróhirdetésben eladni, de ma olyan dologgal találkoztam, amivel eddig még soha. 

Dia Diddl gyűjteményét akarta/tuk eladni. Felraktam neki expresszre is, és legnagyobb meglepetésünkre másnap jelentkezett is egy vevő. Azért meglepetés, mert közel 100.000 forintos tételről volt szó. A vevő Texasból írt és a vételárnál 50 %-kal nagyobb összeget felajánlott, mondván, hogy egy kliensét szeretné meglepni Nigériában. Hűűűű volt ám boldogság, öröm, mert nem kis összegről van szó. Persze az fura volt, hogy többet ajánlott, nem is kérdezett semmit a plüssökről, sem a méretüket, sem azt, hogy hány darab, ráadásul én azt sem értettem, hogy akadt Texasból az expresszes hirdetésre. Mindenesetre megindult a levelezés, a nő azt is megírta, hogy fizeti a szállítási költséget is, csak küldjük meg mennyi, és adjuk meg a számlaszámot, hogy utalhasson. Már csak annak kellett utánajárni, hogy kivel, hogyan szállítassunk, mert Nigéria nemhogy nem Magyarország (jé, ki gondolta volna), de még csak nem is Európa. Felhívtam a DHL-t, ahol közölték, hogy 225.000 Ft (igen, annyi) a szállítási díj, de ha gondolom, tudnak kedvezményt adni. Ez milyen hülyeség, persze, hogy gondolnám ... ha velük szállíttatnék...  de nem, ez nagyon sok pénz! Aztán hívtam a postát. Az ő oldalukon volt díjkalkulátor, de egyrészt DHL után nem akartam elhinni, hogy ennyi lenne az ár (24.000 Ft), másrészt fogalmam sem volt, hogy vámköteles-e a termék (így is, hogy használt dologról van szó). A posta ügyfélszolgálatát hívtam és egy roppant kedves és segítőkész hölgy vette fel a telefont. Legnagyobb meglepetésemre nem az árral és a szállítással kezdett el foglalkozni, hanem felhívta a figyelmemet, hogy nagyon vigyázzak, mert Nigéria feketelistás (nem így fogalmazott). Azt csinálják ugyanis, hogy apróhirdetőknél beajánlanak kicsivel magasabb árakat (vagy ugyanannyit), írják rögtön, hogy állják a szállítási költséget, csak adjuk meg a számlaszámot. Áhhh - mondtam a nőnek - ő nem csaló, ő előre utal. Ráadásul ő texasi, csak egy nigériai kliensének küldi ajándékba a csomagot. A nő mosolygott - ezt nem láttam telefonon keresztül, csak a hangján hallottam - majd annyit kért, üssem be a keresőbe. Azért megbeszéltük, hogy a szállításhoz szükséges formanyomtatványokat elküldi e-mailben, majd elköszöntünk. Persze egyből beütöttem google-be: "nigéria vásárlás", és már meg is jelent több tucat találat a csalásokkal kapcsolatban. (Kattints ide, ha érdekel). Totál ledöbbentem. Ugyanolyan sztorik, ugyanaz a módszer, és folyamat. Egyből hívtam Diát, majd írtam a nőnek - aki lehet hogy férfi - hogy nagyon sok csalásról hallottunk, és csak akkor indítjuk útjára a csomagot, ha a pénz megérkezett. Azt mondta oké. Ennek ellenére nem adtam meg valós adatokat, direkt rosszul írtam meg a bank nevét is, mert állítólag hamis bizonylatot szoktak kiállítani és azzal csalják ki az emberekből, hogy adják fel a csomagot, és amint elindult a csomag a pénzt elengedi a bank. Áh, bonyolult,  nagyon kell figyelni és ha a nő a postán nem hívta volna fel a figyelmünket, akkor valószínű mi lettünk volna a következő áldozatok. Nagyon gondolkozom rajta, hogy megírom a sztorit valamelyik tévének, túl sok a naiv ember, nem kell, hogy másokat is becsapjanak, úgy mint már ahogy eddig is tették. Most várjuk a nő következő e-mailjét, de lehet nem is nagyon fog már jelentkezni... de ha mégis megteszi, megírom!

Ez egy kellemes délután!

Ülni a padon, érezni a nap melegét, nézni ahogy életre kel a természet és vele együtt a város. A kabátomat magam mellé helyezem, előveszem táskámból a kávézóban elrakott ingyenes magazint, és olvasni kezdem. Azon veszem észre magam, hogy nem olvasok, hanem a vizet nézem. Az evezős sporttelepen vagyok, András vízen egy kezdő sporttársával, aki először merészkedett ki a tanmedence biztonságos medréből. András tartja neki a balanszot, segít egyensúlyozni. Már nem látom őket, feleveztek a Dunán, az egyenes szakaszra, túl az egyetemen. Nézem a gyerekeket, és ámulok, hogy milyen sokan sportolnak a vízen. A stégen egymást váltják a 2 és 4 pár evezősök, majd megérkeznek a picik is. Olyan aranyosak, és olyan kicsik. Kajakosok és kenusok is el-elhaladnak néha a szemem előtt, különös és kellemes látvány ez. Tetszik nekem. Két edző csaj telepszik hozzám, kb. velem egykorúak, és az evezésre próbálnak rábeszélni. Élvezem, hogy egyre többen tudják, hogy ki vagyok, próbálnak bevonni, és közben el is gondolkozom azon, hogy milyen jó is lenne újra egy közösséghez tartozni. Közben lassan Andrásék is visszatérnek, felöltözik és elindulunk hazafelé. Jó kedvünk van, élvezzük, hogy még este hatkor is süt a nap, csicseregnek a madarak, én pedig boldog vagyok, ha ma is sétáltam egy nagyot.

"Féltem az egészséged!"

Mindig is olyan személy voltam akinek küzdenie kellett a kilókkal. Főleg azért is mert nagyon szeretek enni és és azért mert a mozgás szép lassan kivonult az életemből. Voltak nagyobb fogyásaim. Az első, amikor 16 évesen szalmonellás voltam, és 4 nap alatt 6 kilótól szabadultam meg. Hányszor akartam én utána ismét szalmonella fertőzést kapni... Aztán utána 2000-ben, akkor amikor először igazán szerelmes lettem. Akkor is közel egy hét alatt ment le 6 kiló. Nem bírtam enni izgalmamban. A következő közel 10 kilós fogyásom akkor volt mikor ennek a szerelemnek vége lett (2004) - pontosabban a szerelemnek már korábban, fogalmazzunk inkább úgy, hogy a kapcsolatnak ért véget. András ebben a "vékony" állapotban ismert meg, akkor közel 14 kilóval voltam kevesebb a mostani súlyomnál. Na erről tudok mutatni egy képet is!

Azóta még egyszer sikerült fogynom, ez 2007-ben volt a 90 napos diétával. Aztán azóta mindig csak az elhatározásig jutok. A fogamzásgátló és a cigi abbahagyását követően 10 kilót híztam, Norbival lement jó pár kiló, de aztán abban sem voltam kitartó. Nem tudom, hogy mi hiányzik... talán a motiváció. Bár vékonynak szeretnék vékony lenni (akárki akármit mond, én látom magam a tükörben), de mindig megakadok. 

De most muszáj lesz változtatnom, és igazából nem is a kilókon van a hangsúly. Elmondom mi történt:

András épp nekiállt főzni, én kivittem a konyhába a poharakat, adtam neki egy puszit, ő rám nézett...

- Beszélhetnék veled majd valamiről?

- Persze, mondjad - közben persze kissé ijedten néztem rá, mert amikor ilyet kérdez, akkor az komoly dolog szokott lenni

- De ígérd meg, hogy nem fogsz megsértődni, nem kapod fel a vizet - na, gondoltam magamban, ebből már jó nem fog kisülni. Rögtön az jutott amúgy eszembe, hogy a munkámmal lesz gondja.

- Nem, nem fogok, - de ezt is lekonyuló szájjal mondtam.

- Te neked jó ez? - és biccentett a nappali felé, ahol a laptopom volt.

-  Mi?

-  Az, hogy egész nap ott ülsz? - itt megint azt hittem a munkám lesz a baja, hogy ő úgy látja, hogy nem csinálok semmit.

-  De én dolgozok! Miért?

-  Azt tudom, hogy dolgozol, de nem mozogsz. Egész nap ülsz.

-  De ha máshol dolgoznék, akkor is ülnék.

- Nem, biztos mászkálnál, meg eleve amíg elmész, hazajössz - és totál igaza van, durván keveset mozgok. Pont múltkor gondolkoztam el azon, hogy mennyire kevés kalóriát éget el a szervezetem, hiszen tényleg a napi mozgásom abból áll, hogy ágyból ki, nappali, fürdő, konyha. Néha kiviszem a szemetet, elugrok boltba vagy postára, vagy átugrok Alizékhoz. Majd András folytatta.

-  Én féltem az egészségedet, ez nem jó így, nem lesz ennek jó vége!-és ez nagyon szíven ütött.

- Megígérem, hogy mától mindennap mozogni fogok. Jó? - és bújtam is Andráshoz, mert ő tényleg nem az alakom miatt aggódik (bár lehet csak nem mondja ki, hogy kicsit el vagy hízva, le kéne adni pár kilót), szóval ő azt szeretné ha mozognék. Igaza van! Teljesen igaza van! Muszáj lesz erőt venni magamon. Bár kissé meggondolatlanul vágtam rá a mindennapi mozgás kijelentést... Ez egy új megközelítés lesz. Nem a fogyás lesz a cél, hanem hogy megmozgassam a testemet, az izmaimat, hogy András is megnyugodjon és ezt most érte is fogom tenni! 

Nem ígérek semmit se neki, se magamnak.... mert ismerem már magam sajnos, de a mondat egy életre belém ivódott: "Féltem az egészségedet!"

Trükkök, tanácsok II. - avagy ötletek barátoktól, ismerősöktől a babásodáshoz

Most pedig következzen néhány jó tanács, ötlet, javallat arra vonatkozólag, hogy hogyan tudnék könnyebben teherbe esni. Szeretném jelezni, hogy senkit nem szeretnék megbántani, nincsen rossz érzésem a tanácsokat illetően, pontosabban némelyiket kissé abszurdnak és túlzónak tartom, de tudom mindenkit a jó szándék vezérelt mikor e remek és kevésbé remek ötleteket adták. Természetesen név nélkül, mert egyrészt személyeskedni nem szeretnék, másrészt nem is emlékszem már mindegyiknél, hogy melyiket ki mondta.

1."Jajj, ne akarjatok még gyereket, ráértek még vele" - mondta a huszonegy-két éves akkor egy , jelenleg már két gyermek édesanya.

 2. "Szexeljetek mindennap, nekünk is úgy sikerült!" (Egyrészt aki kicsit tisztában van a férfi ivarsejteket illetően, az tudhatná, hogy 3-4, esetleg 5 nap szükséges ahhoz hogy megfelelő mennyiségű és minőségű sperma - na jó ez utóbbi nem biztos, hogy igaz - termelődjön újra.)

3. "Nekünk sem peteéréskor jött össze a gyerek" - Kérdezem, hogy akkor mikor? Vajon mi kell ahhoz , hogy egy gyerek megfoganjon? Ha nincs pete, nem érik meg, majd nem lökődik ki, akkor ott kizárt, hogy bármi meg tudjon termékenyülni!

4. "Hány évig szedtél fogamzásgátlót? Mert annyi idő szükséges is hozzá, hogy kiürüljön a szervezetedből!" - Ellenpélda a sógornőm! Ő csak egy kis!!! szünetet tartott, és most van egy hét éves szuper kisfia.

5. "Menjetek el kettesben egy hosszú hétvégére valahová, higgyétek el, úgy majd sikerül" - és mondjam meg a peteérésemnek, hogy pont akkorra időzítsen? A másik, hogy nem gondolom, hogy pont erre szeretnénk pénzt kiadni. Most meg már mégannyira sem. Bár most olvastam valami csoda tóról mely Szovátán található, Medve tó. Nem tudom hol van, de mindegy is. Nem fogunk elmenni.

6. "Rendeljétek meg Gyuri bácsi medve váró csomagját - hülye vagyok -babaváró csomagját!" - Nincs gondom a gyógynövényekkel, sőt! Ez még egy jó ötlet is lenne, de a ciklusom teljesen rendben van. 

7. Palástfű és cickafarkfű tea kombinációja. - Ittam! 1-2 hónapig. Azt hittem majd használ, de tudjuk, hogy nem használt. Valószínű azért, mert nem a ciklusommal van a probléma.

8. "Igyál ACC-t"  - nem próbáltam.

9. "Egyél lenmagot" - ettem. De később kiderült nem a peteérést segíti elő, csak az emésztést javítja.

10. "Menj el akupunktúrára"! - pénz, sok pénz. Bár a Kaáliban is olvastam, hogy javasolják.

11. "Menj el meddőségi masszőrhöz!" - egyelőre még nem is biztos, hogy meddő vagyok, másrészt Fehérváron rendel az illető és hetente 2-3-szor kellene hozzá menni, harmadszor pedig sok pénz. 

12. "Szedjél terhességi vitamint'" - igen, tudom, hogy már a tervezéskor el kellene kezdeni a szedését, és én szedtem is az elején, de azért lássuk be, 2 év eltelt és ha minden hónapban szedtem volna....sok pénz, nagyon sok pénz.

13. "Szedjél E vitamint, ettől garantált lesz a siker!" - ezt szedjük mindketten Andrással, és most ebben bízok is, ha másra nem is jó, mert esetleg van tényleg valami "gond", akkor is jó mindkettőnknek! 

14. "Ne igyál kávét!" - Napi egy, max két kávét iszom, ez nem sok. Mellesleg nem dohányzom két éve.

15. "Tegyél tükröt az ágy alá" - persze, be is szarnék, ha tükör lenne az ágyam alatt. Így sem merek tini korom óta este 10 után tükörbe nézni a sok egymást rémisztgetős hülye történet miatt. :)

És végül a két kedvenc:

16. "Ne görcsölj rajta!" ... vagy... "Nem lehet, hogy túlságosan akarod?"

és a másik

17. "A babák úgyis akkor jönnek amikor ők úgy érzik, hogy jönni akarnak, és oda, ahová szeretnék!" - na 

ennél jobban nem is tudnának semmivel sem bántani.

Szerintem több ilyen jellegű tanácsot is kaptam, de nem jutott jelenleg több az eszembe.

És mik az én módszereim? Az, hogy tudom, hogy anya leszek. Mert hiszek benne! Persze nekem is kellenek az apró kis segítségek, mankók (Andráson túl), úgy mint a névnapi ajándék tündérem, a párnám alatt található rózsakvarc angyalom (mindkettő Andrástól), úgy mint a pozitív gondolatok, és a vonzás törvényének az alkalmazása, mely most a legújabb- bár ismertem már.

... és persze nagyon szeretném tudni a kaális vizsgálat eredményét, mert azt gondolom ha most rendben leszünk, utána nincsen akadály.

.... és ígérem, hogy lassan befejezem ezt a témát és egy darabig megint megkímélek mindenkit ettől, de mostanában ez jön ki belőlem. Talán amiatt is, hogy megint kismamák vesznek körül, de persze ők a pozitív példák vagy fogalmazzunk talán inkább úgy, hogy az én mankóim, mert olyan személyek, akik pontosan tudják, hogy mi van a leírt sorok mögött.

Trükkök, tanácsok I. - Hogyan varázsoljunk lakásunkból babaváró szentélyt?

A Hello Baby újságban olvastam erről egy cikket, és mivel rögtön elemeztem is az otthonunkat, gondoltam megosztom, hogy a mi lakásuk mennyire is babaváró feng shui szempontból.

Ugyanis otthonunk atmoszférája is hat a termékenységünkre. A chi úgy áramlik mint egy folyó, de ha rossz a lakásunk elrendezése, megrekedhet az energia - vagy valami ilyesmi. Nézzük sorba mit kellene figyelembe vennünk, mi az amin esetleg ha kell, változtatni tudunk.

1. A chi szája a bejárati ajtó, mert itt lép be az energia otthonunkba. Fontos, hogy az ajtó egy nyitott térre, pl füves területre nyíljon.

Első probléma! A mi bejárati ajtónk egy folyosóra nyílik, és itt nemhogy zöldet nem látunk, de mást sem ha nem kapcsolunk villanyt. 

2. A bejárati ajtó közelében álló tükör eltaszíthatja a beáramló energiát!

Második probléma! Egyetlen, pontosabban 2 tükrünk van a lakásban. Egy a fürdőben, egy pedig a bejárati ajtóval szemben. Igaz nem a földön áll, de az állót nem tudom, hogy úgy értik, hogy a földön álló, vagy álló "tájolású" (vagyis hosszúkás).

3. Hálószoba: semleges színek jellemezzék, kerüljük a virágos tapétákat, virágos ágyneműt, a friss virágokat. 

Na ilyenek nincsenek a hálóban, hacsak a cserepes növény nem számít friss virágnak. De nem fogom kihozni őket, mert nem tudom őket máshova rakni és nem is akarom. A semleges szín oké, mert a falunk színe nemes egyszerűséggel fehér (már ahol nem koszoltuk össze).

4. Még mindig háló: Ne tartsunk a hálóban számítógépet, tévét és könyveket (elveszik az időt a pihenéstől és a szextől).

Harmadik probléma! A háló egyben a dolgozó szobám is, és a monitor egyben tévé is. Könyvespolc nincs a szobában, de ez sajnos nem is probléma, ritkán olvasok. Pontosabban olvasok, de blogokat - ezek pedig a számítógéphez köthetők. 

5. Hálószoba végezetül: A nő a jobb oldalon, a férfi a baloldalon aludjon az energiák harmonizálása végett. 

Egyrészt az első négy ponttal már elvágtuk a történetet, másrészt kizárt, hogy cseréljünk. Én alszom belül, ott tudok aludni és ott is akarok. Ez max akkor fog változni ha születik kisbabánk, mert akkor a kiságy pont a másik oldalra fog kerülni - ha elfér ott - és akkor kénytelenek leszünk cserélni.

6. Végül van még egy egyszerű módja annak hogy segítsük az energia áramlását, mégpedig olyan tárgyakkal és fotókkal, melyek a fogantatást, termékenységet, gyerekeket jelképezik. A kínaiak például olyan képet helyeznek el a hálószobájukban, melyek 100 játszó gyermeket ábrázolnak. De ilyen term ékenységet szimbolizáló jelképek az üreges bambusz, a szarka vagy a gránátalma is. 

Egyik sincsen a szobánkban.... 

Erről ennyit!

Folytatom....

Ez elment vadászni, ez kifizette, ez megsütötte, ez az ícike-picike meg takaríthat

Mielőtt nekiállnék a lakást rendbe vágni, megírom a bejegyzést. Többféle címet is adhattam volna ennek a posztnak, és igazából nem is tudom mi illene leginkább hozzá, de majd a bejegyzés végére kitalálom.

Szóval... szombat van. Ez egy győri szombat. Reggel, szokás szerint - kivéve amikor nem így csináljuk - bevásárolni indultunk. (és most eszembe is jutott egy cím) Nyugtázhatom, hogy sajnos egy rakat pénzt elköltöttünk. Ilyenkor mindig marha szarul érzem maga, de csak már a költekezés végén, mert általában a boltban amit kinézek, az még mindig a belefér kategóriába tartozik. Így került itthonra 3 csomag sajtos popcorn (3 votl akcióban), joghurtos Milka csoki, egy 2 havonta megjelenő magazin, 1-2 könyv,  és illatos tusfürdők. Az 1 Eurós boltban kezdtünk, mert András tusfürdőt akart venni. Ott még mindig 100-150 Ft-tal olcsóbban lehet megvenni a piperedolgokat... pl. fa tusfürdőt 290 Ft-ért. Ott szoktunk kávét venni, öblítőt, sampont, csupa minőségi dolgot (és ebben egy csepp irónia sincsen) 290 Ft-ért (esetleg 580-ért). Miután elköltöttük itt a vagyonunk felét, átmentünk, azaz autóztunk az Árkádba. Nem sűrűn használjuk a kocsit ilyen  benzinárak mellett, így le voltam döbbenve tankolásnál a ............. nem emlékszem a pontos árra...... a kb 375 Ft-os liter áron. Az Árkádban pisivel kezdtünk. Kapásból adtam a vécés néninek a 100-ast és csak utána olvastam, hogy csak akkor kell fizetni, ha elégedett vagy és úgy gondolod. Igaz a vécé marha magas volt, külön mutatvány volt, hogy véletlenül se érjek hozzá, de sebaj, a vécés nénitől nem sajnálom. Voltunk a Saturnban, egy könyvesboltban, majd a Sparban. Végül vettem egy Hello Baby újságot, mely kifejezetten olyan nőknek szól, akiknek valamiért nem jön össze a baba. Kíváncsi vagyok rá, a fórumon említették, hogy milyen jó. A Sparban totál ledöbbentem megint. Pedig járok vásárolni. De a 345 Ft-os cukor (200 Ft helyett) kiverte a biztosítékot. Mindennek emelkedett az ára és ráadásul nem is keveset. Én mindig figyelem az árakat, általában a legolcsóbb márkát szoktam választani, most mégis mindenért 20-30 vagy 50 Ft-tal többet fizettünk. Mi lesz még ezek után? Mert a líbiai és japán helyzet tovább fogja rontani a gazdasági helyzetet.

Folytatom ott, hogy hazaértünk. András nekiállt tésztát gyúrni, de előtte még rendbe vágtam a konyhát. Miután kész volt a pizzatészta, én megcsináltam a tölteléknek valót, majd begyújtottam a sütőt. Mivel nincsen gyúródeszkánk én a sütő tetején szoktam dolgozni. Lehajtottam a tetejét, letisztítottam, lisztet szórtam rá, és nekiálltam a pizzatésztát kinyújtani. Ezután - bár már itt elkezdtem gondolkodni azon, hogy nem lesz-e gond abból, hogy a sütő melegíti a sütő tetejét, amin a tésztát gyúrom - szóval ezután a kinyújtott tésztára raktam a tölteléket, majd összeakartam hajtani, hogy abból Calzone (töltött pizza) váljon. Pár másodperc múlva vörös lett a fejem, puffogtam, káromkodtam, és a megolvadt tésztát legszívesebben a falhoz vágtam volna. Az egész a sütő tetejére ragadt, majd szépen összegyúródott a töltelékkel. Belemarkoltam, rábasztam (bocsánat) egy tányérra és beraktam a hűtőbe. Andrásnak átadtam a terepet, csinálja meg az övét ő, de ha lehet ne a sütő tetején. Addig én próbáltam megnyugodni, és úgy döntöttem, csinálok még egy pizza tésztát, bár már az étvágyam totál elment. András sem járt sokkal jobban, neki sütőpapírt helyeztem a tepsire, hogy ne ragadjon le sülés közben a tészta, ami így végül nem a sütőre ragadt, hanem a sütőpapírra. Ő sem volt boldog. Aztán akkor kezdett el röhögni - és én is - amikor észrevette hogy az előző tésztamaszlagból próbálom az ujjaimmal kikotorni, kiszedegetni, kihúzogatni a gombát, a sajtot, ami már félig megolvadt, a szalonnát, hogy újra megtöltsem a tésztát. A végkifejletet már nem várta meg, elment edzésre, de tanúsíthatom, így harmadik felvonásra sikerült. Erről tudod képet is mellékelni (elsőről is akartunk, de akkor még túl dühös voltam). 

És ami vár rám? Úszik a konyha, kupis a nappali, ki kell takarítanom a fürdőt, porszívózni, felmosni. Ebből van amit nem erőltetnék, de holnap meglátogat a Dia minket, és muszáj kicsit kitakarítani. Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy keresek valami jó zenét, ami meghozza a kedvet a pakoláshoz. A porszívózást meg meghagyom Andrásnak.

Életfeladat

"Nincs okod aggodalomra. Tartsd szem előtt céljaidat, utad bármilyen göröngyös is, végül célba érsz. Légy türelmes, és kitartó, ne veszítsd el önbizalmadat! Személyes kisugárzásod sikerhez vezet."

Ezt a Tarot kártyát húztam. Nem vagyok az a típusú ember, aki minden egyes kérdésével az ezoterikában keresi a választ, sőt!, de hiszek sok mindenben. Úgy mint a Vonzás törvényében, a velünk született életfeladatokban, stb. Kíváncsiságból húztam ma egy Tarot kártyát és az "Erő" lapot kaptam a fent található üzenettel. Tetszett az üzenet, mert természetesen rögtön beépítettem az életembe, a vágyaimba. 

Tegnap elkezdtem nézni a Titok című filmet. Tavaly előtt már láttam egyszer Andrással, akkor mindketten nagyon lelkesek voltunk. Mint később kiderült András meg is próbálta alkalmazni, de feladta, mert szerinte az egész semmit nem ért. Nyelvtanfolyamra akart menni, nem jött neki össze... .akkor!!! Mert rá fél évre igen. Na mindegy, ő ezt nem sikerként könyvelte el. 

2-3 éve Dia barátnőm elvitt egy barátjához, egy íróhoz, aki asztrológiával és karmakutatással foglalkozik. Akkor ő megcsinálta a horoszkópomat, és abban az jött ki, hogy tavaly márciusra babánk lehet. Sajna ez nem jött be, de mondott olyat is, ami viszont egyezett egy korábbi részemre elkészített elemzéssel, mely már inkább az életfeladattal volt kapcsolatos. Eszerint azt az életfeladatot kaptam, hogy adjak. Adjak szeretetet, jóságot, ... adjak magamból. Amióta pedig ezt tudom, rájöttem arra, hogy engem tényleg boldoggá tesz az, ha örömet okozhatok másoknak, adhatok lelkileg vagy adhatok esetleg adomány formájában. És adok is! A Tesconál a hajléktalannak, a Skála előtt a tolókocsis lánynak, Fehérváron a Liszt Ferenc utcán a Fedél nélkül újságot áruló otthontalannak, de adtam a Vörös iszap károsultjainak, a Minden gyerek lakjon jól alapítványnak és ma reggel pénzt utaltam az Unicefnek a Japán gyerekek részére is. És jól esett! Mert segíthettem. Igaz a ma reggeli akcióm után fél óráig a frász kerülgetett, mert miután a neten keresztül úgy adtam pénzt, hogy megadtam a bankkártyaszámomat és nem is a saját Bankomon keresztül utaltam el, végigfutott az agyamon, hogy mi van ha mindjárt érkezik a következő egyenleg értesítő sms a telefonomra, hogy leemeltek 100 ezer Ft-ot a számlámról. Ez nagyon rossz lett volna, mert az a Kaális pénzünk. Nagyon haragudtam magamra, hogy megint előbb cselekedtem, minthogy utánajártam volna a weboldal valóságának. Aztán szerencsére kiderült, hogy tényleg az Unicef oldala volt az ahonnan utaltam és nem egy kalóz oldal.

Szóval az egészből csak annyit akart kihozni, hogy függetlenül attól, hogy mi az életfeladatunk próbáljunk meg segíteni másokon, kedvesek lenni másokkal! Azt gondolom, ne féljünk adni, hiszen mindent visszakapunk az élettől. Ez kb. olyan lehet, hogy ha valakire őszintén rámosolyogsz, bárkire, az biztos visszamosolyog rád.

Köhögök

Megint visszatért a köhögésem, ami pár hete 1-2 hétig már kínzott. Nem fáztam meg most sem, így nem értem mi ez, András szerint allergia. Majd megint cseszegetni fog, hogy menjek el egy allergia vizsgálatra... de nekem semmi kedvem, amikor annyi helyre el kellene mennem.... például bőrgyógyászhoz, mert családom szerint régen nem volt ilyen csúnya a bőröm. A fotókon ez azért nem látszik, mert minden fotómat retusálok valamennyire (nem annyira mint az előző bejegyzésben). Engem is zavar amúgy, hogy nem szép a bőröm, de nehezen indulok meg. Aztán fogdokihoz, ahol 2004 óta nem voltam, pedig van lyukas fogam, csak nem fáj... Aztán kivizsgáltatni, hogy most Gilbert kóros vagyok-e vagy sem. Bár annak úgysincs jelentősége, mert nem tudnak vele mit csinálni, és nem is lehet belőle probléma. Ez nem betegség a nagykönyv szerint, csak egy állapot, és a doki vette észre HSG után. 

Na mindegy, úgy látom mostanában csak panaszkodni tudok, úgyhogy lehet lassan ideje lesz elővenni a "Titok" című filmet és megnéznem.

Retus - mert most ehhez volt kedvem :)

Kicsit játszottam....Kattints a képekre, hogy lásd a különbséget! :)

 

Ezek után elgondolkoztam egy kék kontaktlencsén! :) Ilyen szemekkel bármekkora fenekem lehetne :D

Ui.: Ha küldesz magadról egy jó minőségű, nagy méretű, éles, frontális fotót, megcsinálom neked is! :)

„Amit az értelem el tud képzelni, azt el is tudja érni.” 

                                                                                  /W. Clement Stone/