Jönnek a bátyámék Győrbe

Holnap jönnek a bátyámék, ide hozzánk!!! Az előbb hívott fel, hogy jönnek Győrbe és egyúttal akkor eljönnének hozzánk is. Úgy megörültem, mert még nem voltak nálunk - Anyuékat és András családját leszámítva a családból még senki nem volt nálunk... 

Lilit hozzák egy Egészségügyi Szolgáltatóhoz a füle miatt, amiről már korábban már írtam is. 10-re kaptak időpontot, ha végeztek eljönnek, megnézik az otthonunkat. András nem lesz itthon, ő dolgozik, így csak én fogom őket várni. Kíváncsian várom, hogy mit szólnak majd a lakáshoz, mennyire lesznek közvetlenek, kedvesek, milyenek lesznek a lányok (jön-e egyáltalán a Maja is)... ilyen és sok hasonló kérdés kavarog most bennem.

Mindenhol "potyognak" a gyerekek

... mindenhol, ahol eddig nem potyoghattak valamilyen oknál kifolyólag, olyan helyeken, ahol már régóta vágytak rá, de eddig nem sikerült. 2 barátnőm lett terhes az elmúlt időszakban. Egyikőjük "önerőből" :) , a másik pedig segítséggel. Aztán hallottam Diától, hogy egy ismerőse is kisbabát vár, ahol szintén régóta vártak a babára.

Én már nem kesergek, ezek a hírek inkább feltöltenek, örülök neki. Egyrészt mert sejtem milyen nagy öröm ez - mert tapasztalni még nem tapasztalhattam - másrészt, mert erőt adnak, és azt sugallják, hogy itt az idő, hogy ezek a gyerkőcök leszülethessenek a Földre, és tudom, hogy hozzánk is nagyon készülődik már biztosan egy kis csöppség, csak biztos olyan szétszórt mint mi, és valamit mindig otthon hagy, amiért vissza kell mennie. De biztos lassan megérkezik hozzánk minden szeretetével és bájával.

Fáj a torkom

A francba! Azt hittem megúszom. Elég volt pénteken buszra szállnom és már be is nyakaltam valami vírust... Tegnap este kezdett el fájni a torkom. Remélem 1-2 nap alatt elmúlik. Szedem a C vitamint, rengeteg teát iszok, este Neo Citránozok. Csak hatnak majd.

Isteni muffin

Szerintem! Mert András közölte, hogy jó-jó, de a másik neki jobban ízlik. Nem értem, pedig ez a süti olyan isteni finom.... lehet azért, mert imádom a málnát és a málnás sütiket. 

A nosalty oldalán akadtam a receptre, kipróbáltam és ajánlom mindenkinek - olyanoknak is akik nem muffin pártiak, mert ennek szerintem a tésztája kevésbé hasonlít a muffin tésztájára sokkal inkább .... ezt a mondatot nem tudom befejezni, mert sokféle sütit még nem sütötttem, így nem tudom mi másra hasonlít inkább...

Mindenesetre megörökítettem a készítés pillanatait, ezt most megosztom! A recept itt található: málnás muffin

A málna összekeverése a tésztával

Kész a tészta

Sütőbe be

Megsült! Juhé!

A fotó kedvéért...

Málnadarabkák a belsejében, málnalével

 Nagyobb méretért kattints a képekre!

P.S. : Szokott még valaki szilikonos formában sütni? Nektek is úgy néz ki a sütőforma mint asz enyém, vagy csak nekem sikerült így elcsúfítanom (fekete foltos lett... amit nem tudok letakarítani, szerintem a vaj vagy a tészta égett oda és annak a nyoma) 

Ui2: A mélyhűtött málna levet eresztett felengedése során, én ebbe a lébe mártogattam a muffint... nagyon fincsi!

Egy rossz álom

Egész éjjel nyugtalanul aludtam, pontosabban elég sokszor felébredtem. Minden egyes visszaalvásnál egy újabb álomba kezdtem, amelyek közül egy igen megviselt. Ebben egy másik testbe bújva egy nagy társaságban voltam. Ott volt a család is, egy csomó más ember és gyerekek. Egy kisgyerekkel megtámadott minkett egy fehér kis kutya, Westi-féle. Nagyon nyomasztó volt, ahogy agresszíven ugatott minket, majd amikor futásnak indultunk, futott utánunk. Végül - mert aztán egy folyó is volt a közelben - futva a part mellett gondoltam egyet, megálltam, szembefordultam a kutyával és belevágtam a folyóba. Azt gondoltam, hogy majd átúszik a másik partra és akkor már nem fog minket bántani. De kutya nem jött fel a víz felszínére. A vízből bugyborékok jöttek a felszínre... még egy darabig majd már az sem. Álltam a folyó szélén, vártam, hogy a kutya felszínre jöjjön, de nem jött. Ott álltam, és meg akartam menteni, de nem mertem beleugrani a vízbe. Attól féltem, hogy én sem tudnék a felszínre jönni, én is meghalhatok. Ott álltam és egyre szarabbul éreztem magam, megöltem a kiskutyát. Szörnyű volt. Elmeséltem Andrásnak az álmomat, és mondtam neki, hogy olyan lelkiismeret furdalásom van még most is. Nem értem miért álmodok ilyet, miért bántottam álmomban a kiskutyát. Amikor az életben soha nem tennék ilyet és azt sem gondolnám, hogy elfojtott agresszió lenne ez. 

Erre még rátett egy lapáttal, hogy ma délelőtt Tesco-ból hazafele jöttünk át a hídon, és az út szélén a földön feküdt egy galamb. Nem tudott felkelni, még mozgatta a nyakát, szeretett volna elrepülni, de nem sikerült neki, a teste nem mozdult. Elszorult a szívem. Aztán elhaladtunk mellette, leértünk a hídról és láttam, hogy egy szép kocsiból kiszállt egy fiatal srác, és elindult a galambért. Valószínű ő ütötte el véletlenül. Meglepődtem, de tetszett amit láttam... hogy nem hagyta ott. nem tudom mi lett a galambbal, hogy segített végül rajta mert addigra elhajtottunk a kocsival. De jó, hogy vannak ilyen emberek is.

Chilis bab - egy jól megválasztott vacsora?

Minden bizonnyal nem! Legalábbis nem nekem.

Ott kezdődött, hogy Csütörtökön sms-t kaptam Andrástól (nem nagyon szokott írni). Az sms-ben ez állt:

- Chilis bab!

Vicces volt, mikor Dia nem sokkal az én sms-em után megosztotta velem, hogy milyen kedves egy szavas (tényleg kedves) sms-t kapott a párjától. Mondtam neki, hogy ÉN IS! 

Aztán rá egy órára csörgött a telefonom. András volt. 

A: A paprikás krumplihoz megvan minden alkatrész? (mert úgy volt azt főzök).

Én: Igen, megvan hozzá minden ALKATRÉSZ! 

A: Akkor legyen mégis az, mert marha sokan vannak Sparban, nem megyek be.

Délután castingot tartottam, András pedig megvárt, hogy együtt menjünk haza (neki nem volt kulcsa). Amíg várt rám, megvette a chilis bab hozzávalóit, majd közölte, hogy már nem csinálja meg, mert megy edzésre. Néztem rá ártatlan őzike szemekkel...

Én: De akkor én mit eszem???

A:  Jól van - kedvesen - akkor megfőzöd te.

Én: Tessék? Még soha nem csináltam chilis babot!!! Az hagyján, de soha nem is ettem!

Aztán tényleg megcsináltam. Pikk-pakk kész volt (így chilis bab porral). Darált húst megpirítottam, rá víz, rá por, rá paradicsomos kukorica-bab konzerv.  10 percet még főztem és kész is lett. Csak úgy jelzem, hogy András pont ezután indult el edzésre... 

A kaja finom volt - de tényleg - azóta viszont nagyon fáj a hasam! 

Barátság

Furcsa mód, mostanában folyton írnám a blogomat. Nemrég volt egy hetem, amikor talán egy sort sem írtam, most meg naponta többször is eszembe jutnak olyan gondolatok, amiket lejegyeznék. Nem történik annyival több dolog most sem velem, ráadásul időm sem lett több. Sőt, nagyon nagy hiány az idő. 4 után főzök, eszek, Zumba, tanulás, blogírás, ezeket nehéz este 9-ig besűríteni, úgy, hogy közben tévézek is. Ja, és nem is tudom besűríteni. Valami mindig kimarad sajnos. 

Most fürdéskor például a barátságról gondolkoztam. Hogy milyen jó is, ha az embernek vannak barátai. Milyen jó, ha van akire számíthat, ha van akivel megoszthat titkokat, akivel lehet pletykálkodni, hülyéskedni, sétálni, mozizni, mozogni járni. Nem sok barátom van, nagyjából pont annyi, ahányan a blogomat olvassák, vagy legalábbis tudnak róla. Van akivel nem találkozom hetekig, van akivel hónapokig, van olyan is, akit vagy 5 éve nem láttam. Van aki inkább a múltban volt mellettem, van aki jelenleg is. Van aki Fehérváron lakik, van aki Szolnokon, vagy Vonyarcvashegyen, van aki Győrben, de olyan is aki Angliában. Valamiért ezek az emberek fontosak számomra. Van akivel a gyerekkoromat, diákéveimet, van akivel a főiskolai éveimet, van akivel egy nagy utazást élhettem át. Van aki olyan mint én, van aki átélt olyan dolgokat mint én. Egy közös mégis van mindegyikőjükben. Mindegyikőjük nagyon jó lelkű és mindegyikőjük a barátom. 

Nagyon szeretnék több időt tölteni a barátaimmal, de sajnos van "csak". Én Győrben élek. Többségük pedig mind máshol. Ez van! 

Túl az első vizsgálaton...

... melynek az eredményét majd egyszer megtudjuk. Tegnap (02.16.) 11:30-ra volt időpontunk spermiogram vizsgálatra*. Mivel "győriek" vagyunk, nem ott a Kaáliban kellett a dolgot elintézni, vihettük a mintát, a lényeg az volt, hogy fél órán belül érkezzünk vele be. Nos a részletekre nem fogok kitérni, de a lényeg, hogy jól becsomagoltam alufóliába a kis edénykét és a vastag kötött sapkámba, mert azt mondták, hogy melegen kell tartani. Rohantunk mint az őrültek - mert természetesen voltam olyan fenomén, hogy itthon hagytam a kezelőlapot, amiért vissza kellett fordulni, de közben nagyon is időhöz voltunk kötve. Odaértünk, megálltunk a recepció környékén. András noszogatott, hogy szóljak nekik, mert fél óra az fél óra, én meg nem mertem, mert marhára háklisak erre a nővérek. Elővettem a táskámból a mintát, hogy hátha észreveszik és akkor odahívnak, András meg mint az őrült kapott oda érte, és dugta vissza a zsebébe. Nem, nem melegen akarta tartani.... "Ne mutogassad már!" A lényeg, hogy miután sorra kerültünk és felküldtek minket az andragógiára, ott sem kapkodtak a féltve őrzött mintánkért. Már kezdtem aggódni, hogy mi lesz, ráadásul nekünk Kőrösi doki azt mondta, hogy várjunk majd fél - háromnegyed órát, mert majd kiderül, hogy valamilyen vizsgálatot esetleg még meg kell-e pluszban csinálni. A nővér hazaküldött volna minket. Aztán mondtam neki, hogy a Dr. úrral mit beszéltünk meg, ő meg: "Jaaaa, jól van akkor üljenek le kint és majd szólunk!"  De jó, hogy nekünk kell szólni!...10 perc múlva - nem 3/4 óra múlva - jött is a hölgy, hogy hát akkor tudjuk mit? Ő megcsinálná azt a plusz vizsgálatot is. Nem biztos, hogy kellene, biztos jók az eredmények, de ha már a Kőrösi szóba hozta, biztos nem volt véletlen, akkor ő megcsinálná. (Alapvizsgálat díja, amire mentünk: 13.000 Ft , ez a plusz vizsgálat, a HBA: 7000 Ft). Néztünk egymásra Andrással, ő tőlem, én tőle vártam a döntést. Húzogattuk a vállunkat, mert nagyon tanácstalanok voltunk. Végül kértük a plusz vizsgálatot, hiszen lehet később amúgy is kellett volna, aztán az is lehet persze, hogy nem.... szar dolog ha az ember ennyire nincs képben valamivel, de ez pont az a helyzet, hogy kénytelenek vagyunk megbízni a dokiban, az intézetben. 

Fizettünk, majd időpontot szerettem volna kérni a következő konzultációra, amire sajnos megint várnunk kell, mert megint nincs időpont. Életetek már ilyet?? Pedig már benne vagyunk a rendszerben.  Nem örülünk neki! Főleg, hogy tudjuk, hogy az eredmény már megvan! De most várunk türelmesen...egy darabig türelmesen

* Az ondóminta mikroszkópikus vizsgálatáról van szó. Értékelik a spermiumok számát egy milliliterben, továbbá mozgékonyságukat és alakjukat. Nagyon részletes vizsgálat!

** fertilizáció (megtermékenyítés) képességének vizsgálata (erről szinte semmit nem találtam neten)

Elszólás

Telefonálás Bandyval

Előzmény: András még edzésen, lassan talán hazaér. Észreveszem, hogy anyukájának ma van a névnapja. Nem tudom hívta-e. Felhívom (Bandyt), hogy megkérdezzem, mert talán most még nincs késő.

Én: Sziaaa, hívtad ma anyukádat?

Bandy: Igen, már mondtam neki (tudta miért kérdezem).

Én: Na akkor jó, mert most vettem észre wiw-en (mert Fanni, az unokája felregisztrálta, de úgy, hogy  Jutka néni még bekapcsolni sem tudja a számítógépet). Hazafelé jössz már?

B: Igen, mindjárt otthon vagyok, egy 10 perc.

Én: Jól van csajszi.... öööööö (röhögök torkom szakadtából)

B: tessék? Min nevetsz (mert nem értette, hogy lecsajsziztam)

Én: Csak annyit mondtam (röhögök), hogy "jól van csajszi!

B: Lehet többet beszélsz a Diával telefonon, mint velem? 

Hát Bandym lehet....

My sister's keeper - A nővérem huga

... egy film címe. Már egy jó ideje eldöntöttem, hogy ha megnézek egy olyan filmet, amely nagyon mély benyomást tesz rám, arról írni fogok. Imádok filmeket nézni, leginkább drámákat. A mostani is egy dráma volt.

Egy kevéske angol tudással már kivehető, hogy a magyar cím nem a pontos fordítása az eredetinek. Ha megnézzük a filmet, megértjük az angol címet is. A "keep" jelentése: tart. A "keeper"-é: tartó

A film egy családról szól. Szülők és három gyerek. (nővér, húg, báty) Egy kislány kezdi a történetét, azzal, hogy miért is jött ő a világra. Miért kellett megszületnie. Ő a legkisebb a családban. Volt egy beteg nővére, aki rákos volt. Már mielőtt ő megszületett volna. A szülők döntést hoztak,  lombik programba vágtak, hogy születhessen egy gyerekük, aki megmentheti rákos lányukat a köldökzsinórvérével, a veséjével, akivel egyeznek a kromoszómák. Született egy donor gyerekük, Anna aki a filmben már 9-10 éves. A nővére újra leukémiás lesz. Az állapota egyre rosszabb, Anna pedig úgy dönt, hogy nem adja többet a testét, nem kíván továbbra is donorként élni - ezért bepereli a szüleit, mert ezentúl szeretne maga dönteni a saját testéről. Hogy ez mit indít meg? Nem, nem a perről fog a film szólni, annál sokkal mélyebb és szomorúbb témákat érint.  Egy család kálváriáját látjuk, a lemondásukat az élet örömeiről.Érdemes lekuporodni a tévé vagy számítógép elé és megnézni! Nagyon megható! 

Az édesanya szerepét Cameron Diaz játssza.

A "majdnem hánytam vacsora"

Ez ciki, de borzalmasat főztem! Jól indult, az ötlet sem volt rossz, csak utólag úgy gondolom kihagytam egy folyamatot. Halat csináltam. Jénait kivajaztam, halat befűszereztem, jénaiba fektettem. Brokkolit kicsi rózsáira szedtem, megfőztem, majd halra helyeztem. Tetejére tejfölt kevertem ki reszelt sajttal. Fólia rá, sütőbe be, sütés 10 perc, majd fólia le és kb. még 10 perc sütés.

Eredmény: Rendkívül guszta, jó illatú, egészséges, update 1-es vacsora.  

Brokkoli finom, sajt finoma tetején. 

Hal kostólás: első falat nem rossz, kissé intenzív hal ízzel, fura állaggal. Második falat nem olyan jó, nagyon erős a hal íze. Harmadik, negyedik 20 falat brokkoli. Nem bírok a halból enni. Aztán amikor mégis megteszem, megrázkódok. 

András: - Akkor most ne egyél többet, ne kínozd magad!

Én: - De nem akarom kidobni - és megint megborzongtam. Meggyőzött. Nem ettem többet. De a brokkoliból sem. Elment az étvágyam.

Megoldás: máskor elősütöm a halat, mert a párolt hal nagyon nem finom! De majd kb fél év múlva, mert egy darabig nem eszem halat!

Valentin nap

Nem variáltuk túl. Tavaly kaptam Andrástól egy angyalt rózsakvarcból, melyről később a nadrágzsebében (neeem, nem szoktam kutakodni) egy általa jegyzetelt leírást is találtam (a mai napig őrzöm), mely szerint a rózsakvarc a szeretet köve, mely erősíti a szerelmet. Azóta is nagy becsben tartom az angyalkát, egy pici piros átlátszó szütyőben tárolom a párnám alatt, azzal alszom - a másik kövemmel együtt. 

Idén úgy gondoltam, hogy desszertet fogok adni Bandymnak - nem akartam túlzásba sem esni, de úgy járni sem, mint tavaly, amikor tőlem nem kapott semmit. Vettem még egy üveg pezsgőt, úgy döntöttük azt nem isszuk most meg, majd csak szerdán a vizsgálat után. Az alkohol nem tesz túl jót a "kisBandyknak". 

Amúgy azért sem foglalkozunk annyira a Valentin nappal, mert egyrészt ez már a 6. volt együtt, másrészt nem gondoljuk azt, hogy egy napon kell a szeretetünket egymás felé tárgyakban, gesztusokban kifejezni. Például múlt héten is kaptam meglepi kinder tojást - én pedig vasárnap kiosontam itthonról, és a cukrászdából hoztam sütit ebéd után. Igaz lebuktam, mert ahhoz kicsi ez a lakás, hogy ne tűnjön fel, hogy nem vagyok itthon. 

Szó mi szó, ellenezni nem ellenzem, sőt az apróságnak örülök is, csak ezreket nem költök rá. (Mondjuk ha sok pénzem lenne, egy külföldi hétvégében azért én is benne lennék :) ).

DE! Kicsi Bandytám! A szívem érted dobog!

Köszönöm

Jó volt reggel megnyitni a blogomat és látni a megjegyzéseket és a "lájkolásokat". Bár nem vagyok - soha nem is voltam - az a kimondottan gazdag szókincsű, jól fogalmazó lyány, mégis jól esik a tudat, hogy van akit érdekel amit írok (bár az olvasó közönség adott, mert pontosan tudom, hányan olvassák a bejegyzéseimet, és ez a szám még mindig10 alatt van - okkal!). Szóval tök jó érzés a hozzászólásokat olvasni, hiszen ez azt jelenti, hogy néha olyan témákat is sikerül érintenem, ami mást is érdekel, esetleg érint. Bár valószínűleg inkább a személyem miatt olvastok engem, de azt meg azt jelenti, hogy kíváncsiak vagytok rám - és ez jó! Szóval köszönöm nektek! Örömet okoztok nekem!

Szeleburdi vakáció - a vágyott múlt

1987-es magyar film. Most megy a Duna Tv-n. Sok szép régi emléket idéz elő. 1987 nyarán 6 éves voltam. Amikor kicsi voltam, számtalanszor hallottam az idősebbektől azt a bizonyos mondatot: "Bezzeg a mi időnkben!" Ezen akkor csak mosolyogtam, s az járt a fejembe, hogy miért is sírják vissza az idősebbek a régi időt, amikor akkor nem volt se ez, se az. Most, hogy már felnőttem, már másképp látom. Visszavágyom! Nézem a filmet, és fáj a szívem. Fáj, hogy megváltozott a világ, hogy mások az értékrendek, hogy mindenki rohan, hogy a világ tele van kegyetlenséggel, hogy semmi sem olyan, mint régen. Amikor gyerek voltam, nem volt ennyi autó az utakon, nem kellett attól félnie a szüleinknek, hogy elgázolnak minket. Táborba jártunk, amit nemcsak a jómódú családok engedhettek meg maguknak. Szám-háborúztunk, bunkit építettünk és "csatáztunk" egymással. Akkor még "volt" idő kirándulni, nem kellett tartani attól, hogy az erdőben sátorozás közben meglopnak, megtámadnak. Otthon nem a számítógépen játszottunk, hanem egymással. Néha úgy érzem megfojt a világ. S bár én is már az interneten írom a naplómat, mindenféle elektromos kütyüvel rendelkezem, mégis úgy érzem, hogy mindet odaadnám, ha nem kellene a jelent élnem. Ha egy olyan helyen élhetnék, és nevelhetném a gyerekemet, ahol az idő lelassul, az emberi értékek szerepet kapnak, ahol a közösség odafigyel a másikra, és még sorolhatnám. Szar azt hallani, amikor baráti körben azt mondja a már szülő, hogy nem tiltja a gyereket a tévétől, számítógéptől, mert ez az elvárt és lemarad a gyerek a társaitól, meg nem is lehet tiltani, mert a gyerek látja és ezt akarja, elkerülhetetlen. Szerintem ezt a lusta szülő mondja, akinek nincs arra ideje, vagy nem szakít időt rá, nincs türelme ahhoz, hogy következetesen irányítsa a gyereket. Nyilván nem lehet a gyerekeket mindentől "megóvni" , hiszen a környezetnek nagyon erős a szerepe. Viszont meg lehet tanítani gondolkodni! Helyesen gondolkodni.

Annak aki olvas

A blogon - most fedeztem fel a lehetőséget - innentől a bejegyzések végén be lehet "x"-elni a véleményetek a bejegyzéssel kapcsolatban. Ami nagyon fontos, hogy nem látszik, hogy ki mit "x"-el! :) Név nélküli az egész. Ez csak nekem egy  visszajelzés!
Talán feltűnt, hogy a 3 visszajelzési lehetőség (tetszett, elment, jót nevettem) inkább pozitív. Kiindulva magamból, a negatív kritikát nem igazán bírom, ezért nem szerepel a "szar volt" fül. De az elment még nem negatív, úgyhogy annak beikszelése nem fog lelki törést okozni. :) 

Kellemes vasárnapot mindenkinek!